Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen!
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
|
2009. június 23, kedd – 3. nap: Visp – Tatsch – Tatschalp (2240 m) – Stalden – Saas-Grund – Mattmarksee (2197 m) – Visp = 130,16 km + 3065 m szintemelkedés
3. nap végéig megtett táv és szint: 337,66 km + 7377 m szintemelkedés
Korábban, mint szerettem volna, 7:20-kor felhős időre ébredtem. Korábban hajnalban annyira hűs volt, fáztam a hálózsákban, hogy felül 3. hosszúujjút is magamra kellett vennem, lábamra pedig 2. zoknit. Nem emlékszem már, de ha ekkor mértem, kint 9 fok volt. Vásárolni nem kellett messze mennem, hiszen Visp központja két szemközti áruházzal mindössze kb. 1 km-re volt.
Alaposan bevásároltam (19,5 CHF), vettem üveges jam-et is – hiszen mivel 3 napon át innen túráztam, nem kellett cipelnem napokon át), illetve gyümölcsrizst. A kemping nagyon tetszett; a vizesblokkoknál is sok minden automata, információs falon pedig időjáráselőrejelzést olvashattam. Itt jegyzem meg, hogy e kempinget a Mühleye-t nagyon tudom ajánlani. Reggeli után felkerestem a recepciót, mivel hosszú – késő estébe nyúló - túráim miatt jobb volt minél hamarabb letudni a fizetést. 4 éjszakára 53 CHF-t fizettem, amihez ingyen strand használat is járt (és nem használtam ki).
Talán tudat alatt a felhős égbolt miatt nem nagyon siettem a reggeli teendőkkel, így végül napi kb. 5 kg-s túracsomagom összeállítása után 10:35-kor indultam útnak, ám ekkor már kellemes felhős-napos időben, alul rövid bringanadrágban.
E napra két, természetesen 2000m feletti célpont volt a terv:
-
a kevéssé ismert Tatschalp (2214 m), mely Zermatt völgyéből Tatsch-ból (1440 m) ágazik le és bár csupán 7,3 km hosszú, ezalatt 770méter szintkülönbséget kell feltekerni, így meredeksége átlagosan 10,6%. Linkje itt
- illetve a BIG listáról a 2197m-en található Mattmarksee, mely szakaszosan, gyakran 3-5%-os, ritkábban 7-9%-os meredek úton kapaszkodik fel az áramtermelésre használt tó duzzasztógátjára. Link: Linkje itt
Az első 7 km lankás, gyors úton vezetett déli irányban, így – mivel elmúlt nap óta nem változott a szélirány – hátszélben könnyedén, 27-29 km/ó-s tempóval hajtottam. A faluba már emelkedőn érkezik az ember és az elágazás is itt található: innen lehet a Mattmarksee,
Saas völgye és Zermatt, a világ egyik legszebb hegyének tartott Matterhorn völgye közül választani. Egy viadukton átkelés után utóbbi felé hajtottam tovább, lépcsőzetesen emelkedő úton: pár km emelkedő (6-9%) után mindig következett egy kis lankásabb (2-3%-os) szakasz. A völgy menti hegyeken hófoltok, tetejükön itt-ott felhőpamacsok is akadtak, ám szépen sütött a Nap.
Egy hosszabb szakaszon tábla bringautat is ajánlott; a völgy túloldalán haladt is egy, az én oldalamon is több km-en át, így ott mellőzhettem a forgalmat. Herbriggen környékén pár könnyű km következett a vasúti sínek mellett, de ha jól emlékszem Randa előtt 1-1,5 km-en át 10%-os meredeken kellett egy mezőn fel kapaszkodni, onnan viszont már gyakorlatilag síkon hajtottam az 1440-1450m magasan fekvő Tatschig (kb. 13:10 – 41).
Meglepőmód itt bizony már hűvösebb volt (egy hőmérő 15 fokot mutatott!), jól is esett a hatalmas, fedett vasútállomás és
autóparkoló (itt lehet másik vonatra átszállni Zermattba) épületében a vett péksütiket (2,4 CHF) kellemes hőmérsékleten megenni. Egy benzinkútnál pár csokit és üdítőt is vettem. A falu előtt egyébként tábla jelezte, hogy autóval már csak 1,5 km-t lehet továbbmenni és jelezték, hogy hol találhatóak nagy parkolók. A faluban, bár csak kis tábla jelezte a Tatschalp-ra induló keskeny aszfaltutat, de nem volt nehéz megtalálni. Picivel feljebb mg bolyongtam egyet, ám aztán a zubogó patak mellett megtaláltam, hogy merre halad tovább fel.
A kocsiút eleinte panorámás mezőn, illetve ritkás fenyők között 10-15% meredeken kapaszkodott felfelé, időnként megálltam és Tatsch, illetve Zermatt és a felhők által részben takart havas hegyek, illetve a szemközti 4000m-es szintén havas hegyek felé filmeztem; utóbbin hatalmas gleccser és hótömeg képződött. Meglepett, hogy itt mennyi hó van, ugyanakkor a térképen a csúcsok magasságaiból már adódott a dolog! Jól is esett azon után, hogy pár hete láttam klassz, komolyan havas képeket a Simplon hágó környékéről.
Irigyeltem akkor az ott kerekező olaszokat és most végre én is itt voltam nagyon havas hegyek között. Fél km után két szabadidőruhában montit hajtó srác kerekezett fölfelé; meglepően jól bírták. Útközben többször találkoztunk, én menetközben előztem őket, ők fotózáskor kerültek elém. Egyszer hallottam is, amint megjegyezték egymás között németül: „-Ilyen áttétellel….” – irigykedtek, mert könnyebben forgott a lábam; jól jött a 28*34-es áttétel.
Egy kanyarban nyílt részen panorámás pad állt az út szélén: oda leülve lehet ám gyönyörködni! Kb. 3-4 km után az út picit beljebb, a völgy felé kanyarodott, majd egy nagy vízesést követően erdőben haladt tovább és egy lankás km után fordult befelé Tatschalp felé.
POLAR-om alapján a kilométerenkénti meredekségek így néztek ki: 7% - 11,1% - 10,7% - 11,5% - 10,7% - 7,3% - 8,7% - 12,6% az út végéig.
Az erdőt magam mögött hagyva egy hófolt mellett haladtam el, hátrafelé pedig szép panoráma nyílt a havas, gleccseres hegyekre így videómat kövekkel alátámasztva magam is lefilmeztem az emelkedőn.
Előrefelé pár tucat házból álló házcsoport felé hajtottam, alatta tehenek legeltek az út mentén. Szeretem, élvezem, hogy a tehenek mindig annyira békésen és felhőtlenek, mit sem törődnek környezetükkel, hogy egész nyugodtan ott álldogálnak az út felét elfoglalva, én meg közben kisebb aggodalommal hajtok el mellettük.
Szerencsére most sem rúgtak meg; általában inkább ők félnek jobban egyébként, pedig az ember fordítva hiszi a hatalmas testükből kiindulva.
A néhány ház mellett elhajtva a házak felett az út mellett tábla jelezte, hogy „Tatschalp 2214 méter”. Hivatalosan felértem, ugyanakkor ha már az út egy picit még továbbvezetett, addig hajtottam még 200 métert, amíg valóban elfogyott az aszfalt. „-Ez a 2000m fölé vivő aszfaltút is megvan!”
Befelé, a hegyek felé előretekintve meglepőmód pár helyen a mezőt locsolták, bentebb viszont picit felhősebb és nagyon havas volt a völgy; a 4633m magas Monte Rosa irányába. Fotózás-filmezés után visszagurultam Tatschba,
majd mivel már a nap 2/3-a is elmúlt, - 16 óra tájban volt az idő – Zermattot kihagyva (Matterhorn környékén felhősnek is tűnt az idő) gyorsan a másik völgy és a Mattmarksee felé igyekeztem; az még újabb 2,5 óra mászást jelentett. Felöltözés után a gurulás hamar megvolt, Staldenban vetkőzhettem végre ismét nyári ruhára, ahonnan az első pár lankás km épp megfelelő volt bemelegítésnek.
Őszintén megvallva nem hagyott mély nyomot a völgy alsó része. Saas települések környéke komoly síelőhely, szerencsémre délután 6 óra után is találtam még nyitva pékséget, ám a péksütit már egy fedett buszmegállóba ülve ettem meg, mert a nem sok jót ígérő felhők beváltották, amit „ígértek”: csepegni kezdett. Nem jó érzés, hogy ha előretekintve szürke az idő és látni hogy a hegy előtt esőfüggöny van, nehezebben látni a hegyet, mégis arra kell továbbmenni: be a nagy hegyek közé, eső felé. Kedvem nem volt, de az emelkedőt meg akartam. És ha már az ember itt van….!
Ilyenkor próbálom magam feltüzelni azzal, hogy ne legyek puhány; mások is mennek néha hidegben, esőben... igaz nagy részük utána házban, esővédett szobában alszik, nem sátorban. Szerencsére az idő nem hűlt nagyon, csak fölülre vettem esőkabátot, alulra nem is vehettem volna esőnadrágot, hiszen esővel nem kalkuláltam, azt nem, csak egy hosszú bringanadrágot hoztam magammal. Ezért volt cikis a helyzet!
Az utolsó Saas település, Saas Grund volt, itt ágazott el két völgy és álltam be kis időre egy fa alá, míg megettem egy csokit. Sms-en üzentem haza szomorúságom, bosszúságom: Délelött jó idöben Tatschalpon voltam,ám az idöjárás most este az esöt küldte ellenem : már csak 600m szint elöttem, de esönadr a sátorban:( mára esöt nem mondtak.
Hol marad az elvben Valais-t jellemző jó idő?
Végül mp3-as zenét raktam a fülemben és nekivágtam. A zene most is sokat segített, a másik pedig a nem hülő idő volt, mert így fázás nélkül kapaszkodhattam egyre csak feljebb; az eső pedig csak gyengén esett; elviselhető volt. 1700 méter táján tűnt fel a gát a szürke felhős háttér előtt: még 500 m mászás! Majd következett pár hajtűkanyar, hogy változatosabb legyen a terep, és – ha jól emlékszem – e völgyben hallottam többször is lövéseket, azok visszhangjait. Nem tudtam mire vélni: mi történik ? Végül tán 1700m méteren haladtam el egy lövészpálya mellett.
Utána autóval már elvétve találkoztam; jó volt, hogy végig lehetett látni a célt: a gátat. 2000 méteres magasságban a hegyoldalon már több hófolt akadt (lentebb is néhol), kb. 2100 méteren, talán a gátra felvezető hosszú „cél”egyenes előtt pedig a hegyoldal felől 3-4 méteres, a másik oldalon 1,5 méteres hófal szegélyezte az utat. Ilyenben sem volt még részem. Az is előfordult valahol útközben, hogy a lehelletem is látszott. Érdekes dolog ez, nem is értem: többször volt már részem abban, hogy egy ideig látszott a lehellet, majd fél – egy perc múlva már nem is. Hátratekintve bezzeg a völgyben világos volt az ég, tán még a Nap is sütött. A célegyenes tökéletes lenne bringaverseny hegyi befutójának, mert kellően meredek: 10-11% körüli. A legeslegvégső métereket hófolt takarta. 20:20-ra értem fel a 2197m magas Mattmarkseehez, mely belső végét ölelő hegyek szinte teljesen havasak voltak, a hegyről a hómező lényegében a víztükörig tartott. Bár a térképet elnézve nem csoda: 3200 – 4200 méteres hegyek ölelték körül.
Meglepőmód még 2200 méteren is teljesen jó volt a hőmérséklet: az eső és este ellenére sem fáztak lábaim
a rövid bringanadrágban. Talán épp a felhők fogták fel az esti lehűlést ? Bár a hőmérséklettel végül szerencsém volt, komoly tanulságul szolgált a délután: máskor meleg tartaléknadrág helyett esőnadrágot kell a hátizsákba tenni, az is melegít, de megvéd az esőtől is. POLARom érdekes adatot mutat: a Mattmarksee emelkedőn valahol 6 Celsuis fokot mért.
Fotók és körbevideózás után meleg ruhát öltöttem; jöhetett a lejtő. Az első településre leérve az eső alól sikerült kihajtanom, a száraz úton végre alulról sem csaptam magamra a vizet. A hosszú lejtőzés vége felé a felhők alól kifelé hajtva csodás kép jelezte,
hogy visszatértem a nyárba: narancs színű felhők alatt tiszta égboltban és az utolsó napsugarak fényeiben gyönyörködhettem egy jócskán hegyes csúcson. Staldent elhagyva Vispig már-már megizzadtam, ám az utolsó kilométereken azért hajtottam, hogy éppen 22 órára meg is érkezzem a kisvárosba.
A kempingben értelemszerűen már zsemlámpafénynél vacsoráztam. Nem zártam rossz napot.
Felkerestem két 2000-es emelkedőt, megtapasztalhattam, hogy egyes helyeken még komoly hómennyiség van a hegyeken, a túra nehézsége (130 km, 3065m szintemelkedés)
éppen ideális volt a túra harmadik napjára.
|
Adatok: | Idő / TM | Táv / DST | Részátl: | Szintemelk. | Átlagpulzus |
| Tatsch (kb. 13:11 – 41) | 1:49:43 | 31,2 | 17,1 | . | 128 |
| Tatschalp, 2240 m (15:25) | 3:05:15 | 39,9 | 6,9 | 2228-650 m = 1578 m | 145 |
| Elág. Saas felé, Stalden felett (16:45) | 4:04:22 | 69,1 | 29,6 | 76 m | 112 |
| Mattmarksee, 2197 m (20:20) | 6:17:09 | 94,3 | 11,4 | 1300 m | 144 |
| Visp (22:00) | 7:08:10 | 126,1 | AVS: 17,7 | 14 m | 116 |
| Össz: | MXS: 62 | TR/D: 130,16 | . | 3065 m | 131 |
| . | Max pulzus: 166 | össz kcal: 4226 |
|
Költség:
- vásárlás több napra is: 19,5 CHF
- Mühlexe kemping 4 éj: 53,9 CHF
- Tatsch: vásárlás: péksüti 2,4 CHF
- St Nikolas: péksüti 1,4 CHF
- Saas: pékség 10 CHF
- Vacsorára: kenyér, gatorade, Gyümölcsrizs: 7,15 CHF
Összesen: 94 CHF
|
2. nap: Mottarone 
4. nap: Alpe Galm