16. nap: Val Martello, Reschenpass

2008 Alpok túra kiinduló lapja

2008. augusztus 2, szombat – 17. nap: Pfunds – Landeck – Fliess – Pillerhöhe (1559 m) – Landeck = 74,98 km + 1030 m szint
Nap végéig megtett táv, szint: 1805,98 km + 32015 m szintemelkedés
A kényelmes ágy ellenére nem volt túl jó éjjelem: túl meleg volt, sokat forgolódtam. Éjszaka még az ablakot is bukóra nyitottam, hogy ne legyen annyira meleg. 8 órakor ébredtem fel végül; kint szépen sütött a Nap, tán felhő sem volt az égen. Félig-meddig összepakolás után sétáltam le reggelizni. Jól esett asztalnál, evőeszközzel enni lassan, nyugodtan. A svédasztalról bátran válogattam: ettem felvágottat, de dzsemet, sajtot is; persze a gyümölcsjoghurtot sem hagyhattam ki.
Pici jegyzetelést követően fizettem, majd 10 órakor útnak indultam a kb. 35 km-re fekvő Landeck, másnapi vonatom indulóhelye felé. Napon egész jó idő volt, de árnyékban bizony fáztam volna a rövid kerékpárosnadrágban. Mikor az út 1-1 km-t árnyékban haladt, nem sokon múlt, hogy ne álljak meg felöltözni; igaz felsőtestem miatt. Néhány km-t követően tábla jelezte, hogy az út autóútnak számít: kerékpárral tilos a közlekedés. Láttam, hogy a szomszédos mellékút imitt-amott kis dombokra mászik fel, inkább kihagytam és rendőrautótól tartva izgatottsággal ugyan, de maradtam az autóúton. Az út legszélén, a szélső felfestés mellett haladtam, igyekeztem: 27-33 km/ó-val.
15 km után, Riedben végül letértem az útról; az ÖMV kútnál csokit és egy Tirol térképet is vettem, hogy tudjam mi-merre van. Ezen a napon eddig térkép nélkül hajtottam, ám délutánra úgy gondoltam programot kinézni, hogy tisztában vagyok a környék emelkedőivel. Az autóút 1 km után szűnt meg, onnantól a hegyoldal és a folyó közt vezető út picit még hullámzott. 11:50-kor egyből Landeck központjába érkezett meg az út; az információs irodába betérve azonnal megtudhattam, merre találok kempinget, internetcafét és egy klassz domborzati térképet is kaptam.
A kempingben akadt hely, noha mikor helyem mutatták meg – a sok bringát autós vendég láttán kiderült: másnap rendezték a 220km-es Tirolwest kerékpármarathont (mely egyébként iegy igazán komoly hágót tartalmazott, mégis több mint 4000m szintemelkedést keleltt a hosszú távon leküzdeni.
Sátorállítás után a vasútállomáson 63 EUR-t fizettem a másnapi Landeck – Bécs 647km-es vonatjegyért. Csaknem duplája volt az olasz vonatárnak. Az állomáson péksütit is vettem, így kajálhattam meg leggyorsabban. Az internetcaféban elolvastam e-mailjeimet, de legfőképp megnéztem a környező BIG emelkedőket és egyúttal fel is regisztráltam a túra sorám megmászottakat. Bár délutánra gondolkoztam az Arlbergen is, meglepett, hogy az nem BIG emelkedő. A közelben Fiss és a Pillerhöhe adta magát, de Fisshez sokat kellett volna visszatekerni a völgyben; amerről jöttem. Kevéssé volt kedvem hozzá fél – fél órát tekerni az unalmas völgyben. Ráadásul ahogy a kempingtulaj mondta, ajánlotta, Pillerhöhe után illett időben visszamenni fizetni, nem csak 7-8 tájban „hazaérni”. Regel ugynais igencsak korán kellett kelnem a vonathoz, akkor már nem lett volna mód fizetni. Leginkább emiatt nem nagyon számoltam Fiss felkeresésével.
Pillerhöhére tartva 6 km-t hajtottam az Inn partján, majd pár falat csoki és egy banán „benyomása” után Fliess felé fordultam: az út egyből 10%-os meredekbe kapcsolt. A hágó a térkép szerint is 7-8 km-re volt csupán és mivel 750m szintemelkedés várt rám, ez végig 10%-ot jelentett. Vicces volt a párhuzam 2005-os túrámmal: akkor Haimingtól kapaszkodtam fel az 1690m-es Silzer sattelre: az is végig 10%-os volt, csak ott gyakorlatilag 10km-n, 1000m szintemelkedésen át. Azt is nagyon élveztem !
Ezúttal az zavart csak, hogy ugyan reggel még jól esett, elkelt a meleg frotir zokni, délután, a tűző napon, a pedált erősen nyomva kifejezetten meleg volt (elfelejtettem a kempingben lecserélni). Fliessben megtöltöttem kulacsaimat, majd folytattam a 8 km/ó-s haladást. Csodás panorámaúton hajtottam: leginkább dél, Olaszország felé gyönyörködhettem a 2500-3000m körüli hegyekben. A környék olyan volt, akár egy terepasztal: üde zöld mezőcskék, elszórt falvak, csúcsos templomok, hegyi utacskák, lent a mélyben az Inn haladt a háttérben pedig magas hegyek, esetenként hófoltokkal. Egy-egy hosszú egyenesben taposva eszembe jutott már: lefelé bizony alaposan gyors lehet: 70 km/ó minimum!
Kb. 1300m felett fák közé érve a fenyők nyugalmát, a friss levegőt élvezhettem. Imádom a csendes fenyőerdőt; itt ráadásul autó is csak 10 percenként járt. Egy hajtűkanyarban végre magam is megörökítettem. POLARom időnként megint kihagyott; bosszantott a „rohadék!” Ugyanígy tette a Mortirolón is, de ott aztán helyrejött szerencsére. Miért csinálja ezt, ha előtte gond nélkül mér folyamatosan ?
15:55-kor végül felértem a tetőre. Útközben 3-4 kerekessel találkoztam; úgy sejtettem a másnapi Tirolwest marathonra melegítenek; persze nem mind köszönt. A hágóról fantasztikus félkörpanoráma nyílt: a kilátás a dél felé futó völgytől egészen Landeck és Fliess vonaláig terjedt. Nagyon jól látszott fentről az emelkedőm: ahogy utam a mezőn, hegyoldalon fölfelé haladt, szerpentinezett. BIG mezemben jó önfotót is tudtam csinálni, előtte pedig egy kedves helyi, tiroli bácsi szólított meg és beszélgettünk pár mondatot. Jó fej volt; azt mondja: egész jól tudok németül, mire én: „-Áh, csak egy picit!”, mire ő – mert tiroli németet beszél : talán jobban, mint ő ?
Vicces ezt egy osztráktól hallani – ráadásul németül tényleg csak alig-alig tudok; inkább passzívan; azaz értek.
A 10%-os lejtőn már azt tapasztaltam, hogy első fékem sem az igazi; a hátsót csak kisegítő szerepet töltött be a fékezésben. Talán az elmúlt napi esős fékezések eshettek rosszul első fékpofáimnak. A nem tökéletes fékek ellenére mégis meg akartam engedni a hoszsú egyenesekben. A fák közül kiérve az út kis megtörésekkel, de nagyjából egyesesen ereszkedett Fliessig. Az egyenesben 77 km/ó-ig gyorsultam, ám egy apró megtörésnél volt egy kis ijedtség, amikor azt hittem egy pillanatra, hogy kisodródom (úgy rémlik, hogy a kőfal felől).
Fliessbe érve, egy bisztrónál elkapott az érzés, hogy nyugodtan beülve kellemeset fagyizzak, íyg hát az asztalhoz ülve fagyikelyhet rendeltem. Megérdemeltem végre és rohannom sem kellett. Nagyon finom volt! Így kell élvezni a túrát! Jól esett utolsó napomon lazábbra venni: jutott idő Landeckben nézelődésre, netezésre, emelkedő sem maradt el és a nyugodt fagyizás is bőven belefért a napba. A templomot, réteket, hegyeket nézve élveztem az ízeket és néha a sok élményre gondoltam vissza: de rég volt, amikor az első nap még a francia sráccal beszélgettem a vonaton Marseille-be tartva
Kitaláltam, hogy még egy kis szintemelkedés összegyűjtésével Fliessből Eichhholz falun át térek vissza Landeckbe: hát bizony erre is 12-14%-os meredeken folytatódott az emelkedő: 1,5 km-n át. Perceken át kiállva hajtottam. A lejtőn aztán óvatosan fékezve ereszkedtem le a főútra és onnan már pillanatok alatt, 17:40-re Landeckbe.
A kempingbőn fizetés után visszatértem a városba: picit nézelődtem, bóklásztam jobbra-balra. Zuhanyozás, jegyzetelés után a netcafé pizzériájába mentem vissza vacsorázni. Az internetezés során kapott katarzis élmény hatására este kellett egy kis idő, mire elaludtam: ugyanis a Mont Ventoux-on készült fotóimat sikerült megtalálnom az interneten és fantasztikusak lettek. Két kép szemből mutat, közelről, enyhe mosollyal, a harmadik pedig oldalról jól mutatja a feszülő izmokat, háttérben a Mt Ventoux csúcsával és a kopasz heggyel.

(Záró gondolatok lentebb !
Adatok: indulás 10 órakor
Landeck TM: 1:11:57 DST: 31,52 SAV: 26,3
Délutáni túra
Leágazás Fliess TM: 16:36 DST: 6,24 SAV: 22,6
Pillerhöhe (1559 m) TM: 1:17:09 DST: 14,16 SAV: 7,84 km/ó
Este, Landeck, kemping TM: 1:59:27 DST: 29,48 AVS: 14,7 MXS: 77 TR/D: 74,98 ODO: 116395

Szintemelkedés:
- Reggel Pfunds + apró buckák Landeckig = 50 m
- Landeck – Fliess – Pillerhöhe = 20 + 1559-817 + (5+7+3) = 777 m
- Fliess – Eichholz – Landeck = 176 + 3 +(1+1+2) = 183 m
- Esti tekergés Landeckben = 20 m
Összesen = 1030 m

Költség:
- Pfunds, szállás: 29 EUR
- OMVkútnál: Tirol térkép (11,9), 3 csoki 14,37 EUR
- Riffler kemping, Landeck = 10,8 EUR
- péksüti Landeckben 6 EUR
- Fliess : fagyi, üdítő - borravalóval 6 EUR
- vonatjegy: Landeck – Bécs (bringával) (647 km) = 63 EUR - vacsora: pizza 6 EUR
- netezés kb. 8 EUR
Összesen: kb. 143 EUR

ZÁRÓ GONDOLATOK:
Bár 2008-as túrám egészében nem tűnhet akkora nagy dobásnak, mint ahogy a PIreneus átkelés hangzik, vagy amikor szinte befejeztem a 2000-es hágók gyűjtését és a Giro d’Italia legendáig kerestem fel sorra, mégis néhány mérföldköve miatt életem legjelentősebb kerékpáros élményeim egyikét, másikat itt szereztem.
Ahogy utólag értékeltem a bő két hetet: az egész túrára nem tudok úgy visszagondolni, mint amikor pl. 2005-ben Cuneótól – kisebb vonatozásokkal – a Francia Alpokon, Svájcon és Olaszországon át – nagyrészt addig általam kerékpárral fel nem keresett utakon - értem Ausztriába, hiszen a 2000-es hágók közt nem akad ismeretlen. Épp utólag jöttem rá, hogy ha egy már bejárt hágóra megyek ellenkező irányból (de arra már egyszer legurultam), akkor csak ritka esetekben tud az első meghódításához hasonló élményt adni, így gyakorlatilag csak ismeretlen völgyek, emelkedők tudnak új élményt adni, illetve ha olyat produkálok, mint 2802m-es Bonettére a tengertől való felkapaszkodás; málhával!
A Bonette északi feltekerés sem „vágott hanyatt”, a Vars sem, az Izoard is csak „legendássága” és az esős ereszkedés miatt. Az Agnel nyugati málhás mászása a felhőbe érés miatt marad meg emlékemben, de keleti – ismeretlen útként való – leküzdése is csak egyike az élményeknek.
A Bonette mellett természetesen még a Mont Ventoux háromszori feljutás okozott életre szóló élményt, életem egyik legnagyobbját, valamint a Mortiroló és érdekesmód a Stelvió. A háromszori Mortiroló talán nem is a fizikális (hiszen maradt még bennem) teljesítmény miatt életre szóló emlék, hanem mindenestül az a nap: a családi kísérettel, a meredekséggel, Pantani emlékművel, a fenti sok nemzetiségű bringásokkal és az esti családi éttermi vacsorával. Köszönöm Mauro !
Végül a Stelvió érdekesmód azért maradhat meg komoly élményként, mert 400m-ről kapaszkodtam fel málhával, éppen a Mortiroló másnapján; ráadásul tájképileg is nagyon tetszett.
A túrát más szempontból értékelve, úgy gondolom – megfelelő társ hiányában - jó döntés volt egyedül útnak indulni. Önbizalmat ad, hogy egyedül is levezényeltem a bringás repülést. 2007-es Pireneusok – átkelés túrámmal összevetve többször tudtam megélni, élvezni a túrát, félre tenni a rohanást. Szép emlék marad a két Nizza környéki túra, tengerparti időzés is. Kellemes élmény volt kint magyar ismerőssel illetve Mauróval közös túrát tenni; ilyen külföldi bringássla való együtt kerekezésre lehet, hogy a jövőben is érdemes nyitni.
A Pireneusi túrán nagyon élveztem, hogy egy földrészen keltünk át, hogy egy expedíció jellegű, túrakiírást teljesítettünk. 2008-as túrámon csak két egy-egy napos akadt, de azok nagyon bejöttek: a Mont Ventoux ütődöttek klubtagság feltételének teljesítése, illetve a Trittico Mortirolo.
Bár nagy vissza nem „utasítható” motiváció már nem vonz az Alpokba, csak a szokásos, a jövőre gondolva még valami hasonlóban gondolkodom. Akad még egy-egy napos 4000 m szintemelkedés feletti túrakiírás, illetve a Mont Ventoux élmény két dologra ösztönöz:
• Bizonyosan vissza kell még mennem a Ventouxra (ami nálam a kedvenc lett) – talán már 2009-ben, mikor a Tour is felkeresi,
• Valamint az Alpokban egy nap meg akarom csinálni az 5000m szintemelkedést (túrabringával persze!) – a Pilisben már megvolt 5150 m jó néhány éve.
2009-ben remélem össze tudom végre hozni a kárpátaljai kerekezést és Erdély felkeresését is.

A "hűvös adatok szerint, ha más túrékkal összevetem:
- 2008-ban 11 Kiemelt (Hors) kategóriás emelkedőt másztam (eből 4-et műálhával); ebbél csak 2005-ben "másztam" többet, 13 Kiemelt kategóriásat, melyből 6 volt málhás
- 2008-ban 5-ször (majdnem 6-szor) hajtottam több mint 1500 m szintemelkedést egy emelkedőn, ebből 2 volt málhás. Ezelőtt 2004-ben másztam szintén 5-ször hasonló emelkedőt, akkor 3 volt málhás. További évek: (2005: 3 / 2; 2006: 4 / 1; 2006: 3 / 1)
- 2008-ban 5-ször tekertem 2700m fölé (3-szor málhával). Ez személyes rekord! Adatok a további évekre: 2004: 3 / 2; 2005: 2 / 0; 2006: 0; 2007: 0.
- 2008-ban 1807 km alatt 32109 m szintemelkedést hajtottam, 15 egésznek számító nap alatt. Összevetve 2005-ben 17 nap alatt tekertem 38418 m szintemelkedést, és 2007-ben szintén 17 nap alatt 37611 m-t.
- Bár ez nem egynapos túra, de 2008-ban új személyes rekordot mentem: 3004 m szintemelkedést málhával egy nap alatt! (Hasonló jó érték 2573 m a Trittico Mortirolo másnapján). A következő érétk 2887m és 2753 m 2005-ből. A Pireneusokban, 2007-ben két nehéz nap volt, 2687 m-rel és 2617 m szintemelkedéssel. 2-3 hetes túráim közül 2008-ban, e túrán hajtottam egyik napon a legtöbbet (málha nélkül, kis csomaggal): ez 4615 m szintemelkedés. (Magyarországon a rekordom háztól házig 5150m szintemelkedés egy napon belül!)