GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA

2001.július.28, szombat 11.nap: Altdorf - Andermatt - Realp - Furkapass (2436 m) - Gletsch - 2,4 km a Grimselpass emelkedőjén - Gletsch - Furkapass - Andermatt

7 órai kelés után - minthogy délelőtt csomagos hegymászás, délutánra pedig kis csomagos hágótúrát terveztem - gyorsan készülődtem. Az indulásra csak 3/4 8-kor került sor. A meredek hegyek közti mély völgyben reggel még hűvös volt, így fölül hosszúujjúban kezdtem meg a pedálozást. Utamon keletről magas hegyek árnyékolták a napfényt. Kissé fáradtasan, 20-21 km/ó-val hajtottam át az első falvak közti sík úton; hiányzott belőlem a tűz, a kedv. Néhány kilométeren át egy versenyzőt követve frissültem fel, melegedtem be. Amsteg (519 m) tájékán - kb. 14 km-rel Altdorf után - az Andermattig tartó emelkedő kezdetéhez értem. Amint az út megkezdte folyamatos meredek emelkedését, az út mellett egy tábla tájékoztatta a kerekeseket: a következő 34 km-en 1560 m szintemelkedés várható !! (egészen a Gotthard hágó 2108 m magas tetejéig) A kocsiút a sziklák oldalában, fák között, részben napon kapaszkodott felfelé, meredeksége talán a 10%-t is meghaladta. Más csomag nélküli bringások is kiállva hajtottak, nekem 30*34-be váltva nem okozott gondot az emelkedő, bár azért így is fárasztó volt. A meleg kaptatón hamar eljött a vetkőzés ideje. Pár kilométer emelkedést sík, majd lankásan felfelé tartó szakaszok követtek; a forgalmas és dübörgéstől zajos autópálya az utammal párhuzamosan vezetett. Az autók által keltett zaj sokat visszavett a bringázás élményéből. 5 km-rel Wassen előtt szomorúan és félve láttam az utam fölött keresztbe átívelő autópálya-viadukton, az alagút előtt beállt autósort: féltem, nehogy a dugó az én utam forgalmára is kihasson. Elgondolkozva, szomorúan kellett rájönnöm, hogy nem kizárt, hogy július utolsó hétvégéje lévén ekkor kezdődött a nyári szünet.
Wassen (916 m) előtt 2 km-en át meredek kaptatón hajtottam; hátulról csupasz bringás versenyzők közeledtek, némelyikük alig tudott elhagyni. Az emelkedő egy fentebbi útba csatlakozott be; ez részben a faluba, részben az autópályára vezetett. A körforgalomban sajnos sok autó hajtott át az autópályáról az én "kis" utamra; ettől féltem. A településen - gondolva rá, hogy délben bezárnak a boltok - hiába találtam Backereit, mivel az zárva volt, vásárolni nem tudtam. A továbbiakban azért kellett sietnem, keveset filmeznem, pihennem, hogy időben, 12 óra, a boltok zárása előtt Andermattba érjek.
Wassent egy kilométerrel elhagyva sziklás, meredek szurdokvölgyben, szerpentinkanyarokkal megkezdődött a hágóút alsó fele. A hatalmas forgalomban egymást érték az autósok; alig haladt a sor. Bringával nem is mertem köztük araszolni, inkább a járdán pedáloztam, azt remélve, hogy hamarosan megmozdul a sor. Egy-két kilométerenként álltam meg filmezni, fotózni: a táj nagyon szép volt, a sok szikla, szerpentinkanyar, virágok és a félalagút vadregényes hágóutat alkottak. A második, harmadik hajtűkanyarban épp a belső ív köves részén kapaszkodtam fel fényképezőgépemmel, mikor a korlát mellett megcsúszva alig tudtam csak megkapaszkodni; az eredmény: erős horzsolás, véraláfutás (mely még három hét múlva is látszott egy kissé.)
Kb. félúttól, azaz 1200 m magasságtól az út Andermatt kicsiny fennsíkjáig, illetve picit szélesebb völgyéig félalagútban vezetett, így nemcsak az izzadásnak lett vége, de talán a forgalom is jobban haladt, engem is jobban ösztönzött. Végre haladhattam, filmezni sem álltam meg. 30*34-es áttételbe kényszerülvén izgatottan számoltam, hogy vajon mikorra érhetek a tetőre, nehogy lekéssek a vásárlásról. Szerencsére 11:35-kor felértem a völgy szintjére, már csak három sík kilométert kellett a városközpontig hajtanom. Új tájra, völgybe nyerhettem bepillantást. A délutáni programot illetően a forgalmas, szinte bedugult utolsó 9-11 km teljesen kizárta, hogy - kis túra elején és végén újra ezt az útszakaszt használva - a Susten hágó leküzdésére vállalkozzam. Maradt a Furkapass és esetleg - ha az időbe belefér - a Grimsel-hágó - így gondoltam végig a lehetőségeket. Korábban még megfordult a fejemben, hogy esetleg egy tartaléknapot felhasználva délután pl. a Gotthárd hágóra szaladjak fel és másnap tegyem meg a három-hágó túrát, ám végül annál maradtam, hogy korai lenne ily hamar tartaléknapot elhasználni. "-Annyi szép hágó áll még előttem, ráadásul a időjárás is okozhat kellemetlen meglepetéseket; jó az, ha várok még a tartaléknap felhasználásával!"
A csodálatos városka, Andermatt központjában fáradtan - de órámra nézve örömmel - szálltam le bringámról. Megérkeztem. Nem kellett tovább aggódnom az élelmiszerutánpótlás miatt. Kíváncsian néztem meg az áruház nyitvatartását: szombaton 17 óráig ! Örömömben, az áruházban sem spórolva vásároltam - konzerv híján - 4 jamot, 2 nutellát, kekszet, kakaót, 3 almát és 3 banánt a hágókra. A szemközti csillogó, kedves backerei-ban fél kenyeret, 4 zsömlét és 3 péksüteményt vettem, melyekből kettőt nem is cipeltem tovább, azon helyben megettem. Körülnézvén örömmel láttam, hogy a sok tábla között a kemping is jelezve van.
Feldobott a nyüzsgés, a turistacentrum szépsége, a város élete. Az áruházat illetően további kellemes meglepetés volt, hogy még vasárnap délelőtt is nyitva volt; nem kellett másnapra előre bevásárolnom. Az összesen 3-4 km hosszú városka központján díszburkolaton voltam kénytelen végigkerekezni. Minthogy délutáni túrára készültem, ezúttal nem álltam le filmezni. A város végén, a felvonóval szemben találtam meg a kempinget. Nem kifejezetten állandó, stabil kemping volt, inkább ideiglenes; bár számomra tökéletesen megfelelt. A kempinget a felvonó épülete mellé jelölték ki. Jóformán kerítése sem volt, éppen csak elkerítették: az út jobb oldalán, az épület mellett a lakókocsik, lakóautók álltak, szemben velük a sátrak. A vizesblokk a felvonó épületében kapott helyet, a recepció is csupán időszakos volt: esténként 18 és 20 óra között kellett bejelentkezni és fizetni.
Minthogy Andermatt 1447 m magasan fekszik, nem sok fa akadt a környéken, így mind a négy irányba szép kilátás nyílt a katlanra: nyugat felé a Furka hágó völgye, észak felé a Gotthard hágó alsó fele, amerről érkeztem, kelet felé a 2044 m magas Oberalppass - a holnap csomaggal rám váró emelkedő -, míg dél felé a felvonós Gemsstock és a 2108 m magas Gotthárd hágó (amit 2005-ben kerestem fel). Gyorsan, nagy lendülettel állítottam fel sátramat, ügyelve rá, hogy eső esetén nehogy víz folyhasson a sátor alá. Sebtében bedobáltam cuccaimat a lakótérbe, elkészítettem a kiscsomagos túrára szükséges cuccokat (a szerelőcucc mellé két belsőt vittem magammal, hosszúujjút ugyan nem, de esőkabátot igen, kaját illetően pedig kenyeret, kolbászt, egy konzervet és jamot, valamint 2 banánt és egy péksütit is). A polifoamra ülve ebédeltem meg, majd pontosan 13 órakor nekivágtam a Furka hágó 2436 m magas tetejéig rám váró csaknem 1000 m szintemelkedésnek.
Két kilométer sík kerekezést követően értem Hospentalba. A településen rövid kaptatót követően ágazott le délnek a híres - és talán néhol még hagyományból mindig macskaköves - Gotthárd hágó. Erős hátszél is támogatott, a kempingben a nehéz csomagoktól is megszabadultam, ezekek köszönhetően a 8 kg-os csomaggal együtt annyira felszabadultam, hogy 30 km/ó-val robogtam a hegyek felé és előztem le egy versenyzőt. Mivel az 1538 m magasan épült Realp végén, a két felé ágazó útnál nem tudtam, hogy a hágóhoz melyiket kell választanom, kénytelen voltam a megelőzött versenyzőt megvárni. A füves hegyoldalban keskeny meredek emelkedő kezdődött.
Az emelkedő első harmada (6 km) a maga többnyire 8-9%-os meredekségével elég nehéznek ígérkezett, a következő 3 km-en 5-6%-os meredekséggel folytatódott a kapaszkodás, majd az utolsó 3 km 8%-os meredeksége megint nagyobb erőkifejtést igényelt. Az emelkedőn - amíg bírtam - igyekeztem tartani a srác jó tempóját; így 30*24-es áttétellel hajtottam. Az első kilométer elteltével jobbnak láttam tartalékolni, így 30*34-be visszaváltva hagytam a srácot elmenni. A hegy keleti oldalán tekeregve részben persze az utat figyeltem, ám mind jobb kilátás is nyílt vissza Realpra, illetve az Andermattból induló Oberalppass szerpentinjeire, amely egyébként másnap csomaggal szándékoztam legyűrni. Eleinte 1-2 km-enként álltam meg fényképezni, videózni, azonban mivel a táj nemigen változott, csak picit föntebbről nézhettem körül - ha győztem erővel - mind jobban ritkítottam a pihenőket. Ahogy kb. 3-4 km után, kb. 1850 m magasságban az út mentén, egy padon ülő bringáspárossal az előtérben gyönyörködtem a tájban, megirigyeltem őket: kettesben ilyen szép tájon. Kb. 6km elteltével egy-két ház, tanya akadt utamba, olyan hangulatot kezdtem érezni, mintha a hágó közelében lennék. Számolgattam, de mégsem jöttem rá, hogy 10%-os meredekség esetén is csak 2100 m magasan lehetnék. Végül egy-két szerpentinkanyarral fentebb, a hegyoldal kis emelkedésének tetejéről mikor megpillantottam a messzi hegyoldalon folytatódó utat, elbizonytalanodtam. Az már látszott, hogy a hágó nincs a közelben, de, hogy a hosszú út végén lenne csak ?? - nem akartam elhinni; túl messzinek tűnt. Egy-két kilométeren át még reménykedtem, hogy hátha az már a Grimsel hágó emelkedője, ám ahogy hagytam magam mögött a kilométereket, úgy kellett elfogadnom a hátralevő hosszú kilométeres emelkedőket.
A hágóút harmadán - felén túljutva az út lankásabb lett; jól esett végre felváltani és ezáltal 15-17 km/ó-ig gyorsulni, ezt a sebességet tartani. A lankás szakaszon egy fogadó, vagy turistaház mellett táblán magasságot jeleztek: Tiefenbach, 2109 m. Bebizonyosodott, hogy még valóban 5 km emelkedő várhat rám. Talán nem gondoltam igazán végig, vagy nem fogtam fel, hogy a Furka hágóút valóban csaknem 1000 m szintemelkedést jelent, és ez nem csupán egy laza kapaszkodás, hanem - 12 km-rel számolva - bő órás felfelé való pedálozás. Kicsit elszomorított a dolog, hiszen már bíztam benne, hogy hamarosan fent leszek, ám a 2109 m-es magasság ezt jelentette, hogy magasságban még csak az út 2/3-ánál járok. Az út az addigi kanyargás "végeztével" már az egyenes völgy meredek hegyoldalában vezetett, "toronyegyenest" haladt a hágó felé. Az utat egészen a 2436 m magas nyeregig szemmel jól végig lehetett követni. Egyáltalán nem emlékeztem már rá, amikor 1987-ben kocsival is megjártuk azt a hágót, mindenesetre meglepett, hogy keskeny is volt és kicsit hepe-hupás is. A 3 km-es hosszú egyenest követően - szemközt már velem egymagasságban is láttam hófoltokat - az utolsó két kilométert ismét hajtűkanyarokban tettem meg. Megállás nélkül, saját tempómban haladtam és már a hágóra való felérést vártam, amikor egy középkorú (40 év körüli), Marmotta bringamaratonos mezt viselő versenyző ért utol és előzött meg lassan. Én 8,5 - 9 km/ó-s sebességgel hajtottam, ám ő is csak 1 km/ó-val haladt gyorsabban, így nem esett nehezemre a nyomába maradnom, mégha 30*34-es áttételben a jólesőnél kicsit nagyobb fordulatszámot is kellett produkálnom. A lankás részen 30*24-be váltva lazán hagytam állva a fickót; könnyedén tettem kb. 70-100 m-es előnyre. Sajnos tisztában voltam vele, hogy a következő picit meredekebb részen kénytelen leszek 30*34-be visszaváltani, ahol a fickó megközelíthet. Az út hátralevő részén folyamatos erős pedálozással, picit kihajtva magam próbáltam magam mögött tartani a fickót; hol növelni tudtam előnyöm, hol csökkent a köztünk levő távolság. Noha 500 m-rel a tető előtt már annyira elfáradtam, hogy azt gondoltam, hagyni fogom, hogy beérjen a versenyző, ám végül újabb erőtartalékaimnak köszönhetően a tetőig sikerült 20 m előnyt megtartanom.
15:16-kor úgy tűnt, hogy felértem: néhány ház, vendéglátóegység és parkoló autók, turisták az út mentén, stb. Az út mégsem kezdett lejteni, síkon folytatódott tovább, én meg bizonytalanul folytattam a pedálozást. 500 m-rel később, de semmivel sem magasabban - sőt talán 1-2 m-rel alacsonyabban, legalábbis én így éreztem - tábla jelezte a 2436 m magas Furka hágó tetejét.
A hágón pihenő, gyönyörködő motorosok által magamról készítetett fotók után én is kattintottam párat, ám a filmezéssel a - szinte felhőmentes égbolt ellenére - hulló pár csepp eső miatt kicsit várnom kellett; addig is müzlis szeletet és finom péksüteményt ettem. Hátrafelé nemigen volt értelme filmeznem, annál jobban érdekelt a hágóról megpillantott Grimsel hágó és tavai, valamint a völgyben jól látható rengeteg szerpentinkanyar. Csodás volt! A Grimsel hágó fölött-mögött hatalmas, rengeteg hótól fehérlő 3500 - 4000 m magas csúcsok emelkedtek a felhők közé, mert ott bizony több felhő borította az eget. Arrafelé nem lehetett kizárni egy esetleges eső lehetőségét.
3 4-kor azzal a céllal, elgondolással hagytam el a hágót, hogy - ha az időjárás is úgy akarja - egészen a Grimsel hágóig kapaszkodjak fel, majd onnan ugyanerre, a Furka hágón át vissza a kempingbe. Egy-két lankást kilométert követően még megálltam ismét megörökíteni a Furka hágó nyugati és a Grimsel hágó déli szerpentinjeit, valamint a rengeteg havas csúcsot, ám a következő 7-8 km-en még a Rhone gleccser sem állított meg; igaz, hogy fölfelé is erre szándékoztam "haza"tekerni. Meglepőmód a gleccsert követő, meredek sziklák oldalában vezető 2-3 km-en meglehetősen hideg volt; fáztam. A lejtő hosszú egyeneseiben 50-55 km/ó-ra gyorsultam fel, ám a kanyarokban óvatos voltam. A Furka hágó hegyéről derékszögű fordulattal a másik hegy oldalára gurulva, a hajtűkanyarok egyik ágán viharos erejű ellenszél fogadott. 16 órakor értem le az 1759 m magas Gletsch-be. Bár picit felhősebb volt és nem messze szürkébb felhők borították az eget, még nem tudott nyomasztani a dolog. Pedig onnan bizony csak 10 km - magas régióba, rossz idő esetén hűvösbe vezető - emelkedővel lehet csak visszajutni a kempingbe. (Volt ilyenhez szerencsém 2004-ben a 2770m magas Iseran hágón, illetve 2005-ben szintén a Grimsel hágón) Az Alpokban hamar megváltozhat az időjárás; hipp-hopp szürke felhő érkezhet, esni kezdhet és hamar le tud úgy hűlni a levegő, amikor már pl. 15 fokban, nyári göncben bizony kemény próbatétel az emelkedőn való pedálozás. ... hát még a hűvös lejtőn való gurulás.
A településen szépen sütött a Nap. Minthogy a közelben mind jobban fenyegettek a szürke felhők és az idővel is kalkulálnom kellett (nehogy túl későn - az esti recepció bezárása után - érjek vissza a kempingbe), bizonytalanul vágtam neki a Grimsel hágó 7-8%-os emelkedőjének. Az időjárástól tettem függővé, hogy meddig jutok: megfordulok-e útközben, vagy felmegyek a hágóig. Ahogy már a Furka hágóról is láttam, a 6 km-es emelkedő kb. 8 db hajtűkanyarból állt, kb. 6-700 m hosszú egyenesekkel. Ahogy már a lejtő alsóbb végén is éreztem, itt is, a Grimsel hágó emelkedőjén, a hajtűkanyarok egyik ágán nagyon erős szél akadályozott, lassan haladtam, ám a másik irányban könnyű volt a pedálozás. Gyakran néztem az órámat - és a felhőket is - , számolgattam, hogy a hágóra feljutván mikorra érhetnék haza. 1,5 km után már vacilláltam, majd végül bő 2 km után a fordulás mellett döntöttem. Arra jutottam, hogy míg fölfelé még kb. fél óra kaptató és odafönt minimum negyed óra pihenés, filmezés várna rám, közben az eső is majdnem biztosan elkapna, amellett egy órát veszítenék, tovább fáradnék. Térdem hátán levő húzóizmom így sem volt tökéletes. Az egy óra időveszteséggel, evés után kb. 18 órakor vághattam volna neki a Furka hágó minimum egy óráig tartó emelkedőjének, azaz pihenéssel együtt leghamarabb kb. 20 órára értem volna haza. Az sem töltött volna el jó érzéssel, hogy 1 8-kor még a Furka hágó 2436 m-es magasságában legyek; nem tudhattam milyen hűvös idő érhet. Nem kockázattam! Amikor úgy éreztem, hogy már elég magasra értem, hogy meglegyen e napra a 3000 m szintemelkedés, rövid filmezés (Rhone gleccser, Furka hágó nyugati szerpentinjei) után visszafordultam. Gyorsan ereszkedtem vissza Gletschbe. Ilyen helyzetben nem is volt sok értelme azon morfondírozni, hogy ily módon bizony a három-hágó túrából csak másfél lett meg; nem bántam: "-Így is sok szépet láttam, és még annyi rengeteg hágóút vár rám!" … még én sem sejtettem. (a Grimsel hágót végül 2005-ben küzdöttem le, nem meglepő módon, akkor el is kapott az eső, köd, hideg)
Bár Gletschbe érve a felhők már csaknem a fejem fölül fenyegettek, a parkban meg kellett állnom feltankolni. Kaja nélkül esélyem sem lehetett volna a 10 km-es, átlagosan 6,7%-os emelkedő gyors legyűrésére, esetlegesen eső előli menekülésre. Sietősen terítettem meg a padon; összesen 6 kis karéj kenyeret és hozzá konzervet és jam-et ettem. 16:56-kor vágtam neki a Furka hágóig tartó 10 km-es emelkedőnek. A főirányban szerencsére erős nyugati szél tólt fölfelé, ám a rövidebb ellenkező irányú egyenesekben bizony kínlódtam a széllel. Az első két kilométert - menekülő hangulattól feltüzelve, koncentráltan hajtva - hamar megtettem, élveztem a szél támogatását, végig 30*24-es áttételben és így 15km/ó fölött tudtam maradni. 4 km-en át meg sem álltam; igaz - ilyen szürke időben, odafelé elegendő filmezés után - nem is lett volna értelme. Kb. 2000 m magasságból, a Grimsel hágóra visszatekintve, a hágót ellepett és lefelé ereszkedő hűvös felhők mind engem igazoltak. Jól döntöttem, odafent cudar idő volt. A videokamerával filmezve rá is mondtam többször anyuéknak - mert fölöttem is nagyon érett már az eső -, hogy drukkoljanak, mert nagy szükségem van rá. "-Ha netán megúszom az esőt, akkor kellemes kaland e menekülés a fenyegető eső elől, ám ha elkap, akkor nagyon cikis lesz a helyzet" - gondoltam. Anyuékkal a Dolomitokban tapasztaltuk már, hogy egy gyors nyári eső alkalmával, a felhőknek "hála" hirtelen nagyon le tud hűlni a levegő.
A derékszögű fordulat után már a Furka hágó és a Rhone gleccser hegyén hajtottam; sajnos itt, a nyugati szélre merőlegesen, csak a hajtűkanyarok egyik irányában éreztem a hátszelet, ellenkező irányban erősen meg kellett küzdenem vele. Ahogy már másfél órával korábban, a lejtőn is éreztem, azon a szakaszon sokkal hűvösebb volt a levegő; fel kellett vennem másik rövid fölsőmet is. A kora délutánnal szemben, estefelé már kevés bringás akadt, ám filmezés közben azért egy páros így is megelőzött. A folytatásban őket próbáltam tartani, utolérni. Minthogy alig-alig álltam csak meg, inkább csak menekültem az eső elől, szervezetem jól felpörgött. A hátszeles egyenesekben 30*24-es áttétellel küzdöttem, ám az ellenszeles egyenesekben 30*34-es áttételben is megszenvedtem; 8-9 km/ó-ra lassultam. A két bringás is kiállva hajtott; ők is, én is alig haladtunk. A Belvedere, Rhone gleccser előtti kilométer szerpentinjein mindent beleadva üldöztem a párost; rövid kiállós hajtásokkal faragtam le méterenként a hátrányt; éppen Belvedere-nél előztem meg őket. Az épület fölött - kb. 2300 m magasan - a még rám váró 2 km emelkedő ellenére jobbnak láttam felöltözni: a levegő eléggé lehűlt, így alul is, fölül is hosszút öltöttem magamra. A Grimsel hágóra, és a mindent elfedő és onnan lefelé ereszkedő felhőkre visszanézve, újfent örülhettem, hogy időben visszafordultam. Bár nagyon lógott az eső lába, mégis úgy tűnt, hogy komolyabban már nem ázhatok meg. Ahogy többször is előfordult már, ezúttal is lélekben hamar elkiabáltam a felérést, így lelki okokból, nagyon megnehezítettem a saját dolgom. A rövid pihenő után nagyon nehezemre esett a csupán 5% meredek emelkedő is. Az esőtől tartván ezúttal a hágón meg sem álltam, a széldzsekit 500 m-rel később - ugyanolyan magasságban - a turistaházak és a parkoló mellett megállva vettem csak fel, ahol egy banánt is gyorsan betömtem. Mivel az eső csepegni kezdett, hihetetlen gyorsasággal rántottam elő hátizsákomból és gyors mozdulatokkal kaptam magamra.
A korláttal alig kísért lejtőn nem örültem volna, ha vizes, csicsogós útviszonyok közt kell leereszkednem; mielőbb túl akartam lenni a szerpentineken! A hosszú egyenes lejtős szakaszon könnyedén magam mögött hagytam az esőfelhőket; ám mivel én óvatosan, viszonylag lassan ereszkedtem, ráadásul az út keskeny, rázós is volt, nem nagyon élveztem az autók előzgetését. Hosszú ereszkedést követően, 1700 m magasságban rövid pihenőt tartottam: a felnit féltettem a túlhevüléstől. A meredek, lejtős szakaszon túljutva, Realptól az alig lejtő úton - ahol fölfelé is 30 km/ó fölött hajtottam - erős széllel küzdve csupán 20-23 km/ó-val bírtam haladni. A hospentali 4-5%-os lejtőn is csak 45 km/ó-ig gyorsultam fel. A szél hihetetlen erősen kapaszkodott a kabátomba. Fárasztó utolsó 10 km után 18:58-ra értem vissza a kempingbe, ahol egyből a recepcióhoz gurultam. Az éjszakáért eddig a legkevesebbet számították fel, csupán 11 CHF-t kellett fizetnem. A sátorra egy szalagot kellett tűznöm, erre volt felfestve, hogy 2001.júl.28 éjjelére jelentkeztem be. A konnektorba dugva bátran a zuhanyozóban mertem hagyni a videóakkut tölteni. Jegyzetelés után zuhanyozáskor kellemes meglepetésül szolgált, hogy az olcsó díjszabás ellenére a zuhanyért nem kellett fizetni, ám - takarékos módon - a víz csak akkor folyt, ha az ember egyik kezével nyomta a gombot; engem mindenesetre nem zavart. Minthogy az eső az este folyamán egy órán át csepegett, a bringát nylonnal takartam le. Nem sokkal ezután el is állt. 22 óra tájban hajtottam kezemre fejem.

Adatok:
San Gotthárd hágóalsó felének teteje, Andermatt fennsíkja, 1447m (11:39) TM: 2:27:01 DST: 36,4 SAV: 14,85
Andermatt, kemping; indulás a Furka hágóra TM: 2:33:46 DST: 38,27 SAV: 16,6
Realp, 1538m (13:30) TM: 2:53:08 DST: 46,7 SAV: 26,1
Furka-pass, 2436m (15:15-38) TM: 4:02:55 DST: 58,82 SAV: 10,42
Gletsch, 1759m (16:00) TM: 4:19:52 DST: 69,29 SAV: 37,1
Pár km a Grimsel-h-ra, majd Gletsch (16:35-55) TM: 4:39:48 DST: 74,10 SAV: 14,5
Furka-pass, 2436m (18:10-15) TM: 5:31:16 DST: 84,62 SAV: 12,26
Realp, 1538m (18:38) TM: 5:53:50 DST: 97,19 SAV: 33,4
Andermatt, kemping (18:58) TM: 6:14:06 DST: 105,31 SAV: 24,0 TR/D: 105,47 AVS: 16,9 MXS: 61,0

Szintemelkedés:
- Andermatt - Altdorf (hullámzással) =1447 - 458 + 100 = 1089 m
- Furkapassig, 2436m 2436 - 1447 = 989 m
- Grimsel hágó oldalában 2,4 km / 6 km * 460m = 184 m
- Furka hágóig, 2436m 2436 - 1759 = 677 m
ÖSSZESEN: 2939 m

Költség:
- Andermatt, pékség, áruház 20,1 CHF
- Gletsch: képeslapok, csoki 3,4 CHF
- kemping 1 éjre 11 CHF
ÖSSZESEN: 34,5 CHF