7. nap

9. nap

2003. jún. 3 - 22. Kerékpárral az Adria mentén Montenegróig:

9. nap: Baska Voda - Makarska - Ploce - (komp) - Trpanj - Orebic

9. nap: Baska Voda - Makarska - Ploce - (komp) - Trpanj - Orebic
Nem volt jó éjszakám: az éjjel kétszer is felébredtem, hajnali 6 órakor pedig a kukásautó zaja vert fel. 7:05-kor végül ismét óracsörgésre ébredtem; hosszú napom miatt szükség is volt rá. Bár nem vagyok az a fajta, aki ébredés után fél óráig még csak ténfereg, a reggeli készülődés nagyon elhúzódott: vásárlás, ruhamosás, reggelizés, sátorbontás. A túra első felére váltott pénzem elfogyott, így eljött az ideje az automatából való pénzfelvétnek. Pénztárcáimban kotorászva azonban szomorúan tapasztaltam, hogy bizony 100 EUR-nak nyoma veszett! Úgy emlékeztem, biztos voltam benne, hogy a (tartalék ?) pénztárcában még 210 EUR-nak és az apától kapott tartalék 50 EUR-nak kellene lennie, ehhez képest csak 160-t találtam. Nem indult jól a nap. A Nap már reggel annyira melegen sütött, hogy a készülődést is papucsban és bringanadrágban "végeztem", fölül félmeztelenül. Azért sem sürgettem a papucs cipőre történő váltását, mert előző nap az egyik éles kő megvágta a talpam. Ahogy a cipőbe bújtam, már éreztem is egy picit a vágást; nem esett jól! A sátor mögötti kőfalra ültem reggelizni, közben nem igazán élveztem, amikor 1-2 ember megnézett: ölemben a konyharuha, kenyér, konzerv, kezemben a kés hegyén épp az almával vagy konzervvel. Mivel már az árnyas fák között is éreztem a meleget, féltem, hogy megint egy nehéz, kánikulai napom lesz.
Bár este még felírtam e napi jegyzetpapírom tetejére az időbeosztást (3/4 10-ig Makarska, 1 2-ig Ploce, kb. 17 óráig Ston, majd végül az Orebici kempingbe való érkezés kb. 20 órakor), ám részben a rám váró hőség, valamint az elhúzódó készülődés miatt végül már indulás előtt eldöntöttem: lemondok a stoni csatorna kb. 70-80 km-es megkerüléséről, helyette Plocéból komppal hajózok majd át Trpanjba. A Stoni csatorna szélén két nappal később így is végigkerekezhetek - gondolkodtam - ráadásul így este talán még egy kis hűsítő lubickolásra is lesz időm, ami a napközbeni 35 fok után nem megvetendő.
A főút felé visszakapaszkodva (1 km) csodálatos úton, egy-két fenyő mellett, néhány rododendronbokor kísérte úton hajtottam; szemben előttem a Biokovo hegység 1600-1800 m magas sziklafala magasodott. Még a főútra sem értem vissza, máris fotózni álltam meg.
Makarska felé igazán élveztem a kerekezést: Mennyire más volt, mint elmúlt nap fáradtan, morcosan, szomjasan, izzadva és kempinget keresve. Mivel mezeim egy részét kimostam, más nem lévén, a Budapest pólómat vettem fel. Az út lankásan hol emelkedett, hol lejtett. Kb. 80 m szintemelkedést összegyűjtve, fenyők között érkeztem az elmúlt napról már ismerős Makarskába. A plocei kompozást választva így legalább jutott egy kis időm a városkában szétnézni. 2-3 km lejtőn értem le a centrum tengerparti sétányára. Kései indulásom miatt kis utcákba ugyan nem néztem be, és így fel sem fedeztem Makarskát, azonban a sétányon végigsétáltam, lefotóztam, videóztam a pálmák, virágok, padok, szép házak, templomtorony, vízen himbálózó csónakok és a magas hegyek egyvelegét. Reméltem, hogy készültek csodás fotók is (igen!). Mivel elmúlt nap a turistairodából szép prospektusokat hoztam el, ezúttal képeslapokat sem vettem. 10:40-kor hagytam el a Makarskai Riviéra névadó fővárosát.
Podgora felé az út tovább hullámzott; élveztem ahogy a szél-szellő lebegtette a pólómat. Mivel a mezek alját gumi húzza szorosabbra, azokkal ez nem fordulhat elő. Makarskától távolodva Brac szigete helyett már Hvar szigetét láttam mind közelebbről; az következett a sorban. "Térképemen" Zigovoscénél hajtottam át a kevésbé részletes részre: "Legközelebb Trpanj után nézhetem utam megint részletesebben". Néha-néha megálltam filmezni: egyik helyen az út alatt kb. 50 m-rel, a parton, sokszínű vízben emberek fürdőztek, kiabáltak, sikongattak, az öböl mellett kedves falucska, fölötte hatalmas hegyek. Ideje volt magam is benapkrémezni! Kulacsomban a víz már fel is melegedett. Drveniktől már csak 25 km (bő egy óra tekerés) választott el a plocei komptól, így nem ártott órámra nézni, és úgy beosztani az időmet, hogy el is érjem a kinézett átkelést. Az út sajnos sokszor töredezett volt; nem élveztem. Drvenik előtt - más nem lévén - egy útmenti étterembe mentem be vízért. A pultos nagyon rendes volt, mert nem hagyományos csapból engedett, hanem onnan ahonnan a sört csapolta, így a víz kellemesen hűs lehetett. Bár szívesen adta volna pohárba is (ingyen), én kulcsba kértem.
Déli tájakon kerekezve mind többen üdvözöltek: előbb egy szembejövő autó (azaz nem azért, mert nehezen férnek el mellettem) dudált és biccentett is nekem, majd horvát fiatalok dudáltak és kalimpáltak nekem kezükkel. Feldobtak ezek az üdvözlések; a kedvesség is jól esett, meg azt is éreztette, hogy távol vagyok már a hazámtól.
Bár a falvak fölött vezető panorámaúton (itt azért is érdekes ez a jelző, vagy megnevezés, mert végig, több száz kilométeren át valóban panorámaúton kerekeztem) is filmeztem eleget, mivel Makarska óta egy faluba sem tértem le csendes partot, sétányt, utcácskákat filmezni - Gradacról ráadásul szépeket olvastam -, így e falunál lekanyarodtam. Alig gurultam lefelé 1 km-t, amikor a biztonság kedvéért elővettem a Splitben kapott kompmenetrendet: a hajó Plocéből 14:15-kor indul, az idő pedig: 12:56. Azonnal visszafordultam; időben akartam odaérni, nem akartam kockáztatni. A főút még 4 km-n át a vízparton vezetett, majd egy napos, meleg, száraz emelkedőn - ahol a hegyek is hőséget árasztottak, a szelet sem lehetett érezni - az út egy hegy(domb)sor mögé tért balra. Mivel a Drvenik előtti étteremnél a hideg vízből egyből felhajtottam bő kulacsnyit, azóta meg semmit, így kulacsomban már meleg víz lötykölődött; nem kívántam. Az út kb. 2-3 km hosszan 3 lépésben ért tetejére; időközben mindig azt hittem: ott a vége, aztán rövid sík szakasz után tovább emelkedett. A túloldalon a lejtő már Plocéba vezetett: meglepőmód a domb belső oldaláról befelé nyílt kilátás: kopasz, de picit bokros, gömbölyded hegyek között, nem messze az úttól - ugyanakkor kb 100-150 m-rel mélyebben - egy kékes-zöldes türkiz tó csillogott a napfényben. Egy parkolóban egy német autóst kértem meg, hogy fotózzon le. A videó sem maradt el. A lejtőn másik szögből még egyszer megörökítettem a tavat, ám utána már csak a komppal törődtem: még 3 órám volt a komp indulásáig. Mivel már megtanultam, hogy nem kell fél órával indulás előtt ott lenni, nyugodtan kerekeztem. A főútról Ploce felé rossz minőségű útra kellett letérnem, néhol túrták, javították is. A felfestést követve értem a kikötőbe: "-Végre megérkeztem, elértem a kompot" - végre levehettem a bukósisakot, napszemüveget.
"-Elnézést, meg tudná mondani, hol lehet jegyet venni a kompra?" - fordultam angolul vagy németül egy emberhez. "-Szemben a Jadrolinija irodában" - kaptam a választ. Nosza, gyorsan sisak fel, és már siettem is jegyet venni. Jeggyel a zsebemben még így is maradt 25 percem az indulásig, volt idő betérni a boltba 1 liter hűs vitaminos üdítőért (5KN = 170 Ft), valamint jóízűen elnyalni egy fagyit (9 KN = 306 Ft).
Kb. 10 perccel indulás előtt toltam bringám a komp elé, az autókat irányító, szép egyenruhás férfi egyelőre félreállított, mondván: én a bringámmal a legvégén is felférek. Érdekes volt nézni, ahogy az autókat a korábbi napokkal szemben sokkal jobban összepasszírozták; többen mutogattak a sofőröknek, centizték beljebb: "-Még… még… - 20-20 cm-ket ment az autó - állj !" Az autóknak ráadásul tolatva kellett a hajóra felmenniük. Némelyiknek a kerekét kellett elfordítania, hogy elférjen mellette a másik. Hihetetlen volt! Az ember nem is gondolta volna, hogy még hány autó fel fog jönni a kompra. Az illetők úgy gondolták: ők is kifizették a jegyet, el akarnak jönni ezzel a komppal.
Hajózás közben még a menetszél sem tudott hűsíteni, nem is kerekeztem, mégis alaposan izzadtam. Az időt jegyzeteléssel és videózással töltöttem. Peljesac félsziget felé közeledve nagyon megtetszett a sziget hegyeinek a formája. A komppal 1 4-re érkeztünk Trpanjba; meglepett, hogy az út tovább tartott, mit Split és Supertar között. A település nagyon kedvesnek tűnt; öblét egy keskeny járdán megközelíthető, szép sziklasor zárta el, így csak keskeny bejárat volt oda; talán így védték az öblöt a nagy hullámoktól.
Üdítővétel után a csendes, árnyas sétánnyal körülölelt öböl egyik árnyas padjára ültem és a szép kilátásban gyönyörködve láttam hozza kései ebédemnek. Jóízű falatozás közben gyönyörködhettem a makarskai hegysorban, a csendes, bájos kikötőben, a kis sziklasorban és a rajta álló szoborban, valamint a vízen hintázó csónakokban. Kulacstöltés után - Trpanj-t elhagyva - 3 km-t még lankás úton kerekeztem a hegyek közé, majd az út, karsztos völgybe vezetett. Évek óta mindig pólóban kerekeztem, most azonban a napon, szellő nélkül annyira meleg volt, hogy bevállaltam a félmeztelen kerekezést. (Igaz, hogy már délután 1 5 volt) 2 km kerekezés után egy főbb útba csatlakozva már szuper minőségű úton pedálozhattam. Oskorusno falu szélén délnek fordulva kb. 1 km-t hajtottam, majd újabb fordulás után immár nyugat felé kapaszkodtam egy 5% meredek, napos emelkedőn. Mintha csak egy nemzeti parkban hajtottam volna, egyedi, addig ismeretlen növényeket, virágokat is láttam. Hátratekintve, kelet felé 6-700 m magasba szöktek a félsziget - néhol szinte kopár, máshol bokrokkal borított - hegyei. A kulacsomban levő víz ekkorra már felmelegedett, nem üdített, de kiszáradt számnak annyira legalább jó volt, hogy benedvesítse. 17:27-kor értem fel a kb. 450 m magas tetőre; a lejtőt egy útjelzőtábla 6%-osnak írta. Gyors és szuper minőségű úton gurultam. A kopár hegyoldalban hosszan, jól be lehetett látni a kanyarokat, tekergést, sőt gyönyörű kilátás nyílt a nyílt tengerre illetve Korculára és a környező kisebb szigetecskékre, vízből kiemelkedő nagyobbacska sziklatömbökre. 55 km/ó fölé nem akartam gyorsulni, ám így is gyorsan fogytak a kilométerek.
Kb. 8 km után, Mokalónál - kb. 100 m magasan - ért véget a meredek lejtő, és bukkant fel az első kemping. Orebicet egy tábla 7-9 km-re jelezte. A város előtt kisebb bukkanókon még emelkedőt mászni is kellett. A városka elején - mely nevét azért is jegyeztem meg, mert egy prospektus direkt kiemelte, hogy azon kevés horvát helyek egyike, ahol homokos a part - egy-két tábla már ***, illetve ****-os kempingeket jelzett, ám én véletlenül rábukkantam egy kis családi kempingre: egy ház udvarában akadt kb. 10 sátorhely. Megérdeklődtem, és a néni 50 KN-t kért egy éjszakáért. Elfogadtam. Mivel 1 7 volt, így még lubickolni is maradt időm, ám az már látszott, hogy a hegy akár fél - egy órán belül leárnyékolja majd a ház alatti partot. Napsütéses úszkálásra és napozásra már nem sok időm maradt.
Még sátorállítás előtt megbeszéltem a tulajnővel, hogy ha minden terveim szerint alakul, akkor másnap - ha nem gond - késő délutánig még maradna a sátor, ám ha időben visszaérek Korculáról, akkor még aznap továbbállnék. Nem jelentett gondot - hallottam örömmel. Szaporán lecuccoltam a bringáról, felállítottam a sátrat, ám a meleg miatt a külső fedő réteget egyelőre elő sem vettem. Gyorsan bedobtam a cuccokat a sátorba, átöltöztem és már siettem is a partra. Jól esett egy kicsit úszkálni, bár utána - mivel a Nap már nem sütött a partra és kevés ember maradt még - sajnos nem volt már fürdőhangulat. Nem volt miért - főleg árnyékba - kifeküdni a partra. Gyors zuhanyzás után alul fürdőgatyában, fölül pólóban egy kis parti sétára indultam a központ felé. Mivel a kikötő messzebb volt, 1 óra múlva már a bringán ülve, de szintén a parton kerekeztem a kompmenetrendet megnézni. A parton egymást érték a fürdésre alkalmas szakaszok, vendéglátóegységek, és ráadásul még egy VISÁs és Visa Electronos bankautomata is utamba akadt. 300 KN-t vettem fel. A menetrend szerint a komp fél óránként járt Koculára, már reggel fél 6-tól kezdve egészen este 22:30-ig. (A Jadrolonija üzemelteti a kompot, keresőszavak a neten: ferry, Orebic, Korcula, timetable) Visszafelé a főutcán kerekezve egy boltba is betértem bevásárolni, jól esett vacsorámhoz paradicsomot venni.
Eljött az idő, hogy másnap Korculára érkezem és bejárom a szigetet. "-Ha minden jól alakul és nem jön közbe semmi, akkor holnap este még a félszigeten visszahajtok Trpanjba, azután reggel pedig kompozással kezdve időben Dubrovnikba érhetnék." - tervezgettem a következő napokat.

Adatok: ind: Baska Voda kemping 9:25
Makarska (10:00) TM: 26:20 DST: 8,91 SAV: 20,2 AVS: 20,2
Ploce (13:45) TM: 3:04:46 DST: 64,35 SAV: 21,0 AVS: 21,0
Peljesac fsz, emelkedő teteje (17:27) TM: 3:53:19 DST: 73,69 SAV: 11,5 AVS: 19,0
Orebic kisváros eleje (17:58) TM: 4:11:49 DST: 82,95 SAV: 30,0 AVS: 19,7 TR/D: 87,40 ODO: 82250

Szintemelkedés:
- Makarskáig 80 m
- Podgoráig (hepe-hupa) 70 m
- Gradacig 100 + 50 = 150 m
- Ploce előtti hegymászás 120 m
- Orebicig 450 m
ÖSSZESEN: 870 m

Költségek:
- Baska Voda: 3 alma 9 KN
- Baska Voda: 2 konzerv, 1 kenyér, bukta 25 KN
- Baska Voda: kemping 50,5 KN
- Ploce: 1 l üdítő (5), fagyi (9) 14 KN
- Ploce: komp 32 Kn
- Trpanj: üdítő 5 KN
- Orebic: kenyér, 1 péksüti 8,5 KN
- Orebic: 1 paradicsom, 1 paprika 7 KN
- Orebic: 3 konzerv, 2 csoki 23 KN
ÖSSZESEN: 174 KN
Pénzfelvét : 300 KN

7. nap

9. nap