A Velence 10-szer egy választható távolságú kerékpáros teljesítménytúra. Még a rajtnál sem kell eldönteni, hogy az ember mennyit vállal be, elég menetközben eldönteni, hogy bírjuk-e még tovább. A rajt és az ellenőrzés, iletve a körök számolása Velencén, a Popbázis oldalában van. A célba érkezők kitűzzőt, oklevelet, a 9-10 kört teljesítők bónuszként még kupt is kapnak. Mivel minden körben ugyanott haladunk el, az ellenőrzőpontnál lehet hagyni a cuccot, ruhákat, ennivalót, szerelőcuccot, körönként jóformán alig kell magunkkal vinni valamit, jóformán eléhezni sem lehet, ha az ellenőrzőpontnál eszünk rendesen.

A 10 kör sikeres teljesítésének van pár szükséges, de nem elégséges feltétele (ettől még nem biztos a sikers befejezés, de ezek mindenképpen feltételei):

• Edzettség: gondolom ez egyénfüggő, én mindenesetre akkor vagyok biztos benne, hogy menni fog a 280 km, ha előtte legalább egyszer mentem már egy friss, akár hegyekkel tűzdelt 200 km fölötti túrát. (2000-ben a velence 10-szer előtt kétszer mentem 200 fölött: a hosszabbat (228 km) a Balaton 200 napján; a 30-as átlag - a bolyozás ellenére is - jó előjel volt. 2001-ben már két 300 km fölötti túrával indultam a velence 10-szerre)

• Elegendő alvás a TTT előtt: egyénfüggő, de magamon tapasztaltam, hogy pl 5 óra alvás után nem úgy megy a tekerés, mintha legalább 7 órát aludtam.

• Étkezés, folyadékbevitel: Utóbbit illetően a szakirodalom azt mondja, hogy komoly terhelés meleltt akár fél óránként igyunk meg egy kulacs folyadékot. Legkomolyabb túráimon egy nap - reggelivel, vacsorával együtt - 6-8 liter folyadékot fogyasztottam; ezen a túrán is - még ha felhős is az ég és ha nem is vagyunk szomjasak, körönként egy kulacscal érdemes meginni. Ha nem vizet, akkor Plusszal ízesített vizet igyunk, vagy rostos üdítőt, de nekem meleg időben be szokott jönni a gyümölcsjoghurt is: szinte érzem, hogy felfrissít. Nem vagyok nagyon jártas a ssporthoz illő étkezésben, még a teljesítménytúrákat is viszonylag hagyományos "kajákkal+ csinálom végig; 2001-ben kiírtam, mit fogyasztottam:
  3. kör után: ½ szendvics, ½ kakakóscsiga
  4. kör után: csoki, banán
  5. kör után: 1/23 szendvics
  6. kör után: kakaóscsiga, banán
  7. kör után: ½ szendvics
  8. kör után: kakaóscsiga, csoki, banán
  9. kör után: kakaóscsiga
  Van aki akár csokival és banánnal "lenyomja" a 10 kört, én magamról nehezen hiszem, hogy masszív kaja (szendvics, péksüti) nélkül ugyanígy végig tudnám csinálni.

• Egyenletesség, erő tartalékolása: Nem szabad akár már az elején kihajtani agunkat, komolyabb, hoszabb versenybe bonylódni másokkal. Saját tempónkat érdemes menni.

• "Szellemi rákészülés": Talán nem feltétlen szükséges, de pluszt ad, ha előre számolunk vele, hogy mire számíthatunk. Legyünk tisztában vele, hogy pl pár kör után picit lassulni fogunk, hogy akár féltáv után mr vissza kell majd váltani egyik-ásik kisebb emelkedőn, vagy hogy a 6-8. kör tájékán nagyon unalmas lesz; az lesz a holtpont. Ha szmítunk rá, nem érhet meglepetés és így le sem törhet, ha már nem úgy teljesítünk mint az elején.

Részletek 2000 és 2001. évi emlékeimből:

A 19:35-ös vonattal ½ 9-re értem Gárdonyba. A Nemeskócsag kempingbe előre foglaltam magamnak egy faházat, ahol - a szűkösen is, de még a bringának is akadt hely. (...)

Reggeli után kényelmes kerekezés, bemelegedés helyett kissé sietve pedáloztam Velencéig; útközben már találkoztam is egy elrajtolt, triatlonkormányára könyöklő sráccal. Az Ifjúsági Popbázis előtti rajttól 10-15 bringás szándékozott hamarosan elindulni. Mivel a nevezési díjat, utólag a körök számának függvényében kellett befizetni, így a nevezési lap kitöltése után megkaptam 699-es rajtszámom és már csak rajtam múlt az indulás. A többséggel együtt rajtszámot a kormány elé kötöttem fel. 6:45-kor egymagamban nekivágtam a rám váró 10 körnek; 280km-nek. Hűvös volt, a pénteki front hatására délutánra is csupán 20-23 fokot ígértek, így nem csoda, hogy első köreimben még alul-fölül hosszúban hajtottam; fölül két mezre húztam a szélfogó fölsőt. (...) A kis forgalmú utcácska közvetlenül a vasúti sínek és az üdülők, strandok között vezetett; néha-néha volt benne pici döccenő, és 2-3km-enként egy bal leágazás a vasúti kereszteződéshez. Agárdot követően 2km-en át az út a nádas mentén vezetett, majd a vasúti felüljáró mellett csatlakozott be a 70-es útra, 1km erejéig, utána következett a pákozdnak tartó foltozott út. (...)
Gyenge ellenszélben jól haladtam; élveztem a kerekezést, más bringások utolérését, az üldözést a hosszú egyenesekben, vagy a nyugati parton. Ezután kövezkezett a Pákozdra tartó rosszabb minőségű, enyhén hepe-hupás 3km. A minimális forgalom mellett a simára kopott, fekete színű - és olvadékony - aszfaltot kerestem kerekemmel, ott a rücskök hiányában gyorsabban lehetett haladni.Az északi parton ez évben újra fel kellett fedeznem az elfeledett emelkedőket. Talán összesen négy apró emelekdő ami említésreméltó: az elsőn érkezik Pákozdra az ember; vége meredek, megfogja az embert, főleg 5-6 körrel a lábban. Sukóró előtt előbb egy kisebb, lendületből legyűrhető kaptató állja a ember útját, majd egy meredekkel indító, ez az amelyre sokan csak állva tudnak felhajtani, én szinte kivétel nélkül még a legnagyobb lánctányért használva értem a tetejére. Az utolsó a kedvencem: Sukoróra érkezve egy derékszögő jobbkanyarban kezdődik és tart kb 500m hosszan. Az első körökban nagyon élveztem, hogy kiállva 28-32km/ó-val tudtam felrobogni a tetőre, ahonnan jóformán a Popbázisig többnyire lejt az út; egy balkanyar után szép kilátás nyílik a Velencei-tóra.
Megállás nélkül kezdtem meg második körömet: már tavaly is bevált, hogy az első három kört pihenés nélkül tegyem meg. (...) Míg első körömre leginkább az volt jellemző, hogy élveztem a kerekezést, úja felfedeztem a tájat, a második körben már jobban éreztem a szél akadályozó hatását, és mértem fel ennek hosszú távú hatását. (...) Harmadik köröm végén eljött az első pihenés ideje: jól esett a 1/2 szendvics és és a 1/2 kakaóscsiga. Alul rövidre vetkőzve, de a még mindig hűvös, és a szél miatt fölül még hosszúban maradva kezdtem meg negyedik körömet.
Az ellenszeles kilométereket számolva meg kellett állapítanom, hogy az első 7-8km-en, a házak közt vezető úton szél nem akadályoz, sőt az oldalszél icipicit mintha még támogatna is. Kiérve Agárd házai közül az ember a nyakába kapja a szelet; jobbról nádas, balról a vasúti töltés, szemből, illetve ÉNY-ról meg fúj az erős szél; sebességem itt küzdelemmel 28-30km/ó; anélkül csupán 26 lenne. 5 fárasztó kilométer után fordultam a tó nyugati partjára; ahol, különösen az első - fák által védett - kilométer után érezni igazán ahogy a szél megfogja az embert. A sík mezőn még erővel hajtva is egészen 25km/ó-ra esett vissza a sebességem!! Néha távolban feltűnt versenyzők közelítése, majd megelőzése dobott fel. Pákozdot követően ugyan a szél valóban akadályozott, de mivel ez csupán 1-2km-en volt jellemző, a végső gurulás után meg kellett állapítanom: a 28km-nek mégis kb a fele csak az ahol a szél akadályoz. A melegítő napfény hatására, rövid falatozás (csoki, banán) után már csupán két rövid mezben kezdtem meg ötödik körömet. Az elmúlt négy - üldözősdi miatt - meghajtott kör után úgy gondoltam ideje lenne végre egy nyugis kört teljesíteni, 30-32km/ó helyett csupán 28km/ó-val végigpedálozni a déli parton. Az északi parton többnyire végig egyenletesen mentem; nemigen váltottam vissza, így nem is nagyon lassultam sokat. Az első körökben még az ember frissen teker, élvezi a túrát; a teljesítménytúra életciklusának megfelelően a negyedik-hat-hetedik kör táján többet gondolkoztam. (A végső körökre az ember jobben elfárad, már az utolsó körökkel foglalkozik, számolgat, stb.) A táj ugyanaz, így nem tud lekötni hosszan, tehát marad a gondolkodás, illetve a számolgatás. A 6-7-8. körökre éppen déltájt kerül sor, ez is hozzájárul, hogy ezek a körök tűnnek a legnehezebbnek, az utolsó 2 kört az ember már fél lábbal is kibírja.
Ugyanakkor éppen az unalmasnak hihető körpályás lebonyolítás több szempontból is ideális: egyrészt egész napi cucc helyett körönként csupán pár falat kaját kell magunkkal vinni, mert óránként ugyanoda térünk vissza, másrészt pedig e szűk egy órányi kör oly rövid, hogy hosszas unalom semmiképp sem tud jelentkezni. Az ellenőrzőpontot követő első 5-6km-en üdülők közt hajtunk, abban a tudatban, hogy "épp most indultam el", míg a kör utolsó 6-7km-én már a közeli "CÉL" hívogat, tüzel fel: "mindjárt újabb kör zárul be." Bár e kör első felében nem rohantam, Pákozdon éppen befejeztem a vásárlást (kókuszos szelet, mézes-puszedli, túró-rudi, stb), mikor egy bringás suhant el, így üldözőbe vétele ismét jobb átlaghoz segített. (...) Pihenőidőmben mindössze fél szendvicset ettem. Átlagom az utóbbi két körben alig csökkent, ez alapján újabb célokat tűztem ki. 200 km-ig meg kéne őrizni a 30km/ó-s átlagot. Hatodik körömet szintén nagyon jó erőben kezdtem meg felhős ég alatt. Talán az estére ígért front érkezett ? Vagy a sötétebb felhők, zivatarfelhők alatt enyhült a szél ?? (...) A tó délnyugati sarkában, a szeles szakaszon haladva lábam - kajakos szakszót használva - eléggé "bekötött", feszült, éreztem combom erejét, küzdelmét. Hatodik köröm lévén, a Pákozdra vezető emelkedőre már kissé fáradtan érkeztem, kiállva nehezen "húztam" fel a bringát, ám a Sukoró előtti meredek kaptatóra egy előzés miatt 4-esben (52*20) kapaszkodtam fel.
1/4 2-kor kezdtem meg a teljesítményéletciklus szerint két legnehezebb, legunalmasabb körömet: a hetediket és a nyolcadikat. Ekkor az ember már eléggé fáradt, de a vége még messze van. Hetedik köröm déli részét egy kisebb boly üldözése tette érdekessé. A felhők alatt a nyugati parton érezhetően enyhült a szél: míg a harmadik-negyedik körben csupán 25km/ó-val bírtam haladni, ezúttal 27-30km/ó-t mutatott a sebességmérőm. Pákozdot elhagyva egy mögöttem feltűnt srác miatt ösztökéltem magam nagyobb tempóra. (...) Ha lassan is de nőtt a köztünk levő távolság. Tulajdonképpen majdnem minden körben akadtak, akiket üldözhettem, követhettem, vagy siethettem előlük. 14:08-kor hetedik körömet fejeztem be. Talán a szenvedő arc miatt, a bőségesebb energiautánpótlás miatt is, ekkor került sor leghosszabb pihenőmre: 25 percet időztem. Eddig a pihenések alatt nemigen ültem le, most azonban már a padkán ülve fogyasztottam 1/2 szendvicsem. Lábaim elnézve tűnt fel vádlim enyhe rángása (megérezték a 200km-re elért 30-as átlagot). Emlékezvén az utóbbi két körben tapasztalt izomfeszülésre, fáradásra, úgy döntöttem nem árt ha végre egy laza kört teszek. Nyolcadik köröm meglehetősen eseménytelennek alakult, mégsem volt oly szörnyű, mint a nyolcadiknak kellett volna. Semmi unalom, semmi szenvedő arc. Szinte az egész körben, senki bringással nem találkoztam. (...) Egyébként kb a 8. körtől mr találkozni erejükkel elkészült, vagy eléhezett, elfáradt kerekesekkel. (...)
Az üldözések, menekülések hatására, átlagom csaknem 220km után is 30,4km/ó-t mutatott; nem véletlenül tűztem már ki célul, hogy tíz körömet 30km/ó fölött fejezzem be. Rövid pihenőm alatt hallottam, hogy beérkezett az első tíz körös teljesítő; pár mondatot váltva a fickóval (kb 30-35 éves lehet) kiderült, hogy 7 kört megállás nélkül teljesített, utána a Békásiakkal bolyozott és pihent, majd a Börzsönyi Attilával tett meg egy kört, míg végül a tizediket talán egyedül. Ezidőtájt mind többen fejezik be körözésükat, állnak meg 6-7-8 körnél és érdekes körről-körre hallani, hogy még hányan vannak úton. Kilencedik köröm elején - egy kakaóscsiga és egy baánán után, a déli parton - ismét kellemes napsütésben, ideális melegben - haladva időm egy részét számolgatással töltöttem: azt kalkuláltam mennyi időm van a hátralevő két kör teljesítésére, hogy megtarthassam 30km/ó-s átlagomat. (...) Nem kellett aggódnom. Pontosan a teljesítménytúra életciklus szerint haladtam; utolsó két köröm lévén számolgattam, gondoltam a végére, az elbüszkélkedésre...
Utolsó pihenésem alatt a Békásiak kapták meg tíz körért járó díjazásukat. Tizedik, utolsó köröm előtt utolsó kakaóscsigám és finom csokit fogyasztottam. Szemben a 2000-es Velence tízszerrel, ezúttal keveset éreztem az utolsó kör hangulatából; nem volt ujjongás-féle, enyhén éreztem, gondoltam rá, hogy utoljára kell megküzdenem a kissé gyengült széllel, utoljára kell megmásznom a kisebb-nagyobb emelkedőket. Nem sokkal indulásom után értem utol a szálláshelyükre pedálozó egyik békási srácot; tle tudtam meg, hogy bolyozva ugyan, de 31,9km/ó-s átlagot hajtottak. A déli parton 28-29km/ó-val hajtottam végig; a nyugati parton azzal voltam elfoglalva, hogy hol állhatnék félre könnyíteni magamon J Ha vonathoz siet az ember azt számolgatja, hogy sikerül-e elérni, vagy belefér-e előtte egy kis sörözés (én egyébként nem szeretem a sört).

Pontosan 18 órakor fejeztem be tizedik körömet; komolyabb ujjongás nélkül, ám mosolyogva szálltam le sokat megélt kerékpáromról. Míg felírtam az adatokat, a rendező elkészült az adminisztrációval; kézfogással gratulált, majd átnyújtotta az előző évitől eltérő kupaszerűséget, az oklevelet, a kitűzőt és a csokit. Eddig kb 20-an értek célba a tizesek közül. A 19:12-es vonat indulásáig hátraalevő időt levezetéssel és pihenéssel töltöttem. Jól sikerült a túra is, az időzítés is; múlt évben nem tudván a vonatindulást csak a 21 órás vonattal sikerült hazaérni; ezúttal körültekintőbb voltam. A menetrendből kiírtam a vonatok érkezését, indulását, így megcélozhattam a 19:12-es vonatot, mely ráadásul Budapestig csak néhány helyen állt meg.