1. nap: Penser Joch, Pfitscher Joch

2015. aug-i 3 napos bringatúra az Alpokban - kezdőoldal

SOON ! For english travelogue CLICK here !

3. túranap: Partnunmeder (2055 m) és Malbun emelkedője

Aug 21, péntek: Völs – Innsbruck & Feldkirch – Landquart – Chur – Arosa – Mittler hütte (2015 m) <– Chur – Landquart = 158,56 km + 2240 m ( 3959 kcal )
Nem vonult el még teljesen a front: felhős időre ébredtem. Noha hajnali fél 2 körüli tértem nyugovóra, ahhoz, hogy az Innsbruckból Feldkirchbe tartó vonatot gond nélkül elérjem, korán kellett kelnem (Innsbruck és Feldkirch közt korábban tekertem már, nem akartam ismert úton tekeréssel legalább egy napot veszíteni). Szerencsére a szomszédban egy kukásautó szintén korán zajt csapott már: nem kellett, hogy lelkiismeret-furdalásom legyen a gyors összepakolás és a sátorbontás zajai miatt. ¾ 8-kor hagytam el a kempinget. Az Ötztaler radmarathonról szakaszosan ismert úton kerekeztem be Innsbruckba, ahol találkoztam is már az Ötztaler radmarathon 2015’ miatti útlezárásokra figyelmeztető táblákkal.
Még a vonat indulása előtt volt időm nagyrészt megreggelizni, de azért a 2 órás vonatút végén is ettem még, hogy a tekerés során minél később kelljen szünetet tartanom. A hosszú Arlberg alagúton átkelve, Vorarlbergben már szebb, naposabb idő fogadott; Feldkirchben pedig igazán klassz nyári időben kezdhettem meg a kerekezést a magasabb hegyek felé. Kerékpározás szempontjából sok osztrák városban nagyon bringás barát a közlekedés, ám a liechtensteini kerékpárutak – valamiért úgy tűnt – mintha még az osztrák helyzeten is túltettek volna. Igazán profin, svájci minőségben, elgondolással építették meg a kerékpárutat, le és fölvezető rámpákkal, tökéletes aszfaltminőséggel, felfestéssel, amely így gyakran lehetővé tette a megfelelő haladást is.

Route 3,259,363 - powered by www.bikemap.net

Azt azért meg kell jegyezni, hogy amikor az ember 30 km/ó körüli tempóval akart haladni, időnként inkább maradt a főúton. Kb. 10-13 km után egyre jobban éreztem, hogy utamhoz mind közelebb vezet a Rajna menti kerékpárút, így Schaan településen le is tértem jobbra a folyó gátja felé. A Rajna gátján haladó bringaútra egy kerékpáros hídnál (!) csatlakoztam be; a megpillantott figyelmeztető tábla mosolyra fakasztó volt: a „Mercedes” jeles tábla motorosoknak és lovaknak (pontosabban lovasoknak) tiltotta a hídon való átkelést.
Jól eső 27-28-30 km/ó-s sebességgel folytattam utam az itt még nem túl nagy vízhozamú folyó mentén. A klassz panoráma időnként videózásért kiáltott. Vaduz közelében a bringaút a kicsiny ország egyetlen komoly focistadionja mellett haladt el; első gondolatom az volt, hogy minden bizonnyal ez az ország egyetlen stadionja, ám a szomszéd településen is akadt egy másik, még ha egyszerűbb kivitelben is.
Balzers után megint úgy jártam, mint pár éve, legutóbb épp ugyanott: a nem pontos kitáblázás nem jelölte, hogy a bringaút pár km múlva elfogy, így kb. 2 km múlva - ahol erdőnek „futott” az aszfaltcsík - fordulhattam is vissza, hogy visszatekerés, majd hídon átkelés után már a Rajna nyugati partján kerekezzek tovább Dél felé. A következő hídnál útjavítás miatt választhattam másik irányt, ezért a legközelebbi éles irányváltásnál inkább áttértem a kocsiútra, hogy toronyegyenest, mielőbb megérkezhessek Landquart-ba. A kemping a várostól Kelet, Küblis felé kb. 2 km-re található; csendes, békés éjszakázóhelynek ígérkezett. A recepció csak reggel, valamint du. 4 és 7 óra közt üzemelt, ami azt jelentette, hogy másnap reggelre maradt a fizetés, hiszen e délután 3 körül terveztem útnak indulni Chur, majd Arosa felé. Szerencsére az ingyen WIFI így is működött 
Sátorállítás és ebéd után, terv szerint 3 óra körül vágtam neki kb. 100 km-es túrámnak, mely fő célpontja az Arosa feletti, Mittler hütte (2015 m) kevesek által ismert aszfaltos útja volt. Legutóbb 2010-ben bringáztam a környéken, sőt fent Arosánál is jártam akkor: a Carmenna hütte felkeresése kecsegtetett aszfaltos úttal, de a cél mégsem jött össze. 5 éve még nem volt a világhálón információ arról, hogy a Mittler hüttéig aszfaltút vezetne, ezért kellett most visszatérnem.
A támogató északi szélnek - és a málha nélkül könnyebb bringának - köszönhetően élveztem, hogy frissen, lendületesen haladhatok Chur felé; még a kisebb buckákra is gyorsan robogtam fel. A városközpontot magam mögött hagyva 15:53-kor kezdtem meg Arosa 27 km-es, bő 1150 m szintkülönbségű emelkedőjét, ahonnan Mittlerhüttéig még további 264 m szintemelkedéssel számolhattam. Az első két kilométeren egyszer-egyszer még megálltam megörökíteni a városra és a hegykoszorúra nyíló kilátást, utána azonban tempósan igyekeztem fölfelé, hiszen tudtam, hogy az 1200 m-es magasságot elérve, a következő 15 km-en a szintkülönbség csak 200 méter, így – emelkedés szempontjából – tulajdonképpen időt veszítek. Öt évvel korábbi élménybeszámolóm sem olvastam el, fotóim sem néztem vissza, így kellemes meglepetést okozott a meredekebb első 7 km-t követő kilátás: nagyon barátságos, szép volt a szembülső hegyoldal az üde zöld mezőkkel, elszórt facsoportokkal, házikókkal. Talán St. Peter környékétől mind jobban lehetett már látni a völgy déli irányba történő fordulását, illetve alul egy vasúti viaduktot, a közelbe érve pedig épp elcsíptem, amikor áthaladt rajta a kis piros vonat  Klassz kép lett!
Az útközi kis lejtők során is morgolódtam magamban, hogy a salite.ch-n levő diagram nem volt elég precíz, hogy jelezze ezeket, ám a Langwiest követő emelkedőt váltó kb. egy km-es lejtő volt az utolsó csepp a pohárban, hogy megállapítsam: a salite-ch – n levő meredekségdiagram nagyon eltér a valóságtól. Mivel az 50 m szintkülönbségű lejtő össze volt vonva az azt követő 10-12%-os meredek szakasszal, a diagram szerint az utolsó 4,5 km 6,5%-os volt, míg valójában a lejtőt 3 km-en át jellemzően 10-12% meredek szakasz váltotta. A zárt erdei úton csak egy kókuszrúd és müzliszelet miatt álltam meg: magasabbra érve, a hűvös időben elkélt a plusz energia; nem akartam kockáztatni az eléhezést. Egyébiránt jól esett a meredekség, amely végén, a feljutókat Arosa előtt jutalmul, csodás panoráma várta: a sziklás hegyek csodásan mutattak az esti fényekben.
19:20 - ra értem fel Arosa jól ismert tavához. A jópofa vízi madarak műsora 2010-hez hasonlóan ezúttal, 2015-ben sem maradt el ; pár percig érdeklődve figyeltem is őket, ám az árnyékoló hegyeknek köszönhetően a tónál talán egy órával korábban mehetett le a Nap, a hideg pedig öltözésre vagy továbbhaladásra ösztönzött. A 14 fokban – természetes mód - egyesek kabátban sétálgattak békésen a környéken, nekem – meredek kaptatóról érkezve – egyelőre alul-fölül elég volt még a rövid bringás öltözet.
Az ereszkedő Nap fényei jelentette idő szűke miatt perceket időztem csak, majd – részletes térképem alapján - indultam is tovább Mittler hütte felé. Alig kezdtem meg a kaptatót, egy hajtűkanyarból máris csodás panoráma nyílt a még napsütötte, 2600 m körüli hegyekre, köztük a Valbellára. Itt is fotóztam és videóztam is, ám 1850 m magasság tájékán ismét: ekkorra ugyanis már magam mögött hagytam az erdőt; a deréktól fölfelé még napsütötte hegyvonulat teljes széltében láthatóvá vált. Még egy önvideóra is sort kerítettem, amely furcsaságát (kamerát letéve elgurulok…) egy közelben időző srác is érdeklődve figyelt. A hátralevő 2-3 km-en már jobban igyekeztem, hogy még biztosan megfelelő fények közepette érjek fel az út végére. Az utolsó kilométeren picit erdőben is haladtam, mígnem 20:20-kor felértem az aszfaltút végét jelentő Mittler hütte felvonóállomáshoz, ahonnan bizony csodás panoráma nyílt Arosára és a mögötte emelkedő hegysorra. Hőmérőm már csak 8 fokot mutatott, mikor negyed óra múlva, naplemente után megkezdtem a hosszú, változatos meredekségű lejtőt.
A naplemente ellenére reméltem, hogy – fényvisszaverő mellényemben - fél órát tudok még lámpák nélkül gurulni, hajtani. Utóbbi években azt tapasztaltam, hogy ha mellényt viselek, az autók lámpám híján sem dudálnak rám, ennek ellenére persze biztonsági okokból, illetve a rendőri büntetés elkerülése miatt is ¼ 10 tájban azért lámpagyújtásra készültem.
Az Arosát követő gyors szakaszon gond nélkül lezúdultam, amit épp megfelelő hosszúságú, rövidségű, pár perces kaptató követett: a hűs száguldás után jól is esett kicsit felmelegedni  A hátralevő szakaszon utamba kerülő többi kis útközi visszaemelkedés (alkalmanként kb. 10-10 m szintemelkedéseivel) nem nagyon tudott már lelassítani; tempósan haladtam… mind tovább lámpagyújtás nélkül. Hiába alig lehetett már látni valamit, de még mindig….. Talán 8-10 km-rel a vége előtt vettem elő lámpáimat, ám a végső 7 km-en egy mögém került autó is gyakran világította az utat, így a bringám előtti pár száz métert is. Churban (21:42) még a belváros egy részének lezárása miatti kerülő sem sokat tudott lassítani; könnyedén, gyorsan magam mögött hagytam a várost… és roboghattam gyorsan haza, Landquart-ba (azután hogy vékonyabbra vetkőztem és bekaptam pár falatot.)
Gyorsan, könnyedén haladtam, tekertem; a sötét ellenére épp úgy sikerült a hazaút, amilyet az ember szeretne: időnkénti enyhe lejtőknek köszönhetően kellemesen lendületes. A kempingbe visszaérve ( 3/4 11 ) gyorsan megosztottam pár képet a hazaiakkal, majd asztalnál vacsoráztam és zuhanyzás után ezúttal sem maradt el a szükséges nyújtás. 
Az 159 km-es, 2240 m szintemelkedésű, komoly nap (3959 kcal) ellenére másnap sem aludhattam ki magam: a Feldkirchbe való eljutás mellett két emelkedő szerepelt a programban: Schollbergmeder (2015 m ) vagy Partnunmeder (2055 m) és Liechtenstein egyetlen kaptatója, Malbun (1703 m - így tudtam). Előbbi kb. 70 km-es túrának ígérkezett itt-ott meredek részekkel, míg utóbbi kifejezetten nehéz kaptató: 14,5 km-en át 8,6%-os átlagmeredekséggel: a climbbybike.com több, mint 36000 emelkedőt tartalmazó adatbázisából a 394. legnehezebb!
Reggel 8 órára állítottam az ébresztőt.