10. nap

12. nap

2005. július 8, péntek - 11.nap
Busano - Chivasso - VONAT - Luino - Bellinzona - VONAT - Airolo = 83,03 km + 220 m szint
6:50-kor óracsörgésre kellett ébrednem, hogy időben elindulhassak és Chivassóban elérjem a kinézett 9:14-es vonatot. Pakolás majd reggeli után, ahogy a ház lépcsőjén lesétáltam, meglepett, hogy életnek nyoma sem volt. Úgy tűnt, éjszakára nem szoktak a házban maradni. A fenti szobáktól, a lépcsőn át külön kijárat volt a szabadba. Bringámhoz a kutyák körülszaglálása, nyaldosása mellett sikerült bejutnom, ám sajnos - hiába mondták este - elfelejtettem a kapu aljánál a megfelelő helyre odarakni a lécet, így már bringám toltam elfelé, amikor feltűnt, hogy az aranyos kiskutya egy kis földet kikaparva kiszabadult. Végül a tervezetthez képest kis késéssel, 7:46-kor sikerült útnak indulnom. Chivassóig kb. 32 km várt rám, úgy sejtettem, kb. 100 méter lejtéssel. Úgy kalkuláltam: jó lenne 30-as átlagot hajtani és 8:50-re megérkezni a vasútállomásra, hogy legyen fél órám a vonat indulásáig, hiszen ezalatt kell jegyet vennem, ahhoz pedig automatából pénzt is kivenni. Kezdetben, 5-10 km-n át valóban enyhén lejtett az út, ám Front után már kénytelen voltam csakis saját lábizmomra hagyatkozni, hogy tartsam a kb. 28-30-as tempót. A folytatásban, apró buckák, rövid hullámzások bosszantottak kissé, hiszen miattuk nem tudtam a megfelelő átlagot, egyenletes ritmust hajtani. Egyáltalán nem vártam kis buckákat, inkább hosszan, minimálisan lejtő utat. Az emelkedőkre eleinte még nagy áttételekben húztam fel magam, ám miután kb. 20-24 km után érezni kezdtem lábam túlterheltségét, ha kellett, inkább visszaváltottam és kisebb áttételben pörgettem. Persze nem lehetett csodálkozni a következményen, hiszen málhával síkon is 28 km/ó-s tempót diktáltam magamnak. 6-8 km-rel Chivasso előtt végül visszább is vettem a tempót, mert rájöttem, hogy a sebességkülönbség max 1-2 percet jelenthet. Annyi belefért.
Jó érzés volt ismerősként Chivassóba érkezni. A főtérről ugyan még találomra tértem le a vasútállomás felé, ám a kis utcák és végül a bankautomata is ismerős volt 2004-ről. Bár 250 EUR-t vettem ki, de nem sokkal később már eszembe is jutott: Svájcban bizony Svájci Frank lesz a fizetőeszköz, úgyhogy ott is pénzt kell majd váltanom. Vonatjegyvétel után még 10 percem maradt a szerelvény megérkezéséig. A bringa felrakása ezúttal sem okozott gondot.
A vonaton - a sík, egyhangú táj miatt - szokásos módon múlattam az időt: jegyzeteléssel, térképnézéssel és smsezéssel. Kisfőnökömtől válaszként szintén kedves üzenetet kaptam: "-Szia! További jó utat és még mindig azt mondom, hogy nagyon vigyázz magadra, de azért keményen szívd tele magad a sok újjal és szépséggel!"
Első átszállóhelyem, Rho előtt már az ajtó előtt álltam, amikor megállt a vonat. Peron még sehol sem volt, így várakoztam. Az ablakon kinézve még nem láttam, ám az ajtót kinyitva és kihajolva kiderült: a vonat már bent áll az állomáson, csak a szerelvény annyira hosszú volt, hogy az utolsó ajtóhoz már nem jutott peron. Szerencsére egy srác lesegítette a bringámat, onnan pedig már el tudtam tólni a 30 m-re levő peronhoz a bringát. A Rhóból Gallaratébe tartó vonat meglepőmód nem máshonnan érkezett, hanem Rhóból indult. A még nagyobb meglepetés viszont az volt, hogy bár én otthon azt néztem - sőt talán a menetrend is így jelölte - hogy a szerelvény tartalmaz kerékpárszállító részt, azt nem, csak mozgássérülteknek levő helyet, illetve könnyített - alacsony padlós - felszállást biztosított. A szép emeletes vonaton alig volt ember, ahol én is könnyedén feltoltam a bringám (nem kellett emelni!), a közelben mindössze két utast láttam. Gallaretében újabb órát kellett várnom az átszállásra, innen már csak kisvonatok közlekedtek; nem is hagyományos volt a bringáknak szabadon tartott rész. Menetközben egy kellemeset bóbiskoltam, amiből az egyik vonatkísérő rázott fel: eldőlt a bringám. Szerencsére nem lett baja (puhára, az oldalsó csomagra esett), ám ezután már kikötöztem.
A végállomást, Luinót megelőző 20 percben már elraktam a jegyzetfüzetem, inkább a szép tájat, a Lago Maggiore vizét és a környező hegyeket néztem. Luinóban sajnos nem fogadott túl meleg; úgy tűnt előző nap nem lehetett véletlen a Nivolet hágóúton tapasztalt időjárás, mert a tóparton csupán 22-23 fok lehetett. Éppen elég volt a rövidujjú mez.
Mindössze 15 km-re voltam a svájci határtól. Utoljára 2001-ben kerekeztem ott, azaz 4 év után készültem visszatérni, részben nosztalgiázni is. Útközben nem sokat ettem, kevés energia volt csak bennem, így boltot is kellett keresnem. Mivel 15 óráig minden zárva volt, addig csak a hajtás maradt. Picit tompa voltam, nem rohantam; nagyon kényelmesen 20-23 km/ó-val pedáloztam. Vártam ugyan, hogy lesznek szép tóparti, virágos, pálmás tavi kilátások, ám a sétányokhoz lusta voltam legurulni; maradtam a főúton. Végül egy útszéli virágos, pados parkolónál megkaptam, amit vártam: szép rálátás nyílt a vízre és már a svájci partokra is.
A svájci határon 100 EUR-ért 150 svájci frankot kaptam; egyszerű volt az árakat számolni. Vettem is egyből egy kis csokit, majd nem sokkal később egy boltba is betértem. Olasz-Svájc lévén minden olaszul volt kiírva, az emberek is olaszul beszéltek. Továbbra is kissé tompán éreztem magam, hiányzott a frissesség: "csak úgy hajtottam"; ráadásul a táj sem tudott feldobni, az égboltra pedig vékony fátyolfelhők érkeztek. Már-már azon gondolkodtam, hogy nem lenne-e érdemes felvenni a hosszúujjút. Bellinzona előtt 6-7 km-rel futott össze utam és a Luganó felől érkező főút. Itt már hatalmas volt a forgalom. Rákényszerültem a bringaútra, igaz nem is igazi volt, hanem az út széléből választották le. Miután a - kocsiúttól egy idő után külön haladó - bringaút folytatását egy kereszteződésnél tábla ellenére, 10 perc próbálkozás után sem találtam, elegem lett és a nyüzsgő, 2*3 (vagy 4) sávos főútra térve hajtottam Bellinzona felé. Vagy 4-5 kilométeren át egymást érték a raktárak, áruházak, gyorséttermek, ipari parkok. Hihetetlen volt! Hogy miért itt, egy ilyen városka mellett volt ez ? talán mert az Alpok magas hegyeinek itt lett vége és innen vasúttal és a tavakon át minden elérhető volt. Talán eddig jöhettek a hegyek közé szánt szállítmányok.
Kb. 14-15 órakor értem Bellinzonába. A centrumon át először a vasútállomásra mentem, hogy megnézzem, mikor indul vonat Airolóba (másnapi nehéz túrám előtt kár lett volna feleslegesen fárasztani magam), és meg is vegyem a jegyet. Egy utcai hőmérő 23 fokot mutatott. "-Ha itt kora délután 23 fok van, mi lesz Airolóban, 900 m-rel magasabban, este 8-kor ?" - aggódtam picit. Az olaszhoz képest jóval drágább volt a vonatozás Svájcban. Az egy órás, igaz 900m emelkedésű útért a bringával együtt 20+15 CHF-t fizettem. Hogy ne érhessenek meglepetések, a svájci vonatozás körülményeit is megnéztem. Egy tájékoztató tábla minden Bellinzonát érintő szerelvény kocsiösszeállítását megmutatta. Bár az enyémhez két bringaszállító kocsit is jeleztek, mint megtudtam, mindegy, hogy melyikbe rakom fel a kerékpárt. Érdekes volt, hogy Olasz-Svájc lévén a vasúti menetrend elsődleges nyelve is olasz volt (induló vonatok: partenze), illetve a hangosbemondó is legelőször olaszul mondta be a tudnivalókat.
A folytatásban nyugodtan császkáltam Bellinzona sétálóutcáiban, egy alkalommal még bringanadrág ügyben is benéztem egy áruházba, bár málhás bringám picit félve hagytam kint az épület előtt. Másik alkalommal egy élelmiszerboltba tértem be 10 percre; bringám szintén le sem zártam odakint. Úgysem ért volna semmit.
Ismét jó érzés volt, hogy úgy nézelődtem, hogy semmi sem sürgetett; mint annak idején Tátra-túrázó barátaimmal, Maráz Zoliékkal.
Emlékeim szerint végül a 17 óra utáni vonattal utaztam fel Airolóba. Nagyon kényelmes volt az utasfülke, szinte mint nálunk az InterCity járatokon. Megint jegyzeteléssel töltöttem az időt; eleinte még amúgy sem sok néznivaló volt a tájon. Féltávtól időnként már mind többet néztem ki az ablakon, főleg azok után, hogy 7-800 m magasságtól egyre inkább hosszú ujjúba öltözött embereket láttam az utcákon: "-Ha kiszállok, vajon nem fogok megfagyni az alul-fölül rövid öltözetemben ?"
Airolóban kiszállás után az első érzet, hál’Istennek elviselhető volt, bár első utam egyből a mosdóba vezetett, ahol hosszúba öltöztem. Az ég is felhős volt picit, sőt a havas hegyek tetejét felhő takarta. Nem örültem neki. Igazi nyári időben ekkora hegyek nem szoktak felhőben lenni. Tudtam, hogy a környéken nincs kemping, így szállást keresni indultam. Először az állomás mögött vezető utcában lassan hajtva nézelődtem, majd továbbhajtva a városka fentebbi főutcáján kötöttem ki, picit már szitáló esőben. Miután az első próbálkozásomnál, egy talán **-os motelben, vagy olcsónak tűnő szálláson, azt mondták, egy főre nincs szállásuk, pár házzal odébb már sikerrel jártam.
Nem az a tipikus, elegáns, nyugodt vendégszerető hangulat fogadott, az ajtón belépve inkább egy bisztró helyiségébe léptem, ráadásul a tulaj sem volt bizalomgerjesztő. 39 CHF-ért kaptam szállást, meglepő olcsón - legalábbis ahhoz képest, amire számítottam. A marathon előtt Olaszországban, Centallóban 30 EUR-t fizettem éjszakánként, ugyanaz a minőség itt 45 CHF-t jelentett volna. Igaz, hogy ennek a színvonala nem érte el az olaszét, viszont üdülőhelyen volt és a drágább árszínvonalú Svájcban.
Szobám a Svájctól elvárhatóhoz képest egyszerű volt, ugyanakkor tökéletesen megfelelő. A mosdó külön volt, több szobának együtt, a nyílászárók és a bútorok sem a legmodernebbek, ám igényeimnek tökéletesen megfelelt. Lecuccolás után kerültem egyet a szomszéd utcákban: fél kilométerre kellemes meglepetést okozott a fellelt internetcafé (Igaz este nem volt nyitva), de örömömre akadt a közelben pékség és áruház, valamint utcai hőmérő is: 3 9-kor 12 fokot mutatott. Hajnalra - úgy tűnt - akár 8 fokra is lehűlhet. Mivel a komoly túra miatt korai indulást terveztem, fontos volt, hogy a boltok reggel 7:45-kor és 8-kor nyitottak. Mivel vasárnap sejthetően (de talán olvastam is itt-ott) zárva voltak, figyelnem kellett rá, hogy másnap, szombaton reggel vasárnapra is bevásároljak.
Apuéktól kérdésemre menetrendszerűen megérkezett a másnapi időjárás-előrejelzés: "Reggel napos, de kicsit felhős, egyik ír záport, másik nem. Hőmérs 1436 m-en 12 fok, 2200m-en 6 fok, 2963 m-en 0 fok. Szél 0-10 km/ó." - szomorúan olvastam. Hiába terveztem otthon, hogy mekkora rekordközeli túrát tehetek egymást érő 2000 m feletti hágókon, az időjáráselőrejelzéssel mindez kérdésessé vált. Reggelig még megmaradt a remény, hit: "-Hűs ellenére is lehet nagyot menni, csak jól fel kell öltöznöm! A polár már bevált; ha eső nem, csak hideg lesz, akkor még sikerrel járhatok."
Este még egy sms-t kaptam apáéktól; talán a számukra otthon hagyott utiterven olvashatták, hogy mit terveztem másnapra (150-60 km és akár 5000 m szintemelkedés): "A lábadra még szükséged lesz, ne terheld túl magad. Már eddig is rengeteg élményt gyűjtöttél, most élvezd és az eszed használd; ne akarj csúcsot menni!"
Kíváncsian vártam, milyen reggelre ébredek.

Adatok: Chivasso - Airolo TM: 1:41:00 DST: 40,5 AVS: TR/D: 83,03 ODO: 100495 MXS: 38,5

Szintemelkedés:
- Chivassóig 80 m
- Bellinzonáig 80 m
- Airolóban 60 m
ÖSSZESEN: 220 m

Költség:
- vonat: Chivasso - Rho - Gallarete - Luino (182 km) 9 + 3,5 EUR = 12,5 EUR
- svájci határnál: 2 csoki 3,5 CHF
- bolt Svájcban: 5 kifli, 3 briós, …. 7 CHF
- Vonat: Bellinzona - Airolo 10 + 15 CHF = 35 CHF
- bolt: banán, alma, 3 konzerv, csoki, 5 péksüti 18 CHF
ÖSSZESEN: 12,5 EUR + 63,5 CHF

10. nap

12. nap