5. nap: Port Boucharo Gavernie, Cirque Troumouse

7. nap: St Jean Pied de Port, Col Bagargui

6. nap - Július 24, kedd: VONAT: Lourdes - Bayonne, majd bringával Bayonne - Biarritz - St Jean (kemping) - Hendaye - St Jean = 76 km + 640 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 647,24 km + 10296 m szintemelkedés

Éjjel rövid kis eső esett - örültünk, hogy végül házban aludtunk, így reggel nem vizes sátrat kellett bontani. Ismét korán (6:50-kor) keltünk, hogy gond nélkül az Atlanti óceánhoz vonatozzunk a 8:03-kor induló vonattal. A lourdes-i pályaudvaron jegyvételkor, mikor megvettem a jegyet, a pénztáros hölgy jelezte, hogy tájékozódni kell az utaskísérőnél, hogy van-e hely a bringáknak. Mint mindig, enyhe feszültséggel vártuk a vonatot; ilyenkor nagyon gyorsan meg kell találni a bringaszállító kocsit, a bringás logókat a szerelvény oldalán, hogy ott időben feltehessük a bringáinkat. Emlékeim szerint meg is találtuk a bringáskocsit, de az utaskísérő jelezte, hogy e vonaton nem szállíthatunk bringákat. Nem emlékszem már, hogy kiderült-e, hogy miért. Egyébként hiába kérdeztem. Pipa lettem. Az infópultnál azt mondták, hogy olyan vonat (regionális ?) nincs, amin csak így szállíthatnánk őket, de olyan van (leghamarabb 12:08-kor), amin táskába téve fel lehet tenni. Meg is adták egy bringabolt címét (le is rajzolták az odajutást), ahol lehet ilyen táskát venni. Már túratervezéskor is láttam, hogy "gubanc" esetén csupán kb. 140km az óceánpart, ám a másnapi Raid Pyreneent mindenképp pihenten szándékoztam kezdeni, szóba sem jöhetett a tekerés. Nem akartam e napot végigrobogni az óceán partig, inkább ott akartam időzni a hullámokat élvezve, helyi falvakat megismerve.
Tájékoztattam Pétert a helyzetről, majd térképnézés után úgy döntött, nekivág bringával; este találkozunk. Nem befolyásoltam, de úgy voltam, ha a tekerés mellett dönt, alaposan végig kell majd gondolni, hogy célszerű-e a következő napokban együtt tekerni, vagy mindkettőnknek jobb lesz, ha megyünk magunkban. Utólag a térképet megnézve, kis dombos, illetve folyóvölgyi úton Péternek 160km lehetett volna a táv Biarritzig. Nem nagyon számolgattam, de gondolván a sietségére, helyek nélküli kevés megállásra, úgy véltem 18-20 óra tájban fog majd este megérkezni.
A vasútállomástól kb. 2 km-re Pau felé simán megtaláltam a bringaboltot, ahol 5 percet kellett még a nyitásra várnom. Árultak szép mezeket, nagyon szemeztem egy fehér alapon kékes és még pirosas csíkokkal és felirattal díszített Tourmalet, Aspin, Peyresourde hágós mezzel, végül azonban nem vettem meg. Ami a bringás táskát illeti, az olcsóbb 99 EUR-ba került, de mivel bosszús voltam és határozottan laza napot akartam e napra, szétnézni az óceánparton és nem unalmas terepen fáradásig tekerni, ezért kis gondolkodás nélkül fizettem, majd hajtottam is vissza. A pályaudvaron aztán előtúrtam a szerelőcuccokat és félrehúzódva hozzáláttam a kerék kivételnek, kormány elfordításnak, talán még a pedált is levettem, ám a bringa végül résben a sárvédő, illetve azért mert nem versenybringa méretű volt, éppen nem teljesen fért be a zsákba. Az első villa kilógott. Ám ez az egész herce-hurca annyira felhúzott, elszánt is voltam, hogy nem érdekelt: "-Én mindent megtettem, kifizettem a 99EUR-t a táskáért, innentől engem le nem szállítanak!"
A vonaton végül nem láttam bringás logót, egy vasutas próbált is segíteni keresni, végül annak híján egy átlagos fülkénél feltettem a bringát - odafent a két kocsi közti átjárónál találtam neki helyet; bár ott egy lehajtható székre ülve egész úton fogtam. Kalaúz nem jött. A vonattal 13:50-re értem Bayonne-ba, az utolsó kilométereken kíváncsian tekintgettem kifelé; felvillanyozva vártam az óceán megpillantását. A bringa viszonylag gyors összeszerelése után a vasútállomástól városi bringaúton indultam utamra. Hamar egy folyó hídján kerekeztem át, ami már a közelben folyt az óceánba; érezni lehetett az óceán illatát. Fel voltam dobva, örültem, hogy ismét vízparton tekerek és nyár van, szabadság, bringázom….! Kíváncsi voltam, milyen a NY-francia óceánpart.
Saját fejem után menve az óceán irányába navigáltam, ám kis utcákon és hepe-hupás terepen hajthattam keresztül, mígnem végül ki nem kötöttem a városból kivezető és St Jean felé tartó főúton, ahol színes vonallal jelölték ki a kocsiút széli bringautat. Pár kilométer után már könnyebben jutottam ki a partra, Biarritzba, amiről már fotók alapján tudtam, hogy szép üdülőhely. Erről hamar én is meggyőződhettem. Előbb az óceántól kb. 200m-re levő belső rendezett terecskére értem, ahol már a szép épületek megfogtak, ám a filmezés végül azért maradt el, mert jobbra az óceánt meglátva, már tovább is gurultam arra. Az pedig annyira lenyűgözött, hogy utána már nem is érdekelt a szép tér, maradtam a parton. A parton nagy hullámú óceán, benne egy-egy kósza sziklával, szép szállodák és strandoló tömeg fogadott. Bár kb. 26 fok lehetett, igazán jó idő volt. Eleinte percekig csak nézelődtem; körbetekintettem, illetve a szörfösöket figyeltem. Mivel alaposan megéheztem, egy oldalsó büfénél megettem két melegszendvicset, majd a parton kerekeztem tovább és álltam meg időnként fotó, vagy videófilmezés miatt. Nagyon megtetszett Biarritz: ez nagyon szép, szabadstrand volt; igaz tengernél ritka is a lezárt strand. Persze azzal is ment az idő, hogy lefotóztassam magam, illetve valahol búvóhelyet találjak, ahol átöltözhetek. Ezt végül a parkolóház egyik zugában tudtam megtenni. A partról kis emelkedő vezetett nyugat felé, ahol megálltam visszanézni; ekkor egy francia pár szólított meg - elismerően tekintve a megpakolt bringára és ebből adódó teljesítményre. A strandra letekintve tűnt fel a tömegben szinte alig kitűnő, Baywatch-hoz hasonló toronyban figyelő vízimentő.
Továbbhajtva táblák jelezték Biarritz településrészeit, Ilbiarritzban a parton maradva, élvezve az óceán látványát kilométeres zsákutcába kerültem. Jó lett volna, vízparti, panorámás úton hajtani, de az eltévedések miatt a parttól kb 1 km-re vezető és hullámzó főúton maradtam. Végül kb. 4 - fél 5 tájban érkeztem meg St Jeanba, ahol a település elején tábla informált a szálláslehetőségekről, így a 20 (!!) kempingről. Egyelőre még begurultam a központba, onnan gondoltam kempinget nézni. A központban kisebb dugó volt, viszont az Office de Tourisme-t hamar megtaláltam. A kérdezett fiútól megtudtam, hogy kempingek inkább visszafelé, két nagy körben találhatóak, térképet is adott. Emellett a térképen bejelölte a 4 St Jean-i internetcafét. Mikor a kempingek zsúfoltságát illetve a szabad helyet kérdeztem, azt mondta: nem tudja, se sokan vannak a környéken. Kis sétálóutcai időtöltés után 2 km-t kellett visszatekernem az első kempingblokkig. Ott aztán, nem sokat tököltem, egyből az elsőbe, az Elgar kempingbe betértem. Mivel másnap, a Raid kezdőnapján a magyar, nemzeti színű mezem akartam viselni, mosnom is kellett, azután talán csak 6 óra tájékán indultam már minimálcuccal a városba, internetcaféba, illetve utána a francia-spanyol határt jelentő Hendaye (ejtsd: ándáj)-ba, holnapi indulásunk helyszínére és reméltem, hogy talán még belefér, hogy feltekerjek a San Sebastian-i bringás világkupa futam neves Jaizkibel hegyére.
Az útra picit más vásárolnom is kellett, az is 10 percbe került. A városközpontban hamar megtaláltam az internetcefét, ami ugyan fél 12-ig nyitva volt, mégis inkább akkor napsütésben és nem sötétedés után tértem be. Úgy véltem, úgyis mindegy, mert Péter legkésőbb 8 órára megérkezik, illetve ha valóban befut addig, akkor esetleg épp a netcaféra nem jutna idő, míg ha tekerek, akkor úgyis haza (kempingbe) kell még bringázni. 40 percet időztem a számítógép előtt, hazaüzentem e-mailen, beírtam a fórumba, illetve megnéztem a perpignani vasutat, nehogy úgy járjunk, mint én délelőtt. Megnyugodhattam: regionális vonatról lévén szó, ugyanoly egyszerűen közlekedhettünk, mint Ax-ból Lourdes-ba. Az időjáráselőrejelzés 2 napra tuti időt jelzett előre. A sötét számítógépteremből a partra hajtottam, ahol csodálatos esti fények és hangulat fogadott. Élveztem nagyon! Tulajdonképpen egész nap egyedül voltam és jól éreztem magam; időztem ahol akartam, na meg persze az óceánparti hangulat...!!
A városközponti hídon átkelve, egyből jobbra, a part felé fordultam; térképem szerint ott haladt a kisebb forgalmú út Hendaye-ba. Az út lényegében végig hullámzott; az első két falu között is, illetve később szimplán a vízparti dombokra szaladt fel, majd gurulhattam le. Jellemzően átlagosan egy kilométernél valamivel rövidebb ill. hosszabb, 30-60-80 m szintemelkedésű kaptatók voltak ezek. Szép kilátás nyílt többször is a vízre, és előre a már spanyol Jaizkibel hegyre is. Hendaye-ba érve tábla írta ki azt is, hogy virágos városhoz van szerencsém. Kb. 1,5 km-es lejtőn érkeztem meg a szép és hosszú óceánpartra, ahol sem ekkor, sem másnap délelőtt nem voltak akkorák a hullámok, mint Biarritzban. Más jellegű volt ez, mint Biarritz. Az elegánsabbnak tűnt, itt az utca belső oldalán házak, vendéglők akadtak, majd kívül a korláton túl hosszú strand. Legalább egy kilométert a parton haladtam, majd mikor onnan befelé fordultam, hogy majd a bentebbi hídon átkelhessek, akkor derült ki, hogy bizony az öböl miatt kilométereket tekerhetek vissza, mondhatni körbe. A 4 km plussz ugyan további késedelmet okozott, viszont az öbölből szép rálátás nyílt a Pireneusok kezdeti hegyeire; első emelkedőink környékére. Kellemes séta-, illetve kerékpárúton érkeztem meg a főútvonal hídjához, amin emlékeim szerint odafelé talán semmi, visszafelé azért tábla jelezte, hogy az ember másik országba érkezett; rólam lévén szó, Spanyolországba! 21 óra táján jártam, közeledett a naplemente; egyértelmű volt, hogy a Jaizkibel hegy már nem fér a programba, így csak pár kilométert akartam az első spanyol városban, Irunban fordulni, ám ahol kikötöttem, házak között, semmi jellegzetes nem akadt, hogy további keresgélés helyett vissza is tértem Franciaországba. Annyi értelme volt csak, hogy elmondhatam, hogy valóban a spanyol határtól kezdem a Raidet.
Mivel zuhanyozni is akartam, azt a kempingben meleg vízzel csak 22:30-ig tehettem meg, nem ártott erre odafigyelni. Visszaúton egy pékségban vettem két péksütit, ahol az egyik kiszolgáló franciául bringás mezem láttán szólt is valamit; úgy rémlik, Vinokurov győzelmét, vagy doppingbotrányát említette.
Már szürkületben pedáloztam hazafelé az óceánparti dimbeken-dombokon. Elmúlt ez a strandnap, fürdőnap is, a vízi élet lecsitult, immár szórakozóhelyekről, vendéglátóhelyekről hallatszottak a mulatás hangjai. Péter 19:51-es sms-ét olvasva ez állt benne: "-Most indulok Lahontanból, sietek!" - majd kérdésemre válaszként (később ?): "-11 körül érek oda, most vacsizom, a tenger még 13km, onnan St Jean még 20km." Zuhanyozás után megvacsiztam, majd jegyzeteléssel múlattam az időt túratársam megérkezéséig. Ez volt a második egész napos külön tekerése és egyúttal a második túltervezés, éjszakai megérkezés (23:55-re sikerült). Túltervezte a napot, vagy gyorsabbnak hitte magát, mint valójában? (Kb. 170 km 15 óra alatt lett meg. - Utolsó Raid-es napunkon sok heggyel 185km-t mentünk majdnem egy órával rövidebb idő alatt.) Noha előző nap rávett, hogy fokozatosan szoktassuk rá magunkat a korai kelésre és azt tűztük ki célul, hogy a Raid első napján - másnap - kb. 6 - fél 7 -kor kelünk, úgy döntöttem: Ha később fekszünk, később is kelünk! A két késése után nincs jogalapja beleszólni, hogy hogy szervezzük a napokat, hiszen neki a sajátjait nem sikerült, mindkét alkalommal picit a káromra. E nap például tőlem már 23 órakor aludhattunk volna. Bosszús voltam: azt gondoltam, nyugodtan kezdjük a Raidet, nem pedig kései fekvéssel. Én nem így terveztem! Az este ilyetén alakulása kihozta belőlem, hogy erősebben képviseljem érdekeimet (általam szervezett túrán nem csoda): -"Ezután ha versenyezni kezd, jelzem: nem kérek belőle és ha nem megy, tekerünk külön!" Mostantól minimális engedményt sem fogok tenni; az én túrámon jól akarom érezni magam!
Ami a kifejezést illeti, nagy vitát nem csaptunk de a reggelt illetően határozottan kijelentettem: amennyivel később fekszünk, annyival később is kelünk: 1 8-ra húztam az órát. Péter kicsit dühös volt: mondván egyfelől jól esett, hogy megvártam a lefekvéssel - ugyanakkor: nem kellett volna; nyugodtan lefekhettem volna!
A napot összefoglalva, a reggeli rossz kezdés után szép, nyugodt, kellemes óceánparti délutánom lett. Jól éreztem magam, de a másnapi Raid Pyreneen kezdés miatt az estét nem így képzeltem el.

Adatok:
St Jean - Hendaye - St Jean TM: 2:04:49 DST: 41,06 SAV: 19,7 MXS: 46 TR/D: 75,98 ODO: 109989

Szintemelkedés:
- Bayonne - St Jean 260 m
- St Jean - Hendaye - St Jean 380 m
ÖSSZESEN= 640 m