2010.08.27, péntek: Haiming – Sölden, majd Sölden – Rofen (2014 m) - Sölden = 95,41 km + minimum 1530 m szint
Ébredés után azonnal kíváncsian néztem ki a sátorból: vajon közeledik már a front, esőzóna ? Mennyi időm lehet még összepakolni és elindulni ? Szerencsére még szakadozott felhőzet, jó idő volt. Rendben elkészültem, megreggeliztem és még rövid öltözetben indultam útnak az Ötz völgyébe, ám a hosszú bringanadrág, és felső, esőkabát már elő voltak készítve. A völgybe fordulva viszontláthattam az útlezárásokat mutató táblát, majd az Ötz völgyi infópontnál Ötztaler radmarathon reklámtáblánál lefotóztam málhás bringámat: hisz a többi résztvevővel ellentétben túrabringával érkezem az Ötzire !
Nyugodtan, sietség nélkül hajtottam az ismerős úton, közben váratlan meglepetést ért: nem is emlékszem, hogy menetközben vagy egy kis megállásnál láttam meg az út szélső részén egy csavart. Kipróbáltam és éppen illett a hiányzó csavarhegyre! „-No akkor már ezért sem kell utánajárnom.”
Talán 15 km után tűnt fel először, hogy a hátam mögött már sötétedik, szürkül, majd tán már esni is kezdett. Kérdés az volt: mennyi időm van még? A völgyben hajtva mind több edző, átmozgást végző kerekessel találkoztam, nagyobb részük (alul mindenképpen) rövidben hajtott. Talán 1200 m-re érve jött el a felöltözés ideje, majd az utolsó kilométereket már erősebb szélben tettem meg. Söldenbe érve előrefelé még szép idő vlt; Nap sütött a hófoltos hegyen, ám érett már az eső. Egy útszéli információs táblánál 10 perc tanakodásba telt, mire felfogtam, hogy a korábban tévesen nézettel szemben nem a település központjában van a szállásunk, hanem még Sölden alatt, a település táblája előtt kb. fél – 1 km-rel. Gehörde falurészen belül szerencsésen sikerült megtalálnom a házat, ahol azt hiszem 1/2 1 tájban csöngettem.
Kint már csepegett az eső, amikor a tulajnő kedvesen megmutatta az appartmanunkat (neve a neten: Apartman Gehörde), ami bizony tökéletes volt: a középen található, felülről tetőablak által is megvilágított hallt fentről lelógó növények is díszítették. Innen nyíltak a szobák és a szintén tetőablakos konyha. A nappaliban kályha is volt, a két fürdőszoba egyike pedig – igaz most lezárt – jacuzzis volt.
Cuccaim elhelyezése után a városközpontba hajtottam bevásárolni és szétnézni, ám ott már elkapott az eső. A hosszúra nyúlt csapadék miatt kb. 1,5 órát várakoztam egy sportboltban, ahol a tavalyi Ötzi videója járt körbe: azt lehetett nézni. Meleg bringaruhát, -nadrágot még nem vettem, de hat Powerbart azt bevásároltam. Az esőben már a kerekesek is jobban beöltözve jártak, de akadt elég belőlük. Az eső megszűnte és vásárlás után talán 16 óra tájban értem vissza a szállásra, majd – a lehűlés miatt – már hosszú ruhába öltözve, 17 fokban indultam fél 5-kor egy újabb 2000-es völgybe, a 2014m magasan fekvő Rofenbe, ami még hiányzott a 2000-es emelkdőim gyűjteményéből. Szépen sütött már a Nap, de elkelt a hosszú bringanadrág, sőt táskámban a lejtőre sapkát is vittem.
Zwieselsteinben kellett Nyugatnak letérnem, onnan viszont könnyebb lett az út; időnként röviden meredek, ám közte hosszabban lankás szakaszok jellemzik a völgyet Ventig. Az út rövid lejtő után visszaereszkedett a dübörgő, koszos patak szintjére és onnan ismét lankásan folytatódott. 1800 m felett a levegő is hűsebb lett, az emberek is kabátban sétálgattak már, fel is vettem a fejpántomat. A völgy vége felé már havasokat, sőt gleccseres hegyet is lehetett látni. A rendes kocsiút Ventig tartott, onnan már csak egy korlátozott forgalmú, keskeny utacska emelkedett tovább – meredekebben – Rofenig (2014 m), ami pár házával, vendéglővel közlekedésileg a völgy végét jelentette. Noha az elmúlt 2 nap kimaradt Idalpe és a Diga Finstertal két 2000m feletti aszfaltos út, ezzel a rövidke 2000-essel kárpótoltam magam. Vissza kell még jönnöm Tirolba !
Míg fotóztam, filmeztem, öltöztem egy bácsi szólított meg és erősítette meg, hogy csodás helyről van szó: azt mesélte, hogy 30-40 éve járt itt először és akkor még alig volt ott épület, parkoló sem volt, talán aszfalt sem.
A lejtőre bizony jól esett a sapka a fejemen; őszi időre beöltözve suhantam vissza Söldenbe, ahová három túrtársam – Berger, Orosz Csaba és Dani talán 7 - 1/4 8 tájban érkeztek meg. Az este egy kis tésztafőzéssel és kellemes hangulatú dumával zárult.
VIDEO:
| 2012. év végéig az alábbi helyeken tekertem 2000 m fölé (Alpok, Pireneusok, Kanári szigetek; 2012-ben még Andalúzia, 2014-ben az Alpokban további 5 db 2000-es; hamarosan azok is felkerülnek a térképre |
|
Kanári szigetek
