Tauern túrák kezdőoldal

2. nap Túra Kitzbühelbe

1998 aug. 1-8. Bringázgatás a salzburgi havasok közt

BEVEZETŐ
Év eleje óta fokozatosan a nyári, szlovák és az ausztriai túrára készültem. Kora tavasszal több helyre is írtam levelet kerékpáros prospektusok, információk ügyében; leginkább a kerékpármaratonok érdekeltek. Mint elmúlt évben, idén is szerettem volna az anyuékkal eltöltött hetet egy maratonnal kombinálni. Vagy a megelőző, vagy az azt követő hétvége jöhetett volna szóba. Mivel a Nockalmkönig radmarathont nyaralásunkhoz képest egy hét csúszással rendezték, újabb maratont keresve akadtam rá az 1998.augusztus 8-án szombaton rendezendő 24. Nemzetközi kerékpárturisztikai körtúrára Vorarlbergben. A helyszín Ausztria legtávolabbi csücskében található, szállásunktól kerékpárral két napra. A teljesítmény: 170 km-re 1800 m szintkülönbség, ráadásul mindez csak 350 öS-ért, ingyen szálláslehetőséggel a sportcsarnokban. Úgy terveztem, hogy anyuékkal Maria Almban töltendő hetet követően - Vorarlberget útba ejtve - pici Svájci és olasz kitérővel kerekezek majd haza. A kerékpármaratonnal együtt 11 napra terveztem a hazautat; naponta átlagosan 140 km-ekkel.
A túra miatti sok intéznivaló is feszültté tett, bele is fáradtam a sok teendőbe, ráadásul a marathont bevállalva 10 napnyi csomagos - nem kevés pénzebe kerülő - kerekezés várt volna rám a hegyek között, így végül lemondtam a marathonról. A szolnoki két defekttel zárult bringatúra és újabb bringaköltségek még jobban megerősítettek a döntésemben: pénzem is kevés, a vállamat nyomó teher is nagy, jól tettem, hogy lemondtam a kerékpármaratonról. "Ha úgyis dolgozni és keresni fogok, akkor bármely hétvégén beprogramozhatok egy közeli kerékpármaratont." Arról továbbra sem mondtam le, hogy átlagban évente egy maratont teljesítsek. A sok terhelés, költség hatására a hazakerekezés iránti elkötelezettségem is csökkent; nem hiányzott úgy, mint tavasszal, koranyáron.
Július 11-én társaimmal együtt nekivágtam a Tour de Slovaky 1998 elnevezésű kerékpártúrának. 13 nap alatt csaknem 1400 km-t pedálozva a Lengyel-Tátrát, harmadik alkalommal végre napfényben is megcsodálhattam. A második héten sajnos egyre jobban kicsúcsosodott negyedik társunk, Laci és az én köztem fennálló gondolkodásbeli eltérés. Én az ilyen nyári és hasonló túrákon nem érzem a fáradtságot, minél több minden meg akarok nézni, útba akarok ejteni, míg ő inkább egy kellemes, nem túl fárasztó túrát szeretett volna. Túrámnak végül hátsó, gyári hibás kerekem tett be: napokon át tudtam kerekezni az oldalt kidudorodó külsővel - Zoliék meggyőztek, kár lenne hazáig újat venni - ám utolsó előtti nap, már magyar földön megadta magát. Ragasztani már nem lehetett, így Egerből közeléből végül vonattal érkeztem haza.
Az utolsó napok történései még az Ausztriából való hazakerekezésről is lebeszéltek: belefáradtam a sok izgalomba. Elegem lett abból, hogy mindig tartanom kellett attól, hogy a kerékkel gond lesz és be kell fejeznem a túrát. A nagy tervekből annyi maradt, hogy autóval - kerékpárral a tetőn - megyünk Ausztriába, a hetet néhány nap bringázással színesítem, majd szintén együtt, autóval jövünk haza. Bár négy egésznapos túrát terveztem, abból hármat szándékoztam megvalósítani; ráadásul még egy gyalogtúrára is nagyon vágytam. A négy bringatúra egyike Kufstein és Kitzbühel környékére vezetett, a másik: több bringamaraton útvonalát átvéve a Dachstein környékére, a harmadik Berchtesgaden hegyei közé, szintén egy kerékpármaraton útvonalát követve, míg a negyedik a legnevesebb: célbavettem a 2505m magas Grossglockner hágóutat. Úgy gondoltam nem lesz még egy ilyen alkalom, amikor a Grossglocknerhez ilyen közel - hágóút kezdetétől 35 km-re - nyaralunk. Nem akármilyen tervet eszeltem ki. Mivel az eddigi legtöbb szintemelkedést tartalmazó túrám még 1996-os keltezésű és "csak" 2850 m; idénre már a minimális cél a 3000 m, vagy akár a 3500 m szint elérése volt. A Grossglocknerutat kétszer szándékoztam egy nap alatt legyűrni: az első feljutást követően a másik oldalról az 1300 m magas Heiligenblutból ismét meg akartam mászni.
Indulás előtti utolsó nap még a bringáért kellett visszamennem a fővárosba, egy kerékpárboltba: új duplafalú felnivel és Schwalbe külsővel tértem haza.

Három túrám: Kitzbüheli (lila), Tauern-pass, Ramsau-i (kék) és a Grossglocknerút (piros)

5 órai kelés után 1/2 7-kor sikerült útnak-indultunk. A csomagtartó ezúttal is megtelt. A bringára, az autó tetején több mint 600 km autózás várt. Magyarországon még a nyaralás izgalmával élveztem az autózást, Ausztria nagy részét átaludtam. Rövid német szakasz után ismét osztrák földön - szűk patakvölgyben - gurultunk. Lofer városa első látásra mindhármunknak megtetszett. Az út csillogó, havas csúcsú hegyek közt, zöld mezőn és bringaút mellett vezetett. Két szurdok is várta a turistákat. Az utolsó kilométereken a völgy kinyílt, feltűnt Saalfelden és előbukkantak a kopasz, köves Steinernes Meer sziklái. "Azok a mi hegyeink!" - jegyeztem meg. Saalfeldentől kissé kanyargós, egyre szűkülő völgyben autóztunk és fordultunk szembe a - hatalmas sziklafalát felénk mutató - 2941 m-es Hochköniggel. Közvetlen a hegy lábánál virágos házakkal, csodálatos környezetben, 1016 m magasan épült Hinterthal, ahova szállásunk szólt. 1 5-kor érkeztünk meg.
Miután elfoglaltuk első emeleti appartmanunkat, anyu által készítendő vacsora előtt maradt még egy kis időm egy rövid bringás fefedezőtúrára Csupasz, mindössze kormánytáskával nehezített kerékpárommal a szomszédos hágókat (Filzensattel: 1290 m és Dientner sattel: 1358 m) céloztam meg. A faluból az útra kanyarodva, az azonnal meredek emelkedésbe kezdett. Eleinte könnyedén, frissen pedáloztam, bár sebességem a 10 km/ó-t sem érte el. A fél kilométeres egyenes végén autóparkoló és szép kilátás nyílt a településre. A hajtűkanyar után sem hagyott alább a meredekség, ezúttal már fenyőerdőben folytatódott az út. Néhány kisebb kanyar után egy hajtűkanyarban a meredekség ideiglenesen 8%-ra csökkent, ám azt követően 12% fölé emelkedett. Lassan hajtottam: az elmúlt 2 km-en már felhalmozódott az emelkedő huzamos nehézsége, egy újabb hajtűkanyar után szemmel láthatóan kegyetlen lett a meredekség. Alig telt el 2-3 km és már érezhetően sokkal magasabban voltam falunknál. A hajtűkanyart követően, 100 m-rel előrébb autók is félreállhattak, bár kilátás nem volt. Pihennem kellett, így én is megálltam. Miután pulzusom megnyugodott, folytatni tudtam az utat. Már csak 300 m nehéz emelkedő volt előttem. Bár még nem értem a tetőre, az út mentén kereszt állt: a meredek szakasz véget ért. A Filzen Sattelt nem sokkal később 20 m-rel magasabban 1290 m magasan értem el: kinyílt az erdő, így közvetlen a hegy tövéből gyönyörködhettem a Hochkönigben. Sietős fényképezés után gyors, tábla szerint 14%-os lejtő következett. 2 km gyors száguldás után Dienten falu fölső végénél értem a következő hágóra vivő út leágazásához. 3-400 m emelkedőt követően elfogytak a fák, és a Hochkönig 1500 m-es fala és 2941 m-es csúcsa alatt - elszórt házak közt -kanyargott a töredezett út. Míg 8-10 km/ó körül pedáloztam, folyamatosan a hegyeket bámultam: estefelé már gyengébb fények sütötték meg. A falu végén a meredek utat rövid lankás szakasz váltotta fel, majd két rövid meredek lépcsőben, csupasz mezőn érkeztem az 1358 m-es Dientner Sattelre. Ezúttal, a rövid pihentető szakaszoknak köszönhetően, nem kellett megállnom. Mivel anyuéknak azt ígértem, hogy kb. egy órán belül visszaérek, szinte pihenés nélkül fordultam vissza. A lejtőn, a házak közt ismét meglepve láttam, hogy sebességmérőm 60 km/ó-t mutat: a tájat, a mezőt nézve úgy tűnt, alig haladok. "Rossz a sebességmérő!" - gyanítottam. Volt azonban egy dolog, ami kétséget támasztott: fölfelé 12 %-osnak tűnt az emelkedő. A gyors gurulás után a Filzensattel keleti emelkedőjén, a lefelé már ismert 14%-os egyenes várt rám. Sebességmérőm memóriáit kikeresve kiderült, hogy az emelkedő éppen 2 km hosszú. Egy patak mentén kezdődött a kaptató: az első 300-400 m nem volt vészes, utána egy házikó mellett viszont meredekebbre váltott. Ki kellett állnom a nyeregből: a bringát billegtetve, egyik-másik karom és lábam felváltva feszült meg. Bár csak 7-8 km/ó-val vánszorogtam, de - ha fáradtan is - bírtam az emelkedőt. Félúttól, mikor az út már a hágó irányába vezetett, már csak 10 %-os meredekséggel kellett megküzdeni: 10-12 km/ó-val kerekeztem. A tetőn már nem álltam meg, azonnal nekivágtam az eleinte még lankás lejtőnek. A keresztnél, ahol a meredekebb szakasz kezdődött, a meredekség előjelző táblát épp nem tudtam megnézni. Gyorsan visszafordultam, mert kíváncsi voltam: 15% !! Úr Isten! Fölfelé 3 km-en át ezen szenvedtem…., de végül legyőztem. Hát...? Szlovákia után ez már más terep! A lejtőn nagyon kellett vigyázni: hamar gyorsult a bicikli, erősen fogtam a fékeket. A hajtűkanyarban egészen 10-15 km/ó-ra kellett lelassítanom. Félig kanyargós úton ereszkedtem lefelé. Mivel nem szeretek folyamatosan fékezni, ezért néha-néha megengedtem a járgányt, később pedig erősen húztam a fékeket. Az utolsó egyenes vége felé úgy döntöttem, hogy megengedem a bringát; meguntam az 50-60 km/ó-t. Tudtam, hogy hamar felgyorsulok és azt is, hogy a faluig szinte végig majdnem egyenes az út. A keskeny úton teljesen ráfeküdtem a bringára és óvatosan figyeltem a sebességmérőt: 73,6 km/ó-nál fékezni kezdtem: Hinterthalba, haza értem.
Otthon összehívtam anyuékat: "Képzeljétek: 20 km-es körtúrámon 750 m szintet mentem, részletesebben: ami emelkedő volt, az mind 10-12-15 % körül. Az első emelkedő kapásból 3 km-en át 15 %-os."
Mint általában az estéken, ezúttal sem sok TV-t néztünk. Vacsora után inkább a másnapi terveket beszéltük meg: én egyből nem mertem nehéz túrára vállalkozni, ezért egy 100 km-es túrával akartam bemelegíteni. Kezdőtúrának a komolyabb hegymászás-mentes Kitzbühel és St Johann felkeresését terveztem. Míg az én - erre a környékre vonatkozó legtetszetősebb - útvonaltervem 200 km felett járt, anyuék inkább egy nyolcas alakú, másik tervet javasoltak. Az 20 km-rel rövidebb és 500 m szinttel könnyebb volt. 10 óra körül oltottuk el a lámpákat.

Adatok:
TM: 1.03.04 DST: 20,22 AVS: 19,2
TR/D: 20,25 MXS: 73,6 ODO: 37962

Szintemelkedés:
- Filzensattelig (1290 m) 290 m
- Dientner Sattelig (1358 m) 270 m
- Filzensattelig (1290 m) 190 m
ÖSSZESEN = 750 m

Györgyi Gábor