 |
 |
 |
 |
 |
 |
GYÖRGYI GÁBOR HONLAPJA
| .. |  1. nap>Gaberl sattel |  3. nap |
2007. május 27. 2. nap:
BRINGA: Kliening - Wolfsberg - Koralpe / Grosse Speikkogel - Wolfsberg - Weinebene - Twimberg - Prebl - Kliening= 120,63 km + 3513 m szintemelkedés
 |
 |
 |
 |
 |
 |
6:50-kor szólalt meg mobilos ébresztőm; az esti nyújtásoknak és a sportkrémnek együttesen köszönhetően lábaim teljesen jól voltak; a túrát várták!
Gyors készülődés után reggelizni mentem (elég is volt a három zsömle a felvágottal, dzsemmel, gyümölcslével és joghurttal), majd összekészülés után 8:20 tájban hagytam el Klieninget
A közepes lejtőn is hamar kiderült, hogy túlöltöztem, mert igazán melegedő idő volt. Kellemes, ideális, könnyed pedálozással haladtam az enyhén lejtő úton egészen Twimbergig, illetve onnan folyóvölgyben St Gertraudig, a délutánra betervezett Weinebene emelkedő tövéig. Ausztria hegyi részén számomra teljesen szokatlanok a gyárak, vagy ipari létesítmények, így újfent meglepett egy ráadásul büdös erőmű (fatüzelésű ??).
A folytatásban már alig-alig, enyhén lejtett csak az út; alul rövidben hajtottam. Wolfsbergben egy szép park mellett hajtottam el, egy két villanás alapján szépnek tűnt a város.
(Bizony jó lett volna szétnézni, bár e nap az elsődleges az edzés, csúcshódítás és erőállapot-felmérés volt!). A park végén már szépen ki volt táblázva a Koralpe, onnan már csak követnem kellett a zöld táblákat. Az emelkedő kezdetét megelőző településről Balázsnak küldtem egy sms-t (Én most kezdem, alig aludhattál; lesz időd fönt napozni!"), és ekkor olvashattam, hogy bizony ő 7 órakor nekiindult a hegynek. E napunkat ugyanis úgy terveztük, hogy ő valamivel előbb indul a Koralpéra és fent találkozunk, illetve esetleg délután is együtt hajtunk még tovább. A hegycsúcs legtetején ugyan felhő csücsült, attól eltekintve viszont szép idő volt. Úgy gondoltam, hamar fel fog szállni.
Az igazi meredek részhez 9:22-kor értem, egyből rövidre vetkőztem fölül is és 9:22-kor nekivágtam a 15km-es, átlagosan 10,8%-os kaptatónak,
melyet nehézsége alapján a 11. helyre sorolnak Európában (www.climbbybike.com). Az általam eddig bejárt legnehezebbek pl: Gletscherstrasse 33., Timmelsjoch 112., Fauniera 96., Grossglockner/Edelweissspitze 27., Col du Sanetsch 139.
Már az első kanyarban sebességmérőm 12%-os meredekséget jelzett, élvezettel hajtottam - egyelőre lombos erdőben.
A meredekségből adódóan az ember kilométerről kilométerre 100m magasságokat emelkedett, így hamar fentről látott rá a völgyre, falvakra,
tájra. Fotóztam is! Gond nélkül pedáloztam, álltam ki néha a nyeregből. Pár kilométer múlva házak környékén haladva egy nő tűnt fel előttem. Picit lendületesebben hajtva élveztem, hogy új áttételemmel a 8%-os szakaszon is tudok 2-es fokozatban hajtani. Alapos meglepetés volt, hogy a nő 45-50 év körüli lehetett; ráadásul nem állt meg gyakran pihengetni. 8-900m táján épp egy egész hosszú, erdei 13-14%-os meredek szakaszon jó ötletem támadt: a fényképezőt elővéve lefotóztam a sebességmérőt, hogy látni lehessen a meredekséget. Kb. 900m-es magasságtól - miközben épp felhők adtak árnyékot - útépítés miatt az aszfalt helyett köves úton kellett hajtani. Tábla sem jelezte, hogy meddig tart. Eleinte, kb. 1 km-ig még némán,
türelemmel hajtottam rajta, tapasztaltam a sokkal nagyobb erőkifejtést, ám 1 km után néha már hangosan kifejeztem mérgemet. Éreztem, hogy szívja ki belőlem az erőt. Végül 2 km után lett vége. Ekkor már végig felhő alatt tekertem, picit hűlt az idő. Egy kilométerrel az ismételt aszfaltút után, 1280m-en - már bőven fenyők közt haladva - egy ház árnyékában enni álltam meg. Eléggé lehűlt az idő; hosszú ujjút kellett felvennem, magam alá tettem a mellényt, hogy ne hidegre üljek, ráadásul Balázs fél órával korábban írt sms-e sem hangzott túl pozitívan: "-1500m-en vagyok, erős a szél. Az aszfalt csomó helyen fel van szedve. Eső mire ér ide ?"
A felhők eléggé sötétek voltak fölöttem, ám mire jóllaktam, talán világosabb lett; az 50-es nő közben elhajtott előttem. Meg is lepett. Ő nem pihen, eszik ? Ráadásul így folyamatosan jön ? Nem volt semmi !
Továbbhaladva, a völgyre lelátva, ott bezzeg még mindig szépen sütött a Nap, ám érdekesmód - ahogy reggel is - a szemközti hegysor, a Klippitztörli gerinc teteje felhőben volt. 1400m-re érve újabb köves szakasz kezdődött; itt útközben egy táblát látva tapasztaltam, hogy - talán az időjárásváltozás miatt is - a magasságmérőm 30m-rel kevesebbet mutat, mint a tényleges.
A köves szakasz vége - egy felvonóállomásnál - éppen picit lankás lett (jelöli is a szintdiagram), ezután még 6 km állt előttem. Igazándiból a kilométereket nem is számoltam, az emelkedőn sokkal inkább magasságban számoltam. A köves szakasz vége előtt, a kanyarból szép kilátás nyílt le a völgyre, ugyanakkor ott már nagyon erős szél fújt! Erről beszélt a Balázs. Szerencsére ismét erdőben vezetett tovább az út, ráadásul a hegygerinctől É-ra haladva szélvédett volt. Felhők alatt gond nélkül, 6-7 km/ó-val haladtam fölfelé, amikor 1580 m magasságban hangos fékezés hangját hallottam: Vízcseppes bringával
és nedves hajjal megérkezett Balázs. Üdvözlés után egyből nagy élményeit mesélte: odafönt 60fokban rá kell dőlni a viharos/orkán erejű szélre, a felhőben pici a látótávolság és végül jégerő is esett. A nagy szél és eső végül kb. szintben 150méterrel a csúcs alatt fordított vissza Balázst (ahhoz képest amennyire nem tekert sokat az évben, nagyon ment, jól bírta!). Beszélgettünk még egy kicsit, kérdezősködtem a hidegről, stb majd elbúcsúztunk. Talán 1 km múlva - kb. 1650m magasan - máris az általa mondott parkolóhoz érkeztem, ahonnan még nyílt kilátás észak felé, illetve sorompó után keskenyebb út vezetett a csúcs felé. A fotó, film persze itt sem maradhatott el. A sorompót három gyors hajtűkanyar követte, majd az út toronyegyenest a szűk erdővágásban haladt meredeken fölfelé.
Sebességmérőm 14-15%-os meredekséget is jelzett, így kezembe is vettem előbb fényképezőmet, majd videómat, hogy megörökítsem azt. Mivel egy kézzel tudtam csak a kormányt fogni, így igazán meg kellett küzdeni a meredekséggel; a videón erősebb lihegés hallatszik, mint amúgy. A kamerával jól végigpásztáztam jobbra-balra, tisztán látszik a kb 1800m felett mindent beborító felhő. Az erdő 1700m felett gyorsan fogyni kezdett, törpefenyőkre nem is emlékszem, majd a felhőbe hajtottam. Egyelőre még nem a hegy külső, völgy felőli oldalán vezetett az út, így nem nagyon fújt szél. Az út kb. 1800méteren vezetett
ki a völgyfelőli oldalra, onnantól meg is kaptam a mind erősebb szelet, miközben előrefelé csak 100-200 méter távolságban a felhőket, lefelé egy ideig pedig a hegyoldalt láttam. A tekerést néha fotózásokkal megszakítva haladtam, miközben kilátás is időnként akadt. Érdekes volt a szél által gyorsan megérkező felhőket, majd tovaszállásukat tapasztalni. Kb. 1900 méteren - épp a meredek út "végében" láttam meg először a csúcsra épített meteorológiai, vagy csillagvizsgáló állomás két gömb alakút építményét, ám a folytatásban időnként kisebb felhőpamacsok szálltak elé - így lehetett még klassz fotókat csinálni!
meredekség nehézségét továbbra sem éreztem - talán a kilátás és a felhők száguldozása is lekötötte figyelmemet: gond nélkül tekertem tovább. A klassz panorámahelyről 5-7 percbe telt míg magamról jó fotót tudtam csinálni. Itt a szél és izzadtság miatt már fejpántot, testemen pedig hosszúujjút és mellényt viseltem. Kb. 2000 méteren egy turistaház mellett hajtottam el, miután dél, a Karavanák hegysora felé mind több kilátás jutott. Kb. 2050 méteren a csúcstól számított második hajtűkanyartól kezdtem érezni az igazán erős szelet.
A viharos szél erősen jött fel a hegyoldalon, így ha bentebb álltam a kanyarban, ott kevésbé éreztem, ám ahová kívül a bringám támasztottam, hevesen fújt. Az út az utolsó hajtűkanyartól egy hegygerincen haladt, ahol már tomboló szél próbált felborítani. Az útnak jobbára a belső oldalán haladtam, ahol egy vízelvezető mélyedés szaladt végig. A szél oly erővel tólt balra, hogy többször is erősen kellett visszarángatnom a kormányt, hogy ne forduljak a mélyedésig. A következő rövid lankás szakasz során jobbról egy kis bucka akadt, így ott fotózás miatt is megálltam, a bucka védett a széltől, ráadásul szép virágokat is filmezhettem. Az utolsó 300 méter, egy rövid meredek befutóval már "diadalmenet" volt: Felértem! Az erős szél miatt nem volt meleg, de az erőkifejtés miatt nem fáztam.
A csúcs előbújt a felhőből
A délebbre eső épület mellett tábla jelezte, hogy mindenki legyen óvatos, mert télen jég, amúgy meg egyéb darabok hullhatnak le (az épületről.) Mire körülnéztem, eleget videóztam, fotóztam minden irányban, a szél pár percre újabb felhőket is hozott, beterítve a csúcsot. Ekkor éppen ezt örökítettem meg, hogy el-eltűnt a torony, az épület és megszűnt a kilátás. Végül apróbb trükkökkel magam is sikerült megörökítenem, ám mire - alapos felöltözés után - nekivágtam a lejtőnek 14 óra lett. Balázs sms-en mérgelődött azon, hogy idő előtt visszafordult, így lemaradt a tiszta kilátásról és a "csúcsélményről". 
A lejtő fölső két kilométerén izmaim megfeszítve fogtam a kormányt, nehogy elsodorjon, felborítson a szél. A két köves szakaszon csak lassan tudtam túljutni, végül a lentebbi előtt kormánytáskámat (videóstul) a hátizsákba raktam, így kíméltem meg a rázkódástól. 
Orkán elejű szél hozta a felhőket
Kilátás DNY felé
Wolfsbergből már kényelmesen, kellemesebb időben hajtottam vissza, észak felé, a szűk 10km-re található St Gertraudba, hogy a Speikkogelel a lábamban feltekerjek a Weinebenere is; ez újabb 1150 m szintemelkedést jelentett. Útközben a reggel bevált benzinkútnál ismét vásároltam, és meglepőmód a tegnapi zsömléért nem kértek pénzt. (csokit is vettem). Ráadásul a tegnapi zsömle is még kifejezetten élvezhető volt. St Gertraudban, egy tömbház árnyékában nyugodtan falatoztam zsömlét, májast, szalámit és almát, majd ráfordultam a 18km-es, azon belül 3-szor is nagyjából 1-1- km hosszan 13%-os meredek Weinebenére.
A házak között 8-9%-os kaptató melegített be, de a Naptól már itt is izzadtam (bezzeg 1 órája fent a Speikkogelen, amikor még fejkendő is kellett.) Egy hajtűkanyarba érve aztán vékonyra vetkőztem, utam lehúzott zipzárral, logobó ujjatlan mezben folytattam. Jól esett így hajtani, hogy ért a levegő. Hamarosa aztán az árnyas, egyenes, kiállós szakasz következett: a meredekség a nyeregből kiparancsolt, ugyanakkor utolsó erőtartalékaimat megtarthattam: komoly izommunkával haladtam 6 km/ó-val, de maradt még bennem. Persze ilyen küzdelem mellett az ember agya eléggé kitisztul; nem gondolkodik semmin, nem elmélkedik, mindössze néz ki a fejéből és "hajlong" jobbra-balra. Ilyenkor nem érez bosszúságot sem…
Élveztem a meredekséget, a próbatételt - kb. szűk 1,5 km hosszan tartott: valóban 13-14%-os volt. A meredek szakaszt Frass házainál rövid pihentető szakasz követte, ahol az ember kifújhatta magát, majd jött a következő rövidebb küzdelem. Félúton akadt még 1-1 km újabb nehéz rész, szerencsére itt is lombos erdőben. Egy hajtűkanyarban pár perc pihenőt tartottam, bekaptam pár falat nassit. Kb. 1100 méteren 1-2 ház mellett haladtam el, de itt már mező is, kilátás is akadt északra, majd délre, a Speikkogelre - így fotózáskor szusszantam legközelebb. A kemény küzdelem 1260m-re érve enyhült jelentősen, a hátralevő 10km-re már csak 400 méter szintemelkedés jutott.
A lankás szakaszon jócskán izzadtan hajtva örültem, hogy végre lazább az emelkedő, amikor legyek kezdtem a fejem körül röpdösni és zavarni. (Erről jut eszembe a poén, amikor az ember azt mondja a zavaró legyekre: Hülye legyek!, mire esetleg mások válasza: Jó, legyél az!) Fél kilométerig bírtam, aztán gyorsítással végül csak leráztam őket. Néhol kilátást engedő erdőben haladtam, az idő egész kellemes lett; eső nem fenyegetett, az autóforgalom gyenge volt, így itt is jól éreztem magam. Csaknem 1500 méteres magasságban egy hegyoldalról a másik felé fordulva 20 méter szintnyi lejtő, majd 10%-os emelkedő következett. Kb. 2 km-rel a vége előtt, amikor
már a felérésre vártam, egy hajtűkanyarból rám dudált, majd megállt egy autó; Székely Molnár Ákosék voltak: egy napra kijött tekerni; a Samsonmanra készült. 10 perc beszélgetés után búcsúztunk. Már csak percek kérdése volt, hogy felérjek. Az 1666 m magas Weinebenén hiába hajtottam picit tovább, kelet, Magyarország felé eléggé párás volt a kilátás, néhol talán esett is. Gyorsan megörökítettem a hágót, majd felöltözve visszagurultam a völgybe. Útközben kíváncsian figyeltem a DNY felől talán közeledő szürkeséget, amit esőnek gondoltam. St Gertraudtól a reggel megismert lankás, patakvölgyi úton hajtottam, amikor Twimberg után szitálni kezdett az eső.
Picit gyorsítottam, de nem esett erősen az eső, sőt percek múlva el is állt. Mivel jó erőben éreztem magam, kifejezetten sajnáltam, hogy hamarosan sötétedni kezd, mert szívesen kitekertem volna, ami bennem volt. Jó érzéssel töltött el, hogy kb. 3100m szintemelkedés után sem éreztem, hogy közel járok erőm végéhez, így a "saját" leágazásom előtti leágazásnál a frissen kiszemelt Prebl felé fordultam. Úgy számoltam ez a 4-5km-es kaptató épp annyi szintemelkedést ad, hogy mire a szállásra érek, meglesz a 3500m szintemelkedés. Zárt erdőben haladt az út kb 3 km-t, pár háznál az út élesen balra fordult és eleinte közepesen, majd az utolsó kilométerre 10% meredek lett. Élveztem, jól esett, feldobott! A tetőn megfordulván hamar a főútra értem, ahonnan pillanatok alatt a szállásra vezető leágazáshoz értem. Az elmúlt napinál 10 perccel hamarabb értem haza. Jó érzés volt 3500m szintet menni, érezni az erőt magamban és megnyugtatott, hogy térdemmel sem volt gond.
Adatok: Koralpe emelk töve TM: 54:44 DST: 24,66 AVS: 27,0
Kajálóhely (1280 m) TM: 1:57:02 DST: 32,06 SAV: 7,13 szintkül: 820 m
Gr Speikkogel (2140 m) TM: 3:08:52 DST: 39,52 SAV: 6,23 szintkül: 860 m
1374 m-ig: max pulzus 176, átl pulzus: 156 1:10:28 időre
2140m csúcsig: max pulzus 176, átl pulzus 155 (max pulzus lehetett a meredeksfotózás közben)
Lejtő vége: TM: 3:40:49 DST: 54,24 SAV: AVS: 14,7
St Gertraud (15:50) TM: 4:02:30 DST: 62,9 SAV: 24,0 AVS: 15,6
Weinebene, tető (18:25) TM: 5:54:10 DST: 80,28 SAV: 9,34 AVS: 13,6
St Gertraud (19:11) TM: 6:22:18 DST: 97,54 SAV: 36,8 AVS: 15,3
Leágazás Prebl TM: 6:50:00 DST: 107,37 SAV: 21,3 AVS: 15,6
Prebl TM: 7:14:36 DST: 111,04 SAV: 9,0 AVS: 15,3
Kliening, ház (20:53) TM: 7:44:17 DST: 120,63 SAV: 19,5 AVS: 15,6 TR/D: 120,63 ODO: 108640,3
Köves lejtő nélkül az idő: TM: 7:38:17 DST: 120,63 AVS: ….?
Kalóriák:
Koralpe tövéig: 533 kcal
Koralpéig: 933+793= 1726 kcal
Lejtő: 121 kcal
St Gertraudig: 221 kcal
Weinebenéig: 1343 kcal
Lejtő: 176 kcal
Emelkedővel, hazáig: 966 kcal
ÖSSZESEN: 5076 kcal.
Szintemelkedés (sebességmérő alapján):
- Grosse Speikkogel : 2130 - 440 = 1690 m
- St Gertraudig 45 m
- Weinebene: 1666 - 503 +20 + 20 = 1203 m
- Prebl + házig 575 m
Összesen = 3513 m
| .. | 3. nap |