Néhány hete ideális tavaszi, "szezonnyitó" túrát néztem ki magamnak. Az első melegedő napokban magas hegyekben még hűs lehet, így a Bakony - annak felfedezetlen része: Csesznek és környéke - és Pannonhalma, győri céllal ideális útvonalnak tűnt. Örültem, hogy Járvás Tamás is csatlakozik a túrához, aki nemrégiben lett BIG tag és bár rengeteget bringázik, a Bakonyban még nem sokat hajtott.
Óraátállítás után reggel 7 óra előtt csörgettem. A hűs reggel és az esti hazaérkezés miatt melegen felöltöztem; a készülődés végén evésre már alig maradt időm. Bár tudtommal időben indultam, így jócskán meglepett, amikor a HÉVem egy utcával az állomásra kiérés előtt lassított épp a szemem előtt. Uccu, gyors tempóra kapcsolva robogtam fel a sínekhez és értem el éppen a szerelvényt.
[Kb. 3 órával később]
Vonatunk picivel túlnyúlt a várpalotai állomás peronján, így picit nehézkesebb volt a leszállás. A csodás, melegedő tavaszi időben - fél 11-kor - egyből vékonyabbra vetkőztünk; dzseki már nem is kellett. Friss levegőn, csendes utcán kitörő örömmel hajtottunk a főút felé, majd a benzinkútnál tettünk pár perc pihenőt.
Szerencsére a túra eltévedése a legjobbkor, épp induláskor következett: 1-1 km-t hajtottunk nyugat felé és vissza, mire a Szápár felé induló emelkedőt éppen a vasúttal jövő úttal szemben meg nem találtuk. A kaptató lépcsőzetesen, szakaszos meredekséggel emelkedett; a város szépén kis üdülőtelkek, -házikók között vezetett. A füves dombok a Vértest is idézték, hátrafelé szép kilátás nyílt. Egyik emelkedő 11%-os volt, de az is csak max. fél km hosszan izzasztott. A sok "lépcső" végén már kezdtem türelmetlen lenni, mert a fennsíkot vártam, vagy azt, hogy akár egy hosszabb emelkedéssel, de érjünk már a tetőre. Szép fasorból kapaszkodtunk Szápár felé; itt-ott emberek nyugodtan tavaszi munkát végeztek a kertekben. Tés elején egy komoly színvonalú szálláslehetőség várta a vendégeket; a falu csendes, nyugodt, takaros volt - kb. 450m magasan.
Az árokban itt-ott kis, max. 1m hosszú hófoltot láttunk; persze egy héttel korábban 10 cm hó esett a Bakonyban. A malmot megláttam ugyan egy ház végében, de csak annak kertjén át lehetett volna felkeresni, így nem álltunk meg. A falu végén - ahonnan panoráma is nyílt nyugat felé, a hegyekre, fotózás és filmezés miatt szusszantunk egyet. Északnak, lentebb a völgyben, illetve hegyoldalban szélkerekek forogtak. A folytatás bár közút volt, szélessége és minősége, forgalma alapján erdészeti útnak is tűnhetett. Változatosan hullámzott, többször szép erdőben haladt, máskor csodás panorámával kínált meg. Élveztük a szép tavaszi Bakonyt.
Egy hosszabb gurulás után a Gaja patak szintjére értünk, ahonnan balra fordulva persze máris emelkedés következhetett. Csend, nyugalom, lélegző, ébredező természet körülöttünk - és közben kellemes testmozgás = bringázás. Jól éreztük magunkat.
Vajon van igazság az élőlények közötti energiaáramlásban ? Vajon miért szeretem a természetet; miért szeretek erdőben, hegyek között lenni; miért szeretem az erdei állatokat ?
A fennsíkra érve hamar feltűnt Olaszfalu is, amiről az rémlett, hogy jó kis meredek emelkedő visz végig rajta. A faluból kiérve tűntek elő Zirc házai. A várostábla előtt csak azért fogtam sietősre, hogy ? 1 előtt beérjünk : A központi park egy napos padján ültünk le eszegetni, miközben a térképre nézve számolgatásba is kezdtünk. Már induláskor említettem Tamásnak, hogy az eredendően kb. 94km-es túrát kibővíthetnénk Borzavár és Porva felé, esetleg akár egy 2km földutas szakaszon át is érhetünk a Kőrishegyre vivő aszfaltútra.
Minthogy Tamás nagy túrázó, előtte is gondoltam rá, hogy nem volna rossz picit hosszabbra venni a túrát, bár kondíciómról csak sejtésem lévén 100km-nél nagyobb távot már kockázatosnak éreztem: nehogy kipukkadjak a végére!
1/4 2-ig megettem bő fél szendvicset meg talán egy csokit, közben pedig arra jutottunk, hogy Porva 10km, a Kőrishegy alatti aszfaltút, kb. 12 km, a csúcs kb. 20, oda vissza tehát 40 km. Másfelől Zirctől 300m szintkülönbség leadása mellett Győrig Pannonhalmán át 60 km-t kell tekerni, amire elég 3 - 3 és fél órát számolni pihenéssel együtt. Vonatunk 1/2 7-es indulásával számolva 3 óra körül kéne Zircre visszaérni. Az út már Zirc utolsó házai között emelkedni kezdett, mely ismét 10% körülivé vált: a Bakonyban meredeken mérték a kaptatókat. Kb. 470m méter magasról 4 km közepes-lankás lejtő következett, amiről Borzavárra érkeztünk, mely elején (380m magasról) újabb rövid 12%-os kaptató emelte pulzusunkat. A kb. 3 km-re fekvő Porváig csak picit hullámzott már. Ahogy a néhol megfelelő, máshol picit köves földúton 15 km/ó-val kerekeztünk a Kőris hegy felé, többször gondolkodtam el: biztos, hogy be kéne szorítanom a felkapaszkodást ? Nem lesz rohanás a vége ? Nem lehet, hogy a sietség miatt a túra végére elfogy az erőm és kínlódva, rossz szájízzel fejezem be a túrát ? 2008-ben még csak két "komolyabb" túrát tettem, 50-60 km körül, mindössze 600-600 m szintemelkedéssel. Ez viszont Kőris heggyel 135 km körül ígérkezett.
A fölfelé odaút és lejtősebb visszaút miatt úgy számoltam, elég lenne oda 1:10 idő a 20km-re, vissza pedig 50 perc, amivel összességében 1/4 4-re vissza is érhetnénk Zircre.
Az aszfaltútra átérve még fél óránk volt a Kőris hegyig számolt kb. 6 km-re. "6 km 300 m szint, az csupán 5% meredekséget jelöl, azon 12 km/ó simán meglehet. Jónak tűnt a dolog, és egyelőre még jól is bírtam erővel. 2 lankás km után fordultunk jobbra, fölfelé. Csodásan sütött a Nap, miközben még kopasz fák között pedáloztunk és néha a Kőris hegy kilátója is előbukkant. A kormánytáskámon levő térképet figyelve és hosszas vacillálás, morfondírozás után végül az ismert szerpentinkanyar-sorozat előtt a megállás és pár perces falatozás, szusszanás mellett döntöttem; Tamást pedig felküldtem. (én már évekkel korábban feltekertem, így nem volt hiányérzetem.)
Mindössze 1 km - igaz 10%-os - állt volna előttem, ugyanakkor tartottam tőle, hogy ha a sietség miatt elmarad a szusszanás, néhány falat, akkor - mivel Zircen sem nagyon időzhetünk - tényleg "lemerülök" a túra végére és akár a vonatot is lekéshetjük.
Fotózás, filmezés után épp végeztem a falatozással, mire Tamás is visszaért. A 10 perc pihenő után a lejtőn, néhol sík erdészeti úton lelkesen, lendületesen robogtam; sietni is kellett, de jól is éreztem magam.
A földúton visszairányban - picit lejtett is - valamivel gyorsabbak is voltunk, majd rövid összekötő szakasz után már csak a Zirc előtti 4 km emelkedő volt kisebb próbatétel. Mire felértem, picit el is fáradtam, így jól jött a gurulás, majd rövid megálló a város szélén (15:20). Útközben gondoltam eszegetni csokit, szárított gyümölcsöt, ám továbbhaladva egymást követték a kisebb emelkedők, melyek fokozatosan bosszantottak fel. Végre ereszkedést, vagy megfelelő, sík úton, tempós haladást vártam. Kb. 5-6 km után végre haladni tudtunk; enyhe hátszél támogatott. Útközben gyakran érkeztek motorok, nehezen is viseltem fülzavaró hangjukat. Már erdei lejtőről láttuk meg Csesznek várát; ám sietés miatt fotózáson túl időnk nem volt rá. Kinézetre azért tetszett : A lejtőn a távolban már láttuk utolsó neves célpontunkat, Pannonhalmát. A síkságra leérve, végre élvezetesen, kedvvel haladhattunk: 27-30 km/ó-val. A kisbéri út kereszteződésénél álló benzinkút épp kapóra jött: egyfelől vehettünk csokikat, energiaitalt, és végre le is ültünk egy kicsit. Rám is fért a pihenés! Keményet mentünk az utóbbi néhány órában: sok emelkedőt kevés megállással ! Óráinkra nézve, úgy tűnt, nagy gond talán már nem lehet: bő másfél óránk volt még a kb. 30 km-re (ha jól emlékszem)
Mindössze néhány kilométert követően talán a néhány falat csoki, banán és energiaital hatására máris ismét jókedvvel forgattam a pedálokat. Pannonhalmára letérve meglepett egy-két putri jellegű cigány ház. A kb. 1 - 1,5 km-es BIG (BIG honlapja ) emelkedő a rendezett faluközpontból indult, ahonnan szép rálátás is nyílt a napsütötte apátságra. Útközben fotó, videó is készült, hogy visszaadhassam a hangulatát, ám mire a parkolóba értem, éreztem a fáradtságot; igaz épp előtte 12-14%-ot is mutatott meredekségmérőm.
Az apátságnál kifújtuk magunkat, körbenéztünk, elolvastuk a la királynak tulajdonított, emlékműre írt szöveget, majd fél 6-kor - egy órával a vonat indulása előtt elhagytuk a szép kilátást is nyújtó apátság dombját. Továbbra is hátszélben, eleinte jobbára Tamás vezetésével 30-33 km/ó-val igyekeztünk; még mindig bírtam, pedig már 120km fölött jártunk. Kb. 4 km-rel Győr előtt hirtelen a szembülső sávból fékcsikorgást hallok: egy autó füstölgő kerekekkel fékezett, ám hiába: beleszaladt az előtte levő autóba.
Mint Tamás mesélte: egy hülye sofőr úgy előzött minket, hogy közben jöttek szembe. Minket persze kikerült, de miatta a szembülsőknek kellett fékezni; elöl az osztrákot meg is lepte a szabálytalan magyar, belé meg egy féktávolságot nem tartó autó szaladt. Időnk nem volt lassítani, megállni (bár nem is éreztem indokát), így továbbhajtottunk. A központban egy kérdezősködés után könnyen megtaláltuk a vasútállomást, ahol vonatunk indulásáig még üdítőt és péksütit is vehettem. A szerelvény egyébként szép, osztrák gyártmány volt; kényelmesen utaztunk a Déliig.
Visszagondolva a teljesített 136 km-re (és 1510m szintemelkedésre), alaposan megleptem magam. Máskor márciusban jó esetben 80-100 km-ig jutok egy túrán, nem pedig (hazáig) 146 km-ig, ráadásul ennyi emelkedővel és ilyen friss tempóval. Nagyon kellemes meglepetés volt magam számára. Egyébként érdekesmód Tamásnak is - legalábbis 2008-ban - addig kimagasló lett a túrája, mert hazaérve 180km-rel zárta a napot.
Megköszöntem Tamásnak a kellemes túrát; a következőnek a mecseki két naposról beszéltünk; melyet április második felére terveztem.
Adatok:
Zirc (12:50-13:06) TM: 1:48:24 DST: 36,91 SAV: 20,4
Kőris hegy alatti fordulás TM: 2:56:53 DST: 56 v 53 km
Zirc (15:18-25) TM: 3:42:00 DST: 74,5 AVS: 20,2
Pannonhalma TM: 5:18:43 DST: 114,84 AVS: 21,6
Győr, vá. TM: 6:01:10 DST: 135,4 AVS: 2,5 (benne 5 km földutas szakasz) TR/D: 146,09 Szint: 1510 m ODO: 112099
