GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA

2001.július.26, csütörtök 9.nap: Champoussin - Monthey - Col des Mosses (1445 m) - Saanenmoser - Spiez - Aeschi

Miután este már összepakoltam, amit lehetett megengedhettem magamnak, hogy csak 7:15-kor csörgessem az órám. Odakint szép napsütés fogadott. Az elmúlt évihez képest sokkal nyugodtabb voltam, talán azért, mert nem időre kellett sietnem, hanem az augusztus 4 éjjeli müncheni vonatindulásig teljesen szabadon gazdálkodhattam időmmel, az útvonalat is úgy választottam meg, ahogy akartam. A magam ura voltam. Ahogy szüleimmel megbeszéltük, a Montheyig vezető 19 km-es szerpentinúton inkább átengedtem anyuéknak a csomagokat, így nem kellett óvatoskodnom, nem kellett a keskeny úton a csomagok miatt lassan venni a kanyarokat, vigyázni a fékpofák túlhevülésére. 1/4 10-kor, anyuékat előreengedve hagytam el Champoussint. Hogy ne sokkal maradjak el a kocsitól, ezúttal még sietősebbre fogtam a lejtőt; levágtam a kanyarokat, ráhajtottam még. Minthogy semmi csomag sem volt nálam, egy pillanat erejéig azért átfutott az agyamon: mi lenne, ha valami baja lenne a bringának a lejtőn, megsérülne, bowden elszakadna, defektem lenne: bizony nagy gondban lettem volna. 40km/ó-s átlaggal a legelső leereszkedésnél 5 perccel , a múltkorinál 3 perccel gyorsabban értem Monthey-ba. Anyuékat a megbeszéltek szerint azonnal megtaláltam az áruház parkolójában. Tapasztalt túrázóként ugyan nem tartott sokáig a kerékpár felmálházása, ám a polipok rögzítése után, a parkolóban körbefordulva vettem csak észre, hogy a csomagokat bizony fordítva raktam fel - ahogy ezt a fényvisszaverő réteg is jól mutatta.
Fényképezés és búcsúpuszik után 10:05-kor nekivágtam 10 napos svájci Alpok-expedíciómnak. Mint múltkor is, ezúttal is szoknom kellett még a bringa kissé labilis voltát és lomhaságát. Lassan, óvatosan tettem meg az első kilométereket; már másfél kilométert is hajtottam mire vége anyuék - az ablakból integetve - elhajtottak mellettem. Az autópálya keresztezésével utam a szemközti hegyek közvetlen lábához vezetett, ahonnan még 5 km-t kellett Aigléig, az első hágóút kezdetéig hajtanom. A "mi" hegysorunkra visszanézve, a Dents du Midi a párában csak homályosan látszott; 24-25 fok lehetett. Már Aigle (10:35) utolsó házai között tábla jelezte a Col du Pillon és az általam választott és lankásabbnak remélt 1445 m magas Col des Mosses hágót. (A diagram szerint a 2. km-től a 7-dikig 6-7%-os volt, majd 2-3 lankás kilométer után 6 - 7,5%-os; az utolsók már csak 4,4-2,2 %-osak.). A kezdetben tűző napon, szőlősorok között vezető emelkedő első egyenesében (5,1% meredekség) még elöl középen tudtam tartani a láncot, de a hajtűkanyart - ahol egy mezre vetkőztem és körbefilmeztem - követően (7,1%-os meredekség) már a 30-as lánctányérra kényszerültem. Filmezés közben több versenyző is elhaladt előttem, sőt ahogy továbbindultam újabb versenyző tűnt fel mögöttem. Nagyon élveztem, hogy - igaz ehhez kellett az is, hogy erős iramot vállaljak - a fickó 1,5 km-en át csak az én általam diktált tempót tudta tartani, nem bírt többet; megfelelt neki a csomagos tempó. Gondolok is rá ilyenkor, hogy vajon ő nem gondol-e rá, hogy itt egy kölyök (25 éves), aki csomaggal megy úgy, mint ő anélkül. Kb. 3-4 km-en át győztem 30*24-es áttételben, ezután - egy félalagutas szakaszra, egyenesre emlékszem - a 7-8%-os emelkedőn már 30*34-ben pedáloztam. Gond nélkül róttam a kilométereket: szerencsére itt már erdősebb terepen is haladtam, így kellemesebbé vált a pedálozás. Bár kilátásban nem volt részem; hátam mögött a Dents du Midi alig látszott a homályban. Egy másfél kilométeres sík szakaszt követően érkeztem egy ismeretlen Le Sépey előtti faluba, ahonnan a továbbiakban az út egy nagy ívű hajtűkanyarral, napos mezőn kapaszkodott fölfelé, hogy nem sokkal fentebb egy újabb, de már árnyas hajtűkanyarban érkezzem a Col du Pillon (1546 m) és Col des Mosses (1445 m) hágók elágazásához. A csodás tájon DK felé végre már közeli havasokban is gyönyörködhettem.
Kellemes fenyőerdőben folytattam utam, öröm volt a kerékpározás.... eltekintve attól a bosszúságtól, dühtől, amit akkor éreztem amikor rövidebb, meredek szakaszokon a hátsó fogaskeréken kattogni, ugrálni kezdett a lánc. Ettől féltem! Reméltem, hogy idővel elmúlik. Otthon hiába állítgattam a váltót, és hiába tűnt úgy a hangja alapján, hogy csakis a váltó beállításával lehet probléma, nem tudtam megszűntetni a problémát. A csomaggal való elindulás előtt többször is megcsócsáltam a tervet, és összeállítottam egy tervet arra az esetre is, ha ne adj isten mégis kattogna a 30*34-es áttételem. A "B" terv természetesen lankásabb hágókon szelte át Svájcot. Emellett szinte minden napra készítettem egy rövidebb, esős változatot is.
Lassítva, óvatosabb pedálozásokkal jutottam túl a lánc 34-es fogaskeréken való kattogása miatti kritikus szakaszokon. A csodásan sima, árnyas aszfaltúton öröm volt a pedálozás. Az útra néhol felfestett nevekből (Armstrong, Dufaux, Camenzind, Pantani..) arra következtettem, hogy valószínűleg arra vezethették a Svájci körverseny útvonalát. Nem is olyan meredek ! (kb. 8%) Az elágazást kb. 3 km-rel hagytam el, mikor már igencsak időszerűvé vált az ebéd. Egy pannenplatz szélén az árnyas útpadkára ülve falatoztam szendvicseimből és haraptam hozzá a finom, budakalászi nyári almából. A meredeken csak 1 km-t kellet tovább hajtanom, mire az, La Gombollaz faluban (1344 m-en) véget is ért. A folytatásban 1-2%-os lankás úton, a kinyílt, füves völgyben 18 km/ó-val közelítettem a hágóhoz. Barátságos tájon pedáloztam; körbe füves, hegyek, kedves tanyák, falvak; sehol egy havas csúcs, meredek szikla. Anyunak biztosan tetszett volna. 4 km lankás emelkedőt követően 13 óra tájban érkeztem a Col des Mosses 1445 m magas lapos hágójára. A 19 km-es emelkedőt 98 perc alatt gyűrtem le. Jellegtelen hágó volt: egy-két szálló az út mentén, körbe hegyek, a fennsíkon alig lehetett érezni, hogy mindkét irányban lejt az út. Filmezést és rövid pihenőt követően nekivágtam a lejtőnek; várt a Thuni tó és Interlaken, majd az estére célul kitűzött Meiringen.
Csomaggal közlekedve óvatosan kezdtem meg a lankásan induló mezei lejtőt - nem is igen hajtottam, inkább gurultam csak - ám a folytatásban a szűkebb, erdős völgyben meredekebb lejtőn már 45-50 km/ó-val robogtam. A közel 1000 m magasan fekvő Chateau-d’Oex-nél értem a keresztvölgybe; innentől kezdve 12 km-en át, Saanen-ig az út szinte síkon, pici buckákkal tarkítva vezetett. Minthogy a hajtóművön a középső fogaskerék 1-2 km-es kerekezés után ismeretlen okból felrántotta a láncot, enélkül 20 és 25 km/ó között szinte nem haladhattam, vagy lassabban, vagy gyorsabban kellett. Az első 30-as lánctányérral max. 20km/ó-ig győztem a pedálozást, míg 52-es lánctányért használva 25 km/ó-nál nemigen tudtam lassabban menni, mert itt túl lassúvá vált a fordulatszám. Saanenig is a tűző napon két dologgal küzdöttem; egyrészt már fél-egy órája nem ittam eleget, másrészt pedig hol 30-as lánctányérral, 20 km/ó fölött pörgettem, mint a motolla, hol pedig ezt megúnván 23-24 km/ó-val küzdöttem 52*22-es áttételemmel.
A település előtt talált kútnál azon nyomban fél liter vizet megállás nélkül megittam. Saanen (14:31) szép kis város volt, virágos, sötétbarna fából épített házakkal. A település végi elágazást követően kellemetlen meglepetés ért: míg én arra számítottam, hogy végre - egészen a Thun-i tóig folytathatom a hágón megkezdett gurulást, ezzel szemben 4 km emelkedő várt rám az 1279 m magas Saanenmöser-i nyeregig. Nem csupán nem vártam emelkedőt, hanem ráadásul utoljára még a Col des Mosses hágó előtt kb. 1 12-kor ettem; három órával korábban. Talán a két csomag nélküli túrán is megszokván az étkezés halasztását, ezúttal sem siettem el a falatozást. "-Az emelkedőt kihúzom, a lejtőn meg úgysem kell enni!" - gondolhattam. A 4 km-es emelkedő nem csupán meredek és kellemetlen volt, de nagyon forgalmas is; egymást érték az autók, kamionok. Sajnáltam, hogy nemigen lehetett élvezni a kerékpározást. E hágó sem volt vérbeli hágó, inkább lankás fennsík teteje, amelyen meglepőmód még vasút is járt. Ez a dolog már itt meglepett egy picit, hát még, amikor három nappal később, a 2044 m magas Oberalppass-on találkoztam vonattal. Mire nekivágtam a remélt 39 km-es, megszakítás nélküli, lankás lejtőnek, az égbolt kissé befelhősödött. A 845 m magasan fekvő Boltigenig rám várt 17 km-t igen gyorsan megtettem; élveztem a 40-50km/ó-s sebességet, azt, hogy végre gyorsan fogytak a kilométerek, és, hogy haladtam. Egy rövid szakaszon ugyan csepegni kezdett az eső, ám minthogy meleg is volt, megázni nem áztam meg. Inkább kellemesnek tekintettem, jól is esett. A szomszédos hegyen is szürke felhők ültek. Boltigenben - minthogy kiértem az esővel fenyegető felhők alól - egy autóműhely mellett padot látván végre étkezésre szántam el magam. A települést elhagyván az út sokat vesztett meredekségéből, így szinte sík úton pedáloztam. Nem is esett jól, ellenszél is lassított, lassan múltak a kilométerek. A következő szakaszon, ahogy az út már többnyire a zubogó patak mentén vezetett, picit vissza tudtam gyorsulni az élvezhető és könnyebb, 33-35 km/ó-s sebességre. Visszatért a jobb kedvem; élveztem a pedálozást, a patakcsobogást mellettem. Az utolsó 10 km-re kiértem a szűk patakvölgyből, egy-két kilométer széles mezőn hajtottam; szinte már látni lehetett a Thuni tó katlanját. Egy-két kilométeres lejtőn pontosan 17 órára érkeztem Spiezbe, a Thuner See partjára. A városba érvén furcsán kezdtem érezni az első fékemet: a fékkar nem olyan volt, mint szokott. Hamarosan az is kiderült, hogy miért: elszakadt a bowden! Soha jobbkor: szerencsére nem a nagy hágókon történt mindez, ahol komoly balesetet is szenvedhettem volna.
Hiába terveztem, hogy tervemtől elmaradva csak 8 órára érnék Meiringenbe, először a bowdent akartam helyrehozni. Még ha a tavak mentén síkon is vezetett a következő 50 km, csomaggal megterhelve féltem egy fékre bízni magam. Sokkal lassabban fogott a fék; nagyon rossz érzés volt! Nem kockáztathattam. Miután egy szép útmenti - a tóra nyíló kilátással bíró - padon megvacsoráztam, és fél órán át sikertelenül próbáltam kicserélni a szakadt bowdent - a szemközti autószerelőtől kaptam útbaigazítást bringaszerelőt illetően. Két perc kerekezés után, a vasút melletti becsatlakozásom közelében hiába leltem rá a szerelőre, az - mondván, hogy csak egyedül van a boltban és dolga is van - átküldött egy másik javítóműhelybe. Csomagos járgányom fáradtan támasztottam a fal mellé; a bolttól hátra, a műhelyhez sétáltam. Hiába kértem a szerelőt, mutattam meg a szakadt bowdent, mivel 1 - 3 6 felé járt az idő, a szerelő már nem akart új munkába fogni; másnap reggel 8 órára hívott vissza. Nem volt mit tennem, a környéken kellett kemping után néznem. A térkép alapján két kemping jöhetett szóba, egyik Aeschiben, a másik Krattingenben. Bár mindkét falu a dombra települt, este, fáradtan 120 km után újabb kaptatók vártak rám. Minthogy Krattingen alacsonyabban feküdt, mint Aeschi; előbb ezt céloztam meg. A tóparton kérdezősködve egy néni egy kis szűk mezőgazdasági utat mutatott, ami éppen Krattingenbe tartott. A házak közül kiérve az út nagyon meredek lett; előbb min 10%, majd talán 14%-os. Utolsó áttételemben hajtottam és a lánc - bár nem futott simán - mégsem kattogott; kellemes meglepetés volt. A meredek emelkedő egy részén, a váltó miatt végül kénytelen voltam leszállni; rövid szakaszon tóltam. A Krattingenbe (715 m) vezető kocsiútra térve egy sík kilométert megtéve, a falu előtt találtam meg a kempinget. Bár Svájcot is mint vendégszerető országot tartunk emlékezetünkben a kapuban álló néni, telt"ház"ra hivatkozva továbbküldött Aeschibe. Csalódást okoztak! Az újabb útbaigazítás alapján megint keskeny aszfaltcsíkos, de mezei úton hajtottam Aeschibe; illetve a meredek szakaszon ezúttal is inkább tóltam. Hangulatom az éhség és a nem terv szerint alakult nap miatt kissé borús lett. Azzal próbáltam vigasztalni magam, hogy egyrészt nem szenvedtem balesetet, másrészt éppen bringaszerelővel rendelkező városban történt a baj és végülis a reggeli gyors bowdencsere után, a szép időben minden folytatódhat úgy, ahogy elkezdődött. "-Semmi sincs veszve !" A kempinget a központból még tovább emelkedő úton értem el; az 558 m magas tóparttól az éjszakázásért végül 800 m fölé kellett felkapaszkodnom.
18:50-kor értem a kempingbe, ahol végre már sikerrel jelentkezhettem be. A kempinget kedves idős házaspár vezette, a férfi különösen kedvesen fogadott, mint magyar kerékpárost, hiszen évente szokott egy ismerőséhez Magyarországra látogatni. Az éjszakáért 15,8 SFR-t fizettem, ezen felül 2 SFR-be került egy zuhanyzseton, merthogy Svájcban szinte mindenhol külön kell a zuhanyért fizetni. A magasság ellenére a kempingből sajnos nem nyílt kilátás a tavakra, így sátorállítás - és megnyugvást is hozó vacsora (keksz, 2 szendvics, alma) - után kíváncsiságból legurultam a falu elé megnézni és megörökíteni a naplementés panorámát. Útközben örömmel láttam, hogy a pékség (reggelire nem sok kajám maradt) már 6:45-kor nyit. Lefekvés során nem túl nagy örömmel tapasztaltam az erősödő szelet. Bár hosszan jó időt mondtak, mégis féltem egy váratlan vihartól, így alvás előtt még a hálózsákból kibújva, pizsamában másztam ki pár cövekkel a sátrat megerősíteni. 1 11-kor aludtam el.

Adatok:
Monthey, lejtő alja TM: 28:45 DST: 19,2 SAV: 40
Aigle (417m) (10:35) TM: 55:20 DST: 29,86 SAV: 24,06
La Sépey (11:51) TM: 1:57:00 DST: 41,90 SAV: 11,71
Col des Mosses hágó (1445m) TM: 2:33:24 DST: 48,47 SAV: 10,82
Saanen (1000m) (14:31) TM: 3:34:48 DST: 74,68 SAV: 25,6
Saanenmöser hágó (1279m) (15:06) TM: 4:02:07 DST: 80,80 SAV: 13,4
Boltigen, Jaunpass hágója felé leág TM: 4:32:18 DST: 96,63 SAV: 31,5
Spiez, tóparti út (565m) (16:47) TM: 5:22:00 DST: 120,4 SAV: 28,7
Aeschi, kemping (kb. 820m) (18:50) TM: 6:20:44 DST: 135,35 SAV: 15,3
Fotózásos kerekezés után kempingben TM: 6:34:22 DST: 139,23 AVS: 21,2 TR/D: 139,23 ODO: 71680 MXS: 61

Szintemelkedés:
- kezdeti kis buckáig, rögtön indulás után 60m
- Aigléig 20m
- Col des Mosses hágóig = 1445 - 417 = 1028m
- Chateau d’Oex és Saanen között 50m
- Saanenmöser hágóig = 1279-1000 = 279m
- Spieztől Aeschi kb. 820-560 = 260m
- 4km-es bringázás fotózás miatt 20m
ÖSSZESEN: 1717 m

Költség:
- kemping: szállás 1 éjre (1 fő, 1 sátor) 15,8 CHF
- kempingben : zseton a zuhanyozáshoz 2 CHF
- kempingben : keksz + fagyi kb 5 CHF
ÖSSZESEN: 22,8 CHF