13. nap: RAID 7. nap Col d'Agnes, Port de Lers

15. nap: RAID 9. nap Cima Morera (2205 m) Col de Pam

14. nap - Augusztus 1, szerda - RAID PYRENEEN 8. nap: Lordat - Axiat - Col de Chioula (1431 m) - Ascou - Port de Pailheres (2001 m) - Escoloubre - Matemale (utóbbi kitérő)) = 82,61 km + 2411 m szintemelkedés
E nap végéig összesen: 1483,11 km + 30011 m szintemelkedés (azaz átlagban több, mint 2000 m szint jut 100km-re)


Óracsörgés (7:40) után most volt a legkönnyebb az ébredés: kíváncsiak voltunk a sátorból nyíló reggeli panorámára, az pedig egyből kedvet csinált! Filmeztem a sátorból is, kívülről is: feledhetetlen körpanorámás kempingben keltünk. Nem egyszerű nap állt előttünk. Előző nap végéről elmaradt a Chioula hágó, így e nap három emelkedő várt ránk: a könnyű Chioula, majd a 6 km-n át 9-9,5%-os meredekségű Pailheres, a Raid utolsó kétezrese, végül pedig a hosszú, völgyi emelkedő, az 1500m magasságban fekvő matemalei kempingig.
A kempingért fizetés is jellemző volt: a lakóházban kopogásra jött elő a tulajnő, aki a számlára csupán keresztnevem írta (direkt) és bár pontosan kiszámolta az összeget, azt írta a nyugtára, mégis csupán lefelé kerekített összeget, 12 EUR-t kért (2 főre, körpanorámás kempingben!)
Úgy indult és folytatódott a reggel, ahogy mindig jól esne: a csodás kemping elhagyása után hasonló szép panorámás, ám árnyas és kúttal rendelkező falusi parkban reggeliztünk. Az elmúlt naphoz hasonlóan a völgyi főút fölött, a hegyoldalban vezető panorámautacskán tekertünk tovább a Marmare hágó irányába. A csodás időben már ez az út is lenyűgözött: néha lassítottunk is, hogy útközi fotót csinálhassak. Sajnos a menetközi videózást elfelejtettem. Napunk első hágójára, az egész túránk egyik legkellemesebbnek ígérkező emelkedőjére 840 m magasságban fordultunk rá. A diagram alapján végig átlagosan 4%-os kaptatóra számíthattunk, ami csak ritkán volt picit lankásabb vagy meredekebb. Az út egy-két kilométert mezőgazdasági területen, mezők között haladt, majd a tetőig zárt erdőben emelkedett tovább. Kényelmesen tekertünk, nem siettünk; inkább beszélgettünk menetközben. Jól éreztük magunkat; kilátás híján visszagondoltunk a hátunk mögött hagyott napokra, a Pireneusok nagyobbik részére, illetve néha előretekintettünk a következő két napra. Lassan "megérkezett" a honvágy és a nosztalgia-érzés is. Jól esett visszaidézni a feledhetetlen Cirque Troumouse-t, és nagyon messzinek tűnt már barcelonai leszállásunk is. "-Mennyi minden, esemény történt már azóta; mennyi rengeteg szépséget láttunk már azóta!" Jól esett a Raid Pyreneen első napjára is visszaemlékezni; akár a Mt Urzumu vagy a Bagargui meredekségére, lovaira.
Az emelkedő több helyen kifejezetten a Pilisre emlékeztetett; leginkább a Király kúti nyeregtól Pilismarótra vivő út, illetve a Hoffmann fogadó fölötti út jutott eszembe. Noha közút volt, valószínűleg csak a helyiek használhatják néha; útközben egy óra alatt kettő autóval találkoztunk, bezzeg az utolsó kilométereken hat bringásnak köszönhettünk. Eleinte a meredekségből adódott, hogy csupán a 3. legkönnyebb fokozatomba kellett visszaváltanom, később már direkt törekedtem arra, hogy ne kelljen könnyebbe váltanom. A Marmare hágón csatlakoztunk be a főbb útra, kilátás semerre sem nyílt. A kereszteződés túloldalán pár ember és két, málhákkal megpakolt csacsi időzött. Filmezésem közben, kedvesen odaintettek. A Chioula hágó (1431 m) már csupán 70 m szintemelkedést jelentett. Ez a másfél kilométer alatt azt ecseteltem Péternek: "-Tudod, mi lenne most az igazi? Egy árnyas, pados, virágos, csobogó vizes, panorámás parkoló?"
11:15-re fel is értünk a tetőre, ahol kívánságom csak felerészt teljesült: virág és csobogó víz nem volt. A tetőn vendéglátóegységek, parkoló állt a turisták rendelkezésére, egy asztalhoz ülve nassiztunk, napkrémeztünk. Dél felé szép kilátás nyílt Ax les Thermes felé, illetve a - neves Tour de France hegyi befutóra, Plateau Beille-re és a szomszédos 2000-2200 m körüli kerek hegytetőkre.
Utolsó 2000m feletti hágónkra, a 2001m magas Port de Pailheresre induló leágazásig mindössze 8,5 km-t gurultunk. Az emelkedő lankás bevezetőszakasszal, zárt erdőben kezdett. A bringások tájékoztatására kitett tábla szerint a hágóút innen 15,4 km-re 1046m szintemelkedést jelentett. Az átlagmeredeksége 6,8%, maximális meredeksége 9,6%. (A Tour de France kb. egy hete kapaszkodott fel e hágóúton, igaz a másik - sokak által szebbnek tartott irányból. Az volt az a nap, amikor Ax les Thermesben mi is megnéztük a mezőnyt.)
A térkép szerint a meredek szakasz előtt csupán egy kis falura és néhány házcsoportra számíthattunk. Nagyon bíztunk benne, hogy tudunk venni valami ennivalót, mert nekem már alig volt energiautánpótlásom, de Péternek sem sok. Én mindig kevesebbet veszek, "joggal" számítok rá, hogy fél napon belül csak tudunk vásárolni valahol; akár kis faluban. 1-2 km múltán keskeny utacska ágazott le balra fölfelé, a hegyoldalra épült Ascou néhány házához. 15%-ot is elérő rövid meredeken értünk fel, ám boltot nem találtunk. További lankás kilométereken érkeztünk egy kis horgásztóhoz, majd utána Goulours néhány házához. Itt kemping is akadt, és talán ez volt a szerencsénk, mert a kempinghez kis pékbolt is tartozott. Bár talán boltnak sem lehet nevezni, hiszen egy lakóházban árulták a 4-5 fajtakenyér, illetve baguettet. A kemping recepciójánál üdítőt vehettem.
Noha tábla jelezte, hogy a játszóteret és a padokat csak a kemping vendégei használhatják, mivel a négyből egyiknél sem ültek, egyhez bátran leültünk megebédelni. Kb. 800m szintemelkedés és 9-10%-os kilométerek miatt nagyon szükség volt az energiára. A szomszédban hatalmas mammutfenyő emelkedett.
2-5-7%-os meredekségű, erdőben, illetve kilátást nem nyújtó völgyben pedáloztunk tovább. Ascou de Pailheresnek hívták azt a néhány házat, sífelvonós részt, ahol az út vagy egy kilométer hosszan jócskán kiszélesedett. Péter direkt nagy áttételben maradva, kiállva hajtott; úgy tűnt kíváncsiságból, vagy magának bizonyításvágyból nem váltott vissza kb. egy kilométeren át. A fák is megfogyatkoztak, ráláthattunk a völgy környező részére; a meredek szakasz itt kezdődött: még 6 km 8,5 - 9,5%-os meredekséggel. 20 kg-os málhával hajtva számomra az ilyen szakaszok vonják maguk után, hogy ízületeim, térdhajlatom kímélése okán néhány kilométerenként megálljak; itt is így terveztem. Egyelőre jó tempóban pedáloztunk, de itt még nagyon nem is volt miben gyönyörködni. A síközpontot elhagyva már füves hegyoldalban kezdődött meg a szerpentinsorozat: fél kilométeres egyenes szakaszokkal, egyenletesnek tűnő meredekséggel. Kb. a negyedik kanyarban már éreztem, hogy térdhajlatomra ráfér a megállás; jelezni kezdett, így a következő fordulóban - 3-4 km meredek után - meg is álltunk. Egész jól felkapaszkodtunk már, "fentebbről" egész jól rá lehetett látni a mögöttünk / alattunk hagyott szerpentinekre, illetve a szembülső hegysorra. Egyszerre 3 hajtűkanyart, azok 5-6 egyenesét is láthattunk, de a kék ég azért hiányzott. Az interneten szebb fotókat láttam már, mint ami nekünk élőben jutott. A folytatásban utunk hamar már a hágó felé hajtott egyenesen; másfél kilométer után újabb fotókért álltam meg; Péter továbbhajtott. Pár napja magamban rendbe tettem már ezt, hogy ritkásabb megállásai miatt ő ér hamarabb a tetőre, így egyáltalán nem zavart. A magas Pireneusokat elhagyva körbe már csak kerekded, füves "dombtetőket" láttam; az ausztriai Nockalm nemzeti parkot idézte a környék. Következő és utolsó megállásomnál bringám éppen az utolsó kilométer meredekségét és az aktuális magasságot jelző táblának támasztottam: 1905m-en voltam, és 9,6%-os meredekség várt rám.
A 2001m-es hágóra érve annak ellenére ért kellemes élmény, hogy éppen azt kaptam, amiről túrabeszámolóban már olvastam: békés lovak vártak, valamint egy kő épület állt a nyeregben. Ahhoz képest, hogy előző napba már nem fért bele a Chioula hágó, így e napra téve azt 12-re, a Pailheres hágóra való felérést pedig fél 4-re terveztem, órám 14:28-t mutatott. Jól haladtunk!!
A Pireneusokban eddig leginkább az napi Bagargui hágón, majd a Port de Lers, Chioula hágókon találkoztunk lovakkal. Míg az Alpokban jellemzően csak legelésző tehenek akadnak, a Pireneusokra a lovak is jellemzőek. Először a hágó előtt 200méterel állt négy ló, egymáshoz közel, párban egymáshoz simulva - meg sem mozdultak. Fent a nyeregben már kb. 20 ló állt, némely legelt; azok is alig mozogtak. Nem értettem: "-Mi történik itt? David Copperfiled állította meg őket?" Alig vártam, hogy végre mozgás legyen! A lovak elég testesek, de barátságosak, nyugodtak voltak. Akadt közöttük 4-5 csikó is. Több turista is fotózta őket.
Minthogy szép körkilátás is nyílt (előrefelé szép szerpentinekre), ráadásul a lovak is feldobták a képeket, sok irányból fotóztam erre-arra és persze a film sem maradhatott el. Péter hamarabb végzett, így miután abban maradtunk, hogy 10 perc múlva indulok, nekivágott a lejtőnek. Persze a fenti filmezés is elhúzódott (semmit sem akartam kihagyni), ráadásul a lejtő is több helyütt annyira klassz volt, hogy meg-megálltam több hajtűkanyarban: a hágóút ezen oldala valóban szebb volt mint a miénk, a nyugati. Egy neves külföldi túrabringás szerint ez a hágó a legszebbek közé tartozik. (Nekem viszont a Tourmalet, az általunk csak ködben látott Aubisque, és az andorrai Cabus (lentebb Botella) illetve Envalira hágók is jobban tetszettek.) Érdekesség egyébként, hogy a hágó keleti emelkedője mindössze bő autónyi széles; a Tour miatt persze tele volt festve szurkolói feliratokkal. Egyik hajtűkanyarban békésen pihengető lovakkal találkoztam. Mijanesbe már normál szélességű úton érkeztem. Itt kb. 1130m-en már melegebb fogadott. Minthogy pékség is akadt, jól esett az útra néhány finomságot venni; a jégkrémet nyugalomban, árnyas asztalhoz ülve fogyasztottuk el. Mint az élvezetes, nem sietős túrákon! Jól esett.
Utunk az Aude folyóvölgyig még 4-5 km-t, egészen 800m-ig ereszkedett. Míg a Pailheresen azt láthattuk, hogy a környező hegyek alig emelkednek fölénk, szinte az egész környékre fentről láttunk le, a patakvölgybe érve szűk, mély szurdokban találtuk magunkat. 2-4%-osan emelkedő erdei úton pedáloztunk. 4-5 km múltán érkeztünk Escoloubre les Bainsba, amely helységet a Raid lapunk jelölt, hogy pecsételnünk kell. Kb. 1,5 km hosszan elnyúló, ám végtelenül csendes, már-már elhagyott településnek tűnt. Nevéből adódóan korábban talán aktív bányásztelepülés lehetett, ám mára alig néhány házban tűnt úgy, hogy élet van. Az épületeket figyeltük, hogy hol pecsételhetünk, de emberrel is alig találkoztunk. Mivel a Raid Pyreneen útvonalát ideiglenesen elhagyva úgyis tovább akartunk tekerni Matemaléba - hogy másnap onnan helyi túrát hegyünk - és csak bő nap múlva visszatérni a Raidre, egyelőre abban maradtunk, hogy majd akkor pecsételünk!
Továbbra is 13-14 km/ó-s sebességgel haladtunk, ez csak később apadt 10 km/ó-ra. Az út végig a völgy bal oldalán, hegyoldalban haladt, gyakran tekergett és az erdő többnyire elzárta a kilátást. Csupán átsejlett a fákon a völgyre nyíló kilátás. Az előbbiek miatt nem nagyon álltunk meg; komolyabb fáradtság nélkül, jó hangulatban hajtottunk, kapaszkodtunk. Egy dologban nem jutottunk dűlőre: meddig érdemes hajtanunk csomaggal ? Mivel másnap dél felé teszünk külön túrát, Péter azt javasolta, hogy e nap minél tovább tekerjünk málhával, mert másnap az oda-vissza úton annál kevesebb vár ránk. Ezzel szemben én a minél további málhás tekerés miatt voltam bizonytalan. Hiszen így e nap és az azutáni nap málhával kell többet tekernünk, igaz másnap, helyi túránkra jut kevesebb. Mondjuk másnapra sem volt kevés a terv: háromszor is 2000m fölé tekerni, igaz csupán az 1200m-es völgyszintről. Végül Péter érvelését elfogadva minél további tekerést céloztunk meg.
Útközben a nosztalgiázás mellett néha már a hazaérkezésre is gondoltam. Már 14. napunkon jártunk; egy hét sem volt hátra; a Raidből pedig már csak kettő. "-Azért nem lesz rossz majd otthon rendes kajákat, finom felvágottakat, rengeteg zöldséget enni, stb. Viszont biztos, hogy eleinte folytatom is egy ideig a megszokott pudingevést!" - mondtam el gondolataimat.
Kb. bő fél óra tekerés után a gyenge felhőzetből váratlanul picit szemerkélni, esni kezdett. Nem tűnt nagy esőnek, így én szokás szerint inkább továbbhajtottam (egy kis felfrissülés jól is esett), míg Péter megállt beöltözni. Elmúlt évi 1-2 esetünk ismételte önmagát, mert - szerintem - megint nekem lett igazam; nem lett nagy eső; 5-7 perc után vetkőzhetett is, visszatért a napos idő. Mivel a lankás emelkedő lassan gyűlő szintemelkedést jelentett, egy óra "emelkedés" után, egy napos kanyarban eszegetésre álltunk meg. Ami a kajálást illeti, Péter fején találta a szöget: "-Tiszta előny, hogy egyszerű választani, hogy mit együnk: nincs hal, nincs kolbász, sajt, csak baguette és dszem / jam."
Az emelkedés még további órát tartott, a végén kinyíló sziklás völgy, bal oldalán hajtottunk. Kb. 1400m-re érve már síkon hajtottunk, majd amint kiértünk a katlanból, felértünk a Matemale - Puyvalador-i fennsíkra tomboló erős szél kapott el bennünket szemből. Fejben már ott volt bennem a jó érzés, hogy felértünk, leküzdöttük a hosszú lankás emelkedőt, ezzel szemben olyan erőigénybevételre lett szükség, mintha 8-10%-os emelkedőn tekertünk volna. Én hajtottam elől, komoly energiával pedáloztam, küzdöttem és fokozatosan lettem egyre morcosabb. Rossz kedvem lett. Talán még reméltem, úgy gondoltam belefér az estébe a 2017m-en található Lac des Bouillouses felkeresése, ám ez azzal a feltételezéssel történt, hogy síkon ripsz-ropsz a kempingbe érünk. Az erős ellenszél azonban több időt is igényelt és további erőt is szívott el.
Megküzdve jutottunk el Formigueresbe, ahol egy boltban alaposan bevásároltunk. Küzdelem után morcos hangulatban nem csoda, hogy bőven vettem finomságokat, sok mindennel (gyümölcsjoghurt, puding, Powerade, gyümölcs) kedvemre akartam tenni. Matemale-ig még 4 km-t hajtottunk; a duzzasztott tó melletti kempinget gond nélkül megtaláltuk. 1 8-ra érkeztünk meg, a tóig még 24 km, oda-vissza 48 km várt volna ránk, benne 500m szintemelkedéssel és valamennyi széllel, így inkább nyugis este mellett maradtunk. Már azzal is eltelt kis idő, mire a tulajnő megmutatta a bejárattól 5 perc sétára található sátorhelyet. Mint néha szoktam, megkérdeztem a tujanőt, hátha tud valamit mondani a másnapra várható időjárásról: egy újságot tett elém, mely szerint Osseja (ejtsd: Osszezsá) környékén 25-27 fok, Matemale környékén 18 fok körül várható.
Jól esett megint időben, azaz bőven sötétedés előtt a kempingben lenni; volt időnk ruhát is mosni és időben lefeküdni. Ám azt már hálózsákba bújáskor éreztük: ez bizony hidegebb éjszaka lesz, mint a korábbiak! (1540m-en nem csoda!)
A hazaiaknak az alábbi sms-t küldtem: A tervezett matemalei kempingben (1540m-en) vagyunk! Holnap korai indulással túra! Meteo mit mond 2 napra ? Már egy térképoldalon vagyunk a tengerrel!"

Adatok: indulás 9:00
Chioula hágó kezdte TM: 13:30 DST: 5,0 SAV: 22,2 AVS: 22,2
Col de Chioula 1431 m (11:15 - 35) TM: 1:29:26 DST: 18,12 SAV: 9,2 AVS: 12,1
Leág Pailheres hágóra TM: 1:39:40 DST: 24,0 SAV: 34,5 AVS: 14,4
Port de Pailheres, 2001 m (14:28 - 15:08) TM: 3:43:02 DST: 40,35 SAV: 7,95 AVS: 10,9
Aude folyóvgy, elág Matemale felé (16:28) TM: 4:15:53 DST: 56,34 SAV: 29,2 AVS: 13,2
Matemale, kemping (19:30) TM: 6:24:56 DST: 82,46 SAV: 12,1 AVS: 12,8 TR/D: 82,61 MXS: 60 ODO: 110824

Szintemelkedés (max pulzus, átlag pulzus, kalória, szintemelkedés)
Col de Chioula hágóig - 125 790 kcal 590 m
Lejtő, elág Pailheresre - 102 49 kcal 0m
Port de Pailheresig 148 128 1165 kcal 20 + 1046 m
Aude patakvölgy 128 84 99 kcal 20 m
Matemale kemping 140 124 1131 kcal 735 m
ÖSSZESEN: - 3234 kcal 2411 m

Költség:
- kemping, Lordat, 2 főre (adó: 0,2 EUR/Fő) 12,4 EUR
- Miljanes: kisbolti vásárlás, fagyi… ??
- Formigueres: 3 konzerv, 1 Powerade, 1/3 l üdítő, 4 gyümjoghurt, 2 alma, 2 őszibarack 16 EUR

GYÖRGYI GÁBOR