14. nap: RAID 8. nap Col Chioula, Port de Pailheres

16. nap: RAID 10. nap Col Garavel, Jau Col Palomere, Cerbere (CÉL)

15. nap - Augusztus 2, csütörtök - RAID PYRENEEN 9. nap: Helyi / Raid-től független túra: Matemale - Mont Louis - Osseja - Coma Morera (2205 m) - Osseja - Font Romeu - Mollera dles Clots - Col de Pam (2005 m) - Mont Louis - Matemale = 113,05 km + 2390 m szintemelkedés

E nap végéig összesen: 1596,16 km + 32401 m szintemelkedés (azaz átlagban több, mint 2000 m szint jut 100km-re)

Mobiltelefonunk órája 7:10-kor szólalt meg, ám mindkettőnknek jól esett még 20 percet tovább szundikálni. Éjjel a hűvös miatt még egy hosszúujjút magamra kellett húznom, ám a reggel sem volt meleg. A sátorból fejem kidugva odakint köd fogadott. Pulzusmérőm hőmérője percek multán 13 fokot jelzett. Első barátságtalan reggelünk volt a Pireneusokban; nem az a fajta, ami lelkesedésre ébreszti az embert, de a remény bennünk volt.
A kinti hűvös, ködös idő miatt a meleg sátorban reggeliztünk; közben azonnal fülünket hegyeztük, amint apró koppanásokat hallottunk a sátorponyván. Néha csak apróm fenyőtűdarabok hullottak, ám 2-3 percig eső is esett. Nem az az idő volt, amikor alig várja, hogy útra keljen, ám nem tudhattuk, odébb milyen idő fogad….. estére az egész 30-50 km-es környék időjárási jellemzőjét megértettük.
Ami a napi tervet illeti, elsőnek az Osseja fölötti Cima Morera 2205m (ez egyébként BIG) emelkedő is) magasra vezető emelkedőt néztem ki (az interneten szép fotókat találtam), utána terveztem a szembülső hegysoron található két, egymáshoz közeli kaptatót, a 2040 m magas Mollera dles Clots-ot és a Col de Pamot. Végül, azon voltam, hogy a nap végén még beleférjen a közeli - mindössze újabb 400 m szintemelkedést jelentő - Lac des Bouillouses felkeresése. Utóbbiban most az írás közepette már nem vagyok biztos, abban viszont igen, hogy úgy terveztük, hogy a kempingbe való visszaérkezés után még egy-másfél órás kerekezéssel eljussunk a Raid pecsételőhelyre Escoloubre-ba, illetve onnan akár picit tovább. Következő, utolsó napunkra nem akartam túlzott (akár 140-160 km-t) távot és sok hegymászást hagyni, mert napsütésben képzeltem el feledhetetlen megérkezésünket a Földközi tengerhez és a Raid teljesítés befejezését. (jó volt erre gondolni)
Én már beöltözve (Mez, polár, hosszúujjú, szélfogó mellény) készen álltam az indulásra, amikor Péter utamra indított; ő még beült WC-re. A tó szintjétől a hágóig 5 km és kb. 180 m szintemelkedés állt előttem. Hogy ne izzadjak meg, eleinte nyugiban pedáloztam a ködös, hegyoldali úton, ám idővel csak-csak felgyorsultam. Nem tudom mi szükség volt rá, de tulajdonképp azért pörgettem jobban, hogy biztosan Péter előtt érjek fel. Úgy éreztem, hogy ő biztosan tempót fog menni mögöttem.
A tetőre érve (9:05-10) éppen készítettem két fotót, amikor a Nap halványan átsejlett a ködön. Jó jel volt és szép! A lejtőn már egyre jobban lehetett látni, majd 2-3 km után teljesen kiértem a felhőből és kék ég, valamint csodás napsütés fogadott. Csodás volt: visszafelé a párás sütött át a Nap. Lankás, reggeli fények által megsütött domboldalon tekergett le utam Mont Louisba, ahol a körforgalomban egy neves helyi politikus (Emmanuel Brousse) szobra és emlékműve állt. A kisvárostól Osseja, első emelkedőnk tövéig a főút változatosan lejtett. Régen tekertünk már ennyire forgalmas főúton, sok kamion, teherautó is akadt, ráadásul széles padka kevéssé. Mivel a hűs reggel miatt alaposan beöltöztem, a lejtőn hamar megizzadtam; rövidre vetkőzhettem. Széles volt a völgy; mindkét oldalán a hegyek melegebb égtájat mutattak; inkább kerekdedek voltak a hegygerincek, csúcsok, alig lehetett látni nagy erdőséget. Később ezt közelről, az emelkedőn is megtapasztaltuk.
Amikor Saillagouse-ban megálltam és benéztem egy tabacba videokazettát nézni, azt hittem útközben Péter akár meg is előz majd. Nem jártam sikerrel (Font Romaut mondták, ott lehet kapni!), pedig e nap már mindenképp szükség volt új kazettára. Átlagban naponta kb. 20-25 percet filmeztem. Az ossejai leágazás előtt már szemeztem a hegyekkel; azt figyeltem, vajon melyik lehet, ahová emelkedőnk felvisz. Az út közben viszont hullámossá vált, Saillagouseban véget ért a nagyrészt folyamatos lejtő.
Bourg Madame előtt 4 km-rel kis átkötő úton tértem le Osseja felé, ám a 3 km-re fekvő városig még 2-3 rövid hupli, hegymászás állt előttem. A kisvárosban vettem pár péksütit, majd árnyékban el is fogyasztottam őket. Péternek küldtem egy üzenetet, hogy hol vagyok, ám a főtérre gurulva meg is találtam a fiút! Ez ám a szerencsés véletlen; örültünk egymás meglelésének. Megint elszaladt az idő; nem is értettem, hogy lett máris 1 12. A főtér környékén árnyas fák, padok, kávéházak akadtak, miközben itt-ott a fejünk fölött keresztben madzagra lógatva francia zászlócskákat fújt a szellő. Ilyen helyen édes egy fagyikehelyre beülni és élvezni a nyugalmat, hangulatot!
A központból kis utcácskán értünk a kisváros végébe, ahol tábla jelezte a francia-spanyol határon található 2205m magas Cima Morera csúcsra vezető erdészeti utat (forestry road). Ez kellett nekünk; kellemes meglepetés volt a kitáblázás.
Az emelkedő egy kemping mellől indult, néhol kissé kátyúsan. Éppen örülni kezdtem a hajtűkanyarba "tett" szuper, hibátlan aszfaltnak, ám azután ismét imitt-amott lyukasan folytatódott a kaptató. Az út egyébként fölfelé kifejezetten jól járható volt, de lefelé azért illett odafigyelni, nem túlzottan megengedni a kerékpárt. A körpanorámás csúcsra egy indulással azonban pár km után kettéágazó és fent összefutó út vezet fel; az utóbb általunk választott 14 km-en 950 m szintet leküzdve, jellemzően 6-8% meredekség mellett ért fel.
Mint napok óta, együtt haladva, jó hangulatban forgattuk a pedálokat a tűző napon. Izzadtunk is alaposan; bár reggel jócskán hideg volt, sajnáltam, hogy végül nem az ujjatlan 100 hágósok klubja mezem vettem fel. Hátrafelé hamar a mélyben láttuk Osseja házait és mögötte halványan a völgyet és a hegyeket, előrefelé pedig a kopár hegygerincet, ahol nem tudtuk még melyik is lesz a mi csúcsunk. Azelőtt utunk egy ideig bozótosban vezetett, később száraz fák, fenyők is akadtak. Ebből a szempontból a hegység a száraz Balkánt idézte. 1660m-en értünk az elágazáshoz, ahonnan a rövidebb és a másikhoz hasonlóan már árnyas, erdei úton pedáloztunk tovább. Az út mellett félig keresztbe fordítva egy kordon állt, ám a rá kitett francia szöveget nem értettük. Mivel csak félig állt keresztbe, továbbhajtottunk. Az indok egy km múlva derült ki: favágás!
A folytatásban egy fotózás alkalmával különváltunk, ám 1-2 km múlva már együtt falatoztunk az út mentén; ideje volt e nap is napkrémeznünk. Bezzeg tavaly, az esős időben egy hétig sem volt erre szükségünk Svájcban. Kedves volt útközben néha békés tehenekkel találkozni. Az egész úton általában kb. 20 percenként találkoztunk autóval; erdészeti út léte ellenére (a kordont nem számolva) a Pilissel szemben itt nem zárták el sorompóval az utat a turisták, kirándulók elől. Tetszett az út; kilátás is nyílt időnként és a korábbiakkal szemben a száraz erdőség, kerekebb hegyek miatt más jellegű volt ez a vidék, mint a korábbiak. Kb. 1900m fölé érve bújtak elő hátrafelé a hegyek. Legelésző tehénkék mellett elhaladva Péter Bon (Boun ?) Appetite - tel köszönt nekik! Egy kilométerrel följebb, a ritkuló erdőben Péter lett figyelmes rá, hogy egy hajtűkanyarból jobbra picit letérve ott bizony egy hágó van: az 1993m magas Col des Pradellesre értünk, mely a térkép szerint 1999m. Jobbra, nyugat nyílt igazán szép kilátás; itt futott össze a két irányba felkapaszkodó kocsiút. A folytatásban egyelőre kelet felé, a hegygerincre, illetve kempingünk irányába nyílt szép kilátás, fotózásom közben Péter természetesen továbbhajtott, én viszont szuper képeket csináltam. Az utat innen már csak ritkásan kísérték fenyők, majd 2100m felett azok is elfogytak, így tisztán látszottak a lankás hegygerincen legelésző lovak. Visszanézve, kempingünk környékén bizony még felhők ültek. Érdekes volt! Itt, a spanyol határnál (főleg lent Ossejában) tombolt a 30-32 fokos meleg, tűz a Nap, a kemping pedig nem tud megszabadulni a felhős, hűs időtől. Azért még reménykedtem.
Az utolsó kilométer már lankásan emelkedett, szép kilátás nyílt a túloldalra, spanyol hegyekre, völgyekre. Ez igazi körpanoráma volt; közvetlen közelünkben semmi sem magasodott fölénk, csak néhány kilométerrel odébb a gerincen. Picit párás volt, de messzire körbe lehetett látni; megfogott a körpanoráma és a kellemes idő. A füves tető és a körkilátás picit a szlovák Králova Holát / Királyhegyet idézte. Kempingünktől kb. 35 km-re lehettünk légvonalban. Sokféle fotót csináltunk, picit lesétáltunk a spanyol oldalon, majd 14:10-kor elhagytuk a tetőt.
Egyértelművé vált, hogy már csak a két Font Romeu fölötti emelkedőcske fér bele a napba. A lejtőre videokamerámat hátizsákomba tettem, azt pedig hátamra véve próbáltam megkímélni a drága technikát. Sokat a nyereg fölött rugózva ereszkedtem, emiatt, illetve a fékezések miatt a fél óráig tartó lejtőzés is fárasztó volt. Ossejában megint eszegettünk egy kicsit, Péter az éppen elpakolászó piacon vett finom barackot. A főútra visszaérve, a hátszélben jólesően, lendületes iramot diktáltam. Alig vettük észre lankás emelkedését. Souillouse-ba érve az Ecomarchéban vásároltunk; mire Péter is kiért, én gyorsan már be is nyomtam egy csokit és banánt. Szaladt az idő, eddig bátran időztünk, gyönyörködtünk, ám ezután nem ártott az óránkra is nézni. Nem szeretem, ha sürget az idő, miközben gyönyörű a táj, vagy élvezem valaminek a hangulatát!
Meglepőmód ellenszeles kilométerek következtek, utunk 6 km-n át, 1490m-ig emelkedett; ahol Font Romeu felé, kis útra tértünk le. A napos és hátszeles úton egyből jobban élveztük a pedálozást; jó erőben éreztem magam, megfelelő iramot diktáltam, de - mivel Péter régebben / kevesebbet evett - nem is akartam gyorsabban menni. Egy szakaszon, Font Romeu előtelepülésénél tapasztaltam, hogy picit leszakadt, ekkor picit visszább is vettem a tempóból, majd csodálkoztam, amikor nem sokkal később az élre állva ő kapcsolt nagyobb sebességre. Ahelyett, hogy tartalékolna az erejével, szinte versenyezni kezd ? Mire jó ez ? - gondoltam, de követtem. Én aztán le nem szakadok; most felvettem a kesztyűt. Úgy látszik e nap végre jó erőben éreztem magam és málha sem volt a bringánkon, itt ráadásul fotózni való sem akadt. Kb. 1600méteres magasságban egy elágazástól vagy kanyarból tőlünk fél kilométerre komoly és nagy naperőmű (CNRS - cégnév vagy a naperőmű neve; link: LINK ) bukkant elő. Megcsodálás után továbbhajtottunk. Font Romeuban, amint egyre inkább belvárosias jellegűnek tűntek a házak, egy banknál próbálkoztam pénzt kivenni; Péter továbbhajtott. Meglepett, hogy hiába próbálkoztam, nem jártam sikerrel. Tovább erősítette külföldi bankkártyás próbálkozásaimtól való viszolygást. Ahogy továbbhajtva egyre forgalmasabb, felkapottabb lett a főutca, egymást érték az üzletek, sok turista is sétált, elgondolkodtam: Hogy találjuk majd meg egymást Péterrel ? Fogalmam sem volt hol áll majd meg, vagy meddig hajt tovább.
Sikertelen pénzkivét miatti mérgemben csak egy újabb próbálkozás járt az eszemben; így utólag sajnálhatom, hogy semmi fotót nem készítettem Font Romeuról. Látogatott üdülőközpontnak tűnt. Egy kis téren Pétert is megtaláltam, vele szemben pedig bankautomata is akadt, ahonnan percek multán már mosolyogva jöttem ki: lett pénzem a miniDV kazettára, amit - egy közeli boltot találva - hamar meg is tudtam venni. Péterrel abban maradtunk, hogy nyugisabb kajálóhelyet, padot keresünk, így folytattuk a kerekezést. A városból kifelé hajtva Péter vezetésével egyre gyorsultunk, nőtt a pulzusom, de mint jeleztem: eldöntöttem: ha már teljesen értelmetlenül siet, vagy velem akar versenyezni, most vállalom; nem szakadok le. Így haladtunk előre, és közben azt is próbáltuk figyelni, hogy hol lehet a leágazásunk. Végül már fenyők között, de félig panorámás úton haladva egyszer csak Péter talán a korábbinál is jobban megiramodott talán (nem emlékszem teljesen), amikor miközben odaszóltam: "-Mi a francban sietünk ? Versenyezni akarsz ?" én is a pedálra tapostam és felsprinteltem a tetőig, leágazásunkig. Én értem fel elsőként. Jól esett ez, oda kellett már magam tenni! Árnyas padra ülve, falatozás kezdetén Péter a versenyzést cáfolta: csupán mielőbb enni akart már. Hát…… akár így volt, akár nem, továbbra is teljesen értelmetlennek tartottam, hogy Európa túlfelén, ahelyett, hogy a túrát élvezné, szinte időfutamozzunk pár kilométert.
Az 1836 m magas Col du Calvaire-t jelölő táblától nem messze, egy ideig kis feszültségben falatoztunk, majd - az idő sürgetése miatt - megbeszéltük, hogy mivel nekem a korábbi fél-étkezés miatt kevesebb plusz energiára van szükségem, nekivágok a két 4-4 km-es emelkedőnek, egymás után mindkettőt felkeresem, addig Péter csupán a 2005 m magas Col de Pamot látogatja meg. Aztán igyekszünk a kempingbe. Reggel elvben azt terveztük, hogy este még 1-2 óra tekeréssel visszatérünk a Raid útvonalára és akár átkelünk a következő két - néhány kilométer mászást jelentő - kishágón, az 1099m magas Col de Moulison és az 1256m magas Garavelen. Az estét illetően én még ezzel számoltam.
A leágazástól turisták által kedvelt úton, félig ritkás fenyőerdőben kerekeztem közepes emelkedőn. 2 km múltán az út - parkolási célból kb. 8 sáv szélességűre bővült, majd sífelvonó, egyén felvonó épületei és vendéglátóegységek, illetve egy dodszempálya (ha jól emlékszem) következett. Első emelkedőnek a magasabbat és a Péter által kihagyott, 2040m magas Mollera dels Clots-t vettem célba. A parkolókat és az épületeket elhagyva már csendes úton haladhattam, amely egyenletesen, enyhe ívben fordult jobbra, északnak, miközben balra szép kilátás nyílt a széles völgyre és a francia-spanyol határon emelkedő hegyekre, így délelőtti hódításunk, a Cima Morera felé is.
A sífelvonótól újabb 2-3 km múlva ért véget az út egy kis parkolóban; szemben egy kis dombsor zárta el a kilátást, melyre ülőszékes felvonó közlekedett. Táblát sem találtam, feliratot sem, így szinte a semmiről készítettem képet, miközben egy kedves francia házaspár szólított meg. Természetesen szóba jött a túra útvonala, a következő na is, aztán magyar lévén, szóba hozták, frissen választott francia elnöküket, Nicolas Sarközy-t és még az általuk nagyon szeretett magyar királynő Sissy is terítékre került.
Búcsúzás után gurulás, majd a Col de Pam következett. E sífelvonótól ez már csupán újabb 2 km-t jelentett, mely felénél inthettem a lefelé guruló Péternek. Kerekezés közben felhők leptek meg. Hogy miért ? Nem annyira az égiek, hanem a szintben velem, itt-ott, fák között látott pamacsok. Enyhe aggodalommal igyekeztem tovább: "-vajon ebből milyen idő lesz ?" A hágótábla előtti utolsó fél kilométeren a fák között itt-ott ködfoltok tűntek fel és a hágóra érve, a parkolón át is több helyütt ködpamacsok "gyülekeztek". Gyorsan készítettem pár fotót, nagy nehezen, kőre állított masinával önfotókat is, majd hozzáöltöztem a hűvösebb hazaúthoz. Összesen kb. 10 perc hátránnyal indulhattam Péter után, mely azt jelentette, hogy előttem ér majd a kempingbe; sőt már pakolni is elkezdhet, mire befutok. Éreztem is emiatt, hogy esetleg picit neheztel majd, hiszen gyorsan kellett összecuccolnunk, hogy még tekerhessünk sötétedésig.
Lemaradásom és épp amiatt, hogy mielőbb indulhassunk, minél kevesebb szó érje a ház elejét, továbbra is sietve hajtottam; ráadásul a közeli felhőpamacsok is igyekezetre ösztönöztek. Nem szeretem a ködöt, hideget.
A Col de Calvaire-n már napsütésben csatlakoztam rá a főútra, mely továbbra is lejtett. Kb. 7 km lejtős, illetve sík szakasz után tértem rá a már hazai, szomszédos - reggel ködös-napos hágóra vezető változatosan emelkedő útra (ez 158m szintemelkedést jelentett). Ahogy tegnap is a célegyenesben (15 km-rel északabbra), ismét megtalált az erős szél; és most nem a déli szél, hanem az északi "követelte" utolsó erőtartalékaimat. Pontosabban, erre csak azért volt szükség, hogy nagyjából tarthassam a tempót. Mivel az út részben kanyargott is, illetve néhol rövid ideig hegyek tövében haladva, azok védtek a széltől, időnként kellett percekig küzdenem. Szerencsére a hágó közelsége és az a tudat, hogy igyekeznem kell minimalizálnom a Péterrel szembeni késésem, adott annyi lelki erőt, hogy ne adjam fel és álljak be a lassabb iramra, hanem inkább utolsó erőtartalékaimat igénybe véve, de minél kevesebbet lassuljak. A hágó előtt 1-1,5 km-rel kezdődött a fennsík, melyen talán valamivel gyengébb volt már a szél. Itt már nem sütött a Nap, felhők alatt tekertem és láttam is oldalt, hogy bizony reggel óta megmaradt a "természet fehér paplanja". Előreszegezett fejjel, határozottan néztem előre és koncentráltan forgattam a pedálokat….. aztán egyszer csak egy kis alak formájában bringás tűnt fel… majd kivettem, hogy a színek alapján bizony Péter lesz az! Ez volt ám a meglepetés, hiszen nem is üldöztem őt, nem is gondoltam, hogy utolérhetem, behozhatom a 10 perces hátrányt.
Még nagyobb kedvvel robogtam utána, hogy lehetőleg még a lejtő előtt (ott nem kunszt az előzés) érjem utol. Így is lett. Odaintettem neki és tempóm tartva megelőztem. Bár nem is volt célom, de ezzel helyre tettem a versenyzéseket!
Nem is néztem hátra, de kb. 4 km lejtőzés után tűnt fel, hogy Péter is beállt mögém, rám tapadt. A tó közeli, kempinghez vezető bekötőúton picit már visszább vettem; nem voltmiért sietni.
Napi túránk végeztével (19:15) Péter vetette fel, hogy van-e értelme gyors összecuccolás után sötétedésig hajtani, esetleg szürkületben vagy sötétben történő sátorverést vállalni és kései fekvés miatt másnap később indulni, ahelyett, hogy időben nyugovóra térnénk és másnap korai "rajtot" vennénk. Ezzel persze meg is spóroltunk egy felesleges sátorbontást és sátorállítást; a reggeli 35 km-t és plusz 350 m szintemelkedést pedig "nudlinak" tartottuk.
Mivel a maradás mellett döntöttünk, a 13 fokos hideg miatt a recepció melletti büfénél vacsi előtt vettem egy kis pizzát (3,5 EUR), majd jöhetett a banános, pudingos vacsora. A tulajnővel közben kicsit elbeszélgettem az időjárásról, mivel a kempingnél valóban megmaradt a hideg idő, ám nekünk napközben - főleg Osseja környékén - 28 - 30 fokunk volt. A hölgy azt mondta, hogy ez a környék jellemzője: a lenti, ossejai völgyben kellemes idő lehet, miközben e - jellemzően - hideg völgyben "tombol" a hűs.
Este az alábbi sms-t küldtem haza: "Megvolt az 1. hideg (ködös) reggelünk (13 fok) és most is az, de ahol tekertünk, ott 30 fok felett volt.J Cima Morera határcsúcs körpanorámával, tehenekkel, majd Font Romeu felett kétezres. Holnap vár a tenger és a meleg J"
Nagyon vártam már; teljesen feldobott: MEGLÁTJUK A TENGERT!!!! RAID-ünk utolsó napja következik; másnap véget ér az óceántól tengerig való Pireneus-átkelésünk.

Adatok: indulás fél 9 tájban
Col de la Quillane, 1713 m (9:05-10) TM: 25:15 DST: 6,28 SAV: 14,9 AVS: 14,9
Osseja TM: 1:20:50 DST: 30,8 SAV: 26,5 AVS: 22,9
Coma Morera, 2205 m (13:50 - 14:15) TM: 3:10:32 DST: 46,56 SAV: 8,6 AVS: 14,6
Osseja (14:45-15:05) TM: 3:41:00 DST: 60 SAV: 26,5 AVS: 16,3
Col du Clavaire… leág TM: 5:14:30 DST: 83,34 SAV: 15,0 AVS: 15,9
Puig de la Tossa, 2040 m TM: 5:36:31 DST: 87,9 SAV: 12,4 AVS: 15,7
Col de Pam (2005 m) 18:15-24 TM: 5:51:25 DST: 92,32 SAV: 17,8 AVS: 15,8
Matemale, kemp (19:15) TM: 6:40:36 DST: 113,0 SAV: 25,2 AVS: 16,9 TR/D: 113,05 MXS: 55,5 ODO: 110938

Szintemelkedés (max pulzus, átlag pulzus, kalória, szintemelkedés)
Ossejáig 157 116 628 kcal 317 m
Cima Morera és lejövetel Ossejáig 153 120 1119 kcal 942 m
Claviere hágó, leág Col de Pam-ra 178 131 1114 kcal 903 m
Col de Pam-ig 157 125 115 kcal 70 m
Matemale kempingig 160 127 444 kcal 158 m
ÖSSZESEN 2390 m

Költség:
Osseja, 4 péksüti 4 EUR
Font Romeu, miniDV kazetta 11,9 EUR
Pizza a matemalei kempingben 3,5 EUR
Kemping 1 főre leosztva (2 éj !) 13 EUR
ÖSSZESEN: 32,4 EUR

GYÖRGYI GÁBOR