9. nap

11. nap

2006. augusztus 4, péntek - 10.nap
Szakadozott, de nagyrészt felhős időre ébredtünk: a felhők elég alacsonyan voltak, fény csak itt-ott szűrődött be. Nagyon úgy tűnt, hogy ha egy órával később elindulnánk akkor onnan újabb óra múlva 1000m tájékán akár felhők közé és hidegbe érnénk, ezért még visszaalvást javasoltam: hadd emelkedjenek addig is a felhők.
3/4 9-kor ébredtünk újra. Pakolászás közben hajszárítóval fejeztük be a zoknik szárítását, mert sajnos alig-alig száradtak az éjjel a ruhák. A TV-be az alpesi időjárásjelentés a mi völgyünkre kb. 18-19 fokot, napsütést és délután esetlegesen elszórtan esőt jelzett előre, ám a hóhatárt 2200m-re tette; afölött éjjel friss hó eshet, esett. Reggel, azaz az adott pillanatban 2000m magasan levő helyen 2 fokot mutatott a hőmérő.
1 10-re mentünk a hotel földszinti étkezőjébe reggelizni. A svédasztalos reggeli után sikerült megbeszélni, hogy cuccainkat a Sanetsch hágó megmászásának idejére a szállóban hagyhassuk. A szerelőcucc és a pumpa Péter bringájára került, a videókamera szokás szerint nálam volt. Az emelkedőn alul hosszú bringanadrágban, fölül rövid, afölött egy hosszú mezben hajtottam, viszont a csomagtartóra rögzített hátizsákban bőven vittem magammal ruhát: alulra szabadidőnadrágot, fölülre még polárt, még egy mezt, törülközőt, dzsekit és sapkát. Mivel elmúlt nap hidegre fordult az idő, és elmúlt nap is kiderült, hogy ilyen időben én megállásokkal, Péter szinte anélkül hajt végig (izzadtan nem szeret a hidegben állni), ezért meg is beszéltük, hogy külön fogunk hajtani. Talán a második faluban még betértem péksütit és üdítőt vásárolni, majd elváltunk. Péter jobban sietett, én kényelmesen, többet nézelődve hajtottam. Az alsó régióban még egész jó idő volt, Nap is sütött, a völgyet is több helyen, az égen kék foltok is akadtak. Az út kis falvakon át haladt, köztük a hegyoldalon rendezett szőlőültetvények voltak. A völgy túloldalán emelkedő hegysor tetejét felhők takarták, de néha köztük előbukkant az éjszaka esett friss hó.
A völgyből két út indult a Col du Sanetsch 2251m magas hágóra, egyik - ahonnan mi is - Contheyből, a másik Sionból. A térkép alapján benne volt a pakliban, hogy egy összekötő pár kilométeres szakaszon akár földúton kell majd hajtanunk. Ahogy 2-3 település után az út befordult a Rhone völgyére merőleges "hágóvölgybe" a túloldalt figyeltem és láttam, hogy kb. 100 méterrel alattunk vezet csak a Sionból a Sanetsch hágóra tartó út. Lombos erdő és fenyőerdő keverékében hajtottam; szemben néha a sziklafal is látszott, ám közeledtem a felhők szintjéhez.
A Sion felől érkező út becsatlakozása után már nem kellett aggódni; valószínűnek tűnt, hogy nem lesz földutas szakasz. A becsatlakozás után végre már érvényes volt a meredekségdiagramom: láthattam, milyen szakasz következik: néhány km 8,7%-os, majd 5 km 5-6,7%-os, végül az utolsó 9 km 7,4 - 8,3 %-os.
Eddig többnyire nyílt úton hajtottam, ám ezután több kilométeren át erdőben pedáloztam; befelé, a hegy belseje felé hajtva picit szürkébb lett az idő; a szakadozottabb felhők a Rhone völgye fölött voltak. Kb. 1200m magasan (azaz kb. 10-12 km után ?) egy hihetetlenül kizászlózott, feldíszített házikó előtt haladtam el. Mivel a teljes emelkedőt vártuk 25km-esre, nem sokkal féltáv után picit lankásabb szakaszon, egy két elszórt üdülőházikó közelében kajálásra álltam meg: még több, mint kb. másfél óra kapaszkodás állt előttem. Bár megizzadtam és hideg is volt, jól védekeztem a megfázás ellen. Egyből az átizzadt mezem alá, mellkasomra benyomtam egy törülközőt !
Negyed óra időzés után hajtottam tovább; itt talán kb. 12 fokban. Pár kilométer majd néhány házikó után az út körül lassan ritkulni kezdtek a fák. Egy kisebb völgykatlan szerűségben - mely közepén vízesés zubogott le - az út több szerpentinkanyarral fordult át és emelkedett magasabbra. Autók elég ritkán jártak, így jól élvezhető emelkedő volt, csak hát a meleg és a napsütés hiányzott. Erdő híján már nem csak előre, É felé, hanem ÉNY felé is el lehetett látni: a kettő közül az egyik kellett hogy legyen a hágó folytatásának a völgye. Előre meredekebb, sziklásabb volt, ám azt sem zártam ki, hiszen előbb, a vízesésnél hasonló vad terepen tekerték fölfelé az utat. ÉNY felé inkább lankásabb, morénásabb volt a hegyoldal, völgy, viszont arrafelé 5-5 percenként egyre párásabb lett, majd már felhő is ereszkedett lefelé; a túlsó hegyen talán már szitált is az eső - sejtettem. Itt, kb. 1800-1900m környéken is akadt még pár ház, de köztük rozsdás bádogtetejűek is. Egy-egy közelebbi hegytetőn is láttam már friss havat; errefelé nyoma sem volt napfénynek, sőt a felhőkből esőszitálásra is számítani kellett. 2000m felett pár kilométeren át szép mezős, füves hegyoldalban hajthattam; klassz kilátás nyílt vissza a vízesés környéki kanyarokra, a sziklás völgyfolytatásra, felhőkbe bújt hegytetőkre; több kis felhőpamacs is alattam úszott már. Felhőszintre értem.
Tekerés közben többször is néztem az órám; de ez nem befolyásolt haladásomban. Sejtettem, hogy Péter már kb. 20-30 perccel jár már előttem, ám amíg tarthatónak tűnt a kb. 1 3-as felérés, jól eső tempómban haladtam meg, álltam meg fotózni, filmezni. Kb. 2000m tájékán dőlt el, hogy a hágóút a lankásabb és vízi duzzasztógátat sejtető völgy felé folytatódik; éppen arra volt nagyobb esélye az esőnek; hiszen előrefelé egyre párásabb ködösebb lett. Bezzeg amikor lent még napsütésben indultunk.
1930m magasságban értem a meredekség-diagramon is jelzett alagúthoz. Legalább tudhattam, hogy milyen magasan is járok. Az alagút nem meglepőmód jócskán hűvös volt, persze nem csoda, hiszen kívül sem lehetett több 8 foknál. A túloldalán kijőve pedig az előttem feltűnt hegyen - amerre az út is tartott - friss hótól volt fehér. Mögüle, mellette felhőpamacsok szálltak.
Bekaptam egy müzliszeletet, péksütit, majd nekivágtam a hátralevő 2-3 km-nek; időben jól álltam; 14 óra volt, eredetileg 1 3-ig terveztem felérni. Tarthatónak tűnt az is, hogy fél 4-re visszaérjünk a völgybe. Az alagút innenső oldalán sajnos már szél is fújt. Nem volt kedvem megállni és a dzsekit előbányászni a táskából, húztam ameddig lehetett, ám végül az eső is eleredt, így mindössze 1,5 km-rel a hágó előtt öltözködni kellett megállnom. A hátralevő távon egyfelől igyekeztem mielőbb felérni, másfelől szememmel kémleltem: merre tovább? Hol lehet a vége ? Az utolsó kilométeren - alaposan meglepve - az út mentén még éjszakai hóesésből maradt hófoltocskadarabokat is találtam:3-15 cm nagyságúakat. 14:20 körül egy útszéli esőházas buszmegállónál Pétert is megtalálva, a 2251m magas Sanetsch hágóra értem. Kb. fél órája várt rám, ám mégsem volt lelkiismeretfurdalásom, hiszen magától értetődő volt, hogy nyugodtan le is gurulhat. Én biztos úgy tettem volna, sőt tettem is 2 nap múlva a Susten hágón.
A csepegő esőben percek alatt gyorsan csináltunk pár fotót, körbefilmeztem, majd melegbe öltözés (mez, mellemen törülköző, polár, hosszú fölső, dszeki fölül, alul melegítőnadrág és esőnadrág) után gurultunk is. Reméltük, hogy a szállodánál visszaérhetünk ismét a melegbe. Fent mindenesetre kb. 6 fok lehetett, nem véletlen kellett még a téli sapka is.
A lejtőn hosszan csepegő esőben gurultunk; Péter talán bánta is, hogy megvárt - nem tudom. Az esőből mindössze az utolsó 2 km-n értünk ki; 900m alatt érezhetően a levegő is melegebb lett. Szállodánkhoz érve - még felcuccolás előtt gyorsan elszaladtunk a közeli MIGROS-ba bevásárolni (dobozolt péksüti, kenyér, konzerv, kis kolbászok, stb.). Felmálházás után 1 5-kor vágtunk neki a kinézett vispi kempingig előttünk álló 45-48 km-es távnak, lankás völgynek.
Mázlink volt: a jóleső hátszélben 27-28 km/ó-s tempót diktálva robogtunk a széles padkájú - ott kijelölt bringaúttal rendelkező - főúton. Lent a völgyben jó idő is volt, többnyire a Nap is sütött. Sionban csendes parkban terveztünk nyugodtan meguzsonnázni, ám egy kis felhőcske megtréfált bennünket és pár perces esője egy házsor oldalába, védelmébe "kergetett" bennünket. A kajálással két legyet ütöttünk egy csapásra: elment az eső és fel is töltöttük magunkat energiával. Mivel azonban a völgyben előretekintve is esőt láttunk, nagyon sietni sem volt értelme. Meg is állapítottam: előttünk is mögöttünk is eső, ügyesen kell hajtanunk, ütemezni magunkat, hogy megússzuk szárazon.
Uzsonna után is 27-28 km/ó-val, jó kedvvel hajtottunk tovább, mígnem egy bringásokat külön bringaútra és apró buckára terelő táblánál Péter nyomására le nem tértünk. Nem volt kedvem hozzá! Tartottam tőle, hogy véget ér a gyors, könnyed robogás, és be is jött…. Nem esett jól a kis emelkedő. Mondtam is Péternek: nekem ez volt az utolsó, hogy letértem. Mikor a főút széli bringaúton újabb pár csepp esőt éreztem karomon, 30-32 km/ó-ra gyorsítottam fel; sikerült is kiérni az eső alól.
Sierre kisváros előtt megint esni kezdett, ám ekkor már picit erősebben; 2 perc alatt nem tudtunk kihajtani alóla, így Péter megállt esőruhát felvenni, én elszántan inkább a gyorsítás mellett döntöttem. A körforgalomnál a Brig táblát választva siettem… Normális intenzitású eső volt, így kb. 10-12 perc alatt éreztem, hogy lassan átázik a bringanadrág és már hosszú fölsőm is kezd.
Amiért a csomagos időfutamozás, eső alóli menekülés mellett döntöttem az az volt, hogy elegem volt a sok apró megállásból; picit türelmetlen voltam. Úntam, hogy negyed óránként álljunk meg öltözni, vetkőzni, kalucsnit fel és levenni, esőnadrágban körülményesen hajtani és közben az esőcuccba beleizzadni.
Gyors robogásom miatt egyszerre izzadtam is, meg áztam is, ám végül 15 perc - azaz kb. 8 km - után sikerült szárazra érnem. Nem elégedhettem meg, tovább kellett hajtanom. Élveztem, hogy jól elkaptam a fonalat és ha lassítottam is, még mindig nagy lendülettel hajtottam. Már át is kellett volna lapozni a térképet, ám ez sem zavart; egészen a kempingig ezen a főúton kellett hajtanom; nem lehetett eltévedni. Mindössze a talán Susten falu előtti 2-3 km-es lankás emelkedőn lassultam, azon túl szinte végig 28-30 km/ó-val hajtottam. A település után azért - kb. egy óra igyekezet után - rövid megállást tettem, Péternek is megüzentem, hogy továbbrobogtam - és a hátul alakuló eső miatt - meg sem állok a kempingig, hogy szárazban sátrat verhessek. Míg hátul szürkült és érett az eső, elöl világosodott; tisztult. Rájöttem arra is, hogy mivel pár kilométer óta a bringaút is megszűnt a főút szélén (vajon valahol a mezőn haladt, távol az autóktól ?), az is előfordulhatott, hogy Péter azon kerekezett tovább és hiába is várnák rá a főúton. Bíztam benne, hogy nem lesz belőle probléma, hogy különváltunk, ám a - feltűnt eső miatti - szárazban való sátorállítás célja egyértelmű indokot szolgáltatott.
Délelőtt az emelkedőn a fotós-videós megállásaim miatt egyértelmű volt, hogy kár lenne rám várnia, most fordítva alakult ugyanaz. A Visp előtti utolsó 5-8 km-n hosszan egyenes fasorban haladtam, illetve egy idő után már csak egyik oldalról kísért fasor, ám az út teljesen egyenes volt. 29-31 km/ó-val robogtam - és néha számoltam részátlagomat. Magam is meglepődtem, hogy az eső előli menekülés - és még mi ? - mennyi energiát adott. Nem éreztem, hogy széthajtanám magam. Ráadásul bringámon 24-25 kg málha is volt.
Pétertől a következő sms-t kaptam: "-Haladok Visp felé. Jelezd, hogy melyik kempingben alszunk." Ezután már csak 10 percet kellett hajtanom Visp-ig, ahol úgy éreztem, eső előtt még az áruházba is van időm betérni vásárolni. Az eső közeledtével természetesen - igaz a késői idő miatt is - szertefoszlottak azon terveink, miszerint betekernénk kicsit a híres Matterhorn hegyóriás völgyébe.
A kempinget előjelző tábla alapján a kisváros végén könnyen megtaláltam a Seewijnen kempinget. Este 8 óra volt; elszaladt az idő. A kinézett helyen a sátorhely pontos meghatározása viszont percekbe telt: esőt "várván" oda kellett figyelni, hogy a víz ne állhasson meg a sátor alatt, illetve a bejárata előt. Vagy a fához volt túl közel, vagy gödör fölött…. Végül azért sikerült! Furcsa volt a vizes sátrat felállítani: Chamonixban úgy csuktuk össze, ám megszáradni most sem száradhatott meg.
A kemping tulajdonosát, fizetés előtt megkérdeztem a másnapi időjárásról: nem bíztatott sok jóval: "-Ilyesmi lesz, mint ma; talán picit szárazabb! Bolond idő!" - mondta.
Míg Péterre vártam a vacsival, jegyzetelgettem, körülnéztem és végiggondoltam: 4, azaz négy esőnk volt e nap: első a Sanetsch hágóról lefelé, egy Sionban, következő amikor 15 percen át menekülés közben áztam és végül az esti, a kempingben. 10 nap alatt, már több, mint 15-nél tartottunk.
Péter talán 9 óra tájban futott be; egyik esti megmosolyogtató, jókedvű mondata így hangzott: "-Ma végre nem kellett napkrémezgetni! Jobb is így kevésbé csatakosan, izzadtan." - mondta. Hát én azért jobb szeretem a 24-27 fokos időt. A kemping épületének oldalában, asztalnál, fedél alatt - az esőt hallgatva - vacsoráztunk: jóízűen, jókedvvel, optimistán, eltökélten.
Másnap délelőttre (délig) terveztem a közvetlen Visp fölötti, 2048m magas Moosalppass leküzdését, majd délutánra a 2005m magas Simplonpasst 18 óráig. Jegyzetem szerint 18 óra tájban ment vonat Andermattba; azt akartam elérni, hogy Péterrel este ott találkozzunk, mivel ő a két hágó helyett inkább vonatot mellőzve csomaggal tervezett átkelni a 2431m magas Furkapasson. Egy napra, estig terveztünk különválni.
Esőben aludtunk el.

Adatok:
Hotel Plan Cernet (1340 m) TM: 1:23:03 DST: 13,26 SAV: 9,57 AVS: 9,57
Col du Sanetsch (2251 m) TM: 2:43:47 DST: 24,54 SAV: 8,38 AVS: 8,98
Conthey 15:30 TM: 3:27:31 DST: 49,16 SAV: 33,8 AVS: 14,2
Nullázás málházáskor
Visp, kemping (19:28) TM: 1:54:11 DST: 46,76 AVS: 24,5 TR/D: 101,04 MXS: 40,5 ODO: 105997,8

Szintemelkedés:
- Col du Sanetsch 2251 - 480 + 10 = 1781 m
- Contheytől hullámzással Vispig 640 - 480 + 80 = 240 m
Összesen: 2021 m

Költség:
- 1-2. faluban vásárlás: péksüti, icetea kb. 5 SFR
- Conthey, MIGROS - vásárlás (kártyával) kb. 25 SFR
- Visp, kemping Seewijnen 2 főre 22,6 SFR
- Visp, MIGROS: Gatorade, 3 joghurt, kakaós tej, 2 alma kb. 8 SFR
ÖSSZESEN: (1 főre): kb 50 SFR

9. nap

11. nap