A La Palma szigetén megrendezésre kerülő Transvulcania ultra trail (74 km + 4350 m szint) a Skyrunning World Series 2016. évi ultra távú versenysorozatának első versenye, világkupa verseny. Néhány éve rendezik csak, de nagy népszerűségre tett szert. Két varázsa van: az egyik a sziget és az útvonal lenyűgöző szépsége, a másik pedig a lakosság verseny iránti elképesztő ujjongása, szurkolása - ezt mindneki kiemeli, hogy talán sehol máshol nincs ilyen.
2012-ben lett először a Skyrunning sorozat egyik versenye: első évben - meglepetésre Dakota Jones nyert, Killian Jornet-t megverve, 2013-ban Killian nyert, majd 2014 és 2015-ben Luis Alberto Hernando. UTóbbi évben a befutót a neten élőben követtem és lenyűgözött Luis Alberto győzelme: ellenfelei nagyon lemaradva, ám ő az óráját nézve robogott az utolsó 2 km-en. Időrekordra hajtott ! Hihetetlen volt az a befutó! Pályacsúccsal nyert: 6 óra 52:39 alatt, miközben a mezőny első fele érkezik be kb. 13 órán belül, a maradék második fele pedig 13-17 órás idő közt. Több, mint 10 km/ó-s átlaggal fut ilyen terepen, vulkáni homokban, nagyon technikás lejtőn....
A nőknél Emilie Forsberg és Anna Frost mindketten kétszeres győztesen, Anna a pályacsúcstartó. 2016-ban Luis Alberto és Anna Frost is a rajtnál lesz. További neves résztvevők: Xavier Thévenard (2-szeres UTMB győztes), Miguel Heras (2010-2011-es győztes), Sage Canaday, Andy Symonds, stb...
Hogy kerülök én ide ?
2009-ben 2 hetet kerékpároztam a Kanári szigeteken, abból 5 napot La Palmán: lenyűgözött, elvarázsolt a sziget: a legszebb helynek találtam, ahol valaha is bringáztam. Talán 2014-ben hallottam először a Transvulcania ultra trail versenyről, abban az évben kezdtem úgy-ahogy komolyabban futni és teljesítettem a Terep 50-et, majd szeptemberben a Schneeberg trailt. 2015 tavaszán a Mátrabércen (54 km + 2800 m) történt célbaéréskor már tudtam, hogy azzal fogom magam nevezni a Transvulcaniára (minimum egy maratoni távú hegyi futóverseny kell a nevezéshez), hiszen tisztában voltam vele, hogy számomra ez a verseny a lehető legvarázslatosabb, űberelhetetlen terepfutóverseny: bakancslistámra került, ami álmom valóra akartam váltani. 2015 őszén már a nevezésre készültem, majd októbertől már a Transvulcaniára gondolva végeztem terepfutó-edzéseim.... 2016. április 3-án, legnehezebb edzésem 64 km + 5134 m szint volt, ebből 4000 m a Vadálló köveken, a lélekszaggatón. (2015. április közepéig össz. kb. 2400 km és 82500 m szintemelkedésnyi futásnál (illetve bő 153500 km-nyi és 1578000 m szintemelkedésnyi bringázásnál - ennek persze itt kevés jelentősége van, de van azért egy kis kedvező hatása) tartok. Ezután következik a két hét a Kanári szigeteken, végén a Transvulcaniával !
Eljött az idő, hogy valóra váltsam jelenlegi egyik legnagyobb álmom !
Sok élménybeszámolót olvastam, hogy felkészülhessek a verseny nehézségeire, specialitásaira; ezekből írtam ki alább a legfontosabbakat, leginkább magával ragadóakat:
TRANSVULCANIA ÉLMÉNYBESZÁMOLÓK és a belőlük kinyert legfontosabb tapasztalatok, információk
Hosszan homokban futás... hamar belement a cipőbe és rájött, hogy ez a verseny "hólyag-központú" lesz... a lejtő olan meredek és technikás, ráadásul fáradt lábakkal, hogy távol volt a futhatótól. Transvulcania: ez a legrohadtabb "szarság", amit valaha is csinált. ... 2 mérfölddel a cél előtt egy ember esett össze előtte fájdalommal... Ez a verseny az egyik leginkább olyan versenye, amire a legbüszkébb.
We’d run from sea level up to 7000 feet, then back down again a bit, then steeply up again to the course’s high point of 8000 feet—mostly on soft, black volcanic sand. “Every step you take uphill, your feet will slide right back down—just brutal!”
rajt után: " The ground felt like running in a litterbox, with all the sand, little rocks and lack of traction. There was so much scree inside my shoes already; I knew this race would be blister-central. "
lejtő a csúcsról: " I was sorely disappointed by the reality of the downhill—so steep and technical that, on my tired legs, it was far from runnable. On blistered feet, I hobbled down 15ish miles of relentless climb down the mountain and couldn’t stop thinking, “This is the hardest shit I’ve ever done.” In retrospect, I'd say that's arguable, but in the moment, I was very convinced of this fact.
cél felé: "Two miles from the finish, a runner collapsed on the hot pavement right in front of me, screaming and writhing in pain. Medics were there in a heartbeat to carry him away. At the finish, I watched dozens more collapse and be carried away on stretchers. Is this even healthy? I asked myself, and again, Why, why, why?
The final half-mile of the race is flat, on pavement, and again, through screaming crowds a dozen people deep. I’d never wanted something so badly as to cross that finish line and stop running. They announced my name (pronounced correctly!) over the loudspeakers as I approached the finishing chute."
This race will go down in my memory as one of my proudest accomplishments and most meaningful experiences. I'm extraordinarily grateful for the opportunity to have gone and run the amazing trails on La Palma!
Taxival mentek a rajthoz; a mezőny 3/4-énél lett helyük, így Los canariosba (6,1 km + 709 m) ért 1:19 alatt.
a magasság mindenkit kínoz; magasabbra megy a pulzus....lenyűgöző kilátásról ír... Muchachos: enni kell görögdinnyét !
Tazacorte-ban bulihangulat, drukkolások; azt írja: ha nagyon motiváló versenyt akarsz, akkor ez az, de jelentős a célba nem érők aránya !
Lejtő El Time-ig: 11 km -1300 m : " on legs that are shot already this steep technical descent is murder even with poles (I think I’d struggle even on fresh legs), some people run past me obviously much more confident on this very technical terrain and I reach the CP in another 2hrs."
Tazacorte-ig: another 7km with 1,150m drop, again mostly very technical so I’m reduced to a hobble but I enjoying running the steep road. There are some crazy drunk locals out supporting offering their homemade wine to runners... I reach Tazacorte in 1h 40 to a heroes welcome. The bars are heaving down here and it s a full dance party atmosphere, people are high fiving you and screaming out your name and shouting ‘Animo, Animo!!’ which you hear all along the way along with ‘Vamoos’ (depart hurriedly).
utsó 2 km neki 2 óra lett.
Ajánlja a versenyt, ha: "If you’re looking for a challenge that’s as much awe inspiring as it is demanding then this race is for you. It is not to be taken lightly though with 402 Did Not Finish (DNF) out of 1496 starters gives this race a 26% DNF rate, so even if you consider yourself a serious contender, this race is really about listening to your body and getting to that finish line!"
26%-os DNF arány: minden 5. résztvevő nem ér célba (igaz, 2015-ben a frissítő-infó téves volt)
Christian Wurzer
13 óra 16 perc
nagyon nehéz emelkedő homokban és hegynek föl ! A homok miatt lassabban halad az ember. Csodás táj, technikailag kihívást jelent terep ! sosem látott még ennyi görccsel küzdő, horzsolást összeszedett, illetve könnyes szemű embert, mint itt a lejtőn...
Tazacorte: az embert úgy ünneplik, mintha a versenyt vezető érkezne... Kánikula volt + orvos kérdezi, hogy minden rendben van-e. A CÉL előtt: hihetetlen, gyerekek, nagymamák kiabálnak, szurkolnak, soha az életben nem tapasztalt még ilyet
Ein Sandkasten in der Dunkelheit und mein Puls auf Anschlag. ...Cirka 100m vor mir stand die Weltelite der Trailrunning-Szene. 2000 Kopflampen leuchteten und gleich viele Rücklichter in rot blinkten. Ein kalter Wind bließ über unsere Köpfe.
Das hieß in diesem Fall "Sand". Ich muss zugeben, es war einer sehr schwieriger Anstieg. Jeder der einmal auf Sand gelaufen ist, weiß was ich meine. Das ganze dann noch Bergauf. Das war für mich nicht laufbar und ich habe auf´s Gehen gewechselt. Da jeder von uns eine Kopflampe haben musste, waren wir eine riesig große Leuchtschlange. Das Spektakel hat mich ein wenig abgelenkt. Schon vor dem Sonnenaufgang war es heiß, das haben wir immer dann gemerkt, wenn es für kurze Abschnitte aus dem Wind heraus ging. Mein Körper war nass und nach ein bisschen Stau an den Engstellen bin ich die ersten 700HM zur ersten Labestation ganz gut hinaufgekommen. Dort habe ich schnell ein paar Becher Wasser getrunken und meine Schuhe das erste mal entleert - da ich ein Kilo Sand im Schuh hatte. Danach gab es aber nicht weniger Sand, sondern ich lief stetig in einem Sandkasten und das die gesamte Bergauf-Strecke. Das machte mir wirklich zu schaffen und ich konnte nur bei den wenigen flachen Teilstücken laufen. Im Prinzip aber auch nur dort, wo kein Sand war. Sobald ich wieder tiefen Sand unter den Füßen hatte, wurde ich schon wieder langsamer und der Puls raste in die Höhe. ....Der erste Abschnitt bis zum Refugio El Pilar war landschaftlich einfach traumhaft, aber der Sand. Der Sand war überall in meinen Schuhen, und in den Augen.
El Pilar után 5 km földút, majd: "Nach der Schotterstraße, kam für mich der schönste Teil der Strecke. In einem ständigen AUF und AB bin ich den kompletten Vulcan-Krater abgelaufen. Wunderschön und ein technisch sehr anspruchsvoller Singletrail über Kilometer und Kilometer. Ja, das muss Trailrunning sein. Flache Passagen waren hier Fehlanzeige, entweder es ging Bergauf oder Bergab. Das ganze ging dann vier Stunden so. Allerdings muss ich sagen, dass es extrem heiß wurde. Es gab zwar Wind, aber dieser war nicht kühl. Es gab einem nur das Gefühl, dass es ein wenig besser würde, aber die Hitze war unerträglich. Ich habe auf diesen Abschnitt so viel Flüssigkeit zu mir genommen, wie es mir nur möglich war. Wir hatten auf diesem Stück drei Labestationen und ich habe alleine auf diesem Streckenabschnitt über vier Liter getrunken."
Roque de los Muchachos: 9 óra alatt..... ezt kell megcéloznom !! Limitidő fent: 11 óra ! ...Leider hatte ich sehr starke Schmerzen in den Zehen, auf den Fußballen. Der spitze Vulkansand in den Schuhen, hatte meine Füße fertig gemacht und das rächte sich jetzt. Ich konnte nicht mehr so schnell laufen, weil ich einfach Schmerzen hatte.
Mir fällt zu diesem Downhill gar nicht viel ein, nur habe ich noch nie im Leben so viele Leute mit Krämpfen und Schürfwunden und Tränen in den Augen gesehen wie in diesem Abschnitt: Tazacorte: Man wurde angefeuert, als ob man als Führender hier herunterkommt. Ich bekam Schulterklopfer, die Kinder liefen neben mir her für ein High Five, GEIL! Ab in die Labestation, die letzte des Tages. Die Temperaturen waren höllisch und ich habe mir eine Cola nach der anderen ins Gesicht geschmissen. Ich wurde von einem spanischen Arzt gefragt, ob ich noch in Ordnung sei, da ich mir Wasser über den Kopf gießen lies und mich dabei in ÖAMTC-Stellung abstützte.... majd a CÉL: Diese Meter waren unglaublich. Auf dem Weg dorthin, liefen Kinder neben uns her. Frauen, Omis riefen "Chicos Vamos" und sie klatschten. Es gab Schulterklopfer über 20min lang. Soetwas hatte ich noch nie gesehen und erlebt. Eine derartige Freude der Zuseher über unseren Sieg, es war ein Traum. Die Bars an dem Weg, waren voll mit Menschen, die uns zuriefen. Man wurde in das Ziel getragen und dann sagte mein bester spanischer Freud neben mir: "This is Transvulcania"! Ich bog in die Zielkurve und wurde von den Menschen gefeiert, als wäre ich in die TOP 10 gelaufen. Ich kann es leider nicht beschreiben. Es war AWESOME, wie Freunde von mir immer sagen :)
12 óra 54 perc ezzel ér be este 7-re; eredményhirdetés este 9-kor !
Strava adatai: Los canariosig bő 1 óra, Las Desedas: 2:58, El Pilar: kb. 3:45; Muchachos: 8:48 (!!) - közte nettó 5 óra - 30 km-re
Nem tökéletes vízpótlás miatt görcsök jelentkeztek. Kínlódott is. ... Roque-n: zoknicsere a sok por, homok miatt!!! Utána a korábbi kevés folyadék miatt görcsök.
Kiszáradt folyóvölgy - meleg, mint a pokol, majd a cél felé: akár lassú, akár gyors az ember, mindnekit ünnepelnek; elképesztő !
a végső 2 km-ről: ez lesz életem leghosszabb 2 km-e, de az is, ahol a legtöbb ünneplésben részesül!
Die Hitze hat mit voller Wucht zugeschlagen und spätestens jetzt weiß jeder, was diesen Lauf über den Vulkan so hart macht. Hier bekommt man sehr gut vor Augen geführt, dass die bloße Angaben von Kilometern und Höhenmetern überhaupt nichts aussagen, denn die Hitze brät hier oben jeden nieder.
Schon nach den ersten Metern ahne ich, dass dies nun ein absoluter Höllenritt wird.
Magnesium und Salztabletten bringen nichts, wenn man nicht genug trinkt und ich habe das Gefühl, dass ich dieses Defizit an Flüssigkeit auch während des Laufs nicht mehr ausgleichen kann.
Das werden die längsten zwei Kilometer meines Lebens aber es werden auch die zwei Kilometer, auf denen ich am meisten gefeiert werde.Überall in den Kneipen und Bars am Straßenrand sitzen die Leute und jubeln den Läufern zu. Egal wie schnell oder langsam man ist, jeder wird hier gefeiert und klatscht mit den Zuschauern ab. Es ist einfach unglaublich wie sich die Leute mit einem freuen, was sie teilweise für ein Strahlen im Gesicht haben…gigantisch. Hier lebt man echt dieses Event und spätestens jetzt weiß man, dass die Qualen der letzten Stunden nicht umsonst waren.
Las Desedas felé: nem sokat lehet futni: meredek és homok! Később El Reventon után varázslatos, de néhol a singletrail vadul leszakadó helyen halad. A végső lejtő: ha nincs elég magabiztosság, vagy rossz a térd, akkor maga a pokol lesz!
Utsó 2 km: hihetetlen, hogy a győztes után 5 órával és ugyanoly lelkesen ott vannak a szurkolók... nem akarja elhinni, hogy mennyire fantasztikusak az emberek ! Semmi nyoma az unottságnak, hiába futott el már több száz ember... Tanácsai:napkrém és fejfedő ! - Vizes flaskákat mindig újratölteni ! - kamásli !!! - zsebkendő, napszemüveg - rajtnál elöl elhelyezkedni !
Las Desedas felé:Not much running to be done here, steep up hill with sandy dusty trails. In places sand is quite deep and not unlike a beach, it's hard work. Fortunately most of this is on quite wide tracks now, in full shade and being early morning it is cool. Las Desedas took what seemed like forever to reach, you'd gaze ahead and see a peak and think it must be there, then there'd be another hill, then another. Once it arrived some good running was finally possible.
El Reventon check point, it is really important to refill here as it's a long time to the next check point. One helper cheerfully told me this is the hardest part now.....After a few miles it goes back to single track and is quite rocky but perhaps the most exciting part of the course. Along here you end up on very narrow trails and at times there were sheer heart stopping drops to one side of the path. It continues like this for the next three check points of Pico de la Nieve, Pico de la Cruz and on to Los Muchachos. There are two or three additional water stations in amongst these check points as well so water was more manageable plus most had fruit and sweets as well. The final climb to the observatories at Los Muchachos is very tough but then you are greeted by even more well wishers shouting animar!
Lejtő az óceánszintig: This 12 miles could be amazing for you if you like very very technical down hill or if you lack the confidence, have sore knees or are just knackered could be your idea of hell. 12 miles downhill could really make or break your overall time.
Az utolsó 2 km pedig: Hitting the main streets, now lined with people, children were back out wanting to tap hands with you again. I find it incredible that even though the winners would have come in more than 5 hours ago and 400 or so runners have also come through that the spectators were still there, still enthusiastic and still making each and every one of us feel special. ... I just couldn't believe how fanatastic these people were. All along the route, supporters and locals would turn out miles from access roads and check points. Taking pictures, shouting encouragement and animar! None showed any sign of boredom, it just didn't matter to them if you were the 10th or 600th person past them today.
Transvulcania 2013: részidejei: Desedasig 3:21, El Pilarig 4:28, Muchachos: 9:21; CÉL: 13:24
Cél előtt: "Viele Zuschauer kamen nun zum Jubeln an die Absperrungen. Am Anfang wenige, mit Zunahme der Straßenkaffeedichte wurden es immer mehr. Nicht wenige riefen Deinen Namen. Nein, nicht weil er auf der Startnummer stand. Sie standen mit der Startnummernliste in der Hand und suchten dem passenden Namen dazu."
Élménybeszámolójából érdekesebb részek:
Transvulcania sok futónak egy kihagyhatatlan verseny lett az elmúlt években. ... Kb. 2 mérföld után lehet egy kicsit futni és előzni a későbbi keskeny rész előtt... a Tazacorte utáni kiszáradt folyóvölgynek roszs a híre! ... a hőség és a terep miatt ez a legnehezebb útvonal, amit valaha futott!
"I think it’s probably fair to say that Transvulcania is fast becoming a “must do” race for lots of trail runners"
Rajt előtti várakozáskor hűs van ! "There was still over an hour to go until the start and I was glad id brought a light jacket as the morning air was cold after the warmth of the bus."
"I’d placed myself around the middle of the pack so that I wouldn’t get sucked in to going too fast at the beginning, a lot of the runners around me had a different race plan as they pushed and jostled to try to get ahead. After a few hundred metres we hit a bottleneck and everyone slowed to a walk."
"The trail between checkpoint one and two was still sandy but the environ had changed to pine forest;" ... Roque de los M: lesz WC lehetőség :) ...
Végső meredek lejtő: "I particularly remember one group who had set up their own “aid station” by the side of the road, doling out water and fruit under a gazebo with a hose pipe tied to a step-ladder to cool down with, awesome." és "It hurt but it felt good."
"I’d heard much about this river bed and it lived up to its horrible reputation, I walked. The switchbacks up through the banana farms which followed, I walked those too. When I reached the town of Los Llanos I found myself staring down a long, straight road. No more uphills, no more downhills, no more sand, no more rocks. I ran. With no GPS I couldn’t say exactly how fast I ran but I passed a lot of other runners and none tried to keep up with me. Kids ran out in front of me, I dropped my hand to the side and let them slap it as I powered on. "
"..the heat and terrain made this the hardest course I’ve done."
A srác több 100 km-est, sőt 100 mérföldest is futott már előtte. ... ír a homokfelhőről, arról, hogy a meredeken a gyaloglás jobban terheli, mint bármely korábbi futása :( Hőséget is említi + árnyékba menekülnek a futók + napkrémezés + sótabletta!
Persze ő is említi az elképezstő utolsó 2 km-t...
"Breathing hurts. I am amazed at how many runners are still in front of me, wishing they would slow down so their dust clouds would choke other, slower runners. I am not running. I am walking with greater effort than nearly any run I have completed. The sand has finally given way to rocks and I am approaching the first peak over 2,000 meters. I feel strong but my lungs are on fire so I slow down and enjoy the scenery. "
I feel the heat pouring out of my body and I slow down, not even remotely acclimatized for this temperature so early in the season. I see a girl slathering sunscreen on and I have no qualms about asking for some. The Danish hikers who had shared with her are happy to share with me as well. Runners are stopping under trees. I stop and sit for a few minutes so my body can cool down.
"I take a salt pill. I have been great with salt today, proud that I am still learning after 32 marathons and ultramarathons."
"I want to walk but the crowds are cheering like mad. Kids are all high-fiving me. Two kids begin to run alongside for a bit. It is the slowest final kilometer I have ever run and I love it. Locals and tourists in bars lining the route all cheer. “Animo! Animo!” I want to give them what they are here to see. They came to watch people do something tough and persevere so I give it to them. "
+ tapasztalat...
Írja, hogy bizony a vulkáni homok plusz erőt veszigénybe. Los Canarios: egész falu kint szurkol - sosem tapasztalt még ilyet! Nagyon meleg, hamar kiszárad a torka....
"Die Strecke ist gut zu laufen, aber der weiche Vulkansand-Boden verlängert die Abdruckphase beim Laufen und kostet zusätzlich Kraft."..."So etwas habe ich bei einem anderen Wettkampf noch nicht erlebt."..."Es war heiß, und die Luft war staubtrocken. Mein gesamter Mundraum trocknete innerhalb von Sekunden komplett aus. "
Kegyetlen a lejtő: végig, órákon át kínozza a quadricepszet...
Tapasztalat: kamásli kell !
"The decent never gave up, you were constantly just breaking with your quads all the way down, suffering for hours on end, but I could see the sea coming closer and dreamed of reaching Tazacorte. The final few hundred metres just wouldn't end but I eventually came down to the sea, greeted by large supporting crowds and the wonderful breeze of the sea."
Élménybeszámoló címe: életem leghosszabb ultrája ! ... A mély homokban nem célszerű kívülről előzni ! ... 3:23 alatt El Pilar-hoz ér ! ...olyan meleg volt, hogy nem érezte, hogy enni is kéne... A meredek lejtőn 22 percet tölt orvosi sátorban.... CÉL felé mászva alig bír felmenni a faluba: pár lépés, kőre leülés, stb... egyik utolsó edzése: 1,8 km + 450 szintes emelekdőn 12-szer föl-le
A Muchachoson eltölt 20 percet, amúgy onanntól a célig 5 óra 18 perc ! Egy hozzászóló azt írja, hogy "Die letzten Kilometer werde ich auch nie vergessen in meinem Leben." - az utolsó km-t az életben nem felejti el ! ... majd"Vom Downhill und der Schlussetappe im trockenen Flussbett möchte ich gar nicht reden …." - azaz a meredek lejtő és a kiszáradt folyómederban a futás - azokra nincsenek szavak...
Részletek: "Tiefer Sand begleitet uns. Jemand hat mir gesagt, es würde nichts bringen außen zu überholen."..."Mehr als 1 1/2 Stunden hatte ich für die letzten 4,7 km gebraucht!"
Rajt előtti várakozásnál szerencsére volt nála fólia / továbbá bevisz még extra ennivalót és vizet (fontos a plusz víz!) / 1. frissítő után ugyan nem meredek, de homok !
El PIlar után futható, már nem homok... majd az emelkedőn brutál meleg, 32 fok.... nem ivott eleget... túl nagy távolság a frissítők közt, elfogyott a vize....Muchachoson rájött, hogy nem érne le időben a részidőig, plusz barátnőja szeritn nem tudott értelmes mondatot mondani --> kiszállt a versenyből.
... a Muchachoson tán leesett a székről, bevitték az orvosi sátorba, leesett a vérnyomása... - jó ideig ott volt, majd 5:20-kor (limitidő 6 óra votl akkor) le akarták szedn a chip-et, ekkor nem engedte... - menni akart tovább ! ... brutál meredek lejtő, ami miatt csak óvatosan lehet haladni ! a végső 5 km-t jól ismerte, mert bejárta előre...
"My next frustration came as the downhill arrived. This was due to the course being incredibly steep, with switch backs that left you frustratingly slow at points and slipping around from time to time. I couldn’t allow for an error, one because of the unforgiving volcanic rock that would cut you deep..."... a teljesítésről: "Not my greatest ever performance but most definitely one of my greatest achievements!" Sok szuper fotó !!
Maratont futott; azt írja, hogy az első alkalom, hogy szenvedett: a magasság, a technikás útvonal és a meredekség miatt. ... A Roque előtti 6 km-n nem volt olyan hely, ahol vízszintes felületre tehette volna a lábát :) Lehet, hogy csak úgy értendő, hogy vagy lejtett az út, vagy emelkedett ? Fontos tanulság: "I always tell my athletes that, as bad as things get, you can never stop eating and drinking. You can slow down, you can even take a short rest, but you have to fuel for the challenge ahead. " - mindig mondom az atlétáknak: akármi is történik a versenyen, az energiautánpótlást és folyadékpótlást nem abbahagyni !
A csúcson - azt írja: gyenge volt a teste, de fejben erős: nem akarta feladni ! ... A lejtőn óvatosan - mert veszélyes ! ... azt írja tulképp, hogy a legnehezebb versenye volt és újra is belevágna, noha nagy küzdelem volt!
Roque felé közeledve: "With every step up the incredibly steep mountains,, the combination of steep grade and altitude was affecting my heart rate and my ability to breathe. I slowed significantly but made a conscious effort to only to take a short break if my heartbeat got out of control......The last 6 miles to the top of the La Roque de los Muchachos (the highest point in the race) were filled with brutal, grueling climbs. But the worst part was that the footing was so uneven. There wasn’t a flat place to put your foot anywhere. ..... I've climbed plenty in the mountains in the U.S., but this terrain was something totally new to me. To the Europeans, though, this was normal. ...
Roque-on: " My body felt unbelievably weary. Almost like I couldn’t go on. But my mind was strong and I wasn’t going to give up. "... " I just didn’t want to fall and get injured like so many of the other runners." Nagyon jó a zárás: "This was the most humbling race I have done so far. And this picture shows it all. I’m so happy to have overcome such a grueling experience -- so spectacular, but insanely emotionally and physically challenging....
I have never seen anything like this race course in all my trail running experience. I can’t even think of a place in the US to train for such conditions.
Many people would ask, “why do this?” --> It’s for the same reason as we trail runners do any race -- it is for the feeling of accomplishment that comes with testing every facet of your ability as a human being. I am, in every way, a stronger person because I did this.
And I would do it again.
Más strava adatai (UTMB felén, még az elején pl. 800 m szint föl: 64 perc)
Los canarios: el sem hiszi a falu támogatását: kint van az utca mentén az egész falu ! Mindenki ott áll, ünnepli a futókat és pacsizik ...El Pilar utáni sík után sziklás, nagy lépcsős mászások....a lejtő: végig meredek lejtő: fájdalmas lépések egynás után, egészen végig !
A végén írja, hogy elképesztő a befutó... hogy amikor nagy küzdelmek vannak egy versenyen és ilyen fogadtatás, akkor az érzelmek elszabadulnak... Hiába látta ezt TV-n, lélegzetelállító átélni azt a célba érést.
Rajthoz lejutás: "Transvulcania! I had been warned by people who had done the race before that the start can get a bit crazy, what they didn't mention was that you get dropped off by the buses at the top of the hill and you have to make your own way down. So there we all were trying to make our way down to the starting area without falling over and injuring ourselves. The wind was really howling and all the volcanic sand was being blown up in our faces. So walking down a steep hill of soft sand and sharp rock, with hundreds of people all over the place, sand getting blown in your eyes and this was just to get to the starting line. That's what I call a TOUGH race!"
"Los Canarios at 7.5km and 705m. I could hear people clapping and cheering, but when I got there I couldn't believe the amount of support in this small village. There were people lining the street the whole way through the village, everyone was cheering and giving you high fives and for some reason all the amazing support made me really emotional and I was fitting back the tears!" El PIlar 3 óra 25 idővel; "Oh yeah, I've forgotten to mention that, the one race that I would really, really need salt tablets I left them at home" - sótabletta !!!
The climbs were different than before, no volcanic soft sand but lots of rocks and lots of very high step ups. Up and up we went, hands on knees just trying to grind it out to the top. The sun was quite high by this point and the higher we went, the less shade there was so the temperature was starting to go up quite quickly.
Lejtő: it was all down, very steep, technical hill from here! ...One painful step after another I made my way down to Tazacorte. The sun was really starting to heat up now and it was the first time I had felt a little bit too HOT! Once again the Island and its supporters came to our aid. Every now and again there would be some old farmers or a family outside their house with buckets of water, either to fill up empty bottles or just pour it over our very hot heads to cool you down :)
I was having to stop every 5-10 mins to stretch it out, never mind, only another 25 miles to go! .....
Turning on to the long high street that lead to the finish I was amazed at the support that was still there waiting for the runners to finish, I thought they might have all left after all the super stars had finished :) All the way down the street there was people cheering and clapping, I lost count of how many 'high fives' I did. All the little kids where holding their hands out and I think I 'high fived' all of them. With each meter I got closer to the finish the crowds just got bigger and bigger and by the time I made it on to the red carpet the support was unbelievable. As I slowly moved down the red carpet I was fighting back the emotions, every runner reading this blog will relate to this. When you have had a hard race and really dug deep to get to the finish, emotions can go sky high! I had seen the amazing finish of Transvulcania on the TV many times and it wasn't a let down. It looked awesome on TV but to be there in person was breathtaking. I had DONE IT!
Karl Zeiner beszámolója:
El Pilarig 3:38 , Muchachosig 7:30 az ideje (!!), Tazacorte 9:52, majd cél: 10:39 !
Los Canarios után két sávban lehet futni, lehet előzni, ha bírja az ember.... 3 óra alatt ért fel 1900 m-re (16 km-rel a rajt után, így kb. 2 óra alatt ment fölfel 1200 m szintet Los canarios után) --> tesztbejárást kell csinálni !
Mivel a Roque előtti szakasz túl hosszú és a vége is nehéz, célszerű azt is bejárni !
A gerincen a Roque előtt: "Midday, 30 degrees and no wind. Great!" Lejtő: 16-17 km-re -2400 m szint: "This would be hard on body and mind." - testnek és fejnek is nehéz ! ... Fontos, odakoncentrálni a lejtőre, mert élesek a sziklák, ill másik oldalon le lehet zuhanni! .. azért így is elesett a srác.... Az alját nagyon unta: látni az óceánt, de hosszú még odáig a lejtő! Le akar már érni az ember...
Azt írja:a legnagyobb nehézség a meleg volt ! ... - a célban masszázságyak, orvosi sátrak is.
"You had to keep your wits about you at all times though as volcanic rock is extremely sharp and I neither wanted to land on it nor go flying off down the hill side. Some of the drops were still pretty far down. Before I’d got to the top of Roque I’d had another 2 pro plus. They seem to help me keep a sharpened mind and my thinking was that they’d help me stay focused on the descent. I think it mainly worked.... The toughest part of the day was the heat! I was happy with the way I dealt with the course and actually pretty pleased with how I dealt with the heat too."
Azt írja, hogy regisztrált a Transvulcaniára, ami szinoníma azzal, hogy fájdalmas és kellemetlen; valamint azt is írja, hogy a táv és szint adatok alapján alulbecsülte ! ... továbbá megerősíti, hogy teljesen igaz, amit a legendás la palmai-i szurkolásról írnak :)
Tanácsok, tapasztalatok:
- sótabletta !
- rajt előtt legyen tartalék öltözet
- első 1-2 km-n ne menjünk oldalra az ösvényről, mert mély a homok
"I should have been weary of entering theTransvulcania, trans now being synonymous with ‘painful’ or ‘sever discomfort’. With 44 miles and 4200meters of climb I didn’t expect it to be too bad but I really underestimated it – as the opening race for the Skyrunning World Series it is really really tough."
"If you have heard about the legendary Transvulcania crowd support, I can confirm it really is as good as people say. Thanks to all of the supporters and especially those who went the even further mile, providing cold water, cold fruit, cold beer(!) and so forth, it’s a great day out! And I really recommend the race."
It’s amazing the volume of local that are out supporting and I don’t mean just clapping, it’s a party!
Egyik edzőfutásán: első hegy 5,4 km + 450 m szint (mint a Kevély) - 38-39 perc) --> 14:10-es TRV ideje 882. helyet jelent az 1721 rajtolóból.
A srác teljesítménye: máskor a Swiss Alpine marathonon (76 km + 2560 m): 9 óra körüli teljesítés
TRV-ről említi ő is, hogy micsoda hangulat várja a futókat Los Canariosban.... és hogy a végső lejtő brutális: "éveken" át oly kicsiny lent a mélyben a falu, mintha műholdról látná az ember... :(
- "It was 7.30am and the whole village was lining the long main street, an early morning fiesta, the atmosphere was like a carnival."
El Pilar : 4 óra 7 perc (844. helyezés); Roque: du 16:04-kor, 10:04 versenyidő (1003. helyezés); Tazacorte (13:20, azaz este 19:20)
A lejtő: mintha sosem akarna leérni az ember..."The descent was never ending , I like running downhill but this was ridiculous, Los Llanos over to my left continued to look like a satellite image for ages"
"The crowds were getting bigger and louder, childrens arms were held out on either side to receive a high five, I was feeling like a superstar as I ran up the avenue , arms out hand slapping my way towards and across the finish line."
Strava adatai
Az emelkedőn nagyon megrogyott: pár percenként le keleltt ülni, vagy megállni: a meleg + kevesebb levegő tett be neki !
Majdnem túlmelegedett (pedig 10 liter folyadékot ivott)
El Time-től Tazacortéig: 15% meredek lejtés, hajtűkanyaros ösvény.... ; azt írja, hogy varázslatos útvonal. Ha terepfutó vagy, akkor a bakancslistádon a helye a versenynek, de nem gyalogosok versenye ez, mert a rajtolók 30%-a nem ért célba.
El Time --> Tazacorte: "But it was full of anklebreakers and at an average slope of 15% a wrong move would have been calamitous."
"It is an immense race. What an incredible experience. I've not run anything as breathtaking as that stunning course and everything about the race sets it apart. If you're a trail runner this has to be on your bucket list but there are no passengers in the field and 30% didn't make it on Saturday."
El Pilar kb 4:15, Roque kb 11:15 ; Tazacorte: kb 14:55; Cél: 16:19
A srácnak pár héttel korábbi futása: 41 km + 1925 m szint: 4:56 (bruttó 5:52) alatt, azon belül a végén egy meredekebb: 3 km + 520 m --> 42 perc
Brutál nehéz volt, nehezebb, mint mindne korábbi. 1895 rajtolóból kb. 1400 jutott el a célig! (korábban futotta már az OCC-t (53 km), a Matterhor Ultraks-ot (46 km)...és az Ironman-ek...
Mein Fazit zu diesem Rennen: Es war brutal hart, härter als gedacht und härter als alles andere, was ich bisher gemacht habe. Von 1895 Startern haben nur ca. 1400 das Ziel gesehen, einige sind an den harten Cuttoff Zeiten gescheitert oder sind der Hitze zum Opfer gefallen.
Transvulcanai - strava adata
Los canarios - Las Desedas: 1 óra 50 perc: 700 m-ről 1900 m-re
Las Desedas - El PIlar : 1 óra 7,5 km-re (vajon mennyit pihent fent ?)
Roque-tól (9:15 menetidő, azaz 15:15) az óceánig 2 óra 44 perc
strava szerint; teszt futásán: 2 km + 340 m szint - 19:30 alatt - hasonló az én tempómhoz
Busszal odaértek hamar, de tán későn (5:30) álltak be a tömegbe, így a mezőny hátsó 1/3-ánál köt ki; Los canarios: fieszta és 1 óra 20 perc menetidő: olyan a hangulat, mint a Tour de France-on, hogy nem sokkal a futó előtt nyílik szét a tömeg :)
Lo canarios után nincs dug, csak homok és emelkedő.... El Reventon után jön a neheze + hosszan (12,7 km) nincs frissítő --> El Reventonnál is csak víz --> El PIlarnál van teljes kaja, utána csak 19 km múlva, közben csak folyadék !!!!
A srác jól haladt El Time-ig, tudott futni, de El Timáre kimerült, onnan: combja is fáj...sokat sétál csak --> Végső 5 km a célig: egy társával együtt kínlódták fel magukat a városba, ahol 2 km a célig: futottak, de került bele séta is.... --> végső 1,5 km zseniális ! Akár fut, akár sétál az ember, nagyon ünneplik, stb.
Versenyelemzés linkje:
- írja, hogy jobb lett volna előrébb helyezkedni a rajtnál !
- 12 literes zsákkal ment és örült, hogy azzal :) / az enyém 15 literes /
- bot nélkül ment... (nem értem teljesen)? de azzal zárja, hogy bár mazochistnak tűnik, de továbbra is arra szavaz, hogy inkább anélkül jobb!
- 10-12 liter folyadékot vett magához Beszámolója alatti válasza nekem
- El Reventon és Pico de la Cruz közti szakasz hosszú és napos, meredek --> kevés az 1 liter folyadék; vigyek még tartalékot !!
- azza zárja: csodás versenyt választottam ! :)
El Reventon --> Pico de la Cruz: Dass nun der wahrscheinlich anstrengendste Teil der Strecke kommen würde, war allen Teilnehmern bewusst, da es nun von 1.400 auf 2.300 Hm hoch gehen wird, mit einigem Auf- und Ab Zwischendurch. ... Nach dem ersten langen Anstieg geht es dann von Gipfel zu Gipfel immer die Gebirgskette entlang. 100 Hm hoch, 100 Hm runter, 100 Hm hoch, 100 Hm runter. Ich versuche mir das Wasser einzuteilen, aber dennoch geht es langsam zur Neige. Nach gut 12km ist das Wasser aus, aber nun sollte es gleich Nachschub geben.
Ich war einfach froh, dass ich wieder ausreichend Verpflegung bei mir hatte, bin langsam aber gleichmäßig über die letzten Gipfel hoch und runter gewandert und habe dabei weiter viel getrunken um den Körper wieder in den normalen Betriebszustand zu versetzen. Vielleicht hatte mein Geist den Körper auch schon längst verlassen. Ich weiß es nicht.....
El Time után: Die Oberschenkel fangen an zu zittern und zu schmerzen. Da war kein Saft mehr drin. Also gehe ich diesen letzten Abstieg in weiten Teilen wandernd hinab. Auch die letzten 300 Hm den genialen Downhill runter nach Tazacorte kann ich gar nicht mehr richtig genießen, weil nun jeder Schritt hinab schmerzt und ich nur noch nach unten will. In der Verpflegungsstation muss ich mich erstmal hinsetzen und verschnaufen.
Dennoch sind letzten 1,5 Kilometer über die breite Straße in Los Llanos genial. Egal ob rennend oder gehend, wir werden von allen Leuten am Straßenrand angefeuert. Die Cafés am Rande der Strecken sind voll jubelnder Menschen, irgendein Zuschauer reicht uns sogar noch zwei Dosen Isodrinks für die letzten Meter. Supergeil. Dann biegen wir auf die Zielgerade ein. Hier wird natürlich nochmal kurz gejoggt und dann haben wir das Ding im Sack. Als die Uhr dann 13:02 anzeigt, denke ich kurz, dass die Sub-13 wohl doch drin gewesen wären. Aber das ist mir dann auch völlig Wurscht. WIR SIND ULTRA!
A rajtnál a hűs szél miatt mindenki búvóhelyet keres. ... Nagyon nehéz és energiaigényes a homokban gyorsan futni. Csodás a táj, a melegben a gerincen, nem sokkal ivás után is hamar kiszárad az ember szája. ... Ott mindenki belassult. A gerincen szurkolók, nézők is adták a vizüket.... Írja, hogy tudta, hogy nehéz verseny lesz és ezt tetézte még a meleg (szabad fordítás). A nagy lejtő brutális: alulról a vulkáni szikla - mint radiátor fűtött - , fentről pedig a Nap! Rohadt nehéz volt mozogni !
A CÉL felé a sok ember szurkolása, buzdítása rengeteget segített !
Hundreds of runners were hunched behind the stone walls looking for shelter , eating breakfast and sleeping. Myself , Naila and Fred found a nice little spot and just chatted for a while before we headed down to the start line to find a spot maybe 12 rows from the front.
It was so so difficult to run on and really used up so much energy to try and keep a fast pace.
Some of the running to here was spectacular and as the sun was rising up over the clouds the rest of the course and mountain tops were popping out of this sea of cloud and it was amazing.
I was loving it but I was getting very hot and could feel my mouth drying out very quickly even immediately after drinking. Everyone started to slow here.
Lot's of spectators were giving their own coke cans and water to runners who were clearly in dire need of hydration.
We all knew this was a hard race and it was going to be hot.
The descent to Puerto Tazacorte at 68.4km was brutal. The black volcanic rocks underfoot were like radiators cooking me from below and the sun baking down above. It was pretty damn hard to keep moving.
The final stretch on the road was tough but with so many people out in the bars and on the road shaking your hand and patting your back it helps so so much to get you moving and forget your about to pass out.
Busz 4:30-kor tesz ki; közel lehet kerülni az élbolyhoz; látni ahogy bemelegítenek; ő is írja, hogy: a rajtnál a hűs szél miatt mindenki búvóhelyet keres. ... A vulkáni homokban NAGYON sok energia a haladás: 2 lépés előre, egy hátra... El reventon után 12,5 km a köv. frissítőig: sok folyadék! A srác kezdett kiszáradni, 30 percet pihent emiatt, görcsölt, gyomra is rossz lett....
Útközben a gerincen szurkolók folyadékot kínáltak :) MOndta vki, hogy ez bizony forró és véresen nehéz verseny, mire ő: "vulkáni szigeten futsz, Afrika közelében --> mire számítasz ?
Ő is elesett a lejtőn; a végső 5 km elején levő kiszáradt folyóvölgy: forró és párás --> van aki itt adta fel; ez a szakasz sem lefutott ügy ! A versenyben a legjobb a "support", támogatás, szurkolás: ezek az emberek tudják és értékelik a terepfutást, értik annak nehézségét !
Megérti és teljesen egyetért a gypőztessel, Luis Alberto-val, aki szerint: "Csoda sugárzik a Transvulcania-n" - a verseny előtt, közben és utána is érezni ezt!
La Palma egy "kötelező célpont" a kalandvágyó utazóknak !
NAGYON jó videó a végső lejtőről !!!
Talán tucatnyi cikkem jelent már meg különböző kerékpáros magazinokban, ezek közül néhány:
Kanári szigetek
