|
Hilo (0 m) - Mauna Kea (4192 - 4205 m):
a világ legnehezebb emelkedője a salite.ch és a climbbybike.com szerint is:
A héten elküldtem a diagram adatait a salite.ch-nak és mivel ma meg is jelent a diagram és az emelkedő nehézségi értéke a honlapon (a másik két elküldöttel együtt (Trail ridge road (3713 m) és Mount Evans (4306 m) )), így kijelenthető, hogy bizony ez az emelkedő a climbbybike-nél jobb módszertannal számoló salite-ch-nál (kiváló példa erre a Grosser Oschneiksee és a Speikkogel helyzete a listákon; hiszen az Oscheniksee egyértelmen nehezebb, mint a Speikkogel) is messze a legnehezebb emelkedő lett. (én is így éreztem feltekeréskor és ezért is került sor erre a túrára; fel akartam tekerni rá egy napon belül, egy túra keretén belül)
/ Egyébként meglepő, de coloradoi emelkedőkről alig-alig vannak fent diagramok a climbbybike.com-on is, a salite.ch-n pedig eddig szinte (?) semmi.)
Érdekességként pár érték, hogy hogy viszonyul más nehéz emelkedők (Angliru, MOnte Zoncolan, Mont Ventoux, Gr. Oscheniksee, stb.) nehézségéhez:
Jól látszik, hogy még a MOnte Zoncolannál is majdnem kétszer olyan nehéz. Miből ered ez a brutális különbség, érték ? Leegyszerűsítve úgy kell elképzelni az emelkedő nehézségét, mint: feltekerni egy közepes emelkedőn 2100 méterig, majd onnan még 2100 m szintemelkedés csaknem 10%-os úton (mint a Grossglocknerút lenne), benne itt-ott 14-17%-os részekkel, ebből 7 km itt-ott süppedős murvás/földúton és mindezen szakasz 2100 m felett, amiből 3000 m felett már erősen hat a levegő kisebb oxigéntartalma.
Azt mondják (éreztem is), hogy 3000-3300 m felett a 6-7%-os meredekség is 10%-nak érződik, amiből következik, hogy a 10%-os meredekséget pedig 13-14%-nak érzi a kerekes; a végső 1000 m szint, 3200 m felett (és alatta is 1000 m) épp ilyen meredek: magyarán 3200 m szinttel a lában még mintha 14%-on küzdene az ember. Persze épp 4000 m környékén akadt egy 14%-os meredek kilométer is! Nem véletlen nem küzdöttem még ennyit sosem egy emelkedőn. (azt nem is említve, hogy supoort nélkül az ember 4-5 literfolyadékkal vág neki az útnak, mivel Hilotól a 2800m-en fekvő Visitor centerig semmilyen vásárlási lehetőség nincs, sőt a Visitor Center után sem (ott talán 3 liter folyadékot vittem magammal).
A
|
Hilo - Mauna Kea: World's hardest climb's profile and difficulty score.
This week I sent the data of 3 climbs of the USA to salite.ch and today these climbs' profiles appeared on the salite.ch website. I checked the Mauna Kea's difficulty score and it shows that by both website (salite.ch and climbbybike.com) Mauna Kea (from Hilo) is the World's hardest ascent. You can see the scores - comparing to other famous or hard ascents, like Angliru, Monte Zoncolan, Grosser Oscheniksee, Passo Mortirolo, etc. !
What are the reasons for such a difficulty ?
How to descripe its difficulty ? Imagine to ascend an average hard climb till the altitude of 2100 m and than another 2100 m on ca. 10% steep road, but 7 kms of that isn't paved, but dirt road. Another reason for the difficulty is the altitude and the lack of oxygen. It is said that by such altitude (for example above 3200 m) 6-7% feels like 10%, so Mauna Kea's 9-10% steepness inside rte last 10 kms feels like 13-14%. (it's fact that at the altitude of 4000 m I measured 14% steepness for a km long section. Based on the previous reasons I had never felt so much pain and I had never had to fight so much with an ascent than with Mauna Kea.
It couldn't be compared to Angliru or Zoncolan or Oscheniksee. Mauna Kea is much more harder! That was the reason why I wanted to visit and ride up to the summit.
|
Kanári szigetek
