Két évvel korábbi - gyomorrontás miatt rosszul sikerült - kerékpártúrám után idén újból nekivágtam a Magas-Tátrának. Hárman vettünk részt a másfél hetesre tervezett expedíción: Szolnokról Maráz Zoltán és Rédei Zoltán, jómagam pedig Budakalászról. A bevált tapasztalat alapján augusztus közepére terveztük a túrát. Maráz Zoli már hétszer (vele elôzô túrámon ismerkedtem meg), a társa eddig egyszer járta meg a Kárpátok legmagasabb hegységét bringával. Én pedig az elmúlt öt évben már 28000 km-t hagytam a hátam mögött. Találkozásul a bükki Répáshutát szemeltük ki. Augusztus 9-én hajnalban egyszerre indultunk 5 órakor, sötétben. Egész nap esôs, borongós idôben tekerve szoktam a 20 kg-os csomagot. A nehéz, dombos terep után Egertôl hosszú emelkedôn kapaszkodtam fel a Bükk-fennsíkra, majd 200 km után futottam be a Vadász Vendéglôbe, ahol társaim már vártak. Másnap reggel napos, kissé szeles idôben indultunk tovább, Szlovákiába. Miskolcot elhagyva társunkat, a Rédei Zolit elvesztettük, rossz felé kanyarodott. Egy órai hiábavaló keresés után sem estünk kétségbe, tudtuk, hogy este Rozsnyón, a megbeszélt szálláshelyen biztosan összefutunk. Az Aggteleki-hegység völgyeiben hajtottunk egészen a határig, ahol örömmel tudtuk meg, hogy Zoli barátunk fél órával elôttünk jár. Az elsô szlovák falvakban örömmel láttam a szlovák falunévtáblák alatt a magyar nevet. Rozsnyóig meredek, karsztos, sziklás hegyek közt tekertünk a már megszokott ellenszélben. Sátrainkat egy ismerôsünk udvarán állíthattuk fel.
Reggel már ismét hárman vágtunk neki a Szlovák-középhegység emelkedôinek. Rozsnyó után lankás, szinte forgalommentesemelkedôn kezdtük meg a kapaszkodást a Szlovák-paradicsom 800 m-es magasságába. Útközben többször is élveztük a kiépített források hűsítô, tiszta vizét. Estefelé a Gölönic völgyében fekvô, duzzasztott csónakázótó, a Dedinky-i tó (1. foto) partjára érkeztünk. A hideg szél miatt a fürdéstôl elment a kedvünk. A tóparti kemping helyett a szomszédos falu fölött a hegyoldalon, fenyôk tövében táboroztunk. Tűz melletti melegedés után jól felöltözve bújtunk hálózsákjainkba. Zoli eltört váltója miatt másnap korán reggel szedelôdzködtünk. Elsô utunk Dobsinára, a kerékpárüzletbe vezetett. A tegnap elkerült 7,5 km-es lejtôn gurultunk le a jégbarlangjáról híres városba. Sikeres váltóvétel és rövidszerelés után jó erôben kerekeztünk fel a szép kilátást nyújtó emelkedôn. A tetôn már várt ránk a fehér Opel Astra, amiben társam családja érkezett négy napra. Magas sziklák, fenyvesek kísérték utunkat. 2 km 12%-os meredek, izzasztó emelkedô nehéz leküzdése után már az Alacsony-Tátra 1056 m-es hágóján voltunk.

Gyors gurulás után Poprád elôtt végre megláttuk a Magas-Tátra sziklasorát. Nová Lesnáig - ahol már elôre lefoglalt szállás várt - lankás emelkedôn tekertünk, miközben az elôttünk emelkedô hegycsúcsokban gyönyörködtünk. A nagyobb üdülôközpontoktól mindössze 3 km-re fekvô faluban a sok kiadó lakás egyikében, mindössze 150 Sk/fô/éj-ért kaptunk szobákat.

Másnap gyalogtúrára indultunk. Autóval mentünk fel Stary Smokovecig, ahonnan siklóval utaztunk 1300 m magasra. Csörgedezô patakot kísérve másztunk egyre feljebb, eleinte magas szép szál fenyôk, késôbb törpefenyôk közt közelítettünk a 2632 m-es Lomnici-csúcsra vezetô drótkötélpálya középsô állomásához, az Enciánhoz. Az 1750 m-es magasságból alattunk terült el az egész világ; mintha repülôn ültünk volna. 80 Sk-ért ülôfelvonóval utaztunk fel a Lomnici-nyereg 2190 m-es magasságáig, ahonnan közelebbrôl ismerkedtünk meg a csúccsal. Lefelé tekintve messzi tájakat láttunk, pillantást vethettünk még a környezô mély völgyekbe is. Az Enciántól négykabinos drótkötélpályán érkeztünk vissza Tátralomnicra. Másnap hiába autóztunk el a dobsinai jégbarlanghoz, hétfô lévén zárva találtuk. A délutánt kihasználva egy szép kerékpártúrát tettem a Magas-Tátra lejtôin kerekezve.
Kedden reggel napsütésben indultunk egynapos bringatúránkra a Lengyel-Tátra fôvárosába, Zakopanéba. Mire a 40 km-re fekvô határhoz értünk a felhôk már egyre lentebb terítették be a tájat. A fenyôk közül mikor egy kanyar után megpillantottuk a város tábláját, majd elállt a lélegzetünk: a távolból az autók világítva hajtottak ki a sűrű felhôbôl (foto); már az esô is csepegett. A város szép korzóján tett fél órás séta után a melegedés kedvéért egy elegáns pizzériába tértünk be. Kései visszaindulásunk miatt hazafelé nem sokat pihentünk; csak tekertünk a felhôs, esôs idôben. Reményeink is elszálltak, sehol sem akart derülni. Mikor hazaértünk elsô dolgunk a cuccok szárítása volt, hisz másnap tovább kellett indulnunk. Reggel is felhôk takarták el elôlünk a Nap vágyott sugarait. Az 1010 m magasan a Tátra csúcsai alatt épült Stary Smokovecen a hômérô 10 fokot mutatott. Autós ismerôsöktôl való búcsúzás után kellemesen emelkedô úton tekertünk fel túránk legmagasabb pontjára, az 1350 m-es Csorba-tóhoz. A Tátra egyik legszebb tavának kilátását azonban a felhôk miatt nem élvezhettük. Utolsó, ajándékra szánt pénzünket költöttük itt el. Minden meleg holminkat felvéve indultunk neki a 30 km-es, lankás lejtônek. A Tátra körzetébôl kiérve az idô is javult. A dombokkal, 1500 m-es hegyekkel körülvett szép fekvésű Liptói-tavat megkerülve az Alacsony Tátra fenyôk és csobogó patak kísérte, csendes Lupcsankai völgyében vertük fel sátrainkat.

Reggel még felhôs idôben vágtunk neki a Zólyomig tartó újabb 100 km-nek. Elsô hágónk tetejére 1100 m-re 3-4 km-es nagyon meredek, gyér forgalmú emelkedôn másztunk fel, ahonnan gyors, egyenes lejtôn élvezhettük a száguldást, sebességem a 76 km/ó-t is elérte. Újabb emelkedônket már fôúton kezdhettük meg. Sajnos a teherautókkal való gyakori találkozás nem okozott nagy örömöt. Kora délután értünk fel az 960 m-es Donovaly falucska síközpontjába (foto). Túránk vízválasztójára érkeztünk; innen már csak "gurulunk" hazáig. A lejtô elején nagy táblák hívták fel az autósok figyelmét a II. fokozatba való kapcsolásra. 24 km-es kellemes gurulás után érkeztünk meg Besztercebányára. Meglepve tapasztaltuk az osztrákos, színes napernyôs, szökôkutas sétálóutcát. Éjszakánkat egy Zólyom melletti tavacska partjától nem messze töltöttük. Utunkat közös megegyezés alapján Balassagyarmat felé egy nagy emelkedôt kikerülve, viszont meredek dombos terepen folytattuk: az embertpróbáló meredek kaptatók és lejtôk olyan gyorsan váltogatták egymást, hogy alig gyôztük a váltókezelést. Egy erdei útról kiérve 16 órakor végre megpillantottuk hazánk vágyott földjét. A balassagyarmati határt elhagyva kitörô örömmel száguldottunk át az Ipoly hídon. A Nyírjesi tó partján is napsütéses reggelre ébredtünk. Korán szedelődzködtünk, hiszen szolnoki barátaimra 160 km tekerés várt. Szinte végig sík úton, a Galga völgyében kerekeztünk Aszódig, majd Hatvanban búcsúztunk el.

A honvágyat és a megtett túra nagyszerűségét érezve mindhárman megegyeztünk abban, hogy: Jövôre ismét megpróbáljuk! Összegzésképpen 11 nap alatt 1128 km-t tettünk meg 10200 m szintkülönbség legyôzésével. 10 éjszakánkból ötöt vendégszobában töltöttünk. A költségek számomra nem haladták meg a 2500 Sk-át és 3000 Ft-ot. A túrát a kis forgalmú, jó minôségű utak miatt is mindenkinek ajánlhatom.