1. nap

3. nap

2006. szeptember 21, csütörtök - 2.nap
Szeptember 21, csütörtök: Bár mobilom csörgőóráját 6:20-30-ra állítottam, ám egyúttal - okostóni módjára - némán is hagytam, így a szerencsének köszönhettem csak, hogy már 6:53-kor felébredtem. A 7 órás vonatra elszálltak az esélyeim, így nyugodtan készülődtem és azon gondolkodtam, hogy ha a közeli időben nem megy vonat Landeckbe, akkor jelent-e problémát, illetve mit jelent, ha ellenkező irányba teszem meg a túrát: előbb fel a Küthai (2020 m) hágóra, majd utána a Silvrettára (2037 m) és vonattal vissza Innsbruckba. Fél 8 tájban sikerült útra kelnem. A pályaudvaron megnéztem a további menetrendeket, majd továbbhajtottam nyugat felé. A városban érdekes volt a pár hét múlva esedékes választás plakátjait megnézni: akadt olyan is, ami azt hirdette: Közvetlen demokráciát és EU kilépést! - 3 indokkal, egyik mint: "hogy Ausztria ne csak egy EU provincia legyen." Már épp az autópályán kötöttem volna ki, amikor jobbra feltűnt az Inn partján vezető bringaút. Hangulatos volt a kora őszi időben, reggel, kellemes hűsben tekerni. Még a fények is laposabbak voltak, mint nyáron.
Az első útba eső település Völs volt, ahol kisebb elkeverésbe keveredtem (és negyed órát vesztettem). A következő faluból, Kematenből már Küthaiba (2020 m) ágazott le a völgy, hágóút. A település végétől eleinte lankásan hajtottam a szűkülő hegyoldalak közé. Bár a nap már kb. egy órája felkelt, a hegyek itt még leárnyékolták azt, így árnyékban, hűvösben pedáloztam. Úgy kalkuláltam: jó lenne fél 1 tájban Küthaiba érni, hogy fél 2-re az ötztali vasútállomáson lehessek és 14 óra tájban - ha jár - vonatra szállhassak Landeckig. A szűk völgyrész után visszanézve nagyon tetszett visszanézni az Inn napos völgyére. Kora reggeli hangulatot árasztott, csak az árnyékos völgyfele miatt. Szemben viszont szép, füves hegyoldalban elszórtan a bájos házak már napfényben fürödtek. Érdekes volt, hogy a hűs árnyékban hideg volt, viszont a meredek szakaszon, fotózás miatti megálláskor alaposan folyt rólam a víz. Sellrainba érve a zubogó patak túloldalán kis boltban vásároltam reggelire. Nagyon megörültem a bezacskózott, Péter által nyáron mutatott 4 rúd kis kolbásznak, amiből 2 éppen megfelelt egy étkezésre. Nagyon jól esett nyugodt utcában, meleg napsütötte kövön ülve kényelmesen falatozgatni. Élveztem a tájat, nyugalmat, fényeket, a gyönyörű időt és a túrát. A falut elhagyva az út már meredekebben vezetett egy ideig; az út mellett pedig - az október 1-i választás miatt - választási plakátok álltak.
A nap két hágóútja közül mindenképp a Küthai volt a nehezebb, így a cserével ugyan egy apró kockázat, nyomás képbe jött - hazafelé el kell érnem a vonatot, nem késhetem le - viszont a két hágóút megcserélése előre hozta a nehezebbet. Küthai mindkét irányból meredek: Míg Oetz felől 17 km-re átlagosan 7,5%-os, benne két rövid 11%, és egy 14,5%-os szakasszal, igaz akad egy 3 km-es lankás is, addig Kematen felől 200méterrel több szintet, 1407m-t 26 km alatt kel leküzdeni. Az átlagmeredekség 5,4%-os, de 8%-nál csak 3 km hosszan meredekebb. A 10%-os maximális meredekséget viszont cáfolni tudom, mert tapasztalataim szerint volt az 13-14% is - de erről picit később. A következő település Gries volt, amely már kiszélesedő völgyben feküdt, 1187m magasan. Dél felé, szép hegyek emelkedtek, amerre kis csendes erdei út is indult. Rövid megállást pár szép festett házikó megörökítése miatt tettem. A települést 1-2 km-rel elhagyva következett a szüleim részletes térképén 16%-os meredekre jelölt szakasz, ahol sebességem - emlékeim szerint - 6 km/ó környékére esett vissza és kiállva kellett hajtanom. St. Sigmundba már lankásabb szakaszon érkeztem: csodás, csendes tájon pár házikó. A települést elhagyva egy szerpentinkanyarnál Haggen házai között vizet vettem, majd egy buszmegállónál rövid pihenőt tartottam: már csak kb. 400 m szintemelkedés lehetett hátra a hágóig, de éreztem, hogy energiára van szükségem: ennem-innom kellett. A hágó előtt kb. 5 km-rel még egy utolsó, mezei, szinte sík szakasz következett: itt néhány ló legelt békésen. Fák már nem voltak, mindkét oldalon kopár, de többnyire füves, mohás hegyek emelkedtek, rajtuk pici fenyők akadtak csak. Szép lovak voltak, nem éheztek; egyiknek szép hosszú "szőke" sörénye volt a nyakán. Mivel láttam, hogy hátulról utol fog érni egy csupasz bringás kerekes, nem siettem, ám a galériás - 7%-os meredek - emelkedő tövébe érve ő megszólított. Beszélgetve tettük meg a hátralevő 3 km-t. Szóba jöttek más szép emelkedők, a szép őszi idő, Nivolet hágó, és a nap folytatása, túráink befejezése. Az emelkedő tetejére érve Küthai településig kb. fél km hosszan egy sík szakasz, fennsík következett.
Küthai (12:20) takaros, csendes hegyi üdülőtelepülés, síközpont volt, a háttérben szép hegyekkel. A házak sem voltak robosztusak, épületben sem láttam hodályokat; minden emberi léptékű volt. A falu előtti korlátnál álltam meg, hogy fotózzak, filmezzek, de a parkolóban levő 1-2 autó miatt - melynél embereket is láttam - nem volt merszem csak úgy lazán a "Hajrá magyarok" sálat a fejem fölött kifeszítve fotóztatni magam. (erről már akkor döntöttem, amikor Budapesten tüntetések indultak a kormány 4 évnyi hazugságát felfedő hangfelvétel felszínre kerülésekor.) Miután végül meglettem vele, nekivágtam a lejtőnek, zsebembe müzliszeletet és péksütit készítettem, hogy útközben, gurulás közben falatozzak. A település alatt éppen utat építettek, azonban azon túljutva szép kilátás nyílt egy tavacskára. Fenyők között folytatódott az út, majd akadt árnyas, 16% meredek lejtő is. 4-5 hajtűkanyar végén pedig tehenek miatt kellett lassítani, mert békésen, senki által nem zavartatva ballagtak a kocsiúton.
Az utolsó 4-5 km-re értem a merőleges Timmelsjoch hágó völgy aljának környékére; az idő is melegebb lett; a fák is lombosak. Szép kilátás nyílt az Oetz környéki katlanra. Az ismerős kisvárostól már lankásabb úton siettem az Ötztal bahnhof vasútállomásra; ahol 2005-ben hazafelé tartó vonatomra is felszálltam. Nagy mázlim volt: míg én 13:30-ra értem oda, Landeck felé 13:41-kor ment vonat. A vonaton jóleső telefont folytattam Mesivel; így Landeckben igazán jó kedvvel szálltam le a vonatról.
Sajnos a 2037m magas Bielerhöhe - Silvretta emelkedőről, hágóról Landeck felől nem volt meredekségdiagram, viszont mivel Landecktől 48 km, az emelkedő, völgy kezdetétől pedig 40 km a hossza, lankás emelkedőt sejtetett. Landecktől 7 km-t még két út közös völgyében hajtottam, aminek utolsó - már emelkedős - kilométerén visszafelé látott hegyek nagyon megtetszettek. Az elágazást követően a völgyi út fél kilométernyi lejtővel kezdődött, mely során a folyószintre ereszkedtem le. Eleinte jellegtelen, erdős völgyben haladtam See házaiig, azután viszont már gyakran következtek a települések. Nagyon bájos, szép, barátságos völgy lett, nagyon enyhe emelkedővel. Hosszan 18-23-25 km/ó közötti sebességgel tudtam haladni, mindössze 2-3 útépítés miatti megállás tartott fel, összesen 10 percig; az idő múlása miatt utóbbinál el is döntöttem: este, visszafelé a lejtőn, nem fogok megállni a lámpáknál ha működnek még). Nagyon bájos, nyírt hegyoldalak, virágos házak között, rendezett falvakon át haladtam. Komoly emelkedőnek nyoma sem volt. Ideális lett volna barátnővel közös kerekezésre. A csodálatos, elegáns, megkapó Ischgl (1376 m) végén aztán megálltam egy kis pihenésre, evészetre, pechemre a padon is éreztem még a trágyaszagot. Galtürig (1584 m) még könnyedén, gyorsan tekergettem, ám az azt 3 km-el követő elágazástól megkezdődött a hágóút meredekebb része. Galtürben - az idő által sürgetve - beszaladtam még egy boltba csokit, péksütit és Redbullt venni, ekkor hívott Mesi. Mivel egy ember lemondta a hétvégi Burgenlandi vártúrára a részvételt, olcsóbb áron elhívták őt. Így úszott el a hazaérésem után hétvégére remélt találkozásunk. Negyed órát beszéltünk, de rossz kedvvel, morcosan búcsúztam. Rövid ideig még kedvetlenül hajtottam, ráadásul az idő már annyira szorított, hogy néha úgy éreztem: "-Nem érdekel engem a sietés, semmi kedvem hozzá; ha nem érem el a vonatot, az sem érdekel." Végül aztán a Ballun Spitze alatti házaknál levő elágazástól már dacból is siettem, robogtam - legalábbis adtam bele erőt. Éppen a házak előtt csináltam még egy fotót a magasodó hegy miatt ekkor lemenő napról, majd nyeregbe pattantam. A hágóig hátralevő 7 km-re 10 km/ó-t kellett volna hajtanom, hogy tervem szerint 19:30-ra felérjek. Mindössze 10 percet terveztem a Silvretta hágón, Bielerhöhén tölteni, mert el kellett érnem a 20:40 (?)-es vonatot. Úgy kalkuláltam, hogy a lankás lejtőn, 50 km-re kell másfél órát számolnom.
Persze fölfelé sem tudtam ellenállni 1-2 megállásnak, fotónak (kopár, kietlen, sziklás völgy), miközben gyakran néztem az órámat és számolgattam a kilométereket, nézegettem előre, hova vezethet az út. Az utolsó 2 km-n végül mégis meg kellett állnom, mert picit elfáradtam, talán egy müzliszeletet kaptam be itt. Végül 10 perc késéssel 19:40-re értem a 2037m magas Bielerhöhére, ahol gyors körbefotózás, filmezés és öltözés következett. Körbe már minden jócskán árnyékban volt, a hegyeket csak félmagasságtól fölfelé, vagy csúcsaikat sütötte még a Nap. Nagyon igyekeztem, de azért itt is elkészült a Magyar trikolor-sálas fotó és csak 19:57-kor (a tervhez képest 17 perc késéssel) indultam útnak. A lejtő váratlan, kellemes meglepetést okozva elég gyors volt. A lankás szakaszokon is - emlékeim szerint - 40 km/ó-val haladtam, élveztem; ideális tempó volt: tekernem is kellett ehhez, de könnyedén ment a dolog. Egy ideig még gyakran átszámoltam időkalkulációmat, hogy adott tempóval mikorra érnék a landecki pályaudvarra, de később már nem kellett. Úgy tűnt, simán elérem a vonatot. A főúti becsatlakozás előtti utolsó negyed órában többször kellett lámpát gyújtanom, de nem hagytam égve állandóra; lábamon viszont fent volt a két fényvisszaverő-csík. Az utolsó 7 km-t már nagyobb forgalmú és kivilágított úton tettem meg, célegyenesben éreztem magam; jókedvvel pedáloztam. Az állmáson már csak egy izgalom volt, hogy csak automatával lehetett jegyet venni. Noha későn értem vissza, az innsbrucki pályaudvaron Mesivel lement még egy 40 perces telefonbeszélgetés-vita. Talán még az internatcaféba is beültem, otthoni híreket olvasni. Éjfél után feküdtem le.

Összesen = 2740 m

 

1. nap

3. nap