Györgyi Gábor: 2007. Pireneusok kerékpárral, Raid Pyreneen, bringával , bicajtúra , bringatúra , Pyrenees , Gavernie, Gedre, Port du Boucharo, Col des Tentes, Cirque Troumouse, Lourdes
GYÖRGYI GÁBOR
KERÉKPÁRRAL A PIRENEUSOKBAN, RAID PYRENEEN 2007
5. nap: Helyi túra: Lourdes - Argeles Gazost - Luz St Saveur - Gavernie - Port de Boucharo (2270 m) - Gedre - Cirque Troumoise (1810 m-ig) - Lourdes
Linkek

 

 

VENDÉGKÖNYV

Szerzői jogok!









MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt


2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

4. nap: Port d'Envalira,
Tour de France nézés
                                    6. nap: Atlanti-óceán part:
Biarritz, St Jean de Luz
5. nap - Július 23, hétfő: Helyi túra: Lourdes - Argeles Gazost - Luz St Saveur - Gavernie - Port de Boucharo (2270 m) - Gavernie - Gedre - Cirque Troumoise (1810 m-ig) - Argeles Gazost - Lourdes = 147,72 km + 2693 m szintemelkedés

E nap végéig összesen: 571,26 km + 9656 m szintemelkedés

A hosszú nap, két komoly emelkedő miatt 7 órakor óracsörgésre - kissé fáradtan - keltünk. A közeli központba mentünk vásárolni, a fedett piacon vettünk gyümölcsöket, péksütit, de felvágottat, sajtot a környéken máshol sem tudtunk venni. A kempinghez visszaúton én még vettem zöldséges, felvágottas szendvicset. Már a vásárlás elvitt vagy egy órát, ám reggeli után Péter javasolta, hogy mivel nem drága a kiadó szoba sem, a következő éjszakát szobában töltsük. Ehhez viszont intézkedni, majd átcuccolni kellett, így végül csak 10 órakor indultunk útnak Luz St Saveur felé, azon túl pedig a 2270m-es Boucharo /Gavernie hágó és a Cirque Troumouse emelkedőre. Lourdesból kiérve tűnt fel, hogy tőlünk jobbra, picivel mélyebben, a patakparton ideális bringaút halad - ott folytattuk a pedálozást. Sajnos sebességmérőm érzékelőjével kisebb gondok akadtak, így pár percembe telt, mire be tudtam állítani, hogy rendesen mérjen a kilométeróra. Eleinte kis, majd beljebb érve, dél felé haladva mind magasabb hegyek és néhol sötétedő felhők kísérték utunkat. Pár kilométeren át még lelkesen hajtottunk, csináltam menetközi videót; alig emelkedett az út, ám a fák védelméből kiérve sajnos erős ellenszelet kaptunk az arcunkba. Egy kis hidacskán átkelve magunk elé engedtünk 4 idősödő kerekes férfit, a folytatásban az ő szélárnyékukba állva haladtunk. Péter még felvetette, hogy esetleg ne vállaljunk mi is vezetést, ám figyelmeztettem: "-Mi nehezebb bringákkal és 3-5 kg csomaggal hajtunk, ráadásul a terv kb. 150 km és csaknem 3000m szintemelkedés. Ne akarjuk már induláskor feleslegesen fárasztani magunkat!"
Eleinte csak 20-21 km/ó táján haladtunk, ami éppen megfelelt, de amikor a részben oldalról is fújó ellenszélben 24-25 km/ó-val robogtunk a néhol minimálisan, de emelkedő úton, összesen kb. 8 km szélárnyékozás után azt mondtam: Elég! Nem akarom kihajtani magam, inkább küzdök a széllel, de kényelmesebben akarok tekerni. Végül mégiscsak elővettem még egy kis lelkesedést, visszazárkóztunk, ám Argelesbe érve a férfiak lefordultak. Mint utóbb kiderült: minden bizonnyal ugyanarra mentek tovább, mint mi, csak a helyismeretük alapján tudták, hogy letérve rövidebb az út. Itt a bringaút kb. kilométerenként lassító karók között haladt át, néha persze kereszteződések miatt. A szuper kerékpárút Argeles végén, Pierrefitte elején, egy vasútállomás mellett ért véget, ahonnan kérdezősködéssel fel is tudtunk pedálozni a település centrumába. Pierrefittét elhagyva az út hamar szurdokvölgyben haladt tovább Luz felé. A nem szűnő szélben - de már kb. 2-5%-os emelkedőn nem esett jól lassú tempónkkal megbarátkozni. Nagyon szaladt az idő ! Az úton itt már kerekesekkel is találkoztunk. Fél 1 után napsütésben érkeztünk meg Luz St Saveurba, a Pireneusokban a bringások által legközkedveltebb csomópontjába, ahol kelet felé a Tourmalet hágó, 10 km-rel visszábbtól, Argelesből nyugat felé a Aubisque hágóút indul, míg mi a harmadik irányt választottuk: dél felé a Gavernieba és a két Cirque-hez vezetett emelkedő. Mondtam is Péternek: "-A nagy többség a Tourmalet-t és az Aubisque-t választja, pedig lehet hogy a miénk a legszebb.!" (Utólag, már mindhármat ismerve, azt kell mondjam: mindhárom csodaszép: ez a Pireneusok legszebb része!)
A szél alaposan szívta ki az energiánkat, így vásárolnunk kellett; az evést füves mezőn, a völgyben képzeltük el. A településen volt ám élet és bringások is gyakran haladtak el. Gyönyörű idő volt: a kék égen tűzött a nap, néhol felhők tarkították az eget. Péter napkrémezése közben én továbbhajtottam, így egy ideig külön pedáloztunk. Mivel e nap láthatóan kirobbanó erőben volt, igazán csak külön hajtva, felszabadulva tudtam én is jól menni - nem is ért utol, míg szép szurdokrésznél, illetve egy EDF erőműnél filmezgetni nem kezdtem. Amilyen magasról jött csövön a víz, nem is biztos, hogy erőmű volt, hanem áramkiegyenlítő: van ami úgy működik, hogy éjjeli olcsó árammal felnyomja a vizet a csúcsra, majd nappal leengedéskor drága áramot termel; avagy éjjel, amikor kicsi az áramfogyasztás, felnyomja és nappal, amikor szükség van az áramra, akkor a víz leengedésével áramot termel.
A szél továbbra sem csitult, erősen lassított bennünket; abban reménykedtem csak, hogy talán részben a szurdok, a beszűkülő völgy miatt tombol. Mintha fent a hegyoldalon nem fújt volna (ilyen erősen). Az időjárás továbbra is változó volt: néha sütött a Nap, részben felhős volt az ég, és néha pár percig esett - szemerkélt egy kis eső. Kenyérből, konzervből, almából és lekvárból álló ebédünket árnyékban, a fűben ülve fogyasztottuk el.
Délutánunk további időbeosztását úgy számoltam, hogy mivel Luztól a Port d Boucharo (2270 m) még 1500m szint, azt jelentette, hogy a pihenéseket is beleszámolva: 16 óra előtt nem érhettünk fel. Nagyon elszaladt az idő, hiszen nem sokkal 15 óra előtt értünk csak fel az 1400m környékén fekvő Gaverniébe, turisták által felkapott kis településre. Azt, ami miatt ennyi busz és turista jár ide, úgy hívják Cirque Gavernie és a világörökség listáján szerepel! Amikor először láttam képet a hihetetlen meredek sziklafalakból álló hegykoszorúról és a rengeteg vízesésről, majd elállt a lélegzetem. Ezt nem lett volna szabad kihagyni! Noha sajnos a 3000-3200m magas csúcsokat kb. 2900m felett felhők takarták, Pétert is lenyűgözte a táj. Be kellett hajtanunk a völgybe; az információnál azt mondták: 5 km-t bátran be lehet kerekezni (nem úgy, mint a lengyel Morskie Okónál) A völgy bejárathoz sok kis üzlet, ajándékbolt telepedett, később vendéglátóegységek is akadtak. Kb. 1 km után ért véget az aszfaltút, onnan a patak bal oldalán kerekeztünk tovább, addig amíg szép és teljes rálátást nem kaptunk a vízesésektől hemzsegő hegykoszorúra. Sok turista, látogató ballagott a sétaúton. Ugyanakkor, míg Gaverniétől jobbra, a hágónk felé változóan felhős-napos volt az idő, a Cirque Gavernie hegykoszorú tetején sötét fellegek tanyáztak. Mintha mozdulni sem akartak volna! Kb. 15 fok lehetett.
Visszatérve Gavernie településre bekaptunk egy-egy banánt és csokit és épp indulni készültünk, amikor egy hét fős bringás csoport érkezett oda. Kérdésünkre megerősítették, hogy a fölfelé haladó út visz a Boucharo hágóra. Péternek volt kedve velük tartani, sietni, versenyezni; én maradtam saját tempómnál, a fotózásoknál, nézelődésnél. Ami a 2270m magasra vezető hágóutat illeti, végpontja 2270m magasan, éppen a francia-spanyol határon található. Túloldala nem aszfaltozott! Az interneten azt olvastam, hogy szabadon csak a 2215m magas Col des Tentes-ig járható, utána állítólag kövekkel le van zárva, mert balesetveszélyes.
Már 1 km után rögtön megálltam, amikor még utoljára rá lehetett látni a Cirque Gaverniere. A hágóút 1-2 km után 8-10%-os meredekséggel kanyargott fölfelé; eleinte Gaverniétől nyugat felé, majd DNY felé véve az irányt. Kb. 3 km után magas, függőleges sziklafal alatt haladt el, mely a Dolomitok beli Sella tömböt idézte; ezen a szakaszon a széltől hosszan védve tekerhettem. Nem sokkal később az út mentén legelésző, pihengető birkákkal találkoztam; egyikük mit sem zavartatva magát az út közepén nyújt el. Érdekes volt, hogy az érkező autó dudálás helyett inkább békésen kikerülte. (Magyarországon ilyet el sem tudok képzelni - sajnos!) Mikor itt nyugodtan nézelődtem, élveztem a barátságos állatok nyugodtságát, állapítottam meg: aki itt végigrohan, nem is éli át ezeket az élményeket! Mi marad neki? Az, hogy pl. 1 óra 20 perc alatt feljutott és annyi ? A hágóút alsó kilométerein még sokat töprengtem a 20 napos túránk folytatásán, mert volt egy olyasfajta - mint utóbb bebizonyosodott - félelmem, hogy esetleg Péter kevesebb nézelődéssel, több sietéssel akar hajtani; én viszont nyaralni és élvezhető túrát terveztem-szerveztem meg, arra készültem. Persze aztán a birkák, a nyugalom, majd az erőt kiszívó szél el is fújták a hogyan továbbról szóló gondolataim többségét. Melyek azonban bizonyos események hatására a következő napokban ismét aktuálisak lettek. Bár sejtettem, hogy megállás nélkül Péter a fiúkkal jóval előttem felér, mivel én szerveztem a túrát, úgy voltam: úgy megyek, ahogy jól esik, ez az én túrám! Nem nekem kell alkalmazkodnom; én megpróbálom, jól fogom magam érezni!
Az út kb. 1800m magasságban egy felvonóállomás mellett haladt el, majd már a hágó irányát megcélozva tekergett hol a völgy egyik, hol másik oldalán. Kb. 2000m felett elmúlt a széltől való védelmem, tomboló erővel rontott rám! Fel is kellett vennem alulra is a hosszú bringanadrágot, fölülre szélfogó mellényt. Időközben ráadásul eléggé befelhősödött. Hidegben, a 2215m magas nyeregtől pár kilométerre már nem akartam evéssel vesződni, "helyette" kíváncsian tekintgettem előre: hol lehet a tető? A hágó sejtett helye fölött magas, csaknem függőleges sziklafalak törtek az ég felé, felhők közé; magasságuk a térkép szerint 2800-3000m - a Cirque Gavernie legszéle! Villanyvezetékek tartottak szintén a hágó felé! A hágót megelőző utolsó kilométer előtti kettőn olyan erővel tombolt néha a szél, hogy nem csak kiállva kellett hajtanom, de azt kezdtem érezni: ez aztán nagyon kemény! Egyszer a küzdelem, fáradtság megállásra is késztetett, ám többször is határára értem. Az út itt is kanyargott, ám a hosszan egyenesek voltak az ellenszelesek, a rövidebbekben meg szinte tólt a szél; fel is válthattam, gyorsíthattam. Az utolsó kilométeren a hágó alatt, széltől jobban védve hajthattam. A 2215m magas Col des Tentes nyergébe érve megpillanthattam a kb. 1 km-re előre, fentebb található másik nyerget, a közvetlenül magas szikla alatt található Col de Boucharot, melyhez vezető utat valóban nagy kőtömbökkel zárták le. A "túloldali" völgy másik oldalán szép és meredek, felhőbe bújt hegyek emelkedtek, melyeken több helyen hófoltok látszottak. Egy pár által rólam elkészített fotók után már a korábbinál lankásabb 3-7%-os meredekségű úton kellett megtennem az utolsó bő kilométert. Az aszfaltúton több helyen kőomlás okozta sziklák voltak, néhol csak a félpályát, máshol a egy kis ösvény híján teljesen elzárták az utat. Hát ezért zárták le az utat a forgalom elől! Joggal! Egyesek azt is mondanák: továbbhaladásunkkal felelőtlenek voltunk.
A 2270m magas Boucharo hágóra érve Péter (már meleg ruhába és sapkába öltözve) és brutális szél fogadott (17:25). A talán orkán erejű szél olyan hidegérzetet teremtett (reálisan a hőmérő szerint 13 fok volt, a hőérzet talán 6-8 fok lehetett), hogy nem is lett volna miért sokat időzni: gyorsan körbefilmeztem, elkészítettük a "kötelező" fotókat, örültem, hogy ismét a spanyol határon vagyok, majd beöltözve jöhetett a lejtő. A francia völgyre, a Tentes hágó felé lenézve nagyon-nagyon erősen látszott a természet munkája: a szél, jég koptatása, illetve a kövek rétegződései. Csodálatos volt! Csak kár, hogy hideg és szeles! Szép meleg időben jó lett volna panorámával a lábunk alatt elidőzni! A lejtőn Gavernie felé gurulva természetesen leginkább előre - ÉK felé néztünk, ahol többször is felhőcskéket láttunk a Troumouse völgyébe, a hegyek derekánál beúszni. Hát…. Ez érdekes! Oda készültünk! Furcsa volt ugyan felhős, de alapvetően száraz, és hőmérséklet ingadozás-mentes időben olyan alacsonyan felhőt látni.
Gaverniébe leérve (18 óra), újabb emelkedőre készülve kajáinkból vacsoráztunk meg (dszemes kenyér, csoki, joghurt, banán); egyelőre nem beszéltünk a részletekről, hogy meddig tekerünk majd fölfelé a Cirque Troumouse-nél. (evés közben sikerült belenyúlnom a bicskába, miután sebtapaszt keleltt rá ragasztani, ám a kormány erős markolásakor néha szivárgott még) Én viszont már gondolkodtam és számoltam: úgy sejtettem, hogy nézelődést is beleszámolva - ha időben, sötétedés közelében szeretnénk Lourdes-ba visszaérni, akkor nem lesz időnk végig, 2100m-ig feltekerni.
Gaverniét elhagyva a szurdokvölgyben - mintha a szél elmúltával - 3 7-re értünk a Cirque Troumouse 1071m-es leágazásához. Az aszfaltút végéig több, mint 1000m szintkülönbség állt előttünk - mindez 15km-re megosztva. Az első kilométer kb. 10%-os részén, mezőn, kis házikó körül szerpentinezve mosolyogtunk: "-Hát milyen dolog gurulás után egyből így kezdeni?" A folytatásban 6-7%-os úton, lombos fenyők közt, kilátás hiányában pedáloztunk; itt még szinte egy jellegtelen völgy volt - rejtegette, hogy mi vár ránk később! Ahogy kicsit ráláthattunk a hegysorra, jobbra szép fények sütötték meg, ráadásul arra egy kocsiút is kapaszkodott felfelé: "-Az mehet a tóhoz!" - állapítottam meg, hogy hol járunk! "-A leágazásánál érünk fel 1459m magasra." Rövid szusszanást tartottunk, bekaptunk egy-egy müzliszeletet. Az elágazástól előretekintve végre mutatni kezdték magukat a völgy végi Cirque hegyei, jobbra, a tó felé pedig kis felhőpamacsokon átsütő Nap varázsolt oda szépséget! "Autó egy szél se, csak a mind szebb természet és mi!" - örültem ! Teljesen felvillanyozódtam; az esti fények nagyon jót tettek a tájjal.
A leágazást követően utunk 2km-n át lankásan (3%) haladt előre; a szerpentines meredek szakasz az utolsó néhány ház és egy kemping után kezdődött. Szavakat alig találtam, annyira lenyűgözött; lelkesen igyekeztünk is fölfelé, ugyanakkor meg, gyakran álltam meg előre-hátra szépeket fotózni! Ismét erőteljesen látszottak a természetnek a hegyeken végzett munkái: egyik hegycsúcs fent szinte mintha smirglivel lett volna simára gyalulva, máshol pedig a barázdák a hegyoldalon…! Természetesen szemernyi fáradtságot nem éreztem: annyira lekötött a jobbra-balra-előre-hátra látható szépségekben történő gyönyörködés. Az idő is szaladt persze, így magamban el is döntöttem, hamarosan Péternek is javasoltam, hogy 1800m-nél lesz egy turistaház, ott visszafordulhatunk! Az onnan hátralevő csupán 300m szintemelkedés a nézelődéssel együtt legalább 3 órát jelentett volna - úgy számoltam, úgy 23 órára sem értünk volna vissza a kempingbe, szobánkba. Féltem, hogy teljesen bezárják a kaput. Mikor utunk a szerpentines hegyoldalról beljebb fordult, alattunk a völgyben egy felhőcske érkezett! Alig bírtam magammal; autóktól zavartalan úton, csodás fények által megsütött hegyek között tekertünk és ráadásul még ez a felhő is! Alatta hegy, fölötte is hegy! Jópofa volt megfigyelni, ahogy tart DK felé, majd a völgy végén, a hegyeknél lassan szétoszlik. Örömbringázás volt a javából! Jobban is tetszett ez az emelkedő, mint a korábbi Boucharo! Számomra ez lett a nap fénypontja! Picivel feljebb érve viszont már egy Cirque-t, hegykoszorút és több vízesést pillantottam meg; egyikük legalább 30 méteres volt. Hamarosan a turistaház is előbukkant; ahol utunk rövid sík szakaszon a turistaház szintjére ért, kimondtuk: "-Itt forduljunk vissza!" 20:26 volt. Öltözés előtt-után persze még sokat filmeztem. Úgy tűnt, hogy a turistaház fölötti "emelet" adta azt a szintet, lépcsőt, ahová az út még felvitt. Sejteni lehetett, hogy az afölötti katlanban ér véget az aszfaltút.
Érdekesmód csupán 300m-rel - és 4 km-rel - a 2100m-es végpont alatt sem fájt a szívem a visszafordulás miatt, talán annyi szépet kaptam ezen az emelkedőn, hogy boldog voltam vele. Nem volt hiányérzetem! Csodás hegyek emelkedtek a turistaház fölött is, de visszanézve a szerpentin túloldalán is. Az évmilliók hihetetlenül simára koptatták!
Már árnyékban öltöztünk fel melegen, sapkát vagy az esőkabát fejrészét is fejünkre húztuk, mert hűs lejtő ígérkezett. 20:45 körül elindultunk haza, a még 54km-re levő kempingünkbe. A főútra, fővölgybe becsatlakozva csalódottan vettük tudomásul, hogy a délelőtti erős szél elmúlt, hiába reméltük, hogy hazafelé tólni fog. Gedrébe érve lábfejem fázni kezdett, így kamáslit húzva folytattam utam. Lám-lám nem csak esőben hasznos!
21:20-ra értünk vissza Luz-ba, ahol meglepőmód még nyitva volt a pékbolt, így vetkőzés után gyorsan vettem is az útra két finomságot. Jól is esett menetközben elfalatozni. Nyugodtan haladtunk, lámpáinkat felkapcsoltuk és örültünk, hogy elvétve találkoztunk csak autókkal. Ám egy kis mezei szakaszon bizony vaddisznót láttunk! Pierrefittében kis bizonytalansággal figyeltük az utat és találtuk meg sikeresen a kis utcát, ami a régi vasútállomáshoz vitt. Onnan már végig bringaúton hajtottunk Lourdes-ig. Bringásokkal nem találkoztunk; magunkban élveztük a sötét, csendes utat, nyugodt tekerést. Itt jól esett a késő esti - éjszakai kerekezés. Eleinte kb. kilométerenként következtek a fém oszlopos lassítók, majd egy-egy épületet, illetve villanypóznát észrevéve rájöttünk: bizony a bringaút a felszámolt vasút nyomvonalán halad! A folytatásban tisztán látszott, hogy hol volt állomás, stb. Lourdes előtt picit be is gyorsulva számoltuk már vissza a kilométereket, egyre türelmetlenebb is lettem. Azt hittem, húzzák előlünk a várost, hisz az utolsó ismerős ponttól csak nem sikerült befutnunk a városba. Amint fények között és egyértelműen korábbi vasútvonalnak tűnő helyen haladtunk, néha magam is úgy éreztem, mintha "vonatként" haladnánk: enyhe kanyarban, szép ívben éppen a sínek helyén. Végül 22:50-re értünk vissza a kempingbe, ahol szobánkban igyekeztünk csendben lefekvéshez készülődni. A nap zárásaként jól esett a finom puding és szőlő!
Újabb feledhetetlen napot éltünk át; már csak bő egy nap választott el bennünket a Raid Pyreneen megkezdésétől! Vártuk már azt is!

Adatok:
folyt köv.



GYÖRGYI GÁBOR


Györgyi Gábor