14. nap

16. nap

2005. július 12, kedd - 15. nap
Silvaplana - St Moritz - Berninapass (2323 m) - Forcola di Livigno (2315 m) - Livigno - Passo di Foscagno (2291 m) - Bormio = 102,36 km + 1593 m szint
3/4 8-kor csodás napsütésre és kék égre ébredtem, sajnos rossz álomból. Előző napi telefonálása után most el tudtam hessegetni a rossz, negatív gondolatokat, hisz azok csak feltételezések; a tények, otthon pár nap múlva úgyis eldöntenek mindent. Nem kezdődött jól a nap. Bár úgy gondoltam, hogy 10 óra körüli indulással 15 órára érek Bormióba és még e nap felkerekezek a Gavia hágóra, a reggeli jegyzetelés, ruhamosás, elhúzódó kontaktlencse-berakás miatt csak 3 11-kor hagytam el a kempinget. Mivel reggelire is alig ettem valamit és St Moritzban ajándékokat és a fényképezőbe memóriát is akartam venni, úgy tűnt déltájt tudok csak a Bernina hágó felé továbbhajtani. Aggasztott, hogy hogyan fogok legkésőbb 16 órára Bormióba érni. Túrám során itt, Silvaplanában adtam először postára leveleket: Mesinek, a munkahelyemre és szüleimnek. A többi elmaradtért lelkiismeretfurdalást is éreztem. Meglepett, hogy elegendő volt az 100-120-as "fillér"nyi bélyeg, azaz forintban kb. 20 Ft-ba került darabja.
St Moritzig mindössze 5 km-t kellett hajtanom, útközben a szép táj, fölül havas hegyek és a csillogó tó miatt kétszer is megálltam filmezni. A hegycsúcson egyébként friss hó fehérlett! St Moritznak előbb az ÉNY-i oldalán próbálkoztam, kb. 700 m után találtam is egy áruházat, ám hiába mentem be, odabent digitális fényképezőbe memóriát és kis videókazettát sem találtam. 8 értékes percet vesztettem. Az idő szűke miatt már így tekintettem erre. Hála istennek a körforgalom túloldalán, a főúttól DK-re levő üzletsoron levő Kodak boltban a videókazettát és a memóriát is meg tudtam venni, nem messze tőle pedig klassz ajándékboltot találtam. Akár a Gotthárd hágón, itt is alig tudtam választani: volt klassz póló, svájci zászlós toll, desszertek, egyebek. A Gotthárd hágón vett 3 hátizsákos csokis ajándék mellé vettem további kettőt, emellett két szép, dobozos desszertet és 2 tollat, valamint matricát. Szerencsére a táska térfogatát enyhébb behúzással lehetett bővíteni, bár nem is emlékszem, esetleg nem kívül kötöttem-e fel a csomag tetejére a szatyor ajándékot. A szemközti pékségben vett péksütiket egy ház tövében, padon fogyasztottam el. Kedves volt, amikor egy bácsi, arra sétálva jó étvágyat kívánt.
12 óra lett, mire végül, ajándékokkal "megpakolva", energiával feltöltve elhagytam St Moritzot. Bormióig 80 km várt rám, és bár ebből több lefelé, mint fölfelé, kis pihenésekkel együtt még így sem remélhettem, hogy 16 óra - 1 5 előtt megérkeznék, pedig ebben a "kalkulációban" még nem is sok filmezést feltételeztem. Ami az első felvonást illeti, a Bernina hágóra fél 2-re szerettem volna felérni. A Bernina hágó völgye sík, illetve lankás szakasszal kezdődött egészen Pontresináig (3 km); 20-27 km/ó-val hajtottam. A hágóút meredekségével a meredekség-diagramomnak köszönhetően tisztában voltam: a tető előtti 3. km-ig többnyire 1-3%-os (2 km-en 6%), az utolsó 3 km pedig 7-7 és 2%-os. A völgy egyébként a piros színű vasútjáról híres. Én is vártam rá! Klassz fotókat láttam már, ahogy a havas hegyek előtt világít az élénk színű vasúti vagon. Az út ugyan elkerülte Pontresinát, ám az eléggé felkapott, elegáns üdülőhelynek tűnt. A települést 2 közepes km követte, majd ismét lankás, patak közeli út. Épp miután a mezőtől jobbra, délre megpillantottam a Piz Palüt és a 4049 m magas Piz Berninát - és örömömben fel is kiáltottam - előzött meg egy szlovák nemzeti mezben levő versenyző lány. Talán edzőtáborozni érkeztek Svájcba. Sajnáltam, hogy ahonnan fotóztam, ott nem sütött a Nap, mert így nem sikerült igazán jó fotót csinálnom a világító gleccserről. Kb. 7 km-rel a hágó előtt kezdett meredekebben emelkedni; klassz hajtűkanyarok közepette is. Miután onnan próbáltam egy igazán jó gleccseres fotót csinálni, amint a kanyarok fölé - a vasútállomáshoz és parkolóhoz - értem, azt tapasztalhattam, hogy a tömeg onnan, még jobb helyről kattingatja fényképezőgépeit. Talán a sok bringázás miatt, kissé zavarnak ezek a dolgok, amikor valakik épp csak kiszállnak a vonatból, nem saját erejükből jutnak oda, ám egyből máris sorra csinálják a képeket. Hiányolom, hogy ők is testközelből érezhessék a természetet. Mintha annak, aki nem így tesz, kevesebb "joga" lehetne a természet megörökítéséhez. A két fotós próbálkozással össz .kb. 20 értékes percet vesztettem. Egyre nehezebbnek tűnt, hogy még e nap beleférjen a programba az 1400 m szintemelkedésű Gavia hágóút.
A folytatásban az út még kilométereken át fenyőerdőben vezetett, így mire kiértem közülük, a gleccsert már más hegyek takarták el. Az utolsó 3 km-t már kopár mezőn, a vasúti sínektől 1-200 méterre tettem meg. Amint a völgy felől meghallottam a vasút hangját, már álltam is meg, klassz filmet, fotókat készíteni! Szép idő lett és az elmúlt naphoz képest melegebb is. 2200 m-en már-már azon vacilláltam, hogy alul-fölül rövidre vetkőzzek-e. Nem vetkőztem, így picit jobban izzadtam.
Havas tetejű magas hegyek völgyében, kopár mező szélén értem fel 13:51-re a Bernina hágóra (2330 m). A tervezett időtől szinte épp az a 2*10 percesre nyúlt fotózás miatt maradtam el. Ahogy tegnap is becsapott a Julierpassra tekerve az elsőként feltűnő étterem (mert a hágó az még fél kilométerrel feljebb volt), ezúttal is így jártam. Az első épülettől még pár száz méter emelkedőt kellett leküzdeni. Előrefelé, azaz K - DK-i irányba felhősebb volt az ég, benne volt a pakliban egy gyors zápor. Visszairányba az oldalsó 3600-3900m-es hegyeken gleccser fehérlett tisztán, szépen sütött a Nap. Sajnos a képet - mint párt napja a Nufenen hágón is - villanyvezetékek rondították. A hágótáblánál először két, szintén csomagos túrázóval váltottunk pár mondatot túráinkról: ők Észak-Olaszországban tekeregtek, illetve egy picit Svájcban is. Túrájuk során nem ragaszkodtak annyi hágóhoz, mint én. Tájékoztatásul, információul szívesen mutattam nekik a hágódiagramot, hogy milyen hasznos is tud lenni: az ember mindig tudhatja, milyen nehéz kilométer következik. Miután ők elmentek, egy időközben érkezett középkorú férfivel elegyedtünk beszélgetésbe angolul - annak ellenére, hogy svájci, a kiejtése alapján angolnak, vagy amerikainak hittem. Értelmes svájci természettudós volt, örömmel vállalta, hogy lefotóz. Elcsevegtünk a bringázásról, természetrondításról, illetve kiderült, hogy ő a térde miatt rakatott fel előre hármas hajtóművet. Újabb néhány percen belül egy fiatal pár érkezett, csinos lánytaggal. Az egyébként jól eső beszélgetés miatt a 10 perc helyett 25 percet időztem a hágón.
A lejtő nem tartott sokáig, mert 3 km után kezdődött is az újabb emelkedő, persze leágazás után. Anélkül - a legaljáig - 1900 m szintet adhattam volna le, így csak kb. 250 m-t. A leágazásnál, talán kis bódé mellett egyenruhás határőrfélék álltak. A következő emelkedő - a lejtőhöz hasonlóan rövid, mindössze 4 km-es volt, 263 m szintemelkedéssel. Hiába köszöntem az első lankás kilométeren engem megelőzött pár versenyzőruhásnak, vissza sem szóltak. A 7-12, majd 9%-os meredekségű kaptató - néhol ellenszéllel - alapos erőkifejtésre és küzdelemre késztetett. Ráadásul a táj is teljesen kopár, morénás, jellegtelen volt, így semmi sem tudta elvonni a figyelmem. A hágóút jól megkínozta a lábaimat. A szél miatt gyakran kényszerültem rá, hogy a csomag ellenére is kiállva hajtsak, ennek ellenére megállni nem akartam. Tájképi szépség híján fotózni sem kellett megállnom. Kb. 15 órára értem fel a Forcola di Livigno 2315 m magas hágójára. Nem lett volna miért időzni, de azért egy fotót csak akartam készíteni magamról, így ezúttal ezzel "szórakoztam" el újabb 6-8 percet, míg állítgattam a fényképezőt, hogy megfelelő irányban fotózzon majd. Végül egy bringás magától fel is ajánlotta, hogy készít rólam. A határon Olaszországba, ismét euroövezetbe érkeztem. A lejtőt már a tetőre érkezésemkor is nagyon fenyegette az eső és sajnos okkal aggódtam. 1 km után engem is elkapott. Lusta voltam megállni, esőcuccot magamra kapni, illetve hittem is benne, hogy a nem túl nagy felhő alól hamar kigurulok, így inkább sietősre fogtam. Még a bringatáskákra terített, száradó ruhák miatt sem álltam meg: "-Majd száradnak, ha kijutottam az eső alól." - gondoltam.
Az 5 perc ázás épp elég volt ahhoz, hogy lábam és hosszú fölsőm is eléggé elázzon, ráadásul Livigno völgyében nem volt valami meleg. Nem véletlen húztam össze magam, illetve hajoltam minél mélyebbre: nem esett jól, ahogy a menetszél érte a hideg ruhámat. Picit hűvös volt! A kb. 6-8 km-es lejtő után az utolsó néhány kilométer már síkon vezetett Livignóba; jó érzéssel gondoltam rá, hogy idén éppen erre hajtottak a Giro d’Italia versenyzői is. Livignóban - mivel egy elágazás nem volt kitáblázva - 3 km-t hajtottam tovább a településen, hogy a túlvégéből kezdjem meg napom harmadik emelkedőjét: a 2210 m magas Eira hágót.
Alul fölül hosszúban hajtva - az emelkedő és a derengő napsütés miatt - izzadni kezdtem, ugyanakkor vetkőzéshez nem éreztem eléggé melegnek az időt. A szemközti hegysor vége és előző hágóm felől újabb felhő, zápor közeledett. 3 km kaptató után végül az emelkedő idejére mégiscsak megálltam vékonyabbra "vedleni", na és persze a két zsömle is jól jött. St Moritz óta csak a Bernina hágón ettem egy péksütit. Még a két üres zsömle is kifejezetten jól jött. A kaptató szép erdőben tekergett, néhol kilátás is nyílt; nem volt rossz emelkedő. Az utolsó kb. 2 km már nyílt mezőn vezetett. A tetőn épp csak adatokat írtam fel, mert picit már szitált is az eső. Ahhoz képest, hogy e napra nem is ígértek esőt és mily szép kék éggel indult a Nap! 3/4 4 volt. A lejtő nem tartott sokáig, ám róla klassz rálátás nyílt a következő, Foscagno hágó emelkedőjére is, és a gurulás során kb. 10 másodpercig látható havas, gleccseres Ortles hegycsoportra is. Sajnos nem álltam meg fotózni, a lejtő alja után - továbbra is csepegő esőben - pedig már bánhattam. Mennem kellett. A lejtő aljában pár ház állt, nézelődtem, gondolkodtam is, hogy behúzódjak-e egy eresz alá, ám az idő annál jobban sürgetett, az eső viszont nem esett ahhoz eléggé, hogy egyértelmű választ adjon. Két eresz ugyan akadt, ám mindegyik alá beesett az eső, amit én persze jelként értelmeztem: "-Hátha azért ilyenek, hogy arra ösztönözzenek: Haladnom kell!"
Ezen az emelkedőn is elérkezett az idő, amikor zavarni kezdett az izzadás; hiába vártam, hogy mindjárt felérek, ám az út csak még tovább emelkedett… egészen addig, amíg el nem fogyott a türelmem és 1 km-rel a hágó előtt, mégis megálltam fölül ismét rövidre vetkőzni. A Foscagno hágó ÉNY-i oldala egyáltalán nem tetszett; útközben sem láttam szép tájat, ráadásul a túloldalon sem bukkant elő újra az Ortles, a nyeregben sem akadtak szép épületek. Hágótábla helyett egy ház falán olvashattam csak a hágó nevét és magasságát (17:00-8)
Bormióig 20 km gurulás várt rám; úgy számoltam, hogy kb. 30 perc alatt az 1220 m magasan fekvő városba érhetek, ám e nap ez sem jött össze. 2 km után felemás, de mégis gyönyörű kép, fotó miatt álltam meg. Egy alagút bejárata elől a szivárványos völgyre, Bormióra és a havas Ortlesre nyílt kilátás. Mivel környéke elég felhős is volt, talán itt fogadtam el, hogy e nap már nem érdemes a Gavia hágónak nekivágni. Sátorállítás után még ennem is kellett volna, azaz leghamarabb - ha minden összejön - 18 órakor indulhattam volna a hágóút 26-27 km-es 1400m szintemelkedésű emelkedőjére, fel 2652 m-re, amit éppen felhők fenyegettek.
Mivel bringám az alagút külső falához támasztottam, az pedig nem volt messze a meredek hegyoldaltól, egy kamion szele váratlanul megmozdította járgányomat. Ripsz-ropsz ugrottam is oda, nehogy meginduljon a hegyoldalon lefelé. A lejtőn a gyorsaság, meredekség miatt egy idő után bizony fázni kezdtem, így próbáltam magam minél jobban összehúzni, hogy kevésbé érjen a hűs szél. 1360 m-es magasságban ért véget a száguldás, onnan a szinte sík úton már tekernem is kellett. Bormióba érve - ahogy fentről is láttam - nem sütött százágra a Nap, az idő is 18 órához közeledett, és egy tábla a kempinget is 5 km-re jelölte, így a Gavia hágó helyett inkább Bormióban időztem kicsit. A turistahivatalban érdeklődtem az időjárásról is, majd Internet-café iránt is; haza illetve munkahelyemre is akartam üzenni, kollégáknak is. Más lehetőségem nem volt, így 80 km izzadtságával a hátam mögött ültem be, és ami a zavaróbb - ahogy mint tudjuk, ez van - az ember maga nem érzi, hogy ő izzadtan "milyen mértékben" büdös.
Jól esett hazai híreket, a Tour de France-ról sporthíreket olvasni, a bringásfórumba üzenni. A hazaiaknak az alábbiakat írtam:

"Sziasztok !

Bormiobol irok, eddig minden terv szerint.

Tömören:
- a marathon szuper élmény volt, fotóztam eleget és büszke voltam, hogy túrabringával csináltam vegig, 90 perccel hamarabb, mint a szintidő Össze is haverkodtam egy rendezősráccal.
- FRo-ba átkelve esős éjszaka volt, elázott pár cucc..... aztán hidegben keltem át egy 2109m-es hágón, a lejtőre sapkát kellett húzni.
- Briancon környékét most jobban megnéztem, tetszett a város és egy hágó is, amin voltam.
Másnap volt ám hullámzás bőven és szép táj: visszatérés Olaszo-ba, ott az utsó hágó a Finestre (itt jart az Olasz körverseny idén), épp kis eső jött, igy utána olyan fények lettek.… fantasztikus......
- egy nappal később egy 2614m-es hágó következett volna, de 2000 m fölött olyan szél és hideg volt, hogy a hőérzet kb 6 fokot érzett (1500m-en volt 10 fok asszem) - nem mentem végig.
- Svájcban első hágós napomon belecsöppentem egy bringamarathonba: élveztem, hogy itt is tudtam előzgetni (napi 4 kg-os cuccal mentem), és klassz versenyfotókat csináltam. a 2. hágón 2165m-en eső, köd, cudar idő..... DE így hogy sok bringás közt tekertem, el lehetett viselni. ám az idő miatt módositottam a hazatérést, sőt egy emelk-vel később még jobban, mert vonatra kellett szállnom.
- Köv nap hidegben de szép időben tekertem fel egy ősrégi, macskaköves hágóra, a Gotthárdra, ha meglátjatok képeslapon és fotón.....
- Hiába mentem délebbre, ill DK-re a San Bernardino hágón olyan hideg lett, hogy 1700 m fölött fölfelé is melegitőt kellett vennem a bringanadrág fölé, ill a lejtőre 3 hosszúujjú volt rajtam, plusz sapka. Itt is kb 6 fok volt 2100 m-en. - Tegnap nagy fegyvertény: sikerült a terv és este 21 ó-ra jutottam fel a Julierpassra (több óra felhős időben, esőpermetben és attól tartva, hogy elkezd igazán esni...) - 8 km gurulással a kemp-ben voltam.
- Ma pedig végleg búcsúztam Svájctól, 4 egymást követő 2000m fölötti hágón jutottam Bormióba, de mert gyönyörkodéssel elszaladt a nap, a du-i prog-t átteszem holnapra és igy jön ki, hogy péntek helyett szombaton érkezem haza. Persze addig még.... sok minden:
holnap a legendás Gavia hágó, utána csomaggal a Stelvio (2758 m), majd utsó nap a 2509 m-esTimmelsjoch.
Jó azért, h már van tapasztalatom abban, hogy milyen 6 fokban magasan járni, jól tudok hozzá öltözni, azaz, ha nem esik, akkor megoldom.

Köszönöm, ha gondoltok rám, ha drukkoltok és az sms-eket is, néha erőt adnak épp ahhoz hogy a nap végén meg feljussak, ahova kell.....(pl tegnap is)

KÖSZÖNÖM...:-)

Ami a stat-t illeti: eddig 22 db 2000m fölötti hágón jártam, szintemelkedés épp most lett meg a 30000m. Táv: eddig kb. 1700 km.

Foto: minimum 4-500, videó már 4 óra most kellett új kazit vennem.

Sziasztok !!

Ui: ma micsoda szivarványt láttam, gleccserrel, kék éggel.... :-)

Gabor

Az üzenet után még a sétálóutcában oda-vissza kerekeztem, boltot is kerestem, majd végül sikeres vásárlás után 20 óra tájban elhagytam Bormiót. 5 km-re volt ugyan a kemping, de nem esett jól egyre csak távolodni a várostól, ráadásul árnyas, szűk völgybe vezetett az út. A (S Lucia vagy Cepina felu melletti) kemping az út szélén, lépcsőzetes föld-teraszokra lett kialakítva. Lakosait többnyire beépített lakókocsik lakói alkották, de azért akadt még nekem is hely. Sátorállítás után a sátorból kilógatott lábbal vacsoráztam, majd jegyzeteltem. Egy-két közeli lakókocsi lakosai épp a közelben jártak össze, picit hangosak voltak. Én azt szeretem, ha egy kempingben este már csend, nyugalom van; idővel ez is elérkezett szerencsére. Noha este még ezt az sms-t küldtem haza: "-Írtam mailt! Egy plussz napot Bormióban maradok! Gyönyörű volt a mai nap; holnap: Mortirolo + Gavia!", lefekvés ellőtt, térképnézés illetve gondolkodás után mégis úgy döntöttem, változtatok a programon. Be akartam bizonyítani, hogy október 15-re, az evezős OB-re hazaérhettem volna, hogy ott szurkoljak, ezért másnap a Gavia és Tonale hágón hosszú napot terveztem. A felszabadult plusz napot már Ausztriában, a vasúttól 2 órányi kerekezésre, Sölden környékén akartam eltölteni. Igaz így le kellett mondanom a legendás Mortirolóról, ám "kárpótolt" a kevésbé híres, ám az Alpok legmagasabbra (2829 m) vezető emelkedője, a Gletscherstrasse.

Adatok: indítás (leág a Bernina hágó felé)
Bernina hágó (2330 m) (13:52 - 14:15) TM: 1:22:00 DST: 22,6 SAV:
Leág Forcola di Livignóra TM: 1:28:13 DST: 26,09 SAV:
Forcola di Livigno (2315 m) TM: 1:54:16 DST: 29,91 SAV:
Livigno, elág Eira hágóra (15:30) TM: 2:22:00 DST: 44,7 SAV:
Eira hágó TM: 3:00:33 DST: 50,9 SAV:
Passo di Foscagno (2291 m) (17:00) TM: 3:31:45 DST: 57,95 SAV:
Bormio TM: 4:10:00 DST: 80,0 SAV:
Kemping TM: 4:51:29 DST: 94,44 SAV: AVS: 19,5 TR/D: 102,36 MXS: 62 ODO: 100937,1

Szintemelkedés:
- Bernina hágóig kis hullámzással = 20 + 600 = 620 m
- Forcola di Livigno hágóig = 2315 - 2052 = 263 m
- Eira hágóra 400 m
- Passo di Foscagnóra = 2291 - 2021 = 270 m
- tekergés Bormióban 40 m
ÖSSZESEN: 1593 m

Költség:
- Silvaplana kemping 15 CHF
- 90 p-es videókazi, memóriakártya 70 CHF
- ajándékok (szépdobozos desszert (6), hátizsákos desszert (7,9), 2 toll (15), matrica (3), nagy kördobozos csoki (10) 41,6 CHF
- pékség: 6 zsömle, 2-2 péksüti 12 CHF
- Bormió, vásárlások: 5 előrecsomagolt péksüti, 2 alma, 2 konzerv, 1 csoki, 1 banán, 1 kenyér 11 EUR
ÖSSZESEN: 138,6 CHF + 11 EUR

14. nap

16. nap