GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA

Györgyi Gábor 1993. aug: Tátra - túra, avagy első többnapos külföldi kerékpártúrám

1993. aug : Tátra-túra


avagy, első többnapos csomagos kerékpártúrám külföldre

Barátommal - és gimis osztálytársammal - Budavári Csabával hosszú tervezgetés és edzés után elindultunk kerékpárral a Tátra meghódítására. A hazai táj már ismerôs volt: váci komp, Penc, Acsa, dimbes-dombos napraforgóföldek. Versegen nem tudtunk ellenállni a két régi házból álló falumúzeum gondnoka szíves invitálásának. Nem sokkal Gyöngyös elôtt, mikor felértünk egy emelkedôre a lábunk alatt elterülô város és a fölötte uralkodó Kékes-tetô látványa fogott meg. Este fáradtan tértünk nyugovóra.
Reggel Aggtelek felé vettük az irányt. Pár óra múlva elmaradtak mellettünk a Gagarin hôerômű füstöt okádó kéményei. Verpelét után egy emelkedô tetejérôl elbúcsúztunk a Mátrától: "Helló Mátra, vár a Tátra!" Eger városát elhagyva a szép Bükk fennsíkon borókák, fenyôk és virágok közt - kátyús úton - haladtunk, egy közelbôl felszálló sast is megcsodálhattam: a Bükki Nemzeti Parkban jártunk. Szalajka völgy, Lázbérci víztározó, majd a Miskolc-Bánréve fôútvonal, az ismerôs táj fokozatosan maradt el mögöttünk. A Sajó túlpartján, Felsônyárádtól a lemenô Nap fényében faltuk egyenletesen a kilométereket, csupán pár gazdátlan kutya sarkallt nagyobb tempóra. 1/2 9-kor (165 km után) értünk az aggteleki campingbe.
Másnap a Baradla tetôn tettünk rövid túrát, majd szlovák területre léptünk. A határ után is karsztos, dombos terepen kerekeztünk, 12 %-os emelkedôket leküzdve. Pelsôctôl egy meredek hegyoldalakkal szegélyezett völgyben vitt utunk Rozsnyóra. A jégbarlangjáról híres Dobsina felé eleinte lankás, majd meredek emelkedôn tekertünk. A 870 m-es csúcsig meseszép tájon pedáloztunk, majd legurultunk a Dedinky tóhoz, ahol nyüzsgô viziélet fogadott bennünket. Míg szálláshelyet kerestünk, összeismerkedtünk két 27 éves szolnoki fiúval (Maráz és Nagy Zolival), akik már sokszor voltak bringával Szlovákiában. Mivel nem találtunk üres szobát, felajánlották nekünk az egyik sátrukat. A szomszéd falu mögötti erdô szélén, fenyôk alatt puha tôzegen állítottuk fel a sátrakat, majd estefelé, szalonna-sütéshez egy tisztáson tüzet raktunk. A hamvadó parázs mellett, hallgatva a patak csobogását, sokáig beszélgettünk.

Felhôs idôben madárhangokra ébredtünk. A tóparti emelkedôn zuhogó esôben mentünk fel, a tetôn egy esôház védelmében vártuk, hogy javuljon az idô. Gyönyörködve az alattunk elterülô felhôs tájban, észrevettük, hogy Nyugaton derül. A völgybe érve már bujkált a Nap, így kis kitérôt tettünk egy szurdokvölgybe. A dobsinai jégbarlangtól kellemes, lankás út vezetett át a Szlovák Paradicsomon. Útközben az Alacsony-Tátra nyúlványai üdvözöltek. Fenyôkkel, virágokkal szegélyezett kaptató után értük el az 1056 m magas hágót. A csúcson egy kicsit kifújtuk magunkat majd nekivágtunk a poprádi síkságnak. A város elôtt teljes szépségében tárult elénk a Tátra vonulata, melyet nyugatról már zord felhôk fenyegettek. A gyors zivatar elmúltával lankás emelkedôn Stary Smokovecre indultunk. Campingben próbáltunk szállást szerezni (egy 6 személyes faház 1000 Sk éjszakánként), de végül Huncovceben egy magánháznál aludtunk (négyen 400 Sk-t fizettünk éjszakánként), ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a Tátra csúcsaira.

Reggel Tátralomnicon át Smokovecre utaztunk. A sikló állomása felé gyalogolva az erdô szélérôl megpillantottuk a felhôk közül elôbújó 2632 m magas Lomnici csúcsot. A Kis-Tarpataki völgyben haladtunk a Tarpataki vízesések felé. A zuhatagok megcsodálása után elindultunk a 2015 m magasan fekvô Téry turista- házhoz. A szerpentín úton fenyôk, majd törpefenyôk kísértek. Félúton lehettünk, amikor megpillantottunk a távolban egy magas vízesést, fölötte a turistaházzal. 12 órakor érkeztünk a házhoz és a közelében található Szepesi Öt-tóhoz. Forró kakaóval melegítettünk fel magunkat. A hegyek közt megrekedt hideg miatt, - láttuk a lehelletünket - fel kellett vennünk az esôkabátot, ami védett a hžvös széltôl. A tóparti ebéd után, a 2352 m magas Priecne nyereg felé indultunk. Egy dombocska megkerülése után már a nyereg alatti meredek, lánccal biztosított sziklafal aljánál voltunk. Eleinte kôomladékos, lankás szerpentínen kapaszkodtunk, majd lánc segítségével ereszkedtünk le. A meredekebb szakasz után kis tengerszemek mellett füves, köves úton haladtunk. A Zbojnicka turistaházhoz 4 óra után érkeztünk. Kis pihenés után indultunk vissza Smokovecre. Útközben több fizetett szállítót is láttunk fölfele baktatni, a hátukon egy polcos, hátizsák-szerűséggel, amiben ágynemžk, ételek, és italok voltak a turistaház ellátására. Busszal visszamentünk Tátralomnicra, ahol megvacsoráztunk. Szállásunkra hazaérve nagyon jól esett ledôlni az ágyra, és kibújni a bakancsból.

Miután kialudtuk magunkat, elbúcsúztunk Zoliéktól (Ők Lengyelország felé folytatták útjukat) és a Poprádi-tóhoz indultunk. Tátralomnicig kellemes, emelkedôn pedáloztunk, majd Stary Smokovecnél elhagytuk a turistacentrumot. Gyenge emelkedôn tekertünk, néha megálltunk fényképezni, gyönyörködni, így csak másfél óra múlva érkeztünk a Csorba-tóhoz, majd nekivágtunk a néhol 12 %-os emelkedőnek. Végül 16:10-kor érkeztünk meg az 1494 m magasan fekvô Poprádi-tó partján álló turistaházhoz. Estére mindketten rosszul lettünk, valószínüleg a megivott patakvíztôl kaptunk gyomorrontást. Kezdtük sejteni, hogy az oly régen várt és másnapra tervezett kirándulásunk a 2499 m-es Rysy csúcsra elmarad.
Mivel állapotunk másnapra sem javult, az elôzetes megállapodás értelmében telefonáltunk szüleinknek, hogy jöjjenek értünk autóval. Este az elmúlt szép napok emlékeivel és a megvalósulatlan tervek szomorúságával csorogtunk le a Csorba-tóhoz a megbeszélt találkozóhelyre. Indulásunk óta 500,3 km-t tudva magunk mögött érkeztünk oda. Sajnos a hazaút lényegesen gyorsabb és kevésbbé élménydús lett, mint a tervezett.

Györgyi Gábor