17. nap: Cerbere - Montpellier - Lunel

19. nap: Grand canyon du Verdon Érkezés Nizzába

18. nap: - Augusztus 5, vasárnap: Lunel - VONAT - Avignon - VONAT - Salon de Provance - Rognes - Meyrargues - Gréoux - Moustiers Ste Marie
E nap végéig összesen: 1939,74 km + 36196 m szintemelkedés

Elmúlt nap a montpellieri pályaudvaron elvett menetrendből tudtuk, hogy 9:05-kor áll meg Lunelben az Avignonba tartó vonat, ezért korán keltünk. Úgy-ahogy figyeltünk, de nem láttunk tűznyomot útközben. Az avignoni pályaudvaron térképpel a kezemben mentem az információs ablakhoz, hogy a lehetőségekhez idomulva választhassunk útvonalat. Sajnos nem a legideálisabb volt vasútvonalak vezetése, így nem jár közvetlen vonat Aix en Provance-ba, illetve Manosque felé sem, a Durance folyó vonalán. Éppen ezért mondtam az infromációs embernek, hogy merre szeretnénk menni és mondta el ő a lehetőségeket. Nem volt célszerű Marseille-n keresztül Aix-ba (és emlékeim szerint azon át Manosque-ba menni) utazni, így végül úgy döntöttünk megelégszünk azzal, hogy vonaton Salon de Provance-ig eljuthassunk, onnan pedig dombokon átkelve jussunk el a Durance völgyébe.
A Salon-ba tartó vonatig másfél órára a városba indultunk szétnézni; hangulatos árnyas, üzletekkel kísért főutca vezetett a pápai erőd felé. Hamar célszerű volt különválnunk, mert más stílusban akartunk szétnézni. A pápai palotát - és egyben erődítményt - megkerülve a főtérre értem, ahol a különböző irányú fotók miatt eleget időztem. A 14. században Rómából ide menekült és itt székelt 7 pápa. A hatalmas, kb. 30 méter magas palota előtti téren legalább két helyen is zeneelőadók muzsikáltak, illetve pl egy páros csőlufikat hajlítgatott, de élőszobor is előfordult. A teret több helyütt platánfák dobták fel, vendéglők is akadtak, illetve a köves házakon sok helyütt jellegzetes zsalugáterek. A város kis utcáit gyakran igazi kőből épült épületek és zsalugáteres mediterrán házak jellemezték. Közeli utcában ajándékboltot látva vettem eredeti provance-i levendulát és szappant, majd sietnem kellett, hogy még a híres félig álló hidat is megtaláljam. A Rhone folyó partján klassz sétaút haladt. A XII. századi, eredendően 17 ívű híd felét a XVII. században vitte el az áradás, azóta csonkán ér véget a Rhone közepén. A szomszédos közúti hídra feljutva, jó fotót is csinálhattam, illetve meg is láttam, szüleim által említett és dicsért kempinget.
Kb. fél órás vonatozással kb. fél 1-re értünk Salon de Provance-ba. Déltájt csendes kisváros képét mutatta, ám a központ felé hajtva, hátam mögött hirtelen esemény történt: csattanás, majd puffanás. Szerencsére nem Péter volt a főszereplő, hanem egy figyelmetlen, helyi kerekes bácsi. Kisebb szerencsétlenkedéssel, eltévedéssel sikerült kijutnunk a városból: "-Jellemző, ezért sem szeretjük a sok városi kerekezést. Mennyivel egyszerűbb a hegyek között, ott ilyen bóklászások nincsenek." - szűrtük le a tapasztalatot. Fontos is ám megjegyezni bizony: Barcelona agglomerációjában is előtte is, utána is 1-1 óránk ráment az össze-vissza tekergésre, elmúlt nap Montpellierben egy kicsit, és most megint. Néhány kilométert főúton hajtottunk, autópályákat kereszteztünk, mígnem sikerült végre ráfordulnunk a nyugis D15-ös útra. Ez dombok között, illetve kis buckákon át toronyiránt tartott le Puyba.
Péter korábban még bízott benne, hogy akár a 15 óra (14:40 ?) körüli vonatot elérhetjük ott és megspórolhatunk újabb 40 km kerekezést, ám nem akartam loholni, de ki is derült, esélyünk sem lett volna. Örültem, hogy végül nyugodt, a Provance-i tájat felfedező, nézelődős, jó hangulatú napunk lett - épp olyan, amilyeneket szeretek. Fás, illetve mezős lankák között hajtottunk, az út fokozatosan, nagyon lassan emelkedett. Lambesc után jobban dombok közé értünk, kisebb emelkedők is akadtak; egyébként igazi vérbeli vonulós - túrázós volt a hangulat, táj. Kb. 25 km után 3 3-kor értünk - kb. 300m magasan - Rognesbe, amely egy kissé elhagyatott, megkopott, pár évtizede még csábító, lüktető kis település képét mutatta. Mintha csak egy Provance-ban játszódó film kockáit láttam volna. Kissé kopottas, málladozó de hajdani szép házak, platánfák, a virágos kis terecskén a levegőben francia trikoloros zászlócskákat lengetett a szellő, középütt régi kő kút. Egyébként meg csend és nyugalom; mindössze egy helyi idősebb bácsi jelentett mozgást és 10 percenként egy-egy autó. Nagyon tetszett, szívesen időztem itt. A kisváros végén igazán szépen gondozott, parkos környezetben kedves kápolna késztetett bennünket fotózásra.
A folytatásban pár kilométer még fás dombok között, részben emelkedőkkel tarkítva hajtottunk, majd kb. 5 km lejtővel érkeztünk meg Puyba, ahol tulajdonoscégem, az EDF vízi csatornáját kereszteztük. Még a térkép is így jelöli. Ahogy a kb. 20 m széles betonteknőben folyó víz szintje alá kb. 10 méterrel mélyebbre ereszkedett a kocsiút (azaz a vizet fitték följebb), a római vízelvezetési technika jutott az eszembe. (Franciaországban jó gazda az állam (EDF állami cég), hisz még magyar vállalatokat is vett meg és alig privatizálják, de azt is részben alkalmazottaknak. Természetesen a francia vasút is állami és tartozik világviszonylatban a legjobbak közé.)
A folytatásban utunk - hátszélben ! - 23 km-n át az EDF csatornával párhuzamosan annak közelében haladt, időnként sima mezőn, máskor szép platánsorban - mely szintén provance-i jellegzetesség. Egy út menti árnyas árusbódénál - Péter jó ötletére - megálltunk gyümölcsöt venni. Az első körben vett 8 barackot - annyira ízlett - egyből megettük, így újabb 2 EUR-ért még nyolcat vettünk. A néni igazán kedves volt, hiszen ajándékul egy sárgadinnyét is adott - persze mi sem hagytuk annyiban, odaadtunk még egy EUR-t.
Peyrolles település házai közt a vasárnap ellenére, kellemes meglepetésként nyitva levő péküzletet találtunk. A kiszolgáló csinos lánnyal kifejezetten jól esett összenézni; még jobban éreztem magam. Kis falatozás után néhány kilométert még közvetlenül az EDF vízicsatornája mellett tekertünk - továbbra is, emlékeim szerint 26 km/ó-s tempót lehetővé tevő hátszélben; nagyon jól éreztük magunkat: jó tempó, kevés erőkifejtés, barátságos táj, néha platánsoros útszakaszok. Tetszett és megfogott Provance. Néhány kilométeres csatorna menti 26-28 km/ó-s könnyed kerekezés után egy híd mellől jobbra, domboldal felé tértünk le; utunk a Durance völgyét elhagyva keletnek tartott.
A lankás emelkedő tetején, erdőben komoly katonai bázis mellé értünk, melyet őrbódék és igazi, két soros szögesdrót védett, kerített körbe. A dombról a Verdon folyó völgyébe értünk. 1 7-kor békés útszéli domboldali helyen ejtettük meg nyugost vacsoránkat, melyet finom sárgadinnye falatokkal zártunk. Nyolc szinte sík kilométer után Gréoux kisváros következett, amely forgalmával, nyüzsgésével okozott meglepetést. Kíváncsi is lettem: mi lehet az oka? Akadt ott szép park, néhány kastély jelelgű épület, szállodák és casino is. Talán gyógyvíz, vagy….? Először még azt hittük, hogy csak a kisváros okozta a nagy forgalmat, szembülső autók torlódását, ám a települést elhagyva a nagy autóforgalom nem szűnt. Szerencsénk volt, hogy csak szembe jöttek sokan. Az út kis dombsorok között haladt, nagyon minimális emelkedéssel: jellemzően 10 km-nként emelkedett 100 métert. Egyik kis faluban tábla jelezte, hogy a második - harmadik faluban, Riezben Féte de ble (valamilyen terményhez köthető) ünnep van. Talán az lehet az indok - gondoltuk. Allemagne en Provance -ban (19:50) jól esett kicsit leszállni a bringáról; picit vásároltunk is vacsorára. A kis főterecskén II. világháborús emlékművet láttunk; furcsa is volt, hogy a két nemzeti fiai egymást nyírták, erre mégis a németekről neveznek el egy települést. A falucskában egyébként várárkon belül kis kastély állt.
Elmúlt este - az események miatt - kiötlött útitervünk szerint e nap nagyjából a Grand canyon du Verdon bejáratáig tevreztünk tekerni. Úgy sejtettem, hogy a megelőző településen, Moustiersben lehet esély kempingre. Riez előtt - éppen naplemente tájékán - láttuk meg először a Grand Canyon du Verdon, azaz a Verdon szurdok környéki 1200-1500m magas köves hegyeket.
Mire Riezbe értünk, az ünneplés véget ért; kimaradtunk az eseményből. Az út továbbra is gyenge emelkedéssel, kopár mezőn vezetett, mindössze az utolsó 3-4 km-n lett picirit meredekebb, de emlékeim szerint ott is 3-as fokozatban hajtottam; kb. 12-14 km/ó-val. A tető, kb. 700m-en lehetett, onnan már szürkületben - néha lámpát gyújtva - gurultunk pár kilométert Moustiersig.
A kb. 580-600m magasan fekvő településről - minthogy váratlan útközi célpont lett - csak utólag, októberben olvasom a baraka honlapján, hogy: "Moustiers-Ste-Marie valamiféle elmondhatatlan és leírhatatlan bájjal rendelkezik. Ez a város nem csupán Provance legszebb fekvésu kisvárosa, hanem attól sokkal több. Mágikus ereje van, aki egyszer jár erre, örökké visszavágyik. A városban vízesések dübörögnek, az éttermek teraszai kilógnak a várost átszelo patakok fölé. És mindez természetesen naplementében gyönyöru igazán."
Mivel nem sokkal a vak sötét előtt érkeztünk meg, annyit láttunk először Moustiersből, hogy 2-300 méter magas sziklafalak, sziklatömbök előtt, részben oldalában kis házak fényei égnek. Hűhaaa! Húh, de klassz lehet világosban! Próbáltunk fotózni, filmezni is: a templom jól kijött. Érdekes volt, hogy semmit sem hallottunk még e településről. A sziklákra települt épületekből úgy sejtettem - utóbb olvastam is - hogy régen a mészkőbe kis lakóbarlangokat is vájtak.
Amit utóbb olvastunk, talán az tudja alátámasztani, amit a kempingekkel tapasztaltunk - ám akkor elképzelni sem tudtuk: első? Tele! Második ? Tele! Harmadik? Tele! Nehezen hittem el, hogy egy ismeretlen, ám valóban fekvése, kinézete alapján talán látogatott településen nyáron ne legyen a kempingekben hely. Márpedig 22 óra után, sötétben nem volt kedvem további kilométereket sötétben bringázni, ezért úgy döntöttünk, hogy "csak találunk" az egyikben egy félreeső kis zugot a sátrunknak. Az Adrián egyszer épp így tettem 2003-ban.
Péter okosan jelezte, hogy: Menjünk csak oly magabiztosan, mintha épp hazaérkeznénk a kempingbe. Egy bökkenő ugyan volt ezzel: de akkor miért megrakott bringával?
Az egyik, csendesebb, nem túl csicsásat választottuk ki, ahol két kis sátor között, a sövény tövében elég helyet is találtunk. Gyorsan felvertük sátrunkat, lezuhanyoztunk… aztán közvetlen fekvés előtt a szomszéd sátorból a hölgy Péternek elmondta, hogy itt, e kempingben a sátrak között álló fákig terjednek a helyek, így elvben hiába volt elég hely, az a terület az adott vendégé, családé. Elmondtuk, hogy csak reggelig maradunk, azt a családot nem zavartuk; a másik családdal "szemben" pedig úgy védekeztünk, hogy hamar - 23 órakor - el is aludtunk. Fel meg nem ébresztettek.
Óráinkat - hogy korán "el is húzhassuk a csíkot", 7 órára állítotuk be.

Adatok:
Allemagne Provance (19:50) TM: 3:42:10 DST: 80,23 SAV: 21,7
Moustiers (kb. 22:00) TM: 5:01:36 DST: 104,09 AVS: 20,8 MXS: 54,5 ODO: 111281 TR/D: 116,9

Szintemelkedés: 1098 m

GYÖRGYI GÁBOR