Kerékpártúra a Semmeringhez és a Rosalia hegység tetejére

Kerékpárral Budakalásztól Sopronig (280 km = 1 nap)

Az alábbi kerékpártúrára egy hetes Sopronban töltött nyaralásunk alatt került sor. Ami a fogalmazást illeti, a 19 éves fejjel írt túrabeszámolót csak néhol javítottam, így megmaradt olyasfélének, ahogy akkor "papírra" vetettem.

Miután csörgőórát nem hoztunk, este megegyeztem apuékkal, hogy ha felébrednek, akkor 6-kor ébresztenek. 1/4 6-kor apu szólt, de én még visszaaludtam egy fél órára. Mivel múltkor sem fogyott el az összes szendvics arra gondoltam, hogy csak hármat csomagolok. Viszont csak kisebb, 1/2 kg-os kenyerünk volt, így inkább ötöt raktam el. Miután összecsomagoltam és a bringára raktam a táskáim, anyu arra figyelmeztetett, hogy gyenge szél fúj kint. Megnyugtattam, hogy múltkor is ilyenben volt részem; jó kedvvel, kialudtan, a széltől nem is félve vágtam neki a túrának 7:15-kor. Míg a házunk előtt hajtottam el, anyu az erkélyről integetett. Mivel jó idő (15 fok) volt, most dzsekit és inget sem vettem, csak a mezt és a pulcsit.
Sopronon végigtekerve megállapítottam, hogy az utak ott sem jobbak, mint Pesten. Kiérve a "leghűségesebb városból" jó szélben haladtam Kópháza felé. Derűs hangulatomat csak az törte meg, hogy elfelejtettem felírni a Hotel telefonszámát, így minden segítség nélkül indultam Ausztriába. Emelkedőkkel alig találkoztam. Nagycenken láttam a Széchenyi kastélyt, Fertődön pedig az Eszterházy-kastélyt örökítettem meg. Fertődtől a határig már jó minőségű bicikliúton, hátszélben folytattam az utam 30-31km/ó-s sebességgel. A már ismerős Fertőd-Pamhagen-i határállomáson a bringásokat külön sáv várta. Miután útlevelembe megkaptam a pecsétet, az árnyékban hozzáláttam első lekváros szendvicsemhez, német túristák néztek rám a buszból. Ausztriában már pulcsi nélkül folytattam utam. Folyadékként viszont már a tegnap vett Plusszal ízesített vizet ittam. Pamhagentől Apetlonig szántóföldek közt tekertem; a segítő hátszélben 32-33km/ó-s tempóval robogtam, a faluhoz közeledve egy traktort és egy bringást próbáltam befogni, sikerrel. Útközben a kormánytáskámon fekvő térképet nézve azon gondolkoztam, hogy merre folytassam az utam. Apetlontól a szomszédos (3km) - tegnapról már ismert - falu Illmitz felé nem a bringaúttal kivételesen el nem látott közúton, hanem egy 10km-es kerülőúton tekertem tavak mellett, majd szőlősorok között. 1/2 10-kor Apetlont elhagyva túlléptem az 50km-t. Utam náddal, fűvel körülvett állatok által sűrűn lakott szikes tó mellett vezetett közúton, majd aszfaltozott mezőgazdasági úton, a kijelölt bringaúton. Útközben gyakran találkoztam - főleg középkorú - bringásokkal. Illmitzbe szőlősorok között érkeztem. Mivel tegnap nem sikerült, megpróbáltam megkeresni azokat a szép, nádtetős fahér parasztházakat amelyeket a bringáskönyvben láttam. Nem jártam sikerrel.
Ezt követően utam a Fertő-tó partja felé folytattam eleinte szikes tavak, majd nádassal és vízzel körülvett bekötőút mellett kerékpárúton. Bár még a fürdéshez korán volt, már sok bringással találkoztam. A tegnap délutáni tömeggel (ünnepük volt és vasárnap) - egymást érték a bringások - sok fürdőzővel szemben most tán 5-10 ember pihent, kereste a nyugalmat a parton. Egy tóra néző árnyas padon ettem meg pár sütit és a tóban gyönyörködtem. Élveztem a reggeli nyugalmat. A vizet már több vitorlás, szörfös szelte. Illmitztől Podersdorf felé továbbra is a Fertő-tavat kerülő B 10-es bringaúton folytattam. Nyugodtan tekertem az úton, amikor hirtelen tán 5m-re tőlem egy fácánt láttam. Félúton Podersdorf felé a bringaút kikanyarodott közvetlenül a tó partjára. Meseszép út volt, jobbról árnyékot vető fasor, míg balról a nádassal szegélyezett csillogó tó kísért. Éppen fotóztam egyet, amikor tán 20m-re tőlem egy nagy termetű nyulat láttam a bringaút felé ugrándozni, hamarosan - még a közeledő drótszamarasok előtt - nagy ugrásokkal keresztülugrált az úton és eltűnt a bokrok közt. A Fertő-tavi Nemzeti Parkban tekertem.

Sok fiatal pár vagy 50-60 évesekből álló csoport tekert és érezte meg a természet ízét. 1/4 12-kor érkeztem Podersdorf am See-be; a falu közvetlenül a tó partjára épült, központjában sok meseszép, virágokkal díszített panzió, előttük szép autók. A falu szélén egy háznál teletöltettem a kulacsaimat, majd a tóparti strand mellett egy árnyas padon fogyasztottam el második szendvicsem és pár sütit. A település elhagyása után eleinte aszfaltozott úton tekertem, majd kiérve a nádassal körülvett tó partjára a bitumenes utat apró kavicsokkal felszórt, jó minőségű földút váltotta fel; ezzel is kifejezve a természet érintetlenségéhez fűződő közérdeket. A tűző napon, poros úton, de az itt kevés náddal szegélyezett tótól nem messze tekertem. Az út mentén szépen fehérre festett, a Nemzeti Park emblémájával ellátott derékig érő oszlop figyelmeztetett, hogy ne térjünk le az útról, mert állatok fészkelőhelyét tehetjük tönkre.
Az út jó minőségének köszönhetően 25-27km/ó-val haladtam. Weiden am See falunál meg sem álltam. Weiden és a tó névadó települése, Neusiedl am See közötti 2km-en a bringaút mindkét oldalról nádassal körülvéve haladt nem messze a vízfelülettől. A nádas fölött előrenézve jókedvvel figyeltem, amint a fejek nyugodtan haladtak, kanyarogtak a nádas fölött, alsóbb részük kerékpárt hajtott. Amint láttam a jó bringautakat és a sok bringást, a szép tájat, Nemzeti parkot, arra gondoltam, hogy barátaimmal milyen jó lenne ötösben megkerülni ezt a tavat. Neusiedl-be az Erika néniék utcáján érkeztem. A tóparti kikötőhöz és strandhoz a bringaúton hamar leértem (1/4 1) majd fotózás után már a faluban tekertem tovább. A településből egy rövid eltévedés után - hála egy másik bringaút szokásos zöld táblákkal való irányításának - sikeresen visszataláltam a B 10-es bringaútra. Jois felé közeledve egyre inkább éreztem az út fordulása - már túljutottam a tó "tetején" - miatti szembeszelet. Bár nem változtatta volna meg tervemet, de jobb lett volna még a túrám előtt elolvasni e Kerékpárral a Fertő-tó körül című könyv egyik mondatát: "Nyugodt időben a Fertő-tó DK-i irányú saját szélrendszert alakít ki." 1/2 1-kor átléptem a napi 100km-t. Breitenbrunntól már ellenszélben tekertem Purbachig a Fertő-tó NY-i oldalát szegélyező lankákon. Donnerskirchenig a bringaút a széles nádas miatt távolabb vezetett a tótól, valamivel a vízszint fölött, jó rálátást lehetett kapni a Hanság messzi síkságára. A bringaút szántóföldek között, tűző napon (28 fok) vezetett, kulacsaimban a már langyosodó víz erősen fogyott. Hamarosan víz után kellett néznem. Mivel a Leitha hegység lábánál, Donnerskirchenben a térkép alapján kinéztem egy kis templomot; a tóra való rálátás reményében feltekertem oda. A szép templom környékét, virágok, zászlók, szép kovácsoltvas kút és egy szőlőmintákkal díszített kecske - amiből szintén víz folyt - valamint három sor fa ülőhely övezte. Jól megmosdottam a hideg vízben, lehűtöttem testem, majd az árnyékban nyugodtan elfogyasztottam következő két szendvicset. Felsétálva a templomhoz szép rálátást kaptam a Fertő-tóra, amin apró pöttyként vitorlások és szörfsök tucatjai örültek a szélnek. Mivel fel akartam tekerni a hegységet itt átszelő út kb. 400m magas tetejére úgy gondoltam, hogy visszafelé is megállok a kútnál. Amint elindultam a faluból kivezető emelkedőn, visszanézve magam mögött láttam a nádassal övezett Fertő-tavat és azon túl a Hanság már öszzefolyt az égbolttal. Utam nagyrészt közepesen meredek, de napos úton, csak néha hűsítő árnyékban haladt. A pedálokat nehezen taposva egyre jobban kezdtem izzadni. Gyakran töröltem a homlokom, a bukósisak alatt majd befőtt a fejem. A hajtűkanyarok leküzdése után kiértem a fák közül és 14:25-kor Niederössterreich-be, pár száz méter múlva pedig a kb. 400m magas tetőre érkeztem. Visszanézve a hegyek közt jól lehetett látni mai utitársamat, a Fertő-tavat. Rövid ideig a bozótosban elkezdtem felmászni a szomszédos dombra, de mivel az előző kilátásnál sokkal többel nem kecsegtetett, így inkább bringára pattantam és meg sem álltam a faluig és a kútig. Donnerskirchent elhagyva a bringaút hamarosan a Fertő-tó irányába kanyarodott. A térkép alapján az Oggauer Heide-ban szép tájat, állatokat vártam, de csak meleggel és csendes szántóföldekkel találkoztam - amiből ma már láttam eleget. Oggauban - ami számomra a trambulinos strandjáról híres - egy ház árnyékában böngésztem a térképet, amikor egy segítőkész bácsi szólított meg németül. Miután az ő nyelvén próbáltam kinyögni valamit, magyarul kérdezett. A térképemen megmutatta, hogy hogyan juthatok Eisenstadtba, majd ásványvízzel kínált. Teletöltötte kiürült kulacsomat.

A falut elhagyva a bringaút felvezetett a szőlősorok közé, ahonnan egy dísz szőlőprés mellől meseszép panoráma nyílt a tóra. Hamarosan én Oslip felé kanyarodtam, ahova egy meredek, gyors lejtőn érkeztem meg. A falut követően pedig nemsokára már az 50-es főutat kísérő bringaúton hajtottam. 15:57-kor már a 150. km-met tekertem, ennek ellenére sietnem kellett. Reggel azt ígértem meg anyuéknak, hogy legkésőbb 1/2 7-re otthon leszek és mehetünk a 19:04-kor vonattal érkező Ildi elé. 4 óra után érkeztem meg Burgenland tartomány székhelyére; Eisenstadtba, azaz Kismartonba. Bár tervemben az szerepelt, hogy feltekerek a Leitha-hegységet itt átszelő út 375m magas tetejére, idő híjján lemondtam róla. Úgy számoltam, hogy még ezzel a rövidítéssel is csak este 1/2 8 körül érek majd haza. A kimaradt hegyi úton pedig még a hátralevő napok valamelyikén - ha lesz kedvem és időm - feltekerhetek, hisz csak 60-70km oda-vissza. A szép parkkal, zászlókkal körülvett Eszterházy kastély megtalálása után gyorsan elhagytam a várost és ellenszélben tekertem a tóparti Rust felé. Az utolsó rövid, meredek emelkedő leküzdése után meseszép tájkép tárult a szemem elé: előttem a hatalmas Fertő-tó, a hegy lábánál, a tó partján pedig az apró falucska, Rust házai fehérlettek. Elindultam a tó felé, de kiérve a településből még 2km tekerés várt volna rám a töltésen, így inkább jóízűen elfogyasztottam az utolsó szendvicsem. Rusttól már fáradtan, ellenszélben tekertem, csak a magyar határ közelsége vigasztalt. Az utolsó osztrák falu, Mörbisch am See, ahonnan a túlparti Illmitz hajókikötőjébe indulnak járatok. Mivel ott is kint voltam a parton, ebből a faluból sem sajnáltam az 5km-es kitérőt a tóparti szabadstrandra és a hajókikötőhöz. Erőm híján kénytelen voltam megenni az eddig megspórolt Snickers-t. Mörbisch után nem sokkal egy fenyőerdő és néhány lombos fa közelében megbúvó idilli kerékpáros határátkelőhelyre érkeztem, éppen 18 óra volt. Az osztrák határőröknél való pecsételés után meg sem álltam a következő épületnél, úgy szóltak utánam a magyar határőrök. Mivel az útlevélbe ragasztott fénykép hasonlított rám, továbbengedtek. Lassan, fáradtan érkeztem Fertőrákosra, ahol klassz, hideg vízzel még teletöltöttem a kulacsom. A rövid emelkedőn itt is már túl könnyű fokozatban kapaszkodtam fel. Jóleső gurulás után áttekertem a börtönéről híres Sopronkőhidán, majd a falu végén megelőzött egy bringás, versenyző volt. Hamarosan azonban lassult és így visszaelőztem, társát várta. A három főre kiegészült bringáscsoport még Sopron előtt egy emelkedőn megelőzött, de nem tapadtam rájuk, hisz tényleg elfáradtam. 18:37-kor Sopronba értem. A központtól már csak a Panoráma út meredek emelkedője várt rám, amin nehezen, állva tekertem föl. 18:52-kor 196,41km után érkeztem meg a Solar Club Hotel parkolójába, a recepción elkértem a kulcsot, lepakoltam a cuccaim és már a könnyű, "csupasz" bringával indulhattam a környéken tekeregni. Kényelmesen kerekeztem a környéken, lejtők felé nem is mentem, nehogy fel is kelljen jönni rajtuk. Nem sokkal azután, hogy sebességmérőm már több, mint 200km tekerést mutatott megérkeztek anyuék; a hátsó ülésen Ildi mosolygott. Egy közeli vendéglőben vacsoráztunk, majd rövid jegyzetelés után nyugovóra tértünk.

Adatok: Indulás: Sopron 7:15
Sopron vége TM: 9.41.3 DST: 4,08 SAV: 25,2
Fertőd, leágazás TM: 1.01.33 DST: 29,75 SAV: 29,6
pamhageni határ TM: 1.17.08 DST: 37,84 SAV: 31,1
Illmitz TM: 1.55.59 DST: 57,11 SAV: 29,7
Illmitz, tópart után TM: 2.28.35 DST: 71,04 SAV: 25,6
Neusiedl am See TM: 3.21.34 DST: 94,75 SAV: 26,8
Neusiedl am See TM: 3.28.18 DST: 96,87 SAV: 18,9
Donnerskirchen TM: 4.22.17 DST: 119,86 SAV: 25,5
Hegytető, N.össterreich TM: 4.41.58 DST: 124,59 SAV: 14,4
Donnerskirchen, kút TM: 4.49.12 DST: 129,35 SAV: 39,4
Oggau, főút TM: 5.18.30 DST: 141,65 SAV: 25,1
Eisenstadt széle TM: 5.51.29 DST: 155,33 SAV: 24,8
Eisenstadt vége TM: 5.55.58 DST: 156,70 SAV: 18,3
Rust TM: 6.28.40 DST: 170,49 SAV: 25,2
mörbischi határ TM: 7.03.48 DST: 183,88 SAV: 22,8
Solar Club Hotel TM: 7.39.37 DST: 196,41 SAV: 21,0

Összesen: AVS: 25,64 TR/D: 201,90 MXS: 59,4 (tekergés nélkül) AVS: 25,81 ODO: 15995

Szintemelkedés: 50+280+170 = 500m