1. nap: repülés + Campo dei Fiori

2009 Alpok kezdőoldal

3. nap: Tatschalp + Mattmarksee

2009. június 22, hétfő – 2. nap: Kemping - Stresa – Mottarone (1455 m) – Stresa – Domodossola – Gabi (Simplonpass felé) (1180 m) – AUTÓVAL - Visp = 128,2 km + 2524 m szintemelkedés
2. nap végéig megtett táv és szint: 207,5 km + 4312 m szintemelkedés

Hajnalban a hűs miatt fel kellett kelnem, hogy egy harmadik hosszúujjút is magamra vegyek. Lábamon két zoknira volt szükség. 7:40 tájban keltem csörgőórára. Ébredezés gyanánt lesétáltam a Lago Maggiore kb. 20 méterre levő partjára, nézelődni. Kedves volt, ahogy egy papa és kisfia tündéri kiskacsákat etetett: jó volt nézni a csöppségeket és szüleiket. Reggelire a kemping boltjában is mindent meg tudtam venni, viszont a sorbanállás értékes perceket vett el a készülődésből. Mauróval fix fél 10-es találkozást beszéltünk meg a kb. 12 km-re fekvő Stresában. Nem is tudtam befejezni a táplálkozást, a maradékot magammal vittem. Telefonálás és sietős tekerés után 9:55-re értem a hajóállomásra, ám Maurót nem találtam ott. Körbefilmeztem, csináltam pár szép fotót a tó vizéről, a kis szigetecskéről és a hegykaréjról majd már éppen a főút felé tekertem felfelé vissza, amikor Mauró jött szembe. Örömmel köszöntöttük egymást egy év után ismét személyesen. Tavaly is feledhetetlen túra volt a Mortirolón, a szép időn most sem múlt. A főúton átkelve 2 km-t még a falu szélén tekertünk virágos délszaki házak, pálmák mentén, miközben Mauró kérdezősködött, hogy merre vezet utunk a Mottaronéra, majd megkezdődött az eleinte 6 – 7,5%-os emelkedő.
A Mottarone (1445 m) egy körpanorámás hegy, TVadó a Lago Maggiore nyugati partján. Több irányból is fel lehet tekerni rá, Orta felől 16,6 km-re 1127m szintemelkedés jut, NY-ról, Armeno felől 12km-re jut 920 m szintemelkedés, kelet, Stresa felől pedig 20km-re 1255m szintemelkedés jut, mely emelkedő során 2-szer ? km 10-11%-os.
Az első házakat elhagyva Stresa fölé érve máris csodás kilátásban volt részünk a településre, a tóra, a szigetecskére és a 2100-2300m-es hegysorra. Meglepett, hogy Mauró sem járt még a Mottaronén. A táj annyira gyönyörű volt, hogy az ember azt mondja, hogy: ez az a hely, amit bringázásra teremtettek!! A CSÚCS! Hegyek, tavak, délszaki növényzet, a távolban havasok. Kevés forgalomban, friss levegőn, szép erdőben, néha házak között hajtottunk a 6 – 7,5%-os emelkedőn. A tájtól és a közös kerekezéstől is fel voltam dobva. Gignese faluban eddigi utunkról jobbra, 12-13%-os meredek km-re tértünk le. Sebességmérőm 7 km/ó körül járt, ahogy kamerával a kezemben filmeztem a haladásunkat. Egy-egy kanyarban a meredekség a 18%-t is elérte. Egy rövidebb meredek egyenes végén kilátóhelyre értünk. Itt egyébként már picit rosszabb, néha repedezett aszfalton hajtottunk, a házakat elhagyva a folytatásban megint erdőben, kilátás nélkül. Ekkor még gondoltam is rá, hogy kevesebb a kilátás, mint az emelkedő elhelyezkedése sejtetné, ám végül.... A fotózás közben elénk került olasz srácot 2 km-rel feljebb értük utol, ott egy másik montist is megelőztünk. Mauró menetközben váltott vele pár mondatot; utóbb mesélte, hogy – mivel kamerával a kezemben, azaz fél kézzel hajtva előztem – elismerték, hogy erős vagyok. Nem tehetek róla: szeretem az emelkedőket, a többi meg azzal jár. :-)

Az erdőben haladva egy-egy alkalommal Mauró sietett előre, hogy csináljon rólam egy menetközi fotót, majd utána én róla. Két héttel a Granfondo Marco Pantani előtt Mauró kétségtelenül jó erőben volt. Az 1000m-es magasságot követően az út a hegytetőig végig 10%-os volt; 5 km-n át. Fent egy hajtűkanyarból már szép kilátás is nyílt a hihetetlenül havas Monte Rosára (4634 m) illetve a közelben előtte fekvő Lago d’Ortára.
Utunk félpanorámás úton ért a tetőre, ám az út nem vezetett fel a TVtoronyhoz, hanem az azt megkerülő út egy részén ért parkolóhoz és egy büféhez (3/4 1). Fotóztunk párat, Mauró megörökített egy régi Jaguárt és picit is beszélgetett a tulajdonosával, majd a büfé előtti asztalokhoz ültünk egy-egy tortára, üdítőre. A várttal szemben innen csak maximum negyedkörkilátás nyílt, ahogy a hegycsúcs körül körbetekertünk, úgy nyíltak kilátások keletre, nyugatra, északra is. Ahogy a büfé kinti asztalánál ültünk, erős széllökéseket is éreztünk; északról. El-elgondolkodtam: ha lent is ilyen szél lesz (reggel nem tapasztaltam), akkor Domodossola felé – már málhával - meggyűlhet a bajom a légmozgással.

A hegycsúcsot körbetekerve, igazán csodás kilátás a tó és kelet felé nyílt: arról felvonó is jött a csúcsra, mely mögött a tó végében havasokat, kelet felé az előző nap felkeresett Campo dei Foirit (1217 m) és a Lago Varését is láttunk. Mauró is elcsodálkozott, hogy homályosan, de még az Appenineket is látni lehetett! A szépségek miatt, illetve végső egymás levideózása miatt 14 órára értünk vissza Stresába, ahol Mauróval úgy búcsúztunk: találkozunk két hét múlva a BIG találkozón, Obersdorfban ! Jövő hétvégére pedig sikeres részvételt a Granfondo Marco Pantanin!
A tóparton erős, többször támogató szélben igyekeztem vissza a kempingbe (14:25). Falatozás után sátrat bontottam, majd 15:10-kor indultam útnak Domodossola, majd a Simplon hágó és Svájc felé. Domodossola 34km-re, a hágó további 42 km-re volt, így 21 óra előtt nemigen várhattam, hogy felérjek. Amikor a tó csücskénél levő elágazástól kezdve egy 6-8%-os emelkedőn már másfél km-t hajtottam fölfelé, kezdtem gyanút fogni: mintha nem is jó irányba menne az út. Visszagurultam és ott derült ki, hogy minimális eltérés volt a két elágazás között, így vétettem el és dobtam ki az ablakon ? órát. Ez sem a legjobbkor történt!
A Lago di Mergozzo tavacska mellett kellemesen pedáloztam, hangulatos tavacska, település volt délszaki növényekkel, jó idővel, majd pár km múlva az addigi hátszél – noha a völgy iránya nem változott – érthetetlen módon változott ellenszéllé. Nem értettem: a Mottarone után, a Lago di Maggiore mentén még DK-i szél fújt, most ez viszont ÉNY-i! „-Hogy a francba van ez ?”
Hosszú egyenes úton, vasútvonal mellett haladva dacoltam a széllel, és próbáltam minél tovább húzni az étkezés idejét. Ahogy a főút teljesen északi irányba fordult, úgy lett valamelyest erősebb a szél: a korábbi 20-23 km/ó helyett már csak 18-20 km/ó-val tudtam haladni. Küzdelmesen! A kínlódás, plusz erőkifejtés persze fejben is gyengíti az embert, hisz tudtam: ez a hágóútra tartogatott erőmből is vesz el, illetve egyre nő az esélye, hogy minél később kezdhessem meg a Simplon hágóutat. Villadossolában 3 péksüti vétel után fáradtan rogytam egy útszéli ülőhelyre és bizony kissé – részben az energiahiánytól is – elcsigázottan tömtem magamba a remélt energiaforrásként szolgáló finomságokat. Pedig még sok volt hátra! Ilyenkor nincs más: beletörődni, hogy küzdelmes órák, sötétben tekerés vár még rám, de a nap végén csak célba érek (vagy minél magasabbra jutok.). Ezt elszántságnak is hívják: menni-menni, nem feladni!
Bár Domodossolát egy kerülőúton kikerültem, a végétől – vonatos rövidítésben bízva – mégis visszatekertem a vasútállomáshoz. Rövid távon jó, amúgy meg bosszantó érzés volt, hogy fordulás után, hátszélben oly könnyedén tekerhettem 25 – 27 km/ó-val! Ahogy sejtettem is, sajnos Brig felé bringaszállító vonat nem jár: tekernem kellett, nem rövidíthettem! (Mivel a prioritást a svájci 2000m feletti utak, emelkedők jelentették, ezért merült fel az esetleges vonatos könnyítés, hiszen a Simplon hágón már tekertem.
A városból kifelé hajtva egy montist meglátva, lassan utolértem, de ahogy érzékelte, hogy társasága lett, fokozatosan gyorsítani kezdett: a végén már kisebb verseny alakult ki közöttünk, csak hát az én bringámat 24 kg cucc nyomta. Egy körforgalomnál egy táblából adódó félreértés miatt megálltam, tanakodtam, lemaradtam, ám utána a következő felüljáró tetejéig épp sikerült beérnem és megelőznöm a már időközben a korlát mögötti járdán haladó férfit. 2 km-rel később, amikor az utacska rossz irányba fordult, épp ő igazított útba, hogy egy kis meredek utcán hol tudok felhajtani a Simplon útra (18 óra).
A következő 3 km lankás és meglepőmód szélmentes lett: már-már elhittem, hogy a hegyek határolta mély völgyben már nem kell széllel küzdenem, ám váratlanul megint kaptam, igaz már gyengébb ellenszelet. A hágóút alja nem sok dologról maradt emlékezetes. Láttam szabadon élő, virágzó liliomot (amit mi boltban veszünk), Isellében egy házfalon szép, régi házfali festményt, „freskót”, ami a faluból minimum 60 évvel ezelőtti életképét ábrázolta, illetve nagy meglepetésre a déli függőleges sziklafal tövében 650 méter magasan (!!!) nagy – és koszos – hófoltot. 650 méteren! Néha galériák, félalagutak is akadtak, majd 20 óra tájban, vagy utána eljött az öltözés ideje: hűs lett a völgyben, igaz már 1000m felett jártam. Ekkor már kénytelen voltam elfogadni, hogy e nap nem jutok át a hágón, ezért úgy terveztem: megalszom Simplon faluban, 1447 méteren. Oda 22 órára számoltam érkezésem; talán még éppen nem későn, hogy szállást kérjek.
A határfaluban bekaptam pár csokit és folytattam a tekerést. Mivel a völgy mély részébe már jócskán nem ért a Nap és amúgy is közeledett a naplemente, a völgyben már szürkült, sötétedett. Néha jócskán havas – 3700-4000m magas - hegyek mutatták magukat, de már azoknak is csak a csúcsát sütötte a Nap. Már jócskán szürkületben hajtottam Gabi elszórt házai között, amikor egy engem megelőzött furgon várt rám. Mellé érve megkérdeztem: segíthetek valamit ? – mire ők segítettek nekem: „-Késő van, ha tudnak, szívesen elvisznek valameddig!” – egy idős házaspár volt. Szerencsét hozott becenevem faluja.
A bringát málhástul tettük be a furgon hátsó terébe, ahol erősen rögzítettük is, de én is vigyáztam rá menetközben. A házaspárral nem ment annyira könnyen a beszélgetés, keresnem kellett a német szavakat, amelyeket 18-20 éve még bizony jobban tudtam. Útközben az ablakon kifelé csináltam 1-1 fotót, hiszen ahogy pár héttel korábbi képeken a neten láttam: a Simplon hágó környékén még komoly hó volt! Sajnáltam, hogy nem láthattam szép időben, világosban.
Ugyanakkor mégsem volt nehéz elfogadnom e hágó kimaradását, hiszen 2006-ban már feltekertem rá Svájc felől, viszont így másnap terv szerint vállalhattam két új 2000-es emelkedőt. A házaspárnak először Briget említettem célul, de amint kiderült, hogy Vispbe mennek, hogy odáig elvittek, annak még jobban örültem. Épp oda néztem kempinget! Ekkora szerencsét!
Teljes sötétben, 22:30-ra értünk Vispbe, ahol egészen a kempingig elszállítottak; ráadásul milyen szuper kemping volt! Nagyon köszöntem a fuvart. Jókedvű sms-sel üzentem haza, majd sátorállítás, vacsora, zuhanyozás után jócskán éjfél után tértem nyugovóra.
Noha nem jutottam fel a Simplon hágóra és „csupán” 2524 méter szintkülönbséget hajtottam fölfelé, a 129km alatt elégetett 4684 kcal mutatja a nap nehézségét (az átlagos nap 3000-3700 kcalt jelent, és a 3 hét alatt mindössze 6-szor égettem el 4000 kcal-nál többet). Este a völgyben, a furgonba beszállás előtt 11 Celsius fokot mértem.

Adatok: Kemping, Mottarone után TM: 3:20:32 DST: 54,32 SAV: 16,3 Leág Simplonpass (18:00) TM: 5:56:00 DST: 100 SAV: 17,6 Gabi (kb 1200 méteren) TM: 7:57:45 DST: 123,66 SAV: 11,7 AVS: 15,5 MXS: 57,5 Szintemelkedés:
- Mottarone-ig majd kempingig vissza : 26 + 1271 + 27 + 38 = 1362 m
- Gabi faluig : 114 + 238 + 810 = 1162 m
Összesen: 2524 m

Költség:
- reggeli vásárlás
- Gatorade, péksüti 3,9 EUR
- Kemping 21 EUR (1,5 nap)
- Villadossola: 3 péksüti ?
- Domodossola, Penny Market: 2 alma, 2 banán, 1 pezsgőtabletta 5,3 EUR