18. nap: Lunel - Avignon - Provance - Moustiers

20. nap: Nizza - repülés - Bp

19. nap: - Augusztus 6, hétfő: Moustiers Ste Marie- Grand canyon du Verdon - Comps sur Artuby - Draguignan - Les Arcs vasútállomás - VONAT - St Laurent / Nizza
7:10-es kelés után csendben, ám egyúttal gyorsan összepakoltunk és 1 8 tájban már bringáinkkal a mosdó előtt álltunk. Ruhamosás után - 9 óra körül - a recepcióra enyhe feszültséggel mentem: -Mi lesz, ha megkérdik, hogyan aludtunk itt, ha tele volt a kemping?
A recepciós igazán kedves volt; bár szóba került hogy hol találtunk helyet, gond nem lett, sőt jókívánsággal búcsúzott. Itt, e felkapott helyen, mindössze 9,7 EUR-t fizettem kettőnkre!
Éhgyomorra kezdtük meg utunkat, mert a falu végén, illetve a pár kilométerre fekvő tó közelében, szép panorámás helyre terveztük a reggelit. Este eldöntöttük, hogy a Verdon szurdoknak a déli oldalán vezető, a másiknál alacsonyabb rangú utat választjuk. Mindkettő elég kilátást, panorámát ígért, ám ez nem mászott fel 1200m-re (gondoltuk), illetve rövidebb is volt, ami azért is számított, mert estére, időben Nizzába kellett érnünk, hogy még a repülőtéren feltérképezhessünk mindent és szállást is találjunk.
Kb. 5 km tekerés után szinte kívánságunknak megfelelő parkolót találtunk (fotó): tóra nyíló kilátás és árnyék is akadt, de azért egy pad jól jött volna még! Nagyon szeretek ilyen helyeken enni, nem rohanni, a falatozás idejét egybekötni a gyönyörködéssel. Előttünk a csillogó tó terült el, szemben pedig a Verdon szurdok, rajta egy híddal. Rövid gurulás után mi is ott álltunk meg először, hogy közelről - és lentről - kukkantsunk be a sziklaszorosba. Kívülről, a tó felől kajakosok, vízibiciklisek, csónakosok eveztek, hajtottak befelé, ahol már legalább 20-30 hasonló haladt tova. Irigyeltem őket is. Csodás táj volt! Kb. 2 km tóparti kerekezés után tértünk le - pontosabban fel - a Verdon szurdok fölé magasodó sziklafalak tetejére induló útra. Az emelkedő nagyrészt egyenletesen, kb. 4-5%-os meredekséggel kapaszkodott fel a tó 494m-es szintjéről először bő 6km-re, 760 m magasan található Aiguines falucskába. Az út ritkás erdőben haladt. Két km után egy - út szélén álló - 15-20 fős bringás csoportot - talán osztályt idősebb kísérőkkel ? - hagytuk el, akik nemsokára követni kezdtek. Az emelkedő innen vált érdekessé, ugyanis, a kanyarokból, fordulás után úgy láttuk, egy-kettő ifjú titán a nyomunkba eredt; talán utol akartak érni. Jó erúőben és jó kedvvel azonban játszani kezdtünk velük. Normál tempónk mellett enyhén közeledtek csak, ezért picit gyorsítottunk: "-Ha kanyarok után kikerülünk a látóképükből, az csökkentheti elszántságukat!" - mondtam Péternek, így a kanyarok előtt erősebb iramot diktáltam. Élveztem a könnyed és nem vérre menő játékot. A település előtt már távolabb láttuk csak üldözőinket; jól esett a friss tempó, fél-komoly üldözősdi. Aiguines kedves kis provancei település volt, bájos főtérrel, ahol vendéglők árnyas kiülőit láthattuk, kis üzleteket, virágládákat, stb. A tér szomszédságából szép kilátás is nyílt visszafelé a tóra.
Péksüti és üdítő vásárlás után a falu végében szép kastélyt láttunk. A további emelekdőn már cak időszakonként akadtak fák, így gyakran néztem kifelé, lestem a kilátást. Fentről újra láttuk a faluba ért osztályt. 3-4 km további kanyargós emelkedéssel értünk a szurdok déli oldalán emelkedő sziklás hegy első kilátópontjára, a 964m magas Col d'Illoire-re. Tulajdonképpen itt kezdődött a szurdok oldalában vezető panorámaút. A hágóra érve néhány nézelődő ember kedvesen megtapsolt bennünket (málhás emelkedőmászásunkat elismerve). A mélyben csak alig-alig látszott a folyó, mert "közben" sziklák, hegyoldal takarta több helyen. Szemben fás-sziklás hegyoldal húzódott, szépen látszott rajta a túloldali kocsiút. A száraz és több helyen ritkás növényzet, sziklás hegyoldal a Balkánt idézte.
A mi utunk, a szurdok déli oldalán emelkedő sziklás hegysor oldalában haladt; a Col d'Illoréról látni is lehetett, merre kapaszkodik tovább. A kb. 1200m magas kilátópontról már szépen és hosszan látszott a Verdon folyó vonala, valóban lenyűgöző volt a környék: a kanyon! Kb. 1000m-es magasságkülönbség volt a folyó és a hegycsúcsok szintje között. A turistákhoz hasonlóan természetesen Péterrel mi is csináltunk egymásról panorámafotókat. Erről a kilátópontról ráadásul már nem csupán a Verdon völgyére lehetett lelátni, de egy kisebb hegysor fölött láttuk a nap elején félig megkerült tavat is. Az út a továbbiakban néhány km lejtő után enyhe hullámzásokkal, de többnyire 800-1000m körüli magasságban haladt, követte a folyó kanyargását. A meleg és napos úton, ráadásul emelkedőkön kulacsvizaink el is fogytak, így nagy szerencsénk volt, hogy kb. 10km-rel Aiguines után (azaz kb. 5 km-rel az 1200m-es tetőpont után végre egy útszéli forrással találkoztunk. Ezen kívül, egészen a néhány kilométerrel későbbi pár vendéglátóegységig semmi vízvételi lehetőség nincs!
16 km-rel Aiguines után újabb csodás kilátóponthoz értünk: egy-egy kb. km hosszú U alakú kanyar után a Verdon folyóvölgy felett a déli oldali hegysorra is rá lehetett látni. A zöldes-kékes folyó függőleges sziklafalak alatt, kb. 300m-rel alattunk folyt. Direkt ki is ültem a szakadék szélére épített útszéli korlátra a fotó kedvéért.
Hiába hittem azt, hogy e pont után utunk lassan eltávolodik a folyótól és elhagyjuk a Verdon szurdok környékét, elnéztem a térképet. Pedig kissé már türelmetlen lettem, az idő túlzottan szaladt; szerettem volna mielőbb megkezdeni a tengerig tartó ereszkedést. Már 13 óra volt és még csak kb. 30km állt a hátunk mögött, ráadásul úgy éreztem, rengeteg szépséget láttunk már a Verdon mentén, ennyi elég is volt. További kis hullámzás után már az utolsó attrakciópároshoz érkeztünk meg. Délről az Artuby folyócska hasonlóan szép kanyonban érkezett meg; fölötte nagy viadukt ívelt át. Túloldalán pedig neves kilátópontról lehetett lenézni a mélyben hajtűkanyart tevő folyócskára. A kocsiutat egyébként hihetetlen helyre, a több száz méter magas sziklafalak szélére építették. Ettől a kilátóponttól kezdve utunk még kb. 3 km-t emelkedett, míg végül a folyótól pictit eltávolodva, balkánias jellegű vidéken el nem érte 1001m magas, panorámás tetőpontját. Innen gondolhattuk azt, hogy átlagban, tendenciában már a tengerig tartó lejtő következik. Ez persze csak az átlag volt, amibe sajnos beletartoztak kisebb emelkedések is.
Az 1001m magas tetőről K - ÉK irányban messzire el lehetett látni: kb. 500-1300m körüli fás, sziklás vidék volt ez. 1/4 3 is elmúlt már így alig vártuk, hogy végre tempósan, akár tekeréssel is legalább 35-40 km/ó-s irammal haladhassunk, ám a szintben folytatódó úton kilométerről-kilométerre csupán 24-28 km/ó-val tudtunk haladni. Ez a tempó is csak azért lett ennyi, mert türelmetlenségből siettünk: "-Mindjárt lejteni kezd, hajtsuk meg addig…" - valahogy így gondolkodtunk, miközben újabb kilométerek múltán még mindig nemhogy lejjebb kerültünk volna, de néha már 1006-1008m magasra értünk fel. Péter is azért hajtott eleinte erős iramot, mert azt hitte elérhetjük az 1/4 4 (nem emlékszem pontosan, de körülbelül) körül les Arcs-ból Nizzába induló vonatot. Mire a kb. 7-8 km után végre lejteni kezdő úton Comps-ba értünk, elmondtam: "-Péter, ahhoz, hogy elérjük, kb. egy órán át kellene legalább 40-es, inkább 45-ös átlagot menni, miközben 6-7 km-n át csupán 24-28-cal sikerült. Feleslegesen rohanunk és fárasztjuk le magunkat! Nem tudjuk elérni!"
A folytatásban az út - érdektelen tájon - lépcsőzetesen ereszkedett: leereszkedtünk kb. 750m magasságba, az Artuby folyó keresztezéséhez, ám ezt 1-2 km-es emelkedőcske követte. Ezek persze ottani lelkülettel, a "célegyenesben" már nagyon nem hiányoztak: gurulni akartunk és mielőbb a tengerpartra érni! Haladásunkat ellenszél is akadályozta; a nem túl meredek lejtőkön többször is hajtani kellett, ha nem akartunk lassulni! A Verdon szurdok végét jelentő 1001m magas ponttól 18 km-re még mindig 813m magasan voltunk; itt éppen egy nagy katonai telep mellett suhantunk el; a placcon több tucat tank állt szépen sorrendben. Egyébként a térkép is legalább 1*4km-es nagyságúnak jelöli a katonai telepet.
A katonai telep után már viszonylag egy huzamban 200m magasságig ereszkedtünk, közben pár kilométert egy kisebb szurdokvölgy oldalában haladtunk. Egy-egy lejtős szakaszon Péter érzésem szerint néha megint versenyezni kedzett: legalábbis én úgy éreztem. Erősen ráhajtott, majd elsuhant mellettem. Érdekesmód az ilyenek korábban is, most is akkor történtek, amikor ott voltam, hiszen, ha máskor, előttem történő lejtőzés során is ilyet tett volna, nem értem volna utol. Egyszer dacból, jól rátekerve visszaelőztem, megmutatva, hogy mi történik, ha én is odateszem magam, aztán a továbbiakban nem érdekelt a dolog. Semmi jelentősége nem volt, hogy 46 vagy 50 km/ó-val suhanunk; értelmetlen volt az igyekvés.
A hegyek közül kiérve, 2*2 sávos főúton 3/4 4-re értünk Draguignan városba. A következő vonatig elég időnk volt még, hogy egy áruházat találva nyugodtan bevásároljunk, együnk valamit. Ezt az egy órát, nyugodt park helyett, a parkolóban, egymásra várva töltöttük. A városból kifelé - tiltó táblák híján - a főút szélén hajtottunk, miközben jobbra-balra figyelve DV-videókazettát áruló üzletet kerestem. Este is szerettem volna még filmezni néhány percet Nizza környékén: megörökíteni az esti mediterrán, tengerparti hangulatot. Egy fotóüzletben még nem jártam sikerrel, így az azt követő Carrefour (mely kereszteződést jelent) áruházba tértem be; Péternek meghagytam: nyugodtan menjen tovább, a vasútállomáson majd találkozunk !
Az emberekbe vetett bizalommal és jóhiszeműséggel (felelőtlenül ?) videókamerámat is rejtő kormánytáskámat is nyugodtan az áruház előtt hagytam; bringámat nem zártam le. Sajnos szimpla kazettából csak gyengébb minőségűt árultak, így vettem két jobbfajta egybecsomagoltat 16,95 EUR-ért.
Bringámról semmi sem tűnt el. Les Arcs felé lekanyarodva a kis bucka tetejére érve két montis (?)/ downhilles helyi srác tűnt fel előttem, ám a lejtőt úgy megnyonmták, hogy nem tudtam őket utolérni.
Las Arcs-ban kb. fél 6-ra meg is érkeztem a vasútállomásra. Bizonyos szempontból hasonló állomás ez, mint mondjuk Kál-Kápolna: azaz kis település, jelentős állomással. Míg a vonatra vártunk megörökítettem egy TGV (ezek a 300-400 km/ó-val közlekedő vonatok) érkezését, indulását. A mi vonatunk elég egyszerű volt. 20 perc vonatozás után értünk ki a tengerpartra; onnantól kezdve sokat néztünk ki, a fényképezőt és a videokamerát cserélgettem a kezemben. A vonat sokat tekergett a part mentén és sajnos többnyire a parti kocsiút hegy felőli oldalán haladt, nem közvetlenül a tengerparton, sokszor ráadásul alagútban. A kilátásba gyakran "érkeztek" elsuhanó fák is. A csillogó-villogó, fényűző Cannes-ból sem láthattunk sokat, mert a vasútvonal több kilométert a városon belül, magas házak mögött, illetve alagútban tett meg.
Útközben, kb. 20 km-rel Nizza előtt vonatunk legalább 10-15 percig állt. Már-már mosolyogtunk a helyzeten: megismétlődik a két nappal korábbi helyzet ? Végül nem ez történt; kb. 15-20 perc után megmozdult a szerelvény és folytattuk utunkat.
Mivel a repülőtér Nizza DNY-i szélén található, kempinget is ott volt célszerű keresni, ezért egy megállóval Nizza előt St Laurent du Var-nál szálltunk le. Csupán kb. 2-3 km múltán meg is pillantottuk az út mentén a nizzai repülőtér épületét; problémák nélkül könnyedén a bejárathoz tekertünk. Bringáinkat tólva szintél egyből megtaláltuk másnapi Skyeurope repülőnk check in helyét; tudtuk hová kell majd jönni és azt is, hogy mikorra.
Az infopultnál kemping ügyben is kérdezősködtünk, de emlékeim szerint a hölgy arról nem tudott informálni, ám olcsó szállásokat ajánlott, így először a két közeli motellel vagy hotellel próbálkoztunk. Mire mindkét helyen kiderült, hogy telt ház van, illetve máshol is kérdezősködtünk, szaladt az idő; 9 óra is elmúlt már. Péternek azt javasoltam, hogy inkább kifelé, kevéssé felkapott és forgalmas helyen, a szomszéd településen próbálkozzunk, ott is tekeregtünk jó párat, ám hiába. Végül már szürkületben azt javasoltam, keressünk egy várostérképet, azon úgyis írnak kempingeket, más szállásokat. Talán St Laurent du Var szlén talált táblának köszönhetően ügyesen navigáltunk arra, amerre a legtöbb kempinget jelölte a térkép: a hegyek oldalába (kb. 2-3 km-re a központtól) . Három sikertelen próbálkozás után a negyedik is tele volt ugyan, ám ott a tulaj / vagy recepciós végül engedett határozottabb kérésünk, próbálkozásunknak: mondtuk: elég nekünk egy félreeső kis sarok, stb; épp egy sátorhelynyi rész is. Nem sok lehetőségünk volt már; fáradtak is voltunk, elegünk is volt, hogy 22 óra tájban ilyen turistákkal teli környéken ne találjunk szállást…. Az elmúlt szűk három hét után furcsa volt, azzal szembesülni, hogy minden szálláslehetőségnél telt ház volt. Le is szúrtam magam: "-Én hülye, hát épp arra nem gondoltam, hogy ha itt a másnapi repülőút miatt fix a megérkezésünk napja, akkor szállást foglalhatnék!"
Míg a hölgyet kísértük és ő nézte, hogy hol talál egy kis helyet, teljesen meglepett, hogy amilyen keskeny a kemping, ennyire elnyúlik. Végül fák között a kemping domboldalába, szinte eldugott kis vezetett fel minket, ahol kb. másik 20 sátor mellett nekünk is jutott hely.
Csendes sátorállítás után 11 óra tájban tértünk nyugovóra. Repülőnk fél 10-es indulása miatt azt céloztuk meg, hogy a check in és a bringák felkészítése miatt fél 8-ra a reptérre megyünk, ezért kb. 1/4 7-re húztuk óráinkat.
Persze nem a hazai légkör és az országban uralkodó állapotok (gazdaság, egészségügy, korrupció, a néppel szemben történő ország vezetés, stb..) miatt, de nagyon vártuk már a hazaérést; honvágyam volt. Vártam, hogy ismét Szentistvántelepen legyek, barátokkal, a családommal találkozzak és persze a nyugalom is hiányzott. Izgatott várakozással aludtunk el.

Adatok:
Leágazás a tópartról Aiguineshez TM: 29:00 DST: 8,8 SAV: 18,2
1200m-es tetőpont TM: 1:45:53 DST: 21,07 SAV: 9,6
1020m-es tető, szrdok vége TM: 3:01:00 DST: 42 SAV: 16,7
Draguignan (3/4 4 - 3 5) TM: 4:27:41 DST: 82,32 SAV: 27,9
Les Arcs TM: 5:01:00 DST: 93 AVS: 18,5
St Laurent du Var, kemping TM: 6:22:20 DST: 108,77 SAV: 11,6 TR/D: 109,29 ODO: 111390

Szintemelkedés:
- 1200m-es pontig 740 m
- 1020m-es végpontig 445 m
- vonatig 120 m
- Kempingig 30 + 80 = 110 m
ÖSSZESEN: 1415 m

Költségek:
- Moustiers, kemping 1 főre visszaosztva 9,7 / 2 = 4,85 EUR
- Draguignan, áruházi vásárlás: baguette (0,5), 3 citromos csoki (2,36*3), kókuszos csoki (1,7), 4-es gyüm joghurt (0,95), paradicsomos halkonzerv (1,69), stb. 17,14 EUR
- Pékségnél: Powerade, 2 péksüti 2,7 EUR
- vonat: Les Arcs Draguignan - St Laurent du Var 12,3 EUR = 1 főre
- 2 DV kazetta 16,95 EUR

GYÖRGYI GÁBOR