5. nap - Gyalog / - túlélőtúra

7. nap Grossglocknerút

Bár nem aludtam sokat, mégis frissen ébredtem. Az éjjel sportkrémmel bekent lábam séta közben még kevésbé, de leüléskor, felálláskor nagyon fájt: erős izomlázam volt. A lépcsőn tettem igazi próbát: erősen kellett a korlátban kapaszkodnom: alig tudtam járni. Mi lett volna, ha be sem kenem a lábam? Kissé megijedtem, mint amikor versenyzők ha egy fontos találkozó, erőpróba előtt megsérülnek: másnap reggelre rendbe kellett jönnöm, mert várt a Grossglockner. Örömmel ültem be az autóba: napsütésben Berchtes-gadenbe indultunk azzal a céllal, hogy felkeressük a Rossfeld-panoráma-utat és a Kehlstein tetején, 1834 m magasan található Sasfészek turistaházat.
A Rossfeld-panorámaút éppen az osztrák-német határ mellett kanyargott fel az 1600 m magas Rossfeld hegyre. Az alsó régiókban még fák közül, alól nyílt kilátás Berchtesgadenre, fentebb, a gerincen már kevés fa volt, így minden irányba szép panoráma fogadott: nyugat felé Salzburg tartomány (foto), észak és kelet felé Berchtesgaden hegyei - köztük a Watzmann -, délre a havas és csillogó - kis felhőbe bújt - 2500 m fölötti Hocher Göll. A parkolókban az autóból kiszállva szomorúan vettem tudomásul szűk körű mobilitásom: hiába maszíroztam menetközben a lábam, alig tudtam sétálni. Egy szép parkolóban elfogyasztott ebéd után már a Kehlsteinre igyekeztünk. Prospektusokról tudtuk, hogy autóval nem, csak - fél óránként járó - buszokkal lehet feljutni.
Az együtt haladó négy busz 50 m-es távolságot tartva, meglehetősen gyors tempóval kapaszkodott fölfelé. A 6,5 km hosszú távon 700 m szintkülönbséget leküzdő emelkedő azonnal 10%-os meredekkel kezdett. 2 km múltán egyre több kilátás nyílt, az út mögött a hegy meredeken szakadt lefelé. Bár anyu belül ült, mégis nagyon félt; főleg azután, hogy egy hajtűkanyar után a külső oldalra került. Félelmetes volt, ahogy gyorsan érkeztünk a kanyarokba, a méteres kőkorlátok mögött pedig több száz méteres mélység tátongott. A tetőről nyíló kilátás lenyűgöző volt: a Königsseetől, a Watzmannon át Berchtesgadenig és Ausztriáig. A parkolóban, a buszból kiszállva azonnal le kellett jelentkezni, hogy visszafelé melyik járattal szeretnénk menni. Másfél órát szántunk a csúcsra. Lifttel a lakótelepi liftek sebességének 3-szorosával pillanatokon belül leküzdöttük a hátralevő 120 m szintet. A tetőről körpanoráma nyílt (foto). Sokat fotóztunk, gyönyör-ködtünk: a lábam lassan mozgott; óvatosan kellett lépkednem.
A parkolóba visszaérve szép időben autóztunk haza. A másnapot illetően abban reménykedtem, hogy éjjel rendbe jön a lábam és teljesíteni tudom a Grossglockner utat.