Szerzői jogok!

Hágóim bemutatása
(1994-2006)

2003 - Horváto.,
Montenegro

2002 - Görögo.

2001 - Svájc

2000 - Dolomitok
Garda-tó
Velence>

1999 - Tátra

1998 - Tátra

1997 - Tátra

1995 - Tátra

1993 - Tátra

Cikkeim

További
túraleírások

A Sportpiac magazin 2006. / 3. számában megjelent cikk

Ahogy más bringások, én is már évekkel korábban álmodoztam róla, hogy egyszer a Francia Alpok hágóin, emelkedőin a Tour de France hőseinek nyomában, a TV-ben és interneten látott csodás tájakon fogok bringázni. 2004-ben eljött az idő; úgy éreztem, elegendő túratapasztalat áll már a hátam mögött, ahhoz hogy valóra váltsam ezt az álmomat.
Az útvonal magától adódott: a Riviérától a Tour minél több hágóján át a Mount Blanc lábáig.

Több, mint tíz országban kerekeztem már Európában, ám a Tour de France megrendezésének környékén, júliusban a Francia Alpokban tett élmények, mind közül kiemelkednek. Egyrészt a Tour legendás hágói okozta élmény, átszellemülés, másfelől pedig az emberek hozzáállása, viselkedése miatt. Előfordult, hogy az út mentén gyerekek kezdtek ollézni, amikor megpakolt bringámmal elhajtottam mellettük, vagy az emelkedőn tapsoltak oda egy autóból (nem pedig leszorítottak), vagy a benzinkutas érdeklődött, hogy netán szurkolási céllal tekerek a Tour szakaszok helyszínére. Jelentősebb kaptatókon az útszéli kilométerjelző-táblák a hágóig hátralevő kilométert, az aktuális magasságot és meredekséget is jelzik a bringásoknak! A Vars és Izoard hágón kerékpáros ajándéktárgyakat, matricákat is árultak. Alpe d'Huez az pedig egy külön kategória! 4 nappal a Tour megérkezése előtt jártam ott; szinte akármerre nézett az ember, mindennek köze volt a kerékpározáshoz, a Tourhoz: kerékpárosfigurák, vagy sárga mezek a kirakatokban; több helyütt hivatalos Tour pólót, sapkát, stb. árultak. A kisváros kerékpárüzletében minden profi csapat ruhadarabjait jkapni lehetett. A kirakatban korábbi évek Alpe d'Huez-i befutójának győzteseiről szóló újságcikkek, fotók szerepeltek.
A környéket pár nap alatt ellepték a Francia körverseny rajongói. A híres 21 hajtűkanyaron fölfelé kerekezve mind több lakóautós szurkoló állt az út mentén és várta a Tour kb. 4-5 nappal későbbi érkezését. Az egyik egyenesben egy forrás mellett egy fiatal kölyök jelezte: "-Kérsz hűsítő vizet a hátadra, nyakadba?" - miért is ne; én is meg akartam élni azt, amit a profik - gondoltam és bólintottam. Kb. 4 km-rel fentebb, két hajtűkanyarokban két fotólabor egy-egy profi fotósa örökítette meg az éppen forduló bringásokat. Mire megkerültük őket, már nyújtották is a kis cédulát, hogy kb. 2 óra múlva hol lehet majd megnézni és megrendelni a képeket.
A híres emelkedő, a Galibier hágó leginkább szépségéről és a sok bringásról maradt meg emlékezetemben, gyönyörű rálátás nyílt a Lautaret hágóhoz vezető emelkedőre, a völgyre Briancon felé, valamint a La Meije gleccserére.
A hágó alatt egy meredek kilométerrel a Tour alapítójának, Henri Desgrange emlékművével lehet találkozni, ahonnan a kerekesek az alagút helyett természetesen szinte kivétel nélkül a 2645 m-es magasságú nyeregig vezető meredek kilométert választják; így tettem én is.
Emlékezetes maradt az egyik legrégebbi meredek nyereg, a 2361m magas Izoard hágóút meredek szerpentinútja is, ahol évtizedekkel ezelőtt pl. Fausto Coppi aratott nagy győzelmet, nem véletlen állítottak neki emlékművet. A Casse Desertnél, a jellegzetes sziklaalakzatok között, moréna mellett pedálozva felrémlettek bennem a Tour magazinban látott fekete-fehér képek és tisztelettel adóztam a hősök előtt. A 9-10%-os emelkedő - a 24 kg-os málha miatt - persze alaposan megdolgoztatta lábizmaimat, de az érzés, a büszkeség és a kilátás kárpótolt mindenért. A Tour miatt 1-2 éve frissen aszfaltozott út fölfelé vezető oldalán a kerékpárosok részére felfestéssel direkt leválasztottak egy méter széles részt!
Az 54 km-es, reggeltől 2300m szintemelkedés leküzdését "megkövetelő" kaptató, a 2802 m magas Cime de la Bonette málhával való leküzdésén túl a legnagyobb élményt a 2770 m magas Iseran hágón éltem át. Míg lent a völgyben még a virágokban, vízesésekben és fenti havas csúcsokban, gleccserekben gyönyörködtem, 1800m fölött már az egyre jobban mindent beborító felhők miatt aggódtam. Utólag jó dolog kalandokról mesélni, ám nem hiányzott, hogy 2500 m-en ködben hajtsak, nyakamba kapjam a hideg esőt. Szerencsére csak az utolsó 3 km-en áztam el; alul rövidben, fölül azonban esőkabátban pedáloztam elszántan. Vajon az autósok hogy néztek rám ? Hülyének gondoltak, vagy az elszánt kerekest látták bennem, aki ilyen időben, csomaggal az Alpok második legmagasabb hágójára tartott? A tetőn mindent szürkeség uralt: köd, hófoltok és sziklák, cudar idő volt. Az idő 5-5 percenként gyorsan változott: előbb egyik irányban tűnt elő a völgy túlsó oldali havas hegye, majd másfelé is… 20 perccel később, már ahogy a Nap is előbukkant, gyönyörű, leírhatatlan idő lepett meg. Gurulás közben csodás színek, fények mellett élvezhettem a táj szépségét; ilyen képekben is csak egy eső után lehetett részem. Alig bírtam magammal.

Bő két, szűk három hetes utam során 21 nagy emelkedőt - köztük 15 db kétezrest - küzdöttem le, Tour kategóriákban pedig a hágók közül 9 db volt Hors, kiemelt kategóriás, 9 db pedig 1. kategóriás. (2003-ban 5, 2004-ben mindössze 3 Hors kategóriás emelkedő szerepelt a Tour de France-on)

A 18 (19) nap alatt 2053 km-en 32519 m szintemelkedést gyűrtem le, ám rengeteg feledhetetlen élményt szereztem, megbabonáztak a Tour de France hágóutak, és az emberek kerékpározáshoz való hozzáállása, rajongása, szeretete. Tudtam, hogy vissza fogok még térni.

Értékek védelme: A magányos túrázás velejárója, hogy az ember csak önmaga tud vigyázni megpakolt kerékpárjára. Esetleges múzeumnézés, várlátogatás esetén pénztár előtt, vagy mellett hagyom a kerékpárt, de vásárlások esetén pl. nyugodtan a boltok előtt szoktam hagyni a bringát, igaz nincs is nagyon más választásom. A videót, pénzt, fényképezőt rejtő kormánytáskát a tartójáról könnyen levehetem, magammal vihetem.

Vasúttal Olaszországban: Italiában a vasúti közlekedés kifejezetten bringabarát. Regionális és interregionális vonatok (2-400km-es távon is) néhány óránként közlekednek, és természetesen ezek mindegyikén kerékpárokat is lehet szállítani. Egy kb. 4*6 méteres helyiség áll a kerékpárok rendelkezésére, ahol kb. 15 bringának van hely. A kerékpárszállításra a napijegy 5 EUR!

Túra költsége: A túra összesen kb. 170.000 Ft-ba került, ebből vonatutak kb. 40.000 Ft-t tettek ki, a kempingek Franciaországban 6-10 EUR-ba kerültek 1 fő és 1 kis sátor részére.

Célszerű: - utasbiztosítást kötni - az esetlege hideg miatt polárt, és windstoppert, illetve az izmok megterhelése miatt Sportkrémet magunkkal vinni - tartalék kempingeket kinézni, ha a Tour idejére időzítjük a túrát. - Útvonal-rövidítési lehetőségekkel kalkulálni, esős, vagy hózáporos napra is készülve - Angolul vagy németül nem mindenütt tudnak, így esetleg célszerű lehet a 100 legalapvetőbb kérdést / dolgot franciául megtanulni, ugyanakkor anélkül is el lehet boldogulni, mutogatással akár. - A települések turistahivatalait két okból lehet érdemes felkeresni: ezeken a helyeken angol és / vagy német nyelven is lehet segítséget, információt kérni, másfelől minden nap kiteszik az aktuális időjáráselőrejelzést. - Javasolt térképek: Michelin 245 (Provance, cote d'Azur), Michelin 244 (Rhone-Alpes) - Kerékpáros marathon-linkek: http://www.ubaye.com/les3cols/ , www.velo-concept.com, http://www.sportcommunication.com, http://www.cyclo-lucalphand.com

Kerékpáros túraleírások, - információk: Magyar: www.gyorgyigabor.hu Külföldi: Trento Bike Pages: www-math.science.unitn.it/Bike/ www.Cyclingsearch.com Grenoble Cycling Pages: http://grenoblecycling.free.fr/the-Alps.htm

Györgyi Gábor