9. nap: Cime Bonette (2802 m), Col de Vars (2109 m)

11. nap: N Dame Clausis (2400 m), Col Agnel (2744 m)

2008. július 26, szombat – 10. nap: Guillestre – Briancon – Col d’Izoard (2361 m) – Ville-vieille – Molines en Queyras = 80 km + 2091 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv, szint: 1153,61 km + 18364 m szintemelkedés

3/4 8-kor szép napsütéses idő, kék ég fogadott. Reggeli után kimostam még 1-2 mezt, zoknit, gatyát, majd fizetni mentem. Amilyen felszerelt és igazán korrekt, rendben levő kemping volt, meglepett a mindössze 5,5 EUR-s ár, ami ráadásul a meleg vizes zuhanyozás árát is tartalmazta.
Eddig egyszer, 2005-ben tekertem a főúton Guillestrétől Brianconig, akkor az erős ellenszél miatt nem maradtak annyira kellemes emlékeim, noha a táj igazán szép. Ezúttal napsütéses szélcsendben sokkal jobb kedvűen pedáloztam; így a kis buckák: emelkedőcskék-lejtőcskék akadályait is könnyedén vettem. Ahogy a neten tapasztaltam, valóban pár kilométerenként követték egymást a kempingek; egy alkalommal az út mellett fürdőtó is akadt a kemping közelében. Féltávnál már vártam is a havas sziklatömegre való csodás panorámát, azonban ez már a 2-300m szintet adó emelkedőről nyílt. Mire Brianconba értem (11:45), a reggeli energiái valahogy el is fogytak, éreztem ezt az erőmön is, így jól jött a nagy Champion áruház. Bringámat szokás szerint a kormánytáska kivételével a cuccokkal együtt kint hagytam, majd bent kedvemre vásároltam finomságokat: banánt, péksütiket, baguettet, gyümölcsjoghurtot és pudingot, Powerade-t, meg a kötelező néhány konzervet (a konzervek 85%-a mind hal - amerre én járok Franciaországban). Az áruház árnyékában a péksütikből, pudingból, joghurtból be is gyűjtöttem annyi energiát, hogy elég legyen a következő, a Col d’Izoard hágóút alsó felére. Közben az idő jól elszaladt; 12:50-kor folytattam utam.
Az Izoard hágóút sem volt már újdonság (így a motiváció is kevesebb), hiszen 2004-ben dél felől már málhával feltekertem a legendára (ráadásul a sziklás-kopár Casse Desert felől), ezúttal éppen ezért választottam az északi oldalát, hisz akkor ezen gyorsan végiggurultam.
Kulacsaimban nem volt sok víz, de gondoltam, úgyis lesz majd módom tölteni – és reméltem, nem bánom meg eme döntésem :-) Az 1240m-ről induló hágóút első 2 km-e 7%-os meredekséggel kezdődött. Egy korai hajtűkanyarban pedáloztam, amikor fentről érkező versenybringások egyike málhával megpakolt bringám meglátva ilyen véleményt jelzett: „-Ollállá!”
A következő sík-lankás szakasz elején viszontláttam 2006-os Fort Gondrans-i leágazásunkat, majd tábla jelzett egy EU-s tó-duzzasztós projektet, melynek egyébként nyomát sem láttam. 2004-ben lefelé tűnt fel és azóta már tudom, hogy ez az az EGYETLEN hágóút (!), ahol a kerekeseknek szaggatott felfestéssel külön bringasávot választottak le. Városban még érthető, de hogy hágóúton!! Ráadásul szerintem annyira azért nem is forgalmas! (Bringás szempontból sem). Ezúttal én is ezen bringasávban forgattam a pedálokat és élveztem a már megszokott francia, alpesi bringabarát kilométerjelző táblákat a hágóig hátralevő km-rel, aktuális magassággal és következő km meredekségével. Cervieresbe (1636 m) érve víztöltési és falatozási szándékkal tértem le.
Egy faragott fa vályúba folyamatosan ivóvíz folyt – ezzel ez megoldódott, enni pedig egy bezárt hotel előtti asztaloknál volt lehetőségem, nagyon kényelmesen. A hágóút meredekebb része a települést elhagyva kezdődött: 6 km-n át 7,3-9,5%-os meredeken, majd a végén már „csak” 6,7%-osan. Már 2 km multán picit felhősebb volt az idő, de szerencsére esőt semmi sem jelzett; nyugodtan kerekeztem. Picit fentebb, erdei részen, ahol szép szerpentinkanyar is akadt, videóm letéve ismét videóra vettem magam tekerés közben – az Izoardon. Csináltam egy kezes menetközi filmezést is, miközben a felhők sunyi módon közeledtek a rögtön fölöttem magasodó hegyek fölé. Kilátás itt csak visszafelé nyílt egy kevés (ott is egyre mogorvábbak lettek a felhők), előre csupán néha láttam a hajtűkanyarokat. A fenyőerdő kellemes, szép volt; tetszett. Forgalom sem volt nagy.
1900-2000m magasságban kezdett el csepegni az eső. Egy ideig még tekertem tovább, ám ahogy erősödött, végül egy kanyarban a fák alá húzódtam. Kb. negyed órányit várakoztam a nem túl erős esőben, miközben egy másik málhás túrázó is elhajtott fölfelé – végig kiállva hajtva. Azért egy picit ez is hatott, hogy ne várjak túl sokáig (haladnom is kellett, este vártak rám Molines en Queyrasban) és végül cuccaim az esővédővel letakarjam, majd én is folytassam a mászást. Ráadásul előrefelé világosabb is volt, igaz oda is közelítettek felhők. Néhány km múltán el is állt a csepegés, levetkőzhettem és szép fotót csináltam az akkor már előbukkanó hágóról: elszórtan fenyők között, fölött tekergett az út, mely fölött északról a jellegzetes, Izoard-os kopár, kőomlásos, morénás hegyek magasodtak. És még egy turistaház is akadt! A szerpentinek utolsó kanyarjaiban, a hágótól 1 km-re jártam már, amikor ismét rázendített az égi „áldás”; ezúttal erősebben. Mégis megálltam megörökíteni a visszafelé nyíló tekergő út nyújtotta panorámát; eső ellenére sem maradhatott ki. Az utolsó percekben persze felpörögve tempót mentem, igyekeztem – reméltem, hogy ezt a pár percet megúszom bőrigázás nélkül. Útközben ráadásul a hulló jégdara fakasztott mosolyra: KALAND ! Pedig ezzel még nem volt vége, sőt…
Az ismerős 2361m magas Izoard hágóra érve (17:00) nem is figyeltem a hágó magas kőoszlopát. Gyorsan fedelet kerestem. A jobb oldalon két motoros srác mögé én is bőven befértem egy fa bodega kb. méternyi fedett résez alá. Ahogy fedél volt a fejem fölött és leszálltam a kerékpárról, a komoly esőt és a kormánytáskán a még el nem olvadt fehér jégdarát tapasztalva erősen elmosolyodtam, sőt nevettem! „-Hát ez nem semmi!” Élveztem az esőt – úgy persze, hogy védve voltam tőle. Percekig még kimelegedve néztem az esőt, hallottam a dörgést, láttam a távolabbi villámokat és figyeltem, ahogy jönnek, majd ereszkednek a felhők. Sőt kb. 20-30 perc múlva már a túloldali kilátásból sem maradt semmi.
10 perc után elmúlt a kimelegedés, 20 perc múlva picit falatoztam is, majd utána rájöttem: jó lesz valamit még magamra venni, mert hűl a levegő.... vagy legalábbis mozgás nélkül már nem volt melegem. Az idő múlása közben néha újabb fotókat, videót csináltam a fedél alól, illetve egyszer az útra kimenve a bódéról és az ott védett helyen pihenő bringámról, ám 3/4 6 táján már azon gondolkodtam: ha nem látszik, hogy lassan elmenne az eső, nem várhatok sokáig, mert – várnak is rám – ha hűlni kezd, 6-8 fok is lehet és nem lesznek jobbak az esélyeim. Mire nekiindultam 5 perc különbséggel két bringás is felért az esőben, igaz mindkettőjük meleg ruhát vett magára, bringáját feltette az érte jött, vagy rá váró autóra, majd „időjárásra fittyet hányó bringás” kerekes módjára a meleg autóba ülve elhajtott. Mielőtt a második ezt megtette, indulásomkor éppen autójuk előtt – már a nyeregben ülve – kitártam karom, így jeleztem, hogy „-Jöhet a lejtő, én napban és esőben is bringás vagyok, nem pedig papírkutya!”
A kezdeti kilométereken még csupán óvatosan kellett ereszkednem. A Casse Desert morénás, legendás szakasz és 30 m emelkedő végén meg kellett állnom két fotóra! A hágó előtt is, a Casse Desert környékén is az esős időben itt-ott párafoltok, felhőcskék úsztak; sőt harmadrészt el is takarták a hegyet. A folytatásban 5 km-n át 9-10%-os lejtő következett, majd 1 km megszakítás után újabb 2 km-n át. Az egyik, talán az első hajtűkanyarnál tapasztaltam, hogy – bár csupán 25-28 km/ó-val ereszkedtem -, hiába húztam teljesen a fékeket, az esőben, vizes úton nem lassult a megpakolt bringa. Gyorsan tennem kellett valamit, mielőtt a hajtűkanyarig nem értem. Lábam a földre szorítva lassítottam a bringát. Eleinte picit még billegett a bringa, ám hamar belejöttem. Eszembe is jutott a Readers Digest cikke Indurain 1994-es esetéről, mikor a Mont Ventoux-ról ereszkedve – túlmelegedés miatt lecsúszott volna az útról, de lábát letéve az úttesten tudta tartani a versenybringáját.
A következő egyenesben újból húztam a fékeket, de hiába. 25 km/ó-nál nagyobb sebességről nem tudtam lassítani. Teljes fékezéssel is sebességmérőm 26, majd 26,5, majd 27.. km/ó-t jelzett. Ismét kamáslis cipőmmel fékeztem le. Nem volt kedvem 10 km/ó-s sebességen tartani a bringát, ezért jártam így még kétszer. Egyszer cipőmben alulról vizet éreztem, de mikor később megnéztem a talpát, nem látszott rajta sem lyuk, sem jelentésen észrevehető kopás. Alig vártam már, hogy végre túllegyek a szerpentinsorozaton és megengedhessem a kerékpárt. Brunissardban ezt végre megtehettem, miközben már kezemen éreztem, hogy picit talán fázik is. A következő kis falucskában gurulva egy autó „szórakozott” előttem és ahogy haladás helyett váratlanul fékezett, meg is ijedtem: „-Na ne csináld már, nem tudok megállni!” Szerencsére aztán továbbment, így nem lett baj. A völgyi útra leérve meglepett, hogy egyes szakaszokon bizony a sáv feléig pocsolyák álltak. Chateau Queyrasban a vár után egy fedett részen ismét megálltam. Míg várakoztam, kezemen éreztem már a hideget, csuklóm is fázott, így 10 perc múlva tovább is mentem. Ville-vieille (régi falut jelent)-ből indul az Agnelló hágóút, és bár arra kellett továbbhajtanom, a ház ahová tartottam, ahol, ex-munkatársam Orsi dolgozik, Molinesig „csak” szűk 400m szintemelkedés várt rám.
Egy újabb fedett résznél ismét meghúzódtam picit, ám innen már látszott, ahogy Guillestre felől szakadozott a felhőzet, ment el a zápor-zivatarzóna. Hamarosan a napfények hatására csodálatos képek bontakoztak ki a völgyben: felhők közül átsütő napsugarakkal, felhőpamacsokkal és víztő csillogó faágakkal. Bizony, a természet talán ilyenkor a legszebb, legmagával-ragadóbb.
Az 1760m-en fekvő Molines en Queyrasig 5 km 7-7,5%-os emelkedő állt előttem. Komoly kilátás helyett inkább az eső utáni fények, hangulat, gőzölgő aszfalt vonta el a figyelmem az emelkedőtől. Párszor meg is álltam klassz fotókat, videót csinálni. Az aszfalton a Tour egy-két résztvevőjének nevét fel is festették a szurkolók; pl. az angolok nagyon örültek a sprinter, Cavendish 3 szakaszgyőzelmének.
Molinesre nem is emlékeztem teljesen, ezért történhetett, hogy az elején letértem az ófaluba; valamiért azt hittem, tulajdonképpen az Molines en Queyras. Meg is leptek az eléggé régi, néha szegényes házacskák, ám pékségnek nyoma sem volt. Orsit telefonon is fel kellett hívnom, ő mondta, hogy menjek fel az új falurészbe, az erkélyen vár! Lelkesen értem a leágazáshoz, már örültem is a megérkezésnek, magyar ismerőssel való találkozásnak, így meg is lepett és rosszul is esett az út hirtelen kb. 10-11%-os meredeksége; kiállva komoly munkával értem csak a lankásabb részre. A pékségnél már tényleg vártak..
Ahogy felnéztem a Tour miatt fellógatott régi bringával és francia, valamint magyar zászlókkal feldíszített házra és környékére, elmosolyodtam. Mire Orsi leért, picit filmezni is tudtam. Rég láttuk egymást. Megmutatta a tetőtéri szobám, majd zuhanyozás, átöltözés után vacsizni és persze dumcsizni mentem le. A vacsorát egyből koccintással kezdtük. Orsi felváltva beszélt: hol velem magyarul, hol az apukával és lányával franciául. Szóba kerültek eddigi érdekesebb napjaim, a késő délutáni életveszélyes ereszkedés az Izoardról és persze a hátralevő napok is. Orsi teljesen jól érezte ott magát a csendes kis hegyi faluban. Az apuka elmondta, hogy sajnos érezni, hogy ha gyengén is, de csökken a turistaforgalom. A völgyben nincsenek sífelvonók, nagy forgalom, de azért vannak visszajáró turisták, kirándulók. Meg is lepett, hogy nyáron állítólag sokan mennek oda kirándulni. A település házainak többségében van vendégszoba. Pár napja délután, a Tour de France megérkezése előtt felmentek autóval az Agnel hágóútra és a szurkolóknak árulták portékáikat. Szóba került még munkahelyem, az erőmű is, meséltem, mire jutottunk, hová fejlesztettük a tervezésünket; Orsi úgy érezte egyfelől hiányzik is, másfelől távoli már.
Kb. 11 óra tájt búcsúztunk el, tértünk nyugovóra.

Adatok:

Település	TM:	DST:	SAV:	szintemelk.	átl pulzus	max pulzus
Briancon, központ (13:00) .	1:49:06 .	33,9.	18,6.	518 m(POLAR alapján) .	114.	139.
Col d’Izoard, 2361 m (17:00-50)	4:00:34	54,33	9,32	2361-1239+18+4= 1144 m	129	157
Ville-vieille (19:10)	4:45:00	73,3	25,6	30 m (C Desert) 40 m (C Queyras)	111	147
Molines en Queyras (19:50)	5:26:27	79,75	9,33	1698-1299 + 11 = 410 m	141	159
ÖSSZESEN:	Avs: 14,7	Mxs:59	Odo:	115739	2142 m	Kcal: kb. 2900 (nem mindig mért)

Költségek:
- Le Vivier ** kemping 5,5 EUR
- Briancon, áruház: Red bull, füzet, banán, paprika, POwerade, KInder csokik, Konzervek, Gyüm-joghurt, Puding = 13,57 EUR