2003. június 3-22. Kerékpárral a horvát Adria mentén Montenegróig
2003. június 3 - 22. A korábbi évek többnyire magas hegyeket érintő túrái után eljött az idő, hogy végre egy évre eltávolodjam a hágóutak környékétől. Az Adria türkiz-kék tengervize, öblei és a magas hegyek együttes látványa vonzott ide, valamint a Montenegróról, mint ékszerdobozról látott képek.
Az első és utolsó napi vonatozás, valamint a Dubrovnik - Rijeka hajóút mellett 17 nap alatt 2158 km-t hajtottam, csaknem 20000m szintemelkedés leküzdésével.
Legnagyobb élmények:
- A Senj és Starigrad közötti gyönyörű tengeröblök díszítette tengerszakasz, amelyek mindegyike mintha csak a prospektusból lett volna kivéve
- Krka Nemzeti Park: Sibeniktől kopár, száraz úton értem a parkhoz, ahol árnyas fák alatt, zubogók, csobogók között sétáltam és élveztem a párás levegőt, hőség előli elbúvást.
- Trogir: maga volt a CSÚCS. Fantasztikus hangulatú kisváros, az UNESCO világörökség része. Szűk utcácskák, pálmafás sétány, várfal, virágok, a tengervizen himbálózó jachtok, és egy nagyon jó fagyizó!
- Brac szigetén a híres Bol földnyúlvány fogott meg. Érdekes volt ez az állandóan változó alakú földnyúlvány. Egyik oldalán a szél erősen fújta a hullámokat, majd 20 méterrel arrább, a földnyelv másik oldalán alig hullámzott az Adria; védte a szél.
- A Sveti Jure emelkedőn előbb a szinte függőleges sziklafalon tekergő és a szakadék előtt hajtűkanyarral forduló út, a halálkanyar tetszett nagyon. Sötétedés miatt 1200m magasságban fordultam vissza, lenyűgöző volt, hogy mindössze 3 km-rel kintebb, de 1200m-rel alattam hullámzik az Adria.
- Korcula szigetén megízlelhettem, mit jelent a hőség és egy elhagyott, türkiz - kék - zöld színben pompázó tengeröböl.
- Dubrovnik hihetetlen hangulatot árasztó város. Lenyűgöző! A kopott utcakő, a turisták, a naplemente fényei, üzletek, fagyizók, stb. Ide mindig visszavágyom!
- Montenegróban minden napra több "csoda" jutott: Jaz beachen megintcsak a hihetetlen színű tenger. Budvának az üdülőhangulata, árusai, vendéglátóhelyei és a kis óvárosa hagyott emlékeket bennem. A Biogradi Nemzeti parkban Európa 3 őserdejének egyikében sétálhattam párás növények között.
- Montenegró gyönygszeme (Jaz beach mellett) számomra Rijeka Crnojevica és a Skodari-tó volt: hihetetlen, szinte világvégi helyre csöppentem. A Barakának köszönhetem, hogy fotókkal felhívták e szépségre a figyelmet: üde zöld folyó tekergett a zöldes-szürkés hegyek között.
