Györgyi Gábor: 2007. NYÁR: Pireneusok - bringatúra útiterv: TERVEZÉS - BEVEZETÉS - ELŐZMÉNYEK - Pireneusok, Mount Ventoux, Tourmalet, Aspin, POrtet Aspet, Aubisque, Andorra, ARcalis, Envalira, Port Cabus,
GYÖRGYI GÁBOR
2007. nyár - RAID PYRENEEN -
BRINGÁVAL AZ ATLANTI ÓCEÁNTÓL A PIRENEUSOKON ÁT
TERVEZÉS - BEVEZETÉS - ELŐZMÉNYEK
Linkek

 

 

 

Szerzői jogok!


Hágóim bemutatása
(1994-2007)

MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt

                                      1. nap: repülés + Barcelona
2007: új év - új túra! 2007. év elején eredendően a nyárra egy közepes, alpesi túrát képzeltem el… egészen áprilisig. Ekkor véletlenül szép pireneusi képekbe botlottam, illetve olvastam a francia-spanyol határon emelkedő hegységről. A "bekapott csali" után persze további képeket néztem és kíváncsian megnéztem az interneten: -Tulajdonképpen mennyi időbe telik vonattal a Pireneusokhoz lejutni ? Kedvező választ kaptam: a bevált este fél 9-kor Müncheni vonattal kezdve 2,5 nap alatt már a hegység nyugati végéhez, az Atlanti óceán partjára érhetek. Jól hangzott. Miután emily módon kiderült, hogy az oda-vissza út 5 napból megoldható,az alpesi tervváltozatok mellett készítettem egyet a Pireneusokra is, mely eredendően mindenestül kb. 14-15 naposnak indult.
A tervhez - hogy mely emelkedőket feltétlenül ki ne hagyjunk - persze túraleírásokat olvastam, szép fotókra akadtam, és egy-két turisztikai honlapot is megnéztem. Így fogott meg az óceán part, majd a Világörökség listáján szereplő (!!) természeti szépség, a Cirque Gavernie, két hegyi tóhoz vivő út Arreau környékén, illetve próbáltam minél több, 2000m fölé vezető utat fellelni.
Kb. egy hónapnyi tervezés után, május elején már úgy éreztem, hogy ha végül Alpok lenne a vége, csalódást okozna. Nagyon ráharaptam a Pireneusokra. Picit más, mint az Alpok, arra is van rengeteg legendás emelkedő, Tour de France hágóút, és arra legalább minden friss élmény lenen, nem úgy, mint az Alpokban, ahol nagyon gyakran "szaladtam volna bele" már ismert útszakaszba, még, ha ellenkező irányból is.
A Sportpiacnak írt cikkemben éppen kora tavasszal került szóba, a Raid Pyreneen, az óceántól a Földközi tengerig a Pireneusokat átszelő túrakiírás. Ha már oda szólt a terv, adta magát, hogy ezt is teljesítsük, hiszen ahogy olvastam, a turistaverziójának a szintideje 10 nap. Ideális!
Természetesen felvettem a kapcsolatot a szervező, Pau-i kerékpárklubbal, érdeklődés után átutaltam a nevezési díjat, majd júniusban meg is érkezett a pecsételőlap, részletes útvonalleírás és a bringára akasztandó azonosítókártya. De boldog voltam! Nagyon feldobott!
Ami a Pireneusi túrával kapcsolatban bennem a pici aggodalmat okozta, az a repülés volt. Többen ajánlották, hogy ha már olyan messzire megyünk, akkor repüljünk (fapadossal). Az árakat összevetve egyértelműen kiderült, hogy repülővel több tízezer forinttal olcsóbb az út és ráadásul 3-4 nappal többet lehet tekerni. Egy tapasztalt "repülős" túrabringázótól kaptam elég infót, illetve túratársam Péter is eléggé utánaérdeklődött a dolognak:

  • A bringa repülőre feladásához célszerű a bringát kartonnal és fóliával becsomagolni
  • Kormányt el KELL fordítani
  • Pedálokat belülre kell áttenni, vagy le kell szedni
  • Kulacstartót le kell venni
  • Kerekeket le kell ereszteni

Útvonal terv kialakulása:

Bár a Raid Pyreneennek kötött útvonala van, az útirány választható, illetve azon kívül is terveztem egy-két külön kitérőt, így voltak választási lehetőségek. A legelső - vonatos - verzió, mivel 2,5 nap alatt az óceánhoz lehetett eljutni, értelemszerűen onnan indult és a Földközi tengernél fejeződött be. Amint erre az útirányra meghatároztam egy ütemtervet, azután már inkább ezt preferáltam, annyira megtetszett a hegyek sorrendje, az óceán parti kezdés és a közelebbi, Földközi tengeri befejezés. Egyik túraleírásban pl. olyat olvastam, hogy már kb. 80 km-rel a túra vége előtt, kb. 80m magas hágóról meg lehet pillantani a Földközi tengert.
Mindenképp terveztem extra napot Andorrára, illetve a világörökség részét képző Gavernie-nél, ám amint kiderült, hogy munkahelyi dolgaim miatt egy héttel tovább kell tolni az indulási napot (júli 19-re), már a Tour de France mezőnyével is számolnunk kellett. Éppen második Raid-es napunk délutánján "akadtunk" volna össze, kellett volna nagyon sietnünk a Marie Blanque hágón, vagy megvárni az Aubisque-i befutót, ezért végül kis átszervezéssel oldottuk fel a problémát: a 10 napos raidbe ütemezett 3 (?) helyi túrás nap egyikét, az andorrait előrevettük, így a Raidet egy nappal később kezdjük meg és elkerüljük a Tourt. Ez lett a végleges verzió.
Miután június elején 3-4 nappal meghosszabbodhatott a túraterv, egyértelműen belekerült a Mount Ventoux leküzdése, így odafelé Barcelonába, visszafelé Nizzából Budapestre kellett repülőjegyet vennünk.
A térképet nézegetve, illetve túraleírásokat olvasva a Raiden kívül is találtam néhány 2000m feletti hágóutat, illetve emelkedőt, ezekből jó néhányat beillesztettem a programba, ugyanakkor legalább hármat ki kellett hagyni, nem fért bele az időbe. Kifejezetten "nyomoztam" a Pic du Midi Bigorre után, miután valahol azt olvastam, hogy 2877m-es magasságával itt magasabbra is fel lehet tekerni, mint az Alpokban. Legutolsó infóm az volt, hogy az út le van zárva, veszélyes. Másik nyomozás, már kevesebb, mint két héttel a túra előtt volt: Andorrára eredendően három + egy emelkedőt néztem ki, ám az utolsó pillanatokban leltem rá még két kétezresre: a la Rabassára, illetve az Encampra. Ezen túl még mindig maradt egy bizonytalanság, a térkép által is jelölt Collada de Montaner hágó, 2073m méterrel. Kérdésemre az andorrai turisztikai hivatal így válaszolt:
"Hello! This road is not paved. Until Sispony, yes, you make all the track with a paved road, but few meters when you leave this village, the path is unpaved… The only one is paved is the road to Coll de la Botella and el Port de Cabus."
A tervezés legvégén, az utolsó napokban olyan apróságokkal foglalkoztam, hogy netcafékat néztem néhány lazább napra, utoljára pontosítottam a vonatközlekedést, kinézett vonatokat és mivel kimaradt, két éjszakára ekkor néztem ki a kempingeke (neveket).

Felkészülés:


A túrához szükséges edzettségi szint elérése, a korábbi évekhez hasonlóan történt: szisztematikusan, egyre hosszabb túrákat tettem, fokozatosan emeltem a nehézségi szintet.
Először a május 19-20-i hétvégén éreztem jó érzést túra után: pár hétre, túrára kerültem a nyári túrához szükséges edzettség eléréséhez.
A vasárnapi, gyerekekkel együtt tervezett Békás 30 miatt szombatra jutott a tekerés, így magam indultam a Pilisbe; először igazi túrán a Polar sebességmérőmmel. Délelőtt a Pismányra másztam fel Szentendre fölött, illetve Pap-rétre, míg 2 órás ebédszünet után már sötétedésig tekertem: többek között a Csobánkai (10% eleinte, 12% meredek az egyenes végén), majd a Pilisszántói emelkedőn (16-17%), fel Dobogókőre, majd az Esztergom felőli parkolótól Pilisszentléleken át ismét Dobogókőre. Ezeken az emelkedőkön nem éreztem, hogy úgy menne a tekerés, mint jól esett volna, és mint vártam. Igazából csak az utolsó kaptatón, Kakashegytől az erdészeti úton felfelé kapaszkodva éreztem, hogy nem fáradtam el. Este 20 óra tájban kellemes meglepetést okozott, hogy nyuszikat és egy szarvast is láthattam. 140 km-re 2490 m szintemelkedést gyűjtöttem. (Nyári túráimra akkor indulok nyugodt szívvel és mondom, hogy megfelelően felkészültem, ha előtte egy napon belül legalább 3000m, de inkább 3500m szintemelkedésű túrát tettem. )
Másnap örömmel konstatáltam, hogy nem fáradtam el teljesen, maradt bennem valamennyi energia, sőt hétfőn, amikor bringám a szerelőhöz vittem, kifejezetten jó erőben éreztem magam. Végre nyári túraérzést érezhettem: amikoris egy nehéz nap után sem érez az ember fáradtságot, hanem újra vágyik a következő kapatókra, tájakra, felfedezésekre.

Ahogy elnéztem a pireneusi emelkedőket, a Tour magazinhoz hasonlóan én is azt állapítottam meg, hogy némelyik bizony meredekebb, mint az alpesiek (Col de Mente 9-10 km-re végig 8-10%-os, Portet d'Aspet 4-5 km-n 9-11%-os, a Col de Marie Blanque 4 km-n 10-12%-os és végül a Bagargui 4 km meredek részéből 3 km 11%-os, és akkor még nem említettem akár pl az Aubisque-t sem) ezért Kivitől, bringaszerelőmtől előre valamivel könnyebb áttételű hajtómű felől érdeklődtem. A legkisebb lánctányér esetében 30 helyett 28 fogút kértem, ez viszont együtt járt azzal, hogy a legnagyobb 52-es is 48-ra csökkent: 28-38-48-as hajtóművet kaptam, emellett a lánc és racsni lett lecserélve.
Kíváncsian vártam az első éles próbát, komoly emelkedőkön. Erre szinte váratlanul a május végi, pünkösd hétvégén került sor, Ausztriában.
Három nap tekerés eleje és vége csak egy-egy komoly emelkedőt tartogatott, de a második nap két meredeket is vállaltam. A Koralpén 15 km-n 1660 m szintemelkedést kellett abszolválni, a meredekség többször is 13-16%-os volt. Tulajdonképpen gond, elfáradás, kínlódás nélkül jutottam fel az obszervatóriumhoz, ahol néha a rövid ideig mindent beborító felhőt - mint élményt - élveztem, utána pedig a körpanorámát. "Koralpéval" a lábamban 30 km múlva vágtam neki az 1668m magas Weinebenének, mely átlagosan csupán 6,3%-os, ám három részletben 3-4 km hosszan is 13%-os meredekség vár a kerekesre. A Koralpéhoz hasonlóan itt sem volt gondom, bár a másfél km-es 13-14%-os szakaszon, kiállva hajtva csak néztem is a fejemből, még gondolkodni sem gondolkodtam, csak hajtottam. Estig 120km-re 3513 m szintemelkedést "gyűjtöttem". Mivel másnap délelőtt szintén probléma nélkül tekertem fel a 3 km-n át szintén 12-13%-os meredek Klippitztörl-re, összességében úgy térhettem haza, hogy az "-Edzettség már megvan, a nyári túráig hátralevő másfél hónapban már csak szinten kell tartani."
A következő lépcső, túra a június 9-i pilisi szintgyűjtő túra volt: 2500m szintemelkedésig - mint az ilyen, ismert terepi túrákon lenni szokott - szinte unalmas volt, utána jó erőben kapaszkodtam fel a Szántói nyeregbe, majd a nap legvégén, fáradtság nélkül, 2-esben kiállva tekertem fel a meredek Pilisszentlászlóra vivő emelkedőn. Jól esett!
Az utolsó szinten tartó és egyúttal önbizalmat adó túrára Ausztriában került sor: a Magas Tauern Nemzeti Parkban három hegyi tavat kerestem fel (elsőt Balázzsal együtt), ezeket Európa 3., 10. és 45. legnehezebb emelkedőjének tartják. Csodás tájon haladta az utak, autókkal alig találkoztunk és rengeteg fotót készítettem, persze adták is magukat a meredek hajtűkanyarok! Második napomon nagy teljesítményt nyújtva lábamban az 1400m szintemelkedésű Grossseevel (utolsó 6 km-e 10-14%-os) 100km után tekertem fel a Grosse Oschenikseehez, mely viszont 10km brutális része kettő km híján 12-13,5%-os. Szinte végre (!!) a végén már éreztem egy kis kínlódást, igaz ebben valószínűleg része volt a nem elegendő energiautánpótlásnak.
Az új első hajtómű maximálisan bevált !
Miután sikerült megfáznom, ugyanakkor e túrát követően 2,5 héttel már el is érkezett Pireneusok túránk startja, több túrát nem tettem.

Felszerelés:


Előbb említettem, hogy a bringán a korábbi 30-42-52-es hajtómű, a málhával ránk váró meredek emelkedők miatt 28-38-48-asra lett cserélve. A túrát megelőző utolsó napokban a biztonság kedvéért (babonából is ?) lecseréltem a csomagtartót, ám mire ez megtörtént, feltűnt, hogy talán épp a bringához rögzítő vas az ami elöregedett, azt cserélendő, hétfőn vagy kedden kellett újat vennem. Utolsó hétvégén beállítottam az osztrák, 10-13%-os meredekeken lefelé jőve valamelyest kopott fékpofákat (2 tartalékpárt készítettem be), illetve ellenőriztem a küllőket.
Kormánytáskám az elmúlt években hátul kilyukadt, zipzárja is nagyon elöregedett már, így abból is újat akartam venni, ám több boltot is keresnem kellett, mire találtam az eddigihez hasonló, fémrúd által tartottat. Túrabringázó fórum kerekesei is hasznos infókat adtak.
Ami a ruházatot illeti, a 2006-ban elszakadt esőnadrág helyett most egy lélegző esőnadrágot vettem az RP Outdoor boltban, illetve mivel a kamásli 2006-ben beázott, vettem egy Tatonka márkájút, mely anyagra is jobbnak tűnt.
Péter tán egy héttel korábban azt mondta, hogy egyszerűen nylont húz majd a lábára, mert az bevált, én is bekészítettem 3 párat, de azért csak jobb a kamásli.
MIvel azt gondoltuk, hogy a spanyol határon végighúzódó Pireneusokban csak melegebb és szárazabb lehet az idő, mint az Alpokban, hajlottunk volna rá, hogy valamivel kevéssé készüljünk hidegre, ne vigyük a legmelegebb cuccokat, ruhákat is, ám a biztonság kedvéért a nagy túrázó Jerry Nilson véleményét is megkérdeztem; ezt írta angolul:
"Úgy gondolom ugyanazokra a ruhákra lesz szükséged a Pireneusokban. ….. Az időjárás általában rosszabb a Pireneusok francia oldalán, de - mint a hegyekben szokott - az időjárás változékony. Általában viszek magammal hosszú ujjú kesztyűt, mert az ujjak érzik leginkább a hideget esős lejtőzés során.
Próbáld és kerüld el az esőt és akkor klassz lesz! J
Remélem szép túrátok lesz a Pireneusokban! Én jövő héten egy kis túrát teszek Coloradóban; jövő héten indulok...

A legjobbakat..,
Jerry"

Kb. egy hétnyi információgyűjtés végén, indulás előtt 5 nappal, szombat délelőtt a korább HI8-as videokamerám helyébe vettem egy szintén Sony digitális MiniDV kamerát. Az eladó is azt mondta, hogy - mivel nem tömörít - jobb minőséget ad, mint a HDD-s, ám vágás után ugyanolyan lesz. Egy másik vevő is besegített a választásba, ő a Sonyt támogatta a Panasoniccal szemben, mondván pl. hogy a fehéregyensúly (??) kezelése sokkal gyorsabb: ha pl sötétről filmezek világosra és zoomolok, stb…A 92 eFt-os kamerához viszont a Sony boltban tudtam csak nagyobb akkut venni, 25eFt-ért.
Elmúlt évihez hasonlóan a következő módokon próbáltam valamelyest csökkenteni a csomag tömegét: a tavalyi minimum 2 kg-nyi térkép- és meredekségdiagram-papírcsomagot oly módon, hogy a 2 térkép mellett a maradék szakaszra térképet nyomtattam és vágtam ki ollóval. Így használat után el is dobhatom.
Ezen kívül igazán sok csomagcsökkentést nem tettem: talán 1 mezzel, 1 fölsővel raktam be kevesebbet, illetve pótbelsőből is csak egyet. A szerelőcuccokat illetően Péterrel egyeztettünk, hogy melyekből vigyen csak egyikünk, de ez nem sokat befolyásolt.

Alább pedig az összegyűjtött információkat adom közre, a forrás megjelölésével:

Györgyi Gábor