9. nap: RAID 3. nap Col du Tourmalet, Col d'Aspin

11. nap: RAID 5. nap Col du Portillon Port de la Bonaigua

10. nap - Július 28, szombat - RAID PYRENEEN 4. nap = csomag nélkül : Arreau - Saint Lary Soulan - Lac Aumar (2197 m) - Lac Cap de Long (2160 m) - Arreau Csomaggal: Arreau - Col de Peyresourde (1569 m) - Bagneres de Luchon = 119,19 km + 2728 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 1104,16 km + 20763 m szintemelkedés

Helyi, csomag nélküli túra várt ránk a nap nagyobbik részén: két 2000m feletti hegyi tóhoz, a duzzasztógátas Lac de Cap Longhoz és a tőle pár kilométerre található Lac Aumarhhoz készültünk.
A csörgőórát túlaludtunk, fáradtan ébredtünk, amit ráadásul az időjárás sem tudott feloldani, hiszen felhős-ködös volt a reggel. Mosdás után a faluba gurultunk vásárolni, majd ruhamosás, teregetés után már bújkált a Nap, amikor 11 órakor útnak indultunk. Megint jócskán későn kezdtük a tekerést, ám ebbe belejátszhatott, hogy felhős-ködös időben az ember nem érez túl nagy kedvet, hogy azonnal siessen, mert várják a hegyek.
Arreau végétől először egy helyi, idősebb - Banesto mezes - kerekes bácsi mögé szegődtünk, tekertünk mögötte kényelmesen, majd a főútra térve magunk mentünk nagyobb tempót Sant Lary-ig. E településen nagy forgalom volt, láthatóan felkapott volt! Utólag ismét bánom, hogy végül időnk sem volt picit szétnézni; még visszaúton sem - bár igaz, odafent csodás tavaknál töltöttük el időnket. St Lary után a forgalom lecsökkent, a szuper minőségű aszfalton haladó út picivel már jobban emelkedett. Tábla jelezte előrefelé Piau Engaly-t, mely nem egyszer volt már befutó a Tour de France-on.
A völgy pár kilométeren át semmi kilátást nem nyújtott; ám aztán egyszer csak előbukkant valami magas, havas csúcs - a térkép szerint akár a Cirque Troumouse (ahol hat napja jártunk) hátoldala is lehetett. Ahogy előző nap Luz St Saveur-ról lehetett elmondani, hogy környékén szinte bármerre elindulva neves, magas hegyekre visz emelkedő, itt St Lary környéke volt hasonló. Kelet felé a Val Louron-i emelkedő, Tour befutó, nyugat felé Piau Engaly, és ÉNY felé pedig Pla d'Adet. Eléggé szűkös, sietős napnak néztünk elébe: mivel azt ígértük, hogy kb. 4-5-re visszaérünk a kempingbe és sátrat bontunk, számolgatni kezdtem: "-Legoptimistább esetben is fél 3-ra érhetünk fel az egyik tóhoz, majd fél 4-re a másikhoz, így fél 5-re vissza a kempingbe."
Váltóm elmúlt nap reggele óta nem a legpontosabban tette a láncot a fogaskerekekre, így néhány áttételnél az nem tökéletesen illeszkedett, a tavakhoz induló út leágazásánál úgy döntöttem: végre beállítom jól. Erre is ráment kb. 20 perc, de utána úgy tűnt, jó lesz!
Eddig nem, de a tavak leágazása előtt kiderült, hogy táblák kiemelten, csodás, tiszta hegyi tavakként reklámozzák őket. Azaz nem eldugott tavakról volt szó, hanem turistáknak szépségük miatt kifejezetten ajánlották.
Az út a pilis erdészeti utakat idézte kezdetben, persze meredekebb volt; kb. 6-8,6%-os (rövid szakaszokon 10%. Mindketten kényelmesen pedáloztunk, én sem éreztem magam olyan frissnek, mint illett volna, ám Péter sem tűnt kirobbanó formában levőnek. Megállapítottuk: a sok durva nap, és kevés pihenő, 8-9 órás alvások helyetti gyakran csupán 6-7 óra alvások eredménye talán most jött ki. A kezdeti kilométerek átlagos völgyben haladtak, még nem sejthettük, mi lesz fentebb. Néha nyílt kilátás, máskor zárt erdőben haladtunk. Egy szakaszon hangosan zubogott mellettünk a patak, kisebb vízesés is akadt, ám a fáktól nem tudtam igazán lefotózni. Nyomottságunk ellenére jó kedvvel hajtottunk; örültem, hogy Péter sem akar robogni. Úgy éreztem magam, ahogy máskor is szerettem volna - illetve, ahogy túrázótársaimmal éreztem magam egy évtizeddel korábban Szlovákiában. Semmi sem hajtott, nézelődtünk, gyönyörködtünk, élveztük a kerekezést. Kb. 1600m felett már a ritkásabb erdőben kilátásnak is örülhettük; a kaptató neves, szerpentinsorozatos részét megpillantva úgy döntöttünk: eljött a kajálás ideje. A hajtűkanyarsorozatban aztán alaposan elidőztünk: fotó mindenfelé, illetve videó körbe és útközben is. Nagyon "király" volt, hogy az út 2-300 méteres egyeneseket követően kanyarodott is. Kb. 7-8 hajtűkanyar követte egymást. A legfölsőbe érve kellemetlen meglepetés ért: videóm jelezni kezdett, hogy a szalagból már csak 5 perc van hátra. Hujjuj! Ilyen gyönyörű tájon, amikor ráadásul még fel sem értünk az első tóhoz ? Hát mit lehetett tenni? Töröltem picit a menetközi filmből és a továbbiakban spóroltam. (Mikor visszaértünk a kempingbe, megnéztem, hol van még üres videókazettám:… és bosszús lettem: ott voltak az üres kazetták a kormánytáskámban, csak nem néztem meg a videós táska külső zsebét. A hajtűkanyar-sorozatot elhagyva hamar az elágazáshoz értünk. Közös döntésünk alapján a két tó közül előbb Lac Aumart céloztuk meg, mondván, az hellyel-közzel meredekebb. 50 m szintnyi gurulás után leértünk egy tópartra, majd fél kilométer múlva egy parkoló után sorompóval lezárt, fizetős útra tértünk. Nekünk, bringásoknak persze nem kellett fizetnünk érte.
Tavi filmezésemkor Péter továbbhajtott, így - mivel előző napokban rendre megállásaim miatt előttem ért a tetőkre - ezúttal a nyomába eredtem: ő most nem rohant, én viszont lendületesen csökkentettem a köztünk levő távolságot; 1930 m-en sikerült is csatlakoznom, majd a tempó diktálását átvennem. Sebességemből picit ugyan visszavettem, ám Péter lemaradozott (talán inkább maradt saját tempójánál - nem úgy, mint az elmúlt napokban), így végül külön értünk fel a Lac Aumar széles völgyéhez, fennsíkjához. A tó barátságos, kerekded, részben fenyő hegyek között terült el, a szépség és az egyáltalán nem vad táj kirándulásra hívogatott. Hiányzott is nagyon és bosszantott is, hogy sietnünk kell. "-Miért kellett bevállalnunk, hogy 5-re visszaérünk ?" A fizetés miatt, amit jobb lett volna reggel elintézni.
A tó vize néhol kék, zöld, máshol türkiz volt, a tó mentén imitt-amott fák voltak, illetve füves rét. A végében - valószínűleg egy másik tó mögött emelkedett csak meredek hegy, csaknem 3100m-es magas! Gyönyörű vidék volt; emlékezetembe véstem!
Mivel az optimista tervhez képest is egy óra késésben voltunk, igyekezni kellett. A lejtőn gurulva három aprócska, de fantasztikus színű tóra nyíló kilátás parancsolt le bennünket bringáinkról: itt értem videókazettám végére. Nem tudtam többet filmezni! Be kellett érnem a továbbiakban a digitális fotókkal.
Az elágazás előtt, az emelkedő kezdeténél álltunk meg, hogy a kb. 300m szintemelkedés előtt bekapjunk pár falatot, bár nekem már alig volt mit ennem. Talán egy müzliszelet mindössze; utána el is indultam; Péter még falatozott. A kaptató ritkuló erdőben, más szóval panorámát engedő fák között vezetett, előrefelé a magas duzzasztógátat lehetett látni. A hegyoldalban, jobbra alattam az előző, elágazás melletti tó kéklett. A duzzasztógátra felvivő emelkedő előtt kb. 1 km-s sík szakasz vezetett északnak. Az utolsó szerpentines részre érve tűnt fel, hogy Péter kb. 1-1,5 km-rel mögöttem lassan a sík szakaszra ér. Nem tudtam, hogy éppen versenyzik-e, de én is jobban megnyomtam a tempót. Mivel vizem is elfogyott, a gát melletti épületben vettem egy kólát. Míg én fotóztam, filmeztem, Péter legurult a gátra; végigtekert rajta.
Összevetve a Lac Aumarral, a Lac de Cap Long, vad sziklás, kopár hegyek között terült el, életnek nem sok nyoma volt. Bezzeg a másik tó! A hazautat sietősre kellett fognunk, mert 16:52 lett, mire nekivágtunk a gurulásnak. A fenti - picit huplis - útszakaszon még óvatosabban gurulhattunk, ám a hibátlan és lankásabb főúton aztán mindent beleadhattunk. Egy megállásomkor Péter előnyre tett szert, így a főúton nekem kellett iparkodnom, hogy utolérjem. Mikor hozzá csatlakoztam épp 2-3 autó érte utol, hagyta őket elmenni, mire én a nálunk alig gyorsabb lakóautó miatt inkább rájuk tapadtam és intettem Péternek is: Használjuk ki szélárnyékukat! 50-55 km/ó-s tempójukat tartva legalább 5 km-t így haladtunk. St Laryba érve az út is alig lejtett már; ráadásul a szembeszél is megtalált, így egy idő után a - kajálása miatt - több energiával rendelkező Péter vette át a tempódiktálást, szélfogást. Így robogtunk Arraeu, a kempingünk felé. Idő szűke miatt ő a kempingbe tért le, én pedig kettőnknek mentem vásárolni.
Gyors összepakolás, sátorbontás után 18:45-kor hagytuk el a kempinget, Péter kérésére újra bevásároltunk. Arreau-t elhagyva alig vártam, hogy ehessünk; ráadásul vízzel is tele voltam; nem pörgött úgy a lábam, ahogy reméltem, hogy megállás után fog. Végül egy parkolóban, kitett kőtömbökre ülve terítettünk meg ölünkben és ettük tele magunkat. Időközben az ég is szép lassan bepárásodott, felhősödött, így a nap már a környező hegyeket sem érte. Tele hasunk miatt eleinte - a szerencsére alig emelkedő úton - kényelmesen hajtottunk csak, tipikus "Tátra-túrázó" tempó volt, ami 1993-1999 közötti többszemélyes túráimat jellemezte. 900méteres magasságba érve kezdődött el a Peyresourde hágóút kb. 8 km-es, 670 m szintkülönbségű emelkedője, mely 4 +2 km-n át 8,4-8,5%-os meredekségű volt. Éppen az a határa volt ez a meredekségnek, amit térdizületeim viszonylag hosszabb távon is viselni tudtak, így kilométereken át meg sem álltam. Teljesen csendes úton, párában hajtottunk; egészen hasonló volt, mint egy nappal korábban az Aspin hágóúton, csak itt jó túratársakhoz méltóak jó hangulatban, együtt pedáloztunk, néha beszélgettünk. Jól éreztem magam! Kilátás jóformán nem volt, így megállni sem volt miért. Persze azért kb. 4-5 km után egy rövid szusszanást azért megejtettünk. Az út kb. 1300 méter magasságban fordult be a "célegyenesbe" - onnantól kezdve toronyegyenest az 1569m magas Col de Peyresourde hágóra vezetett - már szitáló esőben. Az interneten erről a nyeregről is szép képeket láttam, sajnáltam, hogy nem napos az idő, bár így is nagy hangulata volt!
(Érdekes egyébként, hogy immár harmadik esténket fejeztük be ködös hágóval. - bár a köd állítólag nyáron sem ritka a Pireneusokban!) A természetben nagy csend uralkodott, talán egyszer hallottunk talán farkasüvöltést, amúgy csak a "köd" hangja!
Az utolsó kilométert megint már picivel fokozódó hangulatban, fej-fej mellett hajtva tettük meg, mert Péter 2/3- 3-ig feljött mellém; igaz levegővételén úgy tűnt, neki sem hiányzik nagyobb sebesség. A korábbi napok alapján kíváncsi voltam, akar-e még gyorsítani, sprintelni, de az elmaradt. A hágón teljes köd volt, enyhe szél fújt; Péter szokásosan félmeztelenre vetkőzve öltözött át a 13 fokos levegőben. Mint máshol is előfordul, egy kőépítményen szerepeltek a hágó adatai; ezt elolvasva érdekes volt, hogy egyetlenként itt szerepelt a hágó neve alatt nyugat felé St Jean de Luz (az Atlanti óceánparti település neve), kelet felé pedig Argeles sur Mer neve, amely a Raid Pyreneen első Földközi tengerparti települése. Esetleg ez volt a vízválasztó ? Vagy a félutat jelezte az óceán és a tenger között ?
(a két település mellett a táblán ott állt még, hogy új régióba, tartományba értünk: elhagytuk Haute Pyreneest és megérkeztünk Haute Garonnéba.
A ködből hamar, talán 1 km-n belül kiértünk és láthattunk rá az általam Tour de France-os fotón látott szép ívben ereszkedő lejtőre. Ez is de szép lett volna tiszta időben! Ráadásul a Tour talán 3-4 napja járt erre előttünk - amit a telefestett aszfalt is jól mutatott! A lejtőn már éppen sötétben érkeztünk meg a spanyol határ közeli, kb. 620m-en fekvő Bagneres de Luchonba. Hiába kerestük a kitáblázott Office de Tourisme-t, nem találtuk. Keresgéltünk még, figyelemmel néztünk jobbra-balra, eredménytelenül; semmi infótáblát nem találtunk. Bezzeg a főutcán nagy élet volt: sok nyitva és vendégekkel teli vendéglőt, éttermet, bart láttunk. Végül kb. 20 perc "tökörészés" után megcéloztuk a tábla által jelölt pályaudvart, mondván, ott talán az érkező turisták miatt találhatunk kempinget jelző táblát. Az elgondolás jó volt, így fél 11 múltán megérkeztünk a város északi végében megtalált Pradelongue kempingbe. Ekkor már sehol sincs recepciók, így magunk indultunk helyet nézni, mire egy férfi szólt nekünk: ő recepciós, és mutatott is megfelelő helyet - ráadásul közel a mosdókhoz. Még a fizetést is elintéztem akkor este.
Vacsimat szokás szerint a megérdemelt pudinggal, gyümölcsjoghurttal kezdtem és fejeztem is be.

Adatok:
Leágazás Cap Long emelk-re TM: 1:33:41 DST: 23,58 SAV: 15,0
Lac Aumar, 2197 m (15:32) TM: 3:20:00 DST: 38,2 SAV: 8,3 AVS: 11,5
Lac de Cap Long, 2160 m (16:40-52) TM: 4:05:05 DST: 48,32 SAV: 13,5 AVS: 11,8
Arreau (18:00) TM: 5:15:00 DST: 83,0 SAV: 41,7 AVS: 15,8
ÓRA ÚJRAINDÍTÁS - csomagos továbbhaladás
Col de Pyresourde, 1569 m (21:28-46)TM: 1:41:27 DST: 17,45 SAV: 10,3 AVS: 10,3
Luchon de Bagneres TM: 2:13:00 DST: 33 SAV: 29,6
Kemping TM: 2:22:49 DST: 34,8 AVS: 14,6 TR/D: 119,19 MXS: 58 ODO: 110445

Szintemelkedés, pulzus, kalória (átl pulzus, max pulzus, kcal, szint)
Leág. Cap Long felé, 1154 m 128 154 743 kcal 469 m
Lac Aumar, 2197 m 135 160 1086 kcal 1067 m
Cap Long, 2160 m 130 156 377 kcal 315 m
Arreau kempingig 110 146 465 kcal 30 m
Col Peyresourde-ig 134 159 1058 kcal 842 m
Luchonig 72 133 153 kcal 5 m
ÖSSZESEN: - - 3882 kcal 2728 m
Feljegyzett költségek:
Képeslap, Cola a Lac de Cap Longnál 2,7 EUR
Bagneres de Luchon, kemping 2 főre 16,7 EUR