Bevezetés, szervezés

2. nap

2003. jún. 3 - 22. Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig:
1. nap: Vonattal Budapesttől Ljubljanáig

2003. június 3, kedd - 1. nap

Elérkezett indulásom reggele! Mivel előző délután nem tudtam mindent elintézni, - és este anyuék is meggyőztek -, reggeli után a városba utaztam az első 10 napra való utasbiztosítást kötni. Reméltük, hogy ez a 10 nap alatt - amire a biztosítást kötöm -, megérkezik az utánrendelt Budapest Bank kártya és miután apu aktiválja majd azt, onnantól már élni fog a kártyához ingyen kínált EUB utasbiztosításom. Már a HÉVen utazva úgy éreztem, hogy kevesebbet köhögök. 8:55-re értem a VISTA elé (meglepetésemre csak 9-kor nyitottak), az utasbiztosítás pultjánál én voltam az első. A 10 napnyi biztosításért 3700 Ft-ot fizettem. Kérdésemre örömmel hallottam, hogy a kötvény fénymásolatával - ha úgy alakul - apu is meg tudja majd nekem hosszabbítani a biztosítást. Hazafelé a mozgólépcsőn való felkocogásom jó érzéssel töltött el: van kondícióm ! Rég szaladtam ott fel; most jól esett. A HÉVet is éppen elértem; minden jól alakult. A kötvény fénymásolása után 10:05-re már haza is értem.
Befejeztem a pakolást, felporszívóztam, majd gyorsan a gyógyszertárba tekertem el: Septofortért és széntablettáért. Ahogy a szép épületben enyhén izzadva várakoztam, bosszantott a túlzott légkondi. Még meg sem gyógyultam; nem ok nélkül féltem: "-Nehogy ez tegyen be az egészségemnek! Röhej: az ember majd a gyógyszertárban fázik meg !"
A 8,5 órás Budapesttől Ljubljanáig tartó vonatútra készülve eldobható olvasmányként az 1999-es Adria túrám horvát napjait nyomtattam ki, vittem magammal. (A túrát végül egyáltalán nem olvastam, olyan jól elbeszélgettünk fülketársammal)
Ebéd után az este jónak tűnt infralámpázásra már nem maradt idő; a bringára is már nagyon gyorsan kellett felcuccolnom. Jól esett, hogy anyu elkísért a HÉVhez. A HÉV felé a kerékpárt próbáltam szokni. 2 év után ültem újra csomaggal terhelt kerékpáromon. A HÉVen majd megfőttünk; a tervről, rövidítési lehetőségekről, stb…beszélgettünk. A Délihez én bringával, anyu villamossal ment. Nem siettem, a biztonság volt az első; mivel még szoknom kellett a csomagos tekerést, elöl a középső lánctányért választottam. 13:20-ra már a Déliben voltam, még 35 percem volt a vonat 13:55-ös indulásáig. Mikor 10 perc várakozás után sem érkezett még meg anyu, elfogyott a türelmem: "-Nem létezik, hogy 25 perc alatt ne érjen ide !" - mérgelődtem. Anyunál volt minden, az útra készített, vett kajám. Már-már azon gondolkodtam, hogy a vonathoz menve nélküle cuccolok fel a vonatra. Gondolván arra, hogy esetleg baj esetén anyu felhívhatta Ildit, telefonon tőle érdeklődtem. Beszélgetés közben tűnt fel anyu. Na végre !
A cuccokat az ablakon keresztül adtam fel anyunak. A bringát a kerékpárszállító kocsiban fel sem lógattam, elég volt a rácshoz lakatolnom. A drukkolások közt meglepőmód azt is kihangsúlyoztam anyunak: - Nagyon drukkoljon a csomagtartó miatt !" Ahogy a vonat lassan kigurult a vágányáról, többször integettem anyunak. Hoszú útra indultam; tele voltam érzésekkel; jól esik ilyenkor az embernek maga mögött tudni szerettei támogatását, szeretetét. 20 napra magamra maradtam!
Eleinte újság, illetve túrám bevezető 3 oldalának átolvasásával múlattam az időt, ám elálmosodtam. Nemsokára szimpatikus fülketársammal, Glázer Tamással kezdtünk beszélgetésbe. Már az is kellemes meglepetés volt, hogy ő is közgazdász, ám ráadásul szlovén, horvát és montenegrói tapasztalatokról is be tudott számolni. Mint kiderült, munkája kapcsán havonta utazik Ljubljanába. Megerősítette, hogy a vonat mindig ilyen üres; általában belföldi forgalomban használják a magyarok és a szlovének is. Én mindenesetre örültem, hogy él ez a kerékpárszállítást támogató vasútvonal. Beszéltünk a két ország helyzetéről, munkahelyeiről, munkaváltás okairól, családjáról, az én munkámról, a kerékpározásról, a bringáról, túrákról, e túra költségéről, de cikkeim és unokahúgaim is szóba jöttek, stb.
Zalaegerszeg környékén váratlan esőben haladt a vonat. Tamás azt mondta, hogy az Internet is esőt mondott Ljubljanára, másnap délelőttre. Bíztam benne, hogy nem így lesz: csak legalább a sátorállítás és sátorbontás alatt legalább ne essen, és másnap Delnicétől legyen szép idő - "kértem".
A vonat percre pontosan haladt. A határon is megálltunk: mivel útlevelem szűz új volt, még pecsét sem volt benne, alaposan leellenőrizték. Szlovénia mennyire más, rendezettebb volt, mint Magyarország! Ismét elkapott az érzés: -De jó, megint külföldön vagyok ! Szeretem a szlovén tisztaságot, gondosan ápolt falvakat, és a tájat is. 1999-es túrám során érintett településeken - Ormoz, Ptuj - áthaladva elkapott a nosztalgia; a Zágráb felé emelkedő érdekes alakú hegy ezúttal is felhívta magára a figyelmet. Celje és Lasko már 2000-es túrámról volt ismerős. Laskoról Tamás is csak szépeket tudott mondani; nászútján járt arra.
Tervezett útvonalamat hallva, Tamás különböző tanácsokkal szolgált nekem:

• a montenegrói baksist kérők miatt EURÓimat ne egy pénztárcában tartsam, sőt a használatban levőben csak néhány (5-10) EUR-t tartsak, azt is max 5 EUR-s címletekben. A közbiztonságot illetően azt mondta, a tengerparti részen nem kell félni, de a hegyek között, turisták által kevésbé látogatott helyeken azért inkább ne hagyjam magára a bringámat, ne kísértsem az ördögöt. A csodás tiszta tengervizet Tamás is megerősítette.

• Horvátországra és Szlovéniára is vonatkozot Tamás azon figyelmeztetésee, hogy ne fizessek nagy címletű EUR-s bankjeggyel, mert előfordulhat, hogy abból megfelelően ugyan,de tollárban, vagy kunában adnak vissza. (első éjszakámon éppen így jártam; igaz nem volt tollárom, nem tehettem mást)

• Hvar szigetéről Tamás azt mondta: Hvar város 5 km-es környéke ugyan valóban szép, de a sziget többi része nem érdemel sok figyelmet; leégett hegyoldal, szerpentines és keskeny, korlát nélküli út.

Miután csodás naplementébe volt részünk, és az ég sem felhősödött be, volt rá remény, hogy tiszta éjszaka lesz. Bár eredendően az utolsó néhány órában akart Tamás dolgozni a vonaton is, neki is annyira jól esett a beszélgetés, hogy végül letett róla. Ljubljanához közeledve eligazított, hogy hogy találok el az állomástól a kemping felé vezető útra. A percre pontosan 22:33-kr megérkezett vonatról segített levenni a kerékpárt és a csomagokat, majd elváltunk. Örültünk, hogy megismertük egymást.
Az állomás nagyon csendes volt. Nyugodtan felmálháztam a kerékpárt, majd jöhetett a cipekedés: le a lépcsőn az aluljáróban, majd a még nehezebb: kb 3*10 lépcsőn fel. Rendesen elfáradtam benne !
Már az állomás mellett bringaút vezetett ki a főútig. A Slovenská cesta 272-es számot kellett keresnem; itt található a Jezica kemping. E napi kései érkezésem és a három héttel későbbi kora reggeli indulásom miatt direkt "visszaigazolást" kértem, hogy nem okozok ezzel gondot. A 2*2 sávos út mellett vezető kerékpárút elvezetését tökéletesen megoldották: nem csak jó minőségű volt, hanem pár centis magasítással vagy süllyesztéssel elkülönítették a gyalogúttól és a kocsiúton való átkelésnél sem maradt el a le- illetve felvezető rámpa és a kerékpároslámpa. Többnyire én is a kerékpárúton hajtottam: bár lassabb, az ilyenen, kis forgalomban én is szívesen kerekezek. Kb 6 km pedálozás után az út 2*1 sávosra szűkült, nemsokára pedig meg is érkeztem a kempingbe. A kései, ¾ 11-es idő ellenére még a szomszéd vendéglőben is volt élet, a kemping - ahogy e-mailen írták - pedig non-stop működött.
A sátrak környékén is mozgolódtak még néhányan; én - sötét lévén - egy lámpa közelében állítottam fel gyorsan a sátram. A fű kellemes, puha, a vizesblokk viszonylag tiszta volt. Alvás előtt bevettem még egy Septofort tablettát, majd a polifómra, illetve a hálózsákra hajtottam fejem. Másnapra azt kívántam magamnak, hogy reggel szárazban bonthassak sátrat és Delnicétől szép időm legyen.
Sok ember azt kérdezi: nem félek egyedül idegen országban kerékpáron? Induláskor picit még aggódik az ember, de már megtanultam - és este éppen erre gondoltam, hogy hamar beleszokok a menetbe és akkor már csak az előttem álló pár órára, napra koncentrálok, el is felejtem a félelmeimet. Pár óra tekerés után már nem aggodalmaskodom a nagy teher terhelte kerék, vagy a csomagtartó teherbírása miatt. Bár ez utóbbira eleinte még jobban odafigyeltem, zavart is enyhe oldal-irányú lengése, ám pár nap után rájöttem: ha folyamatosan bírta eddig, ezután sem lesz gond.
Adatok: TM 51:24 DST: 12,62 ODO: 81199

Bevezetés, szervezés

2. nap