Bevezető

2. nap

BEVEZETÉS

A nyáron, Péterrel tett Alpesi túra a hűvös, esős svájci időjárás miatt nem úgy fejeződött be, ahogy terveztem, pontosabban túlterveztem. Mivel szisztematikusan haladtunk, inkább -, illetve célszerűen - a túra végéről, a közeli Ausztriából és az olasz Dél-Tirolból mondtunk le 4 hágóról. Tudtam, hogy azokat már egy 3-4 napos kiruccanással is fel lehet keresni. Célom ugyanis az volt, hogy teljessé tegyem a bringával felkeresett 2000m feletti aszfaltos, alpesi hágógyűjteményemet. Korábban sok hágólistát végignéztem, böngésztem, így egy sem maradhatott ki. Tudtam, hogy vannak olyanok is, amik csak egyik irányból hágók, mások pedig pl. 1900m felett már csak földutak, stb….
A nyár végi események után kötöttség nélkül dönthettem, hogy visszatérek és lezárom a "projektet"; a végére érek; befejezem. Bár nincs ez vezetve, az interneten illetve újságokban olvasottak alapján valószínűsíthető, hogy az első magyar leszek / lettem, aki az összes 2000m feletti aszfaltos alpesi hágón járt bringával.
Vonzott, hogy még biztosabban a leg"hegyibb" (bocsánat) túrabringás legyek és hogy a hegyi túrabringások szűk elitjébe tartozzak.
Ahogy én nagyra tartok egy-két külföldi bringatúrázót, el tudtam képzelni, hogy hazánkban, sőt nemzetközi szinten is a teljesítményem is igen komolynak számít.
A nyár végén még munka ügyben kellett maradnom, ám szeptember elejétől már gyakran néztem az innsbrucki időjárásjelentést az interneten. Alaposan utánanéztem a vonatmenetrendnek is, mindent jól megterveztem. Az utolsó napokban döntöttem, hogy "egy fontos születésnap (szept 12. :-) )" megünneplése miatt is inkább pár nappal arrább teszem a túrát, igaz két esős napot írtak akkoriban Innsbruckra. A jó idő még kitartott. Végül mire minden összeállt, szüleim hazaértek Görögországból. Mindössze másfél napot találkoztunk, mert hétfőn már meg is vettem a jegyem a kedd esti müncheni vonatra.
Úgy döntöttem, a drágább vonatozást is vállalom (előbb Münchenbe, majd onnan Innsbruckba), ám így 4 helyett 3 napból kihozom a túrát. Azért tettem hétköznapokra a túrát, hogy utána hétvégén már itthon találkozhassak azzal, akivel akarok és a hétvégére szervezett eseményekre is lehessen esélyem. Szeptember 17-én, vasárnap éjjel miután egy hangfelvételről kiderült, hogy az ország miniszterelnöke 1,5 - 2 éven át "reggel, délben és este" hazudott az embereknek, eltitkolta az adatokat, hogy megnyerjék a választást és ahogy ő mondta: "4 évig nem csináltunk semmit", tüntetések, majd forradalom-féle tört ki. Izgatottan követtük a TV székház ostromát, spontán gyülekezést a városokban, Országház előtt. Szívem vonzott is, hogy megcsináljam a 4 hágót, ám az események érdekeltek annyira, hogy ne legyen olyan könnyű az elutazás. Tudni akartam az eseményekről!
Bár lett apuval egy kis feszültség, mert éppen utolsó napomon pénteken szállították a cserepet, ám nem volt más választásom; nem lehetett tovább húzni a kiruccanást: utoljára szeptemberben járnak még bringaszállító vonatok Münchenbe és Bécsbe, ám szeptember 28-ra, a megvett színházjegy miatt itthon akartam / kellett lennem. Csak előtte lehetett volna, semmikor máskor, ám hétvégére mást, illetve a lakásvásár felkeresését is terveztem.
A meteorológusok szeptember 20-23-ra csodálatos 23-26 fokos időt ígértek Innsbruckra, viszont a nyárhoz képest jelentős eltérés volt, hogy nem lehetett már fél 10-ig tekerni (igaz, nem is akartam); 8 órakor sötét lett, és persze hűvösebb is, mint a meleg nyárban.
Ami edzettségemet illeti, hát... nem büszkélkedhettem. Augusztus 10-én befejeződött alpesi bringatúrám óta mindössze két kis túrán voltam és két egy órás spinningen. Mindkétszer egy "Pap-rétet és egy "Hegytetőt" mentem. Ami 43-44km-t és kb. 750 m szintemelkedést jelentett. Az volt bíztató, amiatt nem aggódtam, mert először talán 21 perc, másodszor meg 21:20 vagy 21:50 körüli időt hajtottam a leágazástól Pap-rétig.
Mivel bizonyos történések miatt magányra volt szükségem - nem hiányzott, hogy esetleg ok nélkül mással balhézzak picit össze - egyedül akartam Ausztriába menni. Úgy voltam vele: nem lesznek presztizscsaták, úgy hajtok, ahogy jól esik, ahogy bírom. Ráadásul első nap úgyis csak egy hágó lesz, az épp jó "bemelegíteni".
A túra előtti, hétvégi tekerésen, szeptember 17-én váratlan és kellemetlen meglepetés ért: hazaérvén feltűnt, hogy a hátsó felnin, a küllők tövénél több helyütt repedések futnak egy ideig. Huh! Nem volt idő cserére; bíztam benne, hogy mivel ráadásul duplafalú a felni nem lesz gond. Vigyáznom is kell rá, de földút amúgy sem volt tervben; és nehéz málha sem terhelte, mert mindhárom napot kis csomagos túrának terveztem. A másik bringán látott tapasztalat a kopott hátsó gumi volt: erről mondjuk tudtam, hogy ki kell, hogy bírja ezt a 400km-t, ám mégis gyengébb irányíthatóságot jelentett a kanyarokban.

2006. szeptember 19, kedd este - szeptember 20, szerda - 1.nap

A hétfő esti MTV székház foglalást követően a munkahelyen is akadtak viták; örültem is, hogy a folytatásban - elutazásom miatt - megúszom ezt a feszültséget. Másfelől annak is örültem, hogy végre túl leszek ezen a célkitűzésen és megnyugszom. Ha az ember messze jár a céltól, nem is feltétlen motiválja, ha vannak az életében fontosabb dolgok, ám ha már a célegyenesben jár, szinte jöhet bármi más, meg akarja csinálni. Így voltam én is. Ezért akartam mihamarabb befejezni. Utána ráérek bármi másra.
Délután 6-ra értem haza. Cuccaim nagy része már be volt pakolva, így még arra is szakítottam időt, hogy belenézzek a friss hírekbe. Indulás előtt szerencsére még tudtam netcafé címet is nézni: tudtam, hogy honnan tudok majd e-mailt írni.
Sietős indulásomkor a HÉV felé gurulva gondoltam gyorsan: "-Vajon mit hagytam otthon?" Talán a kinyomtatott menetrendeket, meredekségdiagramokat….. - utóbb kiderült, hogy jól sejtettem.
A vonatra gond nélkül sikerült felszállnom, bringám elhelyeznem. A 2005-ös nyári leutazással szemben most nem 6 személyes fülkében, hanem egybe térre szólt a helyjegyem. Olvasgatással, majd telefonálással töltöttem az időt. Bár éjjel a forradalmi események miatt mindössze 4,5 órát aludtam, a vonaton is csak fél 12-kor aludtam el. Viszonylag jól tudtam aludni, útközben mindössze Bécsben és Salzburgban ébredtem fel, majd a legvégén - sötétben - München Ostban.
A müncheni főpályaudvaron 38 EUR-ért vettem jegyet Innsbruckig, illetve 4,3 EUR-t fizettem a szendvicsért, üdítőért. A 7:40-es (?) vonatról Rosenheimben kellett a már Innsbruckba menőre átszállnom. Míg múltkor késés miatt nagyon izgi volt vonat váltás, most bőven elég volt a 8 perc. Sietnem sem kellett. Ahhoz képest, hogy mellékvonalról és kis vonatról volt szó, 120 km/ó-val is robogtunk.
A forradalomról kapott - még este elküldött - sms-ben ezt olvashattam: "-több, mint 1000 a Kossuth téren + vidéken is követelik a kormány lemondását." A következő sms-ben már azt olvashattam, hogy: "Ma éjjel a Rákóczi úton, Köztársaság téren voltak harcok, rendőrautót gyújtottak, kirakatot törtek, operatőrt sebesítettek meg, sok a sérült, lovakat is bántottak."
Aput felhívva tudtam meg, hogy a Kossuth téren, több, mint 10000-en gyűltek össze, megtelt a tér. A rendőrség már szinte azonnal oszlatott, többeket letartóztattak. Kossuth téren viszont végül 20000-en gyűltek össze.
Vonatom - meredek hegyek közül, nagyrészt napos, a hegysorok tetejét felhők borította időben - 10:15-kor ért Innsbruckba. Első feladatként - az otthonhagyott menetrend miatt - kiírtam a következő 2 nap utazásainak vonatjait, majd a téren az internetcafét is sikerült megtalálnom. 23 óráig volt nyitva. Otthonhagyott papírjaim miatt csak emlékezetből tudtam, hogy szállásom címe: Sennstrasse 3. A térkép alapján 2 km alatt már az utcába értem, ám fel kellett hívnom a szállást, hogy megtalálhassam a 3-as számot. A szállás éppen építkezés alatt volt, ám ez csak kinézetben okozott kellemetlen meglepetést, viszont ha végiggondoltam, éjszakámat, kényelmemet nem befolyásolta. Napközben tekertem, a szálláson csak a munkák után este 8-tól reggel 7-8-ig voltam. Mivel a szobámat még elő kellett készíteni, a regisztráció kitöltése után a recepció mögött letettem a nagy csomagokat, majd a délutáni túrára valókat hátizsákba téve fél 12 tájban visszatértem a pályaudvarra. Útközben már meg is oldottam a bringáról lelopott első lámpám problematikáját; vettem újat; valamint térképet is. A 12:20-as vonattal 13 órára értem fel a Brenner hágóra. 2005-ben bringával hajtottam fel, jártam már az autópályán is; most érdekes volt vonatból gyönyörködni a völgyben, erdőkben, hegyekben és a viaduktokban.
Az esti Innsbruckba tartó vonatok indulási idejének felírása után Olaszországban gurultam Sterzing felé. A hágón található bringaboltba 2005 után ismét betértem, ám most vettem is egy bringanadrágot. Az út mentén végre viszont láttam a nagyon tetsző, motorosokat figyelmeztető táblát, melyen egy rajzolt motoros mellett a sávelválasztó vonalat fehér keresztek alkották; ezzel figyelmeztetve őket, hogy a száguldozásba bele is halhatnak.
A lejtőre nem pontosan emlékeztem: úgy rémlett, végig komolyan, meredeken lejt; ezzel szemben lépcsőzetes volt: hol meredek, hol lankás. Az utolsó kilométereken, gyenge ellenszélben már izmaimat is kellett használnom.
Sterzingben megtöltöttem kulacsaimat, majd jöhetett utolsó olasz alpesi, 2000m feletti hágóutam, a 2094m magas Jaufenpass / Passo Monte Giovo. Árnyas fenyőerdőben 8%-os meredekséggel indított; a folytatásban is 1-2 km-nként akadt csak kilátás, közte erdőben haladt. Szép volt a völgy: itt-ott falvakkal a hegyoldalban; a völgyben zubogó patakkal. Érdekes, hogy a hegyek és a völgy hangulatilag a szomszédos Timmelsjoch hágóutat idézték; ez is, az is nagyon tetszett.
Egy megállásomat követően pár kilométeren át egy montis sráccal egymást előzgetve haladtunk; jól jött a fotóimra. Féltávnál, egy erdős szakaszon, hajtűkanyarban álltam félre eszegetni és egyúttal Mesit felhívni. Előtte Egg településen, egy kanyarból előre, hátra is szép virágos kép nyílt a tájra.
Az erdőből kb. 11 km után, kb. 1800m-en értem ki; feltárult a hágó környékének látványa és a szél is elkapott; szemből! Hűvösebb lett, a szél miatt éppen csak elég volt a rövid mez. Kopár, nem túl meredek, legelős hegyoldalak voltak a környéken, fent azonban már sziklásan zárultak a hegyek. Kb. 1-2 km-rel a hágó alatt pár ház, vendéglő és egy kápolna állt. A házakat elhagyva éppen egy közeledő bringást fotóztam le a szép tájjal a háttérben. Itt sem és a hágóra érve sem siettem, kevéssé zavartattam magam a Brennerről induló vonat idejével: "-Ha picit le is késem, bő óra alatt nem sokkal 20 óra utánra le tudok majd gurulni Innsbruckba" - gondoltam.
16:20-ra értem fel a - nyerget illetően - kifejezetten jellegtelen hágóra. (Csak maga a hágó volt jellegtelen, de a táj előtte és 1 km-rel utána is már nagyon szép, tetszetős!) A nyereg alól 1 km-rel is sokkal szebb, teljesebb volt a kilátás, és mivel dél felé is legurultam fél kilométert, ott is megtapasztaltam: onnan is sokkal szebb lett. Míg a nyeregből dél felé csak szembefényben hegyeket és jellegtelen völgyet lehetett látni, utat alig, addig fél kilométerrel lentebbről szép kép tárult a szerpentinekre, hajtűkanyarokra is. A fotók után a hágóról 25 perc alatt visszagurultam Sterzingbe, majd nem sokkal utána bő 10 percre megálltam kicsit falatozni, energiatartalékaimat feltölteni: 475 m szintemelkedés várt rám a Brennerig. Nem ment volna rosszul az emelkedő; jól jött a lépcsőzetesség - hogy meredek szakaszok csak pár kilométeren át tartottak -, ám sajnos elkapott az álmosság. Kijött a sorozatosan kevés alvás. Így a kedvem is elment. Középtájt, a szerpentines szakaszon egy bringás tűnt fel előttem fél kilométerrel, de percek alatt rájöttem, nem tudom befogni, így maradtam túrázótempómnál. A Brenner hágóra 2 perccel a vonat indulása előtt, 18:37-kor értem fel; nem is próbálkoztam az elérésével; esélyem sem lett volna jegyet is fenni és felszállni.
A Shell benzinkútnál vettem csokit, Redbullt és zsömlét, Gatorade-t, majd falatoztam egy kicsit. A kezdeti 10km-n gyorsan 1000m-re leereszkedtem, ott tempós, de tekerős kilométerek következtek: 35-40 km/ó-val; egy hasonló tempójú teherszállítót is megelőztem, siettem is előle. A középső 20 km második felében akadtak már sík, vagy picit lankásan emelkedő szakaszok, lassabban fogytak a kilométerek. Szürkülni kezdett! Előrenézve figyeltem, hogy mennyire közeledik a keresztvölgy, az Inn völgye. Az utolsó 7-10 km ugyan már tempósabban lejtett, ám fák között a sötétben lámpa nélkül hajtottam. Nem minden autós örült nekem.
20:05-re értem le Innsbruckba. A szállást elfoglalva lezuhanyoztam, majd kényelmesen elgurultam az internatcafébe e-mailt írni, valamint az interneten megtudakolni a hazai forradalmi, forrongó eseményeket. Anyuékat megkértem, hogy jócskán vegyenek DVD-re a hírekből, beszélgetésekből. Izgatott voltam, hogy mi történik otthon, milyen megmozdulások vannak.

Adatok: indítás: Brenner
Sterzing vége, Jaufenpass kezdődik(13:44) TM: 30:38 DST: 17,33 SAV: 33,9 AVS: 33,9
Jaufenpass, 2094 m (16:20-45) TM: 1:59:40 DST: 32,00 SAV: 9,88 AVS: 16,04
Tekergés után ugyanott TM: 2:05:00 DST: 33,00 SAV: 11,25 AVS: 15,84
Lejtő vége TM: 2:24:58 DST: 47,53 SAV: 43,7 AVS: 19,67
Becsatl Brenner fővgybe (17:20) TM: 2:30:00 DST: 50 SAV: 29,4 AVS: 20
Brenner hágó, 1374 m (18:36) TM: 3:23:00 DST: 64,5 SAV: 16,4 AVS: 19,06
Innsbruck (20:05) TM: 4:30:00 DST: 102 SAV: 33,6 AVS: 22,67 Szállás TR/D: 116,19 MXS: 63 ODO: 106959,9

Szintemelkedés:
- Sterzing - Jaufenpass = 2094 - 902 + 30 = 1222 m
- Sterzing - Brennerpass = 1374 - 902 = 472 m
- Brennerpass - Innsbruck = 50 m
Összesen: 1744 m

Költség:
- vonat: München - Innsbruck 38 EUR
- kaja, innivaló Münchenben 4,3 EUR
- első bringalámpa 12,9 EUR
- térkép, 2 képeslap 9,75 EUR
- péksütik 8,5 EUR
- vonat Brennerre 7,5 EUR
- vásárlás Brenneren: kaja, Redbull, Gatorade 8,5 EUR
- internatcafé 2,3 EUR
- Burger KIng, vacsora kb. 8 EUR
ÖSSZESEN: 99,75 EUR

Bevezető

2. nap