1993 és 1999 között 5 alkalommal jártam 10-14 napos csomagos, vadkempinges
kerékpártúrán Szlovákiában és a Lengyel Tátrában. Az ezen túrák során összegyűlt
kb. 5000km, valamint egyéb egynapos szlovák túráimon szerzett tapasztalataimból
állítottam össze az alábbi túrajavaslatokat:
Ha
az ember Szlovákiába tesz túrát, nagy valószínűséggel felkeresi a Magas-Tátrát.
Mivel mi is így tettünk, eszerint bontom két részre a Szlovák útvonalakat: A
Tátra - Bükk vonaltól keletre illetve nyugatra eső útvonalak.
Általános tapasztalatok:
Szlovákiában az utak a magyarhoz képest jobb minőségűek, a forgalom jelentősen
kisebb, mint idehaza. Kerékpárosok számára különösen kedvezőek a főbb utak széles
leállósávjai, így - mivel ezeken sem nagy a forgalom - minden gond nélkül lehet
rajtuk haladni; nincs ok autóktól való félelemre. A mellékutak minősége sem
rossz, de itt már előfordulnak rücskösebb aszfaltrétegek, illetve néhol nagyobb
kátyúk.
Sajnos Szlovákiában sincsenek utcai kutak, így kulacsot
leginkább benzinkutaknál, illetve magánházaknál érdemes tölteni. A Szlovák-paradicsomban
és a Tátrában néhol források is akadnak. Szállás: Túratársaimmal
mind az 5 túránkon a tátrai szállás kivételével vadkempingeztünk. Tanácsos bokrok
mögé elbújni, vagy forgalommentes földutakra letérni. A Tátrában, pl. Nová Lesnán
rengeteg szobát kiadó magánház üzemel; sőt szinte csak azok. Szlovákiai kerékpártúráimnak
legemlékezetesebb érzéseit a jellegzetes tátrai virágokkal" is dicsekedő fenyőerdei
kerekezések szolgáltatták; feledhetetlenek. Noha ilyennel Az Alpokban is találkozni,
de szerintem nem ilyen nyugodt, csendes környezetben.
Térkép:
Éveken át 1:500.000 arányú Szlovákia térképpel a kormánytáskában vágtam neki
a túráknak, ugyanakkor az emelkedősebb tájegységeken jól esett a részletesebb
- annak idején olcsó - 1:100.000
arányú turistatérképeket nézni. Az utóbbi években már szlovák kerékpárostérképeket
is árulnak, melyek MTBútvonalakat és meredekségeket is jelölnek; ezek méretaránya:
1:100.000
KELET-SZLOVÁKIÁN ÁT
A TÁTRÁBA
Kelet-Szlovákia
felől kezdve a túrát - feltételezve, hogy
a főbb, forgalmas útvonalakat (a 3-as Miskolc - Kassa, valamint a Miskolc -
Bánréve) el szeretnénk kerülni - 2 főbb javasolt útvonalon kezdhetjük
meg Szlovák-földön való kerekezésünket:
- Rozsnyó
(Roznava) - Dobsina - Dedinky (kitérő) - Poprád
= 81 km + 1150 m szint
Rozsnyótól (314 m) Dobsináig kellemesen, mind
magasabb hegyek között emelkedik az út, onnan a Dedinky előtti tetőig (870m)
7,3 km-en 400 m szintkülönbséget kell legyőzni. A kaptató szerpentinben, fenyők
között kapaszkodik fel a hegyoldalban, a folyamatos kilátás elfeledteti a küzdelmet.
Bár az út nem tesz kitérőt Dedinkybe, nem szabad kihagyni ennek a tónak a félig
körbekerekezését.
Közúton
is át lehet tekerni Dedinky faluba, de ennél rövidebb a duzzasztógáton való
átkelés. A tóban szabad a fürdőzés. Dedinkytől vadregényes, picit, de enyhén
hullámzó út vezet Stratenáig, illetve a Poprád felé történő leágazásig. Útközben
sziklákban, fenyvesekben lehet gyönyörködni, egy jobbra letérő mellékúton kb.
1 km-es kitérővel szűk sziklaszoroson lehet végigpedálozni. Feledhetetlen élmény
! A főút alagúton rövidít. Stratená előtt a főút mellett egy kb. 30m magas szikla
is emelkedik, erre óvatosan, de fel lehet jutni; hagyományunk lett ennek évről-évre
történő megmászása. Poprád felé kanyarodva 1,3 km-es 10-12%-os emelkedő vezet
az 1056m magas hágóra; lassan küzdve, izzadtságtól csöpögő hajjal alig vesszük
észre a szép virágokat, fenyőillatot. A lejtő meredekebb része kb 6 km hosszú;
néhol kanyargós, de jó minőségű. Hranovica cigánytelepülés, innen nyílik először
csodás kilátás a Tátrára. Poprád előtt még a Kvetnica nevű kis hágóra kell felkapaszkodni
egy kb 3 km-es nem túl nehéz emelekdőn. A rövid gurulás után fantasztikus panorámában
lehet részünk: a síkságból hirtelen tör a magasba a Tátra 2500m magas sziklasora.
- Rozsnyó
- Hnilec - Dedinky - Poprád = 92 km + 1410 m szint
Rozsnyótól
alig emelkedő úton tekerünk Gemerska Polomáig, ahonnan észak, Hnilec és a 909m
magas Sulova nyereg felé kanyarodunk. A völgybe letérve alig találkozunk autókkal
! Az út kb 7 km hosszan lankásan kapaszkodik fel a szép hegysorok között. A
komolyabb, de csak közepes meredekségű - nem nehéz - emelkedő kb. 10 km hosszú.
Sulová nyeregből csak közelebbi hegyekre nyílik kilátás, ám nagyon csendes,
világvégi" a hangulat. A lejtőn akadnak úthibák, de nagyon szép kilátás nyílik
észak felé, Hnilec medencéjére. Hnilec után pár kilométeres közepes emelkedő
után utunk az Igló - Dedinky főbb útba csatlakozik. Jobbra az út tovább emelkedik
Igló felé, ám balra lejtőn és síkon már csak 11 km Dedinky. Dedinkytől a fenti
útvonal vezet Poprádra. (A Hrabusicén át vezető út ugyan végig lankás, ám eléggé
rücskös, foltozott ! A Vernáron át vezető sokkal szebb !)
- Bánréve
- Rimaszombat - Hnusta - Brezno - Certovica-hágó - Liptovsky Hrádok = kb.
132 km +1350 m szint
Bánrévétől kis forgalmú,
sík úton kerekezünk Rimaszombatig. A várostól északnak fordulva szintén kellemesen,
alig emelkedő úton hasítunk a hegyek közé. Tisovectől igazi "szlovák jellegű"
völgy, emelkedő vezet a 725m magas Zbojská hágóra. Eleinte csobogó patak és
fenyők együttese teszi hangulatossá a minimális forgalmú úton való kerekezést,
majd később viadukttal is találkozhatunk. Lankás lejtő vezet Breznóig (500m),
ahonnan egy néhol 7% meredek, de csak 4 km-es kaptatót kell leküzdeni, hogy
megláthassuk az Alacsony-Tátra hegyvonulatát.
A 733 m magas hágóról fantasztikus kilátásban lehet részünk. Nekem egyik kedvenc
hágócskám. Pár kilométeres gurulás után érkezünk Myto pod Dumbieromba (650m),
ahonnan 10-11 km-es közepes emelkedő vezet az 1238m magas Certovica hágóra.
(szintén Myto pod Dumbieromból egy Bystra völgyi kitérővel mind sűrűbb fenyőerdőben
1216m magasra, a Srdiecko szállóig, a Chopok alá kerekezhetünk fel.) A nyeregben
régi szálloda üzemel (??) illetve egy kis vendelő és panzió. A Liptovsky Hrádokig
vezető lejtő első fele klassz száguldásra ad lehetőséget, később már tekerni
is kell.
Felfedezésre
ajánlott mellékutak úton a Tátra-felé:
- Dedinky
- Igló (Spisská Nová Ves) - Levoca (Lőcse) - Poprád = 74 km + 770 m szint
Dedinkytől ha a Szlovák-paradicsom keleti
oldalán akarunk a Tátrába felkerekezni, vagy fel akarjuk keresni Iglót, vagy
Szepes várát, akkor más út nem lévén a Grajnár hágó 1069m magasságába kell felkapaszkodnunk.
Az út kb. 15 km-n küzdi le a 300 m szintkülönbséget; csak nagyon rövid szakaszokon
meredek. Egy balkanyarból szép kilátás nyílik az egész völgyaktlanra. A lejtő
nagyon kellemes, szintén közepes lejtésű és jó minőségű. A Grajnár hágón sajnos
kilátás ugyan nincs, de előtt és utána is nagyon élvezetes a fenyőerdei kerekezés.
Iglótól alig emelkedő árnyas fasorban hajtunk Lőcséig. A várost egy domboldalról
pillantjuk meg. Lőcse szép kisváros benyomását keltette: a domboldalban sok
ház és közöttük pár templom; a dombtetőn pedig egy kis kápolna. 35 km-es kitérővel
felkereshetjük Közép-Európa legnagyobb terjedelmű várát. Lőcséből kivezető emelkedőt
4 km hoszú lejtő váltja. Nem sokkal később megpillantjuk a várat, látjuk a célt,
hogy hova tartunk. A 675m magasan épült várhoz a kocsiút hátulról vezet fel.
(A várba 1997-ben 40Sk volt a belépő, a videokameráért még 50Sk-t kellett volna
fizetni. Végig lehet járni az egész erődíményt: a falban vezető lépcsőn a toronyba
is fel lehet mászni, egy teremben levő kiállítás egyik makettjén örömmel láttuk
a magyar feliratot. A kb. kilométeres hosszúságú várfalon is végigsétálhatunk.)
Visszaúton Lőcséig ismerős az út. A város elhagyva pár kilométeres toronyegyenes,
lankás emelkedőn kell nyomni a pedált. Hosszú gurulás végén a fehér falú, fatetejű
templomtornyáról ismert Szepescsütörtökre érkezünk. Poprádig bizony akadt még
1-2 km hosszú emelkedő, néhol 10%-os is.
- Rozsnyó
- Smolnik - Mnisek - Svedlár - Dedinky =83 km + 1480 m
Rozsnyótól kisebb buckán átkelve érkezünk
a váráról híres Krasznahorkába. Az itt kezdődő emelkedőt csak kifejezetten edzetteknek
ajánlom, hiszen kb. 9 km-n 660 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Az emelkedő
hosszú kilométereken át igen nehéz, egy szinte forgalommentes és a korábbinál
még világvégibb" úton kerekezünk. 1997-ben az 1030m magas hágón egy bácsival
találkoztam, aki a faluból hozott pár nénit bogyót gyűjteni. A hegy lejtőjén
néhol úthiba is akad, ám szép a kilátás. A völgyben a bukósisakos kerékpárosra
UFOként néznek. Egy néni még a számlapos órát sem ismerte, csak a mutatósat.
Barangolás
Kelet-Szlovákiában / Látogatás Kassára
- Poprád
- Spisská Bela - Cerv Klástor (tutajozás) - Stara Lubovna - Lubotin - Bártfa
- Giraltovce - Turany - Herlány - Kassa - Moldava nad Bodvou - Tornanádaska
= 336 km+ 2150 m szint
Poprádtól a folyóparti
úton, a Tátrára búcsúpillantásokat vetve pedálozunk Késmárra (22 km). A városban
a váron kívül a templomba is érdemes benézni, hiszen itt található Thököly Imre
sírja. Kellemes meglepetést okoz a magyar feliratú márványtábla és a koporsót
díszítő szalagok. Spisská Belá környékéről, illetve a Poprád folyó völgyéből
két úton kelhetünk át a Dunajec folyótól elválasztó Szepesi Magura 800-1000m
magas gerincén.
- Szepesbélától
a 949 m magas Magurské nyergen át: Spisská Vestől a néhol
foltozott, töredezett út lépcsőzetesen, 10%-os meredek és lankás szakaszok
váltakozásával kapaszkodik fel 949m magasra. Útközben a hegyfelől fenyők kísérte
emelkedőről szép kilátás nyílik a Szepesi dombokra; barátságos vidék. A tetőről
a lejtőa Dunajechez vezet, ám jobbra, nagyon rossz minőségű aszfaltúton 2
km gurulással, fantasztikus hangulatú, panorámás és fenyvesben is vezető erdei
úton gurulhatunk át a 802 m magas Toporeci nyeregbe.
- A
könnyebb átkelést mindenképp az alacsonyabb, 802 m magas Toporeci
nyereg leküzdése jelenti. Toporec faluig alig emelkedik az út, bár
- 1998-ban - sajnos néhol foltozott, kátyús (de úgysem száguldunk). A falut
1km-rel elhagyva, ha hátranézünk még egy utolsó búcsút inthetünk a Magas-Tátra
havas csúcsainak. Talán az utolsó 1-2 km emelkedik jobban: 8% meredek lehet.
A lejtőn az elvétve talált kátyúk miatt jobb óvatosnak lenni; Velka Lesná
után már elengedhetjük a fékeket.
Haligovcétől végre
megpillantjuk a szép alakú sziklás csúcsok jellemezte Pieniny határhegységet.
A völgy végében látható csúcs, a Trzy Korony (ahová - ha belefér a programba
- gyalog is érdemes felmenni) már lengyel területen emelkedik, éppen a Dunajec
folyó fölé. A tutajok alatta haladnak el. A csendes környéken bőségesen találunk
vadkempingező-helyet. Cerveny Klástor településről igény szerint, illetve azt
hiszem ˝ óránként indulnak
tutajok. Egy tutaj tulajdonképpen kivájt farönkökből áll, melyeken keresztbe
rögzített deszkák jellemzik az ülést. A tutajt elöl-hátul 1-1
csáklyás ügyesen irányítja. Az út a szurdokon át 60-70 percig part. 1998-ban
a visszaút buszjegyét is magában foglaló jegy 200 Sk-ba került. Útközben - én
szlovákok közé kerültem -, ha szerencsénk van, még hangulatos szlovák dalokat
is hallhatunk. A tutajon huszan ültünk. Élvezetes volt, ahogy a csáklyás néha
megvárta, ahogy a víz a kanyarban a folyó szélére sodorta a tutajt, majd ott
csáklyával fordította a helyes irányba. Visszaúton a busz, vagy iránytaxi helyett
a folyóparti sétaúton kb 1,5 - 2 óra alatt vissza lehet sétálni a kiindulóponthoz.
Stará Lubovná felé
kellemes, lankás folyóvölgyben pedálozunk ritkábban látogatott falvakon át;
errefelé néha (talán inkább vasárnapokon, templomba járáskor) még népviseletbe
öltözött néniket, lányokat is látni. Stránány házait elhagyva kb 1-2 km-es emelkedő
végén egy kisebb nyeregbe érünk; a tetőről utoljára láthatjuk a Trzy Koronyt.
Laza gurulás, tekerés végén érkezünk a Poprád folyóparti Ólublóra (Stará Lubovná).
A várhoz 1,5 km hosszú, végén meredek aszfaltút vezet. Bár a várból kellemes
középkori zene szólt, mivel a belépő a külföldiek részére duplájába került,
mint a szlovákoknak, elvből sem mentünk be. Bártfa felé egy ideig többnyire
sík, folyóparti úton haladunk, majd Lubotintól a lengyel határ szomszédságában
lankás emelkedőn pedálozunk kilométereken át. Obrucné házai után egy kilométeres
meredek részen érünk fel a tetőre. A magas hegyeket elhagyva fokozatosan észre
lehet venni, hogy a hőmérséklet is magasabb, mint a Tátra oldalában, és az emelkedők
mentén sem fenyők, hanem lombos fák kísérnek már. A lejtőn számomra elmúlt a
szlovák táj hangulata, jellegzetessége; akár a Pilisben is lehetett volna. Malcovig
gyorsan gurulunk, ám onnan már hajtani is kell az alig lejtő, vagy sík úton.
Bártfa egyik kedvenc Szlovák városom. Ilyen kellemes hangulatú főtérrel eddig
még egy városban sem találkoztam. Akárcsak pár száz évvel korábbi időket írnánk.
A téglalap alakú tér alsó végében áll a templom, előtte a városháza, körbe-körbe
pedig felújított, egyes esetekben díszített, hangulatos polgárházak. (A városban
szép, rendbehozott várfalat is találni.) Ottjártunkkor - 1998-ban - a városháza
előtti faszínpadon - feltételezem, hogy lehetőséget kapott, tehetséges - fiatalok
adtak nagyon kellemes zenét. Annyira lenyűgözött a hangulat, hogy a padon ülve,
a zenét hallgatva, a tér kisugárzását élvezve az embernek nincs is kedve továbbmennie.
A környéken, a várostól ÉK felé több régi fatemplom, skanzen is a turistákat
várja.
Bártfától ha el
akarjuk kerülni a forgalmas Eperjes - Kassa főutat, vagy mert tovább akarunk
még egy kicsit kelet felé nézelődni, célba vehetjük" a Velká Domása fürdőtavat.
A Topla völgyében teljesen sík úton lehet tekerni; az út menti hegyek már az
500m-es magasságot is alig érik el. Giraltovce és Turany nad Ondavou között
ugyan fel kellett kapaszkodni egy kis buckára, ám utóbbi falutól látszólag már
tóparton kerekezhetünk. Ottjártunkkor mi is ennek örültünk, ám a valóságban
a tó alsó részén 2 km-es igazán nem hiányzó emelkedő árán jutottunk a dombtetőre.
Turany után 6-8 km-rel jobbra letérő mellékúton szabadstrandot találunk; kerekezés
után / közben jól esik a lubickolás.
A Velka Domása tó
melletti dombról legurulva nemsokára egy kisabb tavacska tükröződik a jobb oldalunkon.
1998-ban ugyan a közeli domboldalon sátraztunk, de ezt a rengeteg szúnyog miatt
nem ajánlom. (talán a másik tónál irtották a szúnyogokat, itt viszont nem).
Délnek tartva Vranov nad Toplouban már a kisebb dombok is ellapulnak. (Ha van
elég időnk, felkereshetjük még a keletre fekvő Zemplinská Sirava tavat, illetve
a Vihorlát hegységet is felfedezhetjük.) Mivel Vranout Kassával összekötő egyik
út mentén, a hegység lábánál található Európa egyetlen szabályos időközönkét
feltörő artézi forrása / gejzírje, feltétlenül útba kell ejteni. Az emelkedő
kellemes hegyoldalban vezet; a tetőn található nyugalmas padra ülve magával
ragadó érzés a teljes nyugalmat, csendet, erdők illatát, levélzizegést hallani,
érezni, élvezni.
A herlányi gejzírt
az évek folyamán már szépen kiépítették, így ne azt várjuk, amit az amerikai
Old Faithfulról készült képeken látunk. A gajzír 32-36 óránként 30 m magasra
tör föl; a "műsor" kb fél órán át tart. A kitörés időpontjáról a Kassa turistairodában
lehet érdeklődni, de a gejzír mellett óra is jelzi. Bidovcétől az E50-es főúton
hajtunk Kassáig, eközben 2-3 dombot is meg kell másznunk. A kassai belváros,
Bártfa mellett az, ami a városok közül nagyon emlékezetes maradt számomra: gyönyörűen
felújított házak, széles sétálóterület, középen parkkal, padokkal. A mandula
alakú főtér közepén található a templom; köztük pedig a könnyű- és komolyzenére
szökő szökőkút. Pár percre mindenképp érdemes megállni és pár dal erejéig élvezni
a "műsort."
Kassától a Tornanádaskai
határ felé először 2*2 sávos forgalmas főúton hajtunk; a leállósávban persze
bőven elférünk, ráadásul a kerülőút bőven hosszabb lenne. Ha ellen tudunk még
állni honvágyunknak Moldava Bodvoutól szép kitérőt tehetünk a karsztos, sziklás
Háj és Szédelő völgyébe.
KERÉKPÁRRAL
A MAGAS-TÁTRÁBAN
- Tátra-aljai
emelkedők: A
Tátra oldalában nem egy út vezet toronyiránt szembe a Tátrával, jóformán
ezek egyikén sem kerülhetjük el a 10%-os meredekség leküzdését.
- Poprád
- Nová Lesná - Magistrale
: Poprád felől enyhén emelkedő, néhol lejtő úton hajtunk Velky Slovkov felé,
majd kis dombon át Nová Lesnára. A falut elhagyva közepes és 10%-os kaptatón
hajthatunk
egészen a Magistrale útig.
- Poprád
- Stary Smokovec :
Poprád végén, a felüljáró környékén, ha eltévesztjük az utat, vagy direkt
választjuk, Stary Smokovec felé is mászhatunk egy jót. Ez is, hasonlóan a
Nova Lesnaihoz, félútig alig emelkedve hullámzik,
majd nagyjából Nová Lesna közelében, végén bizony alaposan vissza kell váltanunk.
Igaz, hogy erősen kell nyomni a pedált, ám folyamatosan gyönyörködhetünk a
Tátra csúcsaiban.
A hosszú, meredek emelkedő kb 2 km hosszan toronyegyenesen halad és
jól látható. Lefelé könnyedén gyorsulhatunk 70 km/ó fölé.
- Batizovce
- Gerlachov : a szokásoknak
megfelelően ez is az alsó régióiban kellemes, panorámaút, ám Gerlachovot elhagyva
az utolsó bő 2km-en alaposan küzdeni kell.
- Tatranska
Magistrale I. (nyugat felé): Tátralomnic (850 m)- Csorba-tó(1350m) (+ Poprádi-tó:
1494m) - Lipt. Hrádok (637m) = kb. 62 km + 600 m szint
Tátralomnictól átlagban
kellemes és szép emelkedő vezet Csorba-tóig. Az útpadka és az enyhe meredekség
is ideálissá teszi hobbykerekesek számára. Nagyon hangulatos, élvezetes a hegyoldalban,
fenyőerdőben pedálozni. Stary Smokovec környékén pár kilométeren át szinte sík,
Csorba-tó előtt pár kilométeren már közepesen meredek. Csorba-tó előtt kb. 1-1,5
km-rel, 1200m-es magasságból néhol nagyon meredek, autóforgalom elöl elzárt
út vezet a 2500m magas hegyek ölelésében fekvő Poprádi tóhoz (1494 m). A Csorba-tótól
hosszú, lankás, pedálozós lejtőn távolodunk a Magas-Tátrától.
- Tatranska
Magistrale II. (kelet felé): Tátralomnic (860m)- Tatranska Kotlina - Zdiar
- Lysa Polana (lengyel határ: 970m) = kb. 36 km +490 m szint
Tátralomnictól a
lengyel határ felé is a Csorba-tavihoz hasonló hangulatú út vezet. Bár a Csorba-tó
500m-rel fekszik magasabban Tátralomnicnál, a Lysa Polanai lengyel határ pedig
csak 120 m-rel, mégis errefelé is 490 m szintemelkedést kell leküzdeni. Az első
néhány kilométeren néha szép kilátás nyílik a Lomnici-csúcsra, később, Tatranska
Kotlinától már inkább a keleti, dombosabb, formásabb Bélai-Tátrára. Zdiar népművészetéről
híres; a falu végén szép, nyílt emelkedőn kapaszkodunk fel 1081m magasra. Közben
kellemes büfénél tehetünk kis pihenőt. A nyeregtől a határig hátralevő kilométereken
az út néhány kilométerenként hullámzik.
LENGYELORSZÁGI
KIRÁNDULÁS"
Amennyiben meg szeretnénk
tekinteni a Tátra lengyel oldalát (érdemes !), Zakopanéig oda-vissza megtehetjük
a túrát 1 nap alatt is (120 km), de az sem megvetendő, ha az ember kelet felől
érkezik és nyugat felé hajt tovább (vagy fordítva) és legalább egy éjszakát
lengyel földön alszik.
- Tatranska
Lomnica - Zakopane =
kb. 45 km + 760 m
Az út Zakopanéig folyamatosan hullámzik: 2-3
kilométeres emelkedők, lejtők váltják egymást, rövid sík szakaszokkal tűzdelve.
Nem jellemző a nagy forgalom, viszont nagy élményt nyújt a fenyőerdőben való,
időnként kilátással megörvendeztető úton való kerekezés. Zdiar után egy pár
kilométeres emelkedőn kell 200m szintkülönbséget leküzdeni. Útközben szlovák
oldalon pihenőhelynek ajánlhato Tatranska Kotlinán egy útmenti büfé, falatozó,
illetve Zdiar végén az emelkedő közben egy fa építésű vendéglátó-egység. Ennek
az emelkedőnek a végén, 1081m magasan forrásból tölthetjük meg kulacsunkat.
A határ előtt még egy kis buckát kell leküzdeni, ám lengyel oldalon újabb 3km
kapaszkodás vár a kerekesre. A dombtetőn, egy faház mellett az út kétfelé ágazik.
Egyenesen továbbhaladva perceken belül a Lengyel-Tátrára nyíló csodás kiláthelyet,
a Glodowka-rétet érhetjük el.
Balra
fordulva kb. 15km hosszú váltakozva sík és lejtő úton érkezünk Zakopanéba. A
városból érdeemes ülőfelvonóval, vagy Koscielskón keresztül kerékpáron a Gubalowka
1100m magas tetejére felkerekezni; csodálatos kilátásban lesz részünk mind a
városra, mind a Tátra csúcsaira.
- Zakopane
- Tatranska Lomnica = kb. 45 km + 750 m
Zakopanéból hosszú lankás emelkedőn kapaszkodhatunk
fel a határ-közeli hegytetőre. Szlovák földön előbb egy rövid emelkedő, majd
egy 2km-es kaptatót kell leküzdeni a hosszú, Tatranska Kotlináig tartó lejtőig.
Rövid pihenő, sörözés, teázás után Tatranska Lomnicáig már csak a következő
kb 3km emelkedőt kell leküzdeni, ennek eleje meredeknek tűnik.
- Zakopane
- Trstena: Zakopanétől nyugat felé is
visszatérhetünk Szlovákiába. Míg a keleti oldalon folyamatosan hullámzik az
út, sok emelkedőt kell leküzdeni (ugyanakkor talán szebb is), a nyugati Tátra-kerülés
sokkal könnyebb. Zakopanét elhagyva Koscielskóban kell még egy kevés emelkedőt
mászni, onnantól egészen Czarny Dunajecig, kb. 20km-n át lejt az út. Pár kilométert
még a hegyek lábánál hajtunk, majd észak felé már nyílt lankákon, néhol fenyőerdő
szélén hajtunk a picit lejtő úton. Chocholow megragadó hangulatú falucska:
mint egy élő skanzen, tele faházakkal.
Itt még igazi gorál népviseletű embereket is látni. Czarny Dunajec és Jablonka
között látjuk utoljára a Tátrát, szinte síkon haladunk; már a levegő is melegebb,
mint a hegyek között. Jablonkában érdemes az utolsó zlotykat elkölteni. A
falu és a határ között az út kopár mezőkön, kicsit hullámozva halad; nyugat
felé már látszik a Babia Gora Nemzeti Park legmagasabb pontja, az 1725 m magas
névadó csúcs. Alá, egy 1018m magas nyeregig
szintén fel lehet kerekezni, aszfalton is.
Krakkó
felkeresése:
(Lysa
Polana - Nowy Targ - Rabka - Myslenice - Krakkó = kb. 120 km + kb. 1000m szint)
A szlovák-lengyel határtól
még kerékpárral sincs messze
Lengyelország talán legtöbb látnivalóval (Wawel,
Mária-templom, Posztócsarnok, stb.) rendelkező városa, Krakkó. A városba Javorina
/ Lysa Polana felől a fő csapásirány Tatranska Bukowinán át vezet Novy Targ
felé. A határ utáni emelkedő teteje és Tatranska Bukowina közti út a Lengyel-Tátra
egyik legszebbje; sok kilátással havas csúcsokra. Bukowinán klassz "hegyi" kézműves
portékákat lehet kapni. A falut elhagyva az út lankásan lejt egészen Nowy Targig.
A várostól keletre, Debnóban kedves, búcsújárótemplom található. Nowy Targ és
Rabka között az út hullámos, néhány kilométeres emelkedők és lejtők váltogatják
egymást, szép kilátással vissza a távoli Tátrára, ám a nagy forgalom és a padka
híján nagyon a tekerésre kell figyelni; veszélyes útszakasz! Egy félrekormányzás
elég a balesethez. Nagyon szép vidék ez. Rabkától mind nagyobb forgalmú út vezet
Krakkóba, Myslenicétől már kétszer kétsávos; továbbra is hullámzik, de már csak
kilométeresek az emelkedők. Krakkót is egy bucka tetejéről pillantjuk meg. (A
Wawel látképe a Visztula pártjáról:
Ha
Krakkóban járunk, nem szabad kihagyni a sóbányájáról, múzeumáról híres Wieliczkát.
Ezen az oldalon, kis falvi utakon, változatos terepen kerekezhetünk Kasina Wlk-ig,
a végső kilométerek eléggé emelkedősek, de szemben a nagy-forgalmú másik úttal,
itt még élvezni is lehet a túrázást. Kasina Wlk-től a 98-as útra fordulva Rabkáig
lejt az út, onnan a határig egy nem túl vészes emelkedőjű 709 m magas nyeregbe
kell felkapaszkodni.
NYUGAT-SZLOVÁKIAI
KEREKEZÉSEK / HAZAÚT
A lengyel-szlovák határ
völgyéből kis buckára kapaszkodva érünk ki, kamionsor mellett haladunk el. Kellemes
lejtőn gurulhatunk Trstena felé. Délnyugatnak tartva alapvetően
három úton haladhatunk Rózsahegy felé:
- Trstena
- Árvaváralja (Oravsky Podzamok) - Dolny Kubin - Ruzomberok = 58 km + 250
m szint
A könnyed tekerésre vágyók a folyóparton jól
haladhatnak, egészen Dolny Kubinig (vagy Královányig) semmi emelkedővel nem
lesz dolguk. Dolny Kubin és Rózsahegy között az út 250 m szintemelkedést küzd
le; eleinte lankásabban, mezőn, majd hegyoldalban, fenyők oldalában vezet. Az
utolsó 7-8% meredekségű 2 km már igazi hágó-jellegű út, hátratekintve szép kilátásban
lehet gyönyörködni. A lejtő néhol 11% meredekségű; óvatosan kell vezetni!
- Chyzne
(lengyel határ) - Árvai tó - Hrustin - Árva-vára - Terchová (+ Vrátna völgy)
- Martin - Blatnica - Turcianské Teplice - Banska Bystrica - Zólyom = kb.
259 km + 1750 m szint
Ha el akarjuk kerülni a forgalmasabb főutat,
akkor választhatjuk a főúttól nyugatra vezető kellemes völgyet, majd később
a Kis-Fátrában felkereshetjük a Vrátna szurdokvölgyet is. A városka elején -
sikeresen megtalálva a leágazást, egy utcát - egy rövid meredek emelkedőn meg
kell dolgoznunk az oda"föntről" nyíló kilátásért: alattunk terül el a 30 km
hosszú Árvai-tó, mögötte a Beszkidek magasodik. A tópartra leérve kellemes szabadstrandot,
büféket találni. A Hrustinka patak völgyében kilométereken át alig találkozunk
emelkedőkkel, ám Babinben egy buckára mégis 10%-oson jutunk fel. A bukkanóról
már látni is azt a kaptatót, amin utunk a főútra, éppen Árva várához visszatér.
Hrustin végén ugyan 12% tábla ijesztgeti a kerekeseket, ám az emelkedő talán
csak egy-két rövid lépcsőben ilyen meredek, előtte és az utolsó pár száz méteren
is csak 6-7% körüli lehet. Árva várának megcsodálása után 19 km-t - Párnicáig
- még az Orava / Árva folyó völgyében hajtunk síkon. Dolny Kubin főterén (?)
nyitott teraszos cukrászdában finom édességgel juthatunk energiához.
Párnicánál - a karsztos Kis-Fátrát választva
- jobbra fordulunk. A csendes patakvölgyben öröm a kerekezés: csobogó patak,
magas sziklafalak és tekergő, alig emelkedő út (1,5%). Zázriva előtt a Vrátna
völgyéhez balra kell fordulnunk. Eleinte néhány kellemes üdülő közelében kerekezünk,
ám az utolsó 1-1,5 km-n bizony sebességünk 6-8 km/ó-ra esik vissza. Emlékezetes
emelkedő maradt (1997-ből): a nyeregből kiállva, karizmaim erős feszítésével
tudtam csak felkapaszkodni. A tetőről szép kilátás nyílik az érdekes alakú Rozsutecre.
(A legfrissebb montis térképem 14%-osnak írja)
Terchova mellett találunk kempinget is, ám vadkempingezni
is tudunk sokhelyütt, ám a Nemzeti Parkban ne tegyük; ott tiltott! Terchovától
mindenképp érdemes akár fél-egy napot is a Vrátna völgy környékére szánni. Az
útikönyv is nagyon szépeket ír róla, a prospektusok is Szlovákia egyik attrakciójaként
jegyzik és a valóság is ez: kb 200m magas, csipkés sziklaalakzatok, -falak,
csobogó patak, üde zöld növények, fenyők.
A szűk szurdokon átkelve kicsit kinyílik a völgy: egyenesen pedálozva utunk
a Vrátna turistaháznál, kb 700m magasan végződik. Terchovát elhagyva kellemes,
csendes kis falvakon hajtunk Varin faluig, ahol gyalogoshídon átkelve kb. 25
km-es kitérőt spórolhatunk meg. A Vág völgyében, árnyékot adó, széles úton -
igaz az eddiginél nagyobb forgalomban - pedálozunk Martin felé. Útközben szép
rálátást kapunk Strecsnó várára. Martintól tágas, lankás völgyben 1997-ben sajnos
még betonlapokból összerakott úton pedálozva gyönyörködhetünk a Nagy-Fátrában
(azóta bármi megtörténhetett). Az újabb Nemzeti Park kiindulópontja,
Blatnica felé pedálozva szemünket le sem kell vennünk az leszakadó oldalú Tlsta
hegyről, mert éppen arra hajtunk. Blatnicából aszfalt, majd murvás úton mind
a Gáder, mind a Blatnica völgyet végigkerekezhetjük.
A Gáder völgyről ezt írtam 1997-ben: A völgy fokozatosan szűkült, az út
romlott, egyre több folt, lyukak. Ebben a völgyben is szép vegetáció fogadott.
Napsütés, kék ég, zöld fenyők, csillogó fehér sziklák, csobogó patak, faház...
Maga a paradicsom. Nagyon tetszett: bár nem is a sziklák, a szurdok, hanem az
egész együtt."
Blatnicától ha nem bánunk egy újabb 12 %-osat
- amelyért csodás kilátás is kárpótol - nem kell a főútra visszatérnünk, a hegyoldalban
is megcélozhatjuk Mosovcét, majd Túrócteplicát. A dombtetőről engem nagyon megfogtak
a különböző színek: zöld fenyők, fehér sziklák és a kék ég!
A Túrócteplicától nagyon hosszan, de csak alig
emelkedő útról, a Hermaneci hágóról (12 km-n 355 m szint) az
útikönyv ismét szépeket ír és ezúttal sem téved, noha talán az út keleti oldalát
emeli ki jobban. Túratársam az alföldi, de Tátrát 6-7-szer megjárt Rédei Zoli
mondta az emelkedőről: "ilyen úton akár az égig is felmennék." A kaptató
hosszan csobogó patak mellett, majd hegyoldalban vezet. A tetőn nagyon tetszettek
az egymást érő kanyarok: jópofa volt a középsőből előre és hátra is másik kanyarba
filmezni; mint egy nagyobb szlalompálya. Ahogy az útikönyv írta, a táj, a sziklák,
fenyők, kanyargó út, közelben tekergő vasút, valamint egy viadukt miatt is hasonlít
az osztrák Semmeringhez.
A főútig közepes, onnan lankás lejtőn gurulunk
Besztercebányáig. A város Kassa és Bártfa mellett az egyik
kedvencem; főterét nagyon szépen rendbe hozták, kicicomázták." Minimum 1-2
órát érdemes itt tölteni, pihenni, beülni egy cukrászdába, körbesétálni az autók
elől elzárt főteret.
Besztercebányától Zólyom felé a széles 2*2 sávos
- enyhén hullámzó - főutat is választhatjuk, ám az autóúttól keletre, néhány
kis falut útbaejtve megfelelő kocsiút halad. Zólyom már szintén felújított,
kellemes város; szép főterét én is csak 10 évvel első Tátra-túrám után 2003-ban
fedeztem fel. (A Zólyom és a magyar határ közti útszakaszról a határközeli
egynapos túrák részben írok)
- Chyzne
(határ) - Podbiel - Zuberec ( + skanzen) - Liptovsky Mikulás = 74 km + 550
- 600 m szint
A lengyel határtól enyhén lejtő úton érkezünk
Trstenába, ahonnan pár sík kilométert kell Podbielig hajtanunk. A főúttól keletre
letérve érdemes legalább pár órát rászánni a zubereci skanzenre, (ahonnan erdei
úton a Maguri hegyek alá hajthatunk) dél felé pedig egy csodálatos panorámákkal
örvendeztető úton ereszkedhetünk le a Liptói tóhoz. Zuberec felől eleinte síkon
hajtunk, majd néhány lépcsőben kapaszkodunk fel a kb. 1000m magas gerincre,
hágóra. A lankás hegytetők között vezető útról szép kilátás nyílik a környékre
is, ám pár kilométer után végre a mélyben, kb 500m-rel alattunk a Liptói tó
is előbukkan. Fenyők oldalában, tekergő, de néhol meredek panorámaúton ereszkedünk
le a tópartra. (1998-ban esőben kapaszkodtunk itt fel; azóta vágyom vissza:
ezt szép időben is meg kell nézni!)
- Liptovsky
Mikulas - Partizanska Lupca - Donovaly - Besztercebánya - Zólyom = 113 km
+ 1060 m szint
Bár ez a völgy nem tartozott a Tátra-túrák klasszikus
útvonalába, mégis a Lupcsankai völgy az egyik kedvencem maradt. A völgy minimális
forgalma miatt csendes, zavartalan kerekezést nyújt. Bár az 1100m magas hágót
megelőző utolsó kilométerek igazán meredekek (12%), fárasztóak (20 kg csomaggal),
egyfelől a fenyvesben való idilli kerekezés, valamint a túloldali élvezetes
száguldás (széles út, jó aszfalt) kárpótol. Aki nem szereti a hegymászást annak
kevésbé javasolt ez az útvonal, hiszen itt gurulás után Donovalyba még újabb
350m szintemelkedést kell legyűrni. Kevésbé megerőltető kerekezést preferáló
túrázóknak célszerűbb a hosszan lankásan induló emelkedőt választani, közvetlenül
Rózsahegy felől. Liptovská Osadától (ahol a két út összeolva), a főút néhol
9%-os meredekséggel kapaszkodik fel a 960m magas Donovaly hágóra. A nyeregtől
erdei úton fel lehet kapaszkodni a közeli, panorámát nyújtó dombra.
- Zólyom
és Balassagyarmat vagy Sahy között talán
a legegyszerűbb és legkönnyebb a Krupinán és Hont Nemcén át vezető utat választani.
Eleinte egy sziklaszorosban, alig emelkedő úton pedálozunk, ám az út később
is csupán 2 km-n át (Babina falu előtt) lassít le. Ahogy fölfelé, úgy az út
lefelé sem meredek; lankásan, hosszú kilométer alatt tér vissza a kb 200,
majd 160 m-es magasságba.
A Selmeci- vagy a Jávoros hegységet elválasztó
főúton kívül bármilyen utat is választunk, nem tudjuk elkerülni a komolyabb
emelkedőket; ezekről az utakról a következő fejezetben írok.
EGYNAPOS
KERÉKPÁRTÚRÁK SZLOVÁKIÁBA
Ahogy Budakalászról szép,
egész napos túrát lehet tenni Szlovákia közelebbi régióiba, vonatot igénybe
véve a túrát Vácon, Rétságon, Balassagyarmaton, vagy Sahyban is meg lehet kezdeni.
- Selmeci
hegység: A Selmeci hegység ideális kerékpártúrázóhely;
tipikusan Happybikeos, hiszen található itt sok rövid emelkedő (aszfaltos,
erdei utakon is), ugyanakkor gyakran szép, erdei tavak partján állhatunk meg
pihenni. A központ, Selmecbánya városa különböző részei között akár 200 m-es
szintkülönbség is található. A város kellemes, hangulatos; elkerülőútjául
egy széles panorámaút szolgál. A városka északi végén, gyönyörű, panorámás
környezetben kálvária található. Innen észak, Zólyom felé, ugyanakkor nyugat
felé is (egy bucka után) hosszú lejtő indul.
- Magyarország
felől, DK-i irányból két egymásba csatlakozó úton érkezhetünk Selmecbányára:
A hosszabb ám talán könnyebb, Hontianské Nemcéből (Sahy és Hont. Nemce között
bár főúton kerekezünk, a széles leállósáv és a nem túl nagy forgalom miatt
gond nélkül kerekezhetünk) többnyire sík - alig emelkedő - patakvölgyben vezet
Antolig, míg a másik Krupina után fordul nyugatnak. Utóbbi a város végén csendes,
erdőben, mezőn vezető út lépcsőzetesen 12%-os szakaszokkal egészen 510 m magasra
kúszik fel, hogy aztán a fennsíkról 2 km alatt, nagyon rossz, foltozott úton
visszaereszkedjen 300m magasra, a másik út völgyébe. Ha tudunk vigyázni a
bringánkra és a meredek kaptatókat is bírjuk, akkor tájképileg inkább az utóbbi
útvonalat érdemes kipróbálni.
Antoltól egyenletesen,
de csak enyhén emelkedő úton érkezünk Selmecbánya lábához. Balra, a hegyoldalban
vezető panorámás főúton DNY-nak kapaszkodhatunk a várost elkerülve, míg jobbra
É-ÉNY-i irányban kerekezhetünk tovább; végül pedig a középső út a városközpontba
vezet.
- Ha
a hegység magvát szeretnénk felfedezni, egy 30-35 km-es, 3-4 hegyi tavat is
érintő túrával megtehetjük. (Ezen kívül természetesen a hegységből mászhatunk
emelekdőket, illetve gurulhatunk le a lábáig dél, azaz Levice irányába, Nyugat,
azaz Hodrusa Hamre felé, észak-nyugat felé három útat is válszthatunk, míg
végül Zólyom felé egy főbb úton is leereszkedhetünk.) A széles főúton közepes,
panorámás emelkedőn kapaszkodunk Stavnicke Banéba, 750m magasra. A településen
pár kilométer hosszan síkon hajthatunk; itt-ott szép kilátás nyílik a falura
és a környező hegyekre. Csodás táj; ráadásul milyen közel Magyarországhoz
!
Az utolsó házak
közül is kiérve utunk máris két szép - részben erdő ölelte - tó között halad
el; kelet felé szép kilátásban lehet részünk. A fentebbi tóban úszni és vizibiciklizni
is lehet; talán érdemes is megpihenni egy kicsit a fenyők árnyékában, a vízparton.
Egy kis buckát megmászva érkezünk a következő tó partjára, ahol még nagyobb
a fürdőélet. (A dombtetőről balra letérve kb 3-3 km-es kitérővel felkereshetjük
a Sitno hegy lábánál, lombos erdőben található bacsófalvi tavat, ahol szintén
lehet vizibiciklizni. Elhagyott utunkra visszatérve nem kell már sokat hajtani
a várva-várt erdészeti út jobb leágazásához. A következő 8 km sok gyönyörűséget,
zavartalan természetet tartogat a számunkra. A sötét, keskeny, erdei úton 2
km alatt egészen egy patakvölgy 510 m magasságáig ereszkedünk le 200m-t, onnan
azonban éles jobbkanyarral megkezdődik a küzdelmes emelkedő. 2000-ben 42*34-es
áttétellel 8-9 km/ó-val kapaszkodtam fölfelé a zavartalan, hangulatos erdőben.
A hajtűkanyart követő újabb kanyar kifejezetten nagyon szép ívben fordul be
két dombív közé. Már az út is világosodik: az erdőből kihajtva Kopanec házai
közé érkezünk. Ez ám a nyugodt település! Bár a következő 3-4 km-n a jó úton
gyorsan megtehetnénk a 4 km-es távot (az út ezalatt kb 400m-t esve 360m-re ereszkedik
le), a kezdeti kilométereken nyitva érdemes tartani a szemeket, mert csodás
a kilátás az úttól északra emelkedő hegysorra. Hodrusa Hamre utolsó házai között
(360m) csatlakozunk be a Zarnovicát Selmecbányával összekötő útra. Az út közepesen
meredeken, barátságos, lombos hegyoldalban kapaszkodik fel 800m magasra, ám
útközben - ha van rá idő - rövid kitérőt tehetünk egy újabb tóhoz, a Hodrusské
Margitim csónakázó- és fürdőtóhoz.
Az emelkedőre visszatérve
előbb egy magyar hősi emlékművel / emléktáblával (nem emlékszem pontosan) találkozunk,
nem sokkal később pedig egy forrásból tölthetjük kulacsunkat. A tetőről rövid
gurulással a Selmecbánya széli, dombtetei kálváriához érkezünk. Szép kilátás
tárul elénk. Északnak induló lejtő elején 12%-os táblát látunk, szembe, a füves,
kopasz dombok egyikén áll a templom a kálváriával, míg jobbra Selmecbánya felé
gurulhatunk gyorsan. Selmecbányától a már ismertetett úton, Antolon, majd Hont.
Nemcén és Sahyn át érünk vissza Magyarországra. (Friss tempóban Selmecbányától
2 óra alatt a határra lehet érni.)
- Jávoros
hegység és környéke
Budapest vagy Balassagyarmat
felől a Selmeci hegység mellett a másik egy nap alatt kerékpron megjárható szlovák
hegység a Jávoros hegység. A Jávoros 1044m magas csúcsa közelébe, oldalában
vezető utak mind a Velky Krtis (Nagykürtös) - Sása útvonaltól keletre találhatók.
Érdekes jellegzetessége a hegységnek, hogy dél felől 20-30 km hosszú, lankás
emelekdőkön kell kapaszkodnunk, míg észak felől 5-8 km alatt feljutunk a 700-740m
magas nyergekbe.
A hegységbe indulva,
vagy onnan hazatérve Velky Krtis (Nagykürtös) szinte mindenképpen útba esik.
Balassagyarmattól a városig (17 km) széles, jó út vezet; a padkán bőven elférünk.
- Nagykürtöstől
(200m) mindössze 2-3 km-t kell északnak hajtani Modry Kamenig, ahol az egyik
meredek hegy oldalában megtaláljuk Kékkő várát. Az út Senohrad felé előbb
kb. 10 km-n át egyenletes, nem túl fárasztó emelkedőn vezet, majd a völgyből
kiérve a következő kb 7 km-n lépcsőzetesen, de hullámzó terepen jutunk mind
magasabbra, az utolsó 5-6 km-t már nyílt, legeltetésre is használt mezőkön
tesszük meg. Nyugatra a Selmeci hegységet, dél felé pedig a Börzsönyt is lehet
néha látni. A 600m magasan fekvő Senohradból mind a négy irányba hajthatunk.
- Jobbra
(keletnek) aszfalton csak pár kilométert kerekezhetünk, onnan
nyugatnak gurulva csaknem visszatérhetünk a Verky Krtis - Sása út északabbi
pontjára, vagy földúton pedálozhatunk a Jávoros tövébe.
- Nyugat
felé hepe-hupás
terepen Krupinára kerekezhetünk át; útközben Bzovikon szép várat láthatunk.
(ld.: utolsó bekezdés)
Északnak, Sása,
illetve Zólyom felé vezető útról, de inkább lejtőn ugyan még nem jártam, de
a hallomások alapján már rég óta fel akarom keresni. Előbb még 100m emelkedőt
kell leküzdeni a szép tájon, utána azonban kb. 2 km 10-12%-os lejtőn lehet élvezni
a száguldást; ellenkező irányban pedig a lábizmokat erősíteni.
- Nagykürtösből
Losoncra, vagy Stará Hutára: Nagykürtöstől
kelet felé 200-400m magas hegyecskék között 1-2 km-es emelkedőkkel tarkított
hullámos terepen haladunk. Slov. Klacany falutól egyenesen folytatva az utat
egy tó mellett elhaladva, majd egy emelkedőt leküzdve Losoncra érkezünk. A
hegyeket választva azonban (Slov. Klacanyból) észak felé is
kerekezhetünk. Bár 29 km-n jobbára fölfelé kapaszkodik az út, ez alatt is
csupán 700m magasra, Stará Hutára jutunk: az út hosszú, de nem meredek.
- Hazaút
a Jávoroson át:
A Zólyom - Losonc
főútvonalról két helyen indul szép emelkedő a Jávoros hegyeire: Viglásból és
Podkrivánból.
- Viglás
- Slov. Klacany: Viglásból (160m) néhány
lankás kilométer után elágazáshoz érkezünk.
- Balra
kb 5-7 %-os emelkedőn, panorámás úton üdülőházak között kerekezünk a kb. 720
m magas nyeregig, ahonnan szép kilátás nyílik a völgy túloldalán, északra
emelkedő Polana csúcsára. Az eleinte még fennsíkon vezető úton 1997-ben kedves,
bálákból épített, népviseletve öltöztetett, 3 m magas bábúpáros üdvözölt bennünket.
A csaknem 30 km-es enyhén lejtő úton Slov Klacanyban csatlakozunk a Losonc
- Velky Krtis főútba.
- Jobbra
kanyarodva az út Kalinka településig lépcsőzetesen vezet az elszórt házak,
telkek között. A faluközpontot követő ˝
km-es szakasz 12-14%-os meredeksége komoly erőpróba. A 740 m magas tetőig
hátralevő néhány kilométer - egy 10%-os kivételtől eltekintve - többnyire
szintben vezet. A Sása - Senohrad főútig lankásan hajtva, gurulva néha az
ember azt érezheti, mintha egy eldugott világban járna. Az első elágazásnál
jobbra, majd nemsokára balra fordulva 2 km-es 12%-os emelkedőn kapaszkohatunk
fel Senohradba, míg ha balra fordulunk, közepes emelkedőn, majd a fennsíkon
jobbra fordulva, összességében kerülővel érkezhetünk Senohradra.
- Podkriván
- Stará Huta: Podkrivántól még a Viglásinál
is szebb, barátságos, nyílt hegyoldalon, üdülők közt vezető emelkedőn kapaszkodunk
fel 720 m magasra. Kb 8 km után, 640m magasan elágazáshoz érünk. 1994-ben
kerekeztem erre; bár fel akartam deríteni a balra letérő utat, rossz minősége
miatt (országúti túrabringval) letettem róla. Azóta talán fel is újíthatták,
illetve terepkerékpárral nyugodtan ajánlható a gerincen folytatódó panorámás
út. Stará Hutától a már ismeretett úton térhetünk vissza Magyarországra.
- Közeli,
mégis világvégi út a rengetegben: a Rimavica völgye és a Polana környéke
Ha már felfedeztük
a Selmeci és a Jávoros hegységet, akár egy napos túra keretében (pl. Balassagyarmatról)
is érdemes elkerekeznünk a Losonctól északra található Rimavica völgyébe. Poltárig
pár kilométert az Ipoly mentén kerekezünk és nézhetünk farkasszemet a hegyekkel.
Zlatno után az út meredekebbé válik; egy 440m magas nyeregbe kell felkapaszkodni.
A Rimavica völgyébe 320 m magasan csatlakozunk be. Kokava nad Rimavicoutól patakparti,
csendes úton hajtunk. Utekac után már úgy érezhetjük erre a madár sem jár, ám
a táj gyönyörű és érintetlen: néhol hűs fenyőrengetegben kanyargunk, fentebb
már mind több a mező, virág; elszórtan egy-két ház, faházikó. Az emelkedő végén
880m magasan Drábsko mellett csatlakozunk a Brezno - Kriván főútba. A falvak
környékén sok a mező, ám nem mesze már a fenyvesek uralják a tájat. Ha van kedvünk,
2 km-t észak felé kapaszkodva egy kb. 1040m magas nyeregbe érünk; ahonnan, rövid
földúton való kerekezéssel az Alacsony Tátrát is megpillanthatjuk !! Élvezetes
kicsit megpihenni és élvezni a madárcsicsergést, fenyősuhogást.
Drabskó felé gyönyörű,
erdei úton ereszkedünk a Zólyom - Losonc főútig, útközben pár kilométert a Hrinovai
víztározó mellett gurulunk; a tóban (1994-es állapot) tiltják a fürdést. Krivántól
a már említett utakon - a Jávoros hegységen át - térhetünk vissza Magyarországra.
- Krupinától
a (főút helyett) a hegyeken át Balassagyarmatra:
(Zólyomtól lankás,
kellemes, csupán néhány kilométeren nehezebb emelkedőn érkezünk Krupinára.)
A várost elhagyva Balassagyarmat felé - a főút helyett - kisebb hegyeken át
rövidíthetünk. Devicienél lefordulva az út egyből 10-12% meredeken kezd emelkedni.
A tetőről jól látni a következő falu, Bzovik négysarokbástyás várát. Mezei,
dimbes-dombos terepen kerekezünk. Kozi Vrbovokon érdekes élményben lehet részünk:
a meredek lejtő annyira hamar vált át 10%-os emelkedőbe, hogy kattingatós váltóval"
alig győzzük a váltást. Kb 8-10 mp alatt lassulunk 50-55 km/ó-ról és máris akár
kiállva küzdünk 9 km/ó-val. Az úton továbbra is egymást váltják a kisebb emelkedők
és lejtők. Trpinben egy 300m-es 12%-os kaptató teszteli erőnket (1994-ben 7,9
km/ó-ig lassultam) Litavától egy patakvölgyben, immár csak közepesen meredek
emelkedőn végre a kaptatók utolsójára érünk fel. Magyarország felé gurulva szép
kilátás nyílik hazánk felé; az út sajnos nem túl jó minőségű. Cebocvétől toronyiránt
kerekezünk Balassagyarmat felé; 2 km-rel a határ előtt egy kis bucka tetejéről
- alacsonyan repülő - madárként látunk rá Balassagyarmatra.
Györgyi Gábor
A 2004-ben az Alacsony- és Magas Tátrában tett túráim tapasztalatait, értékelését még nem írtam ide, olvass róluk az eredeti túrabeszámolónál, itt:
2004. jún 16-20.: Pár napos edzegetés és túrázgatás az Alacsony- és Magas Tátrában: (Králova Holá (1948 m), Felkai-tó = Velické pleso (1670 m)
Néhány kép:
Látogatók száma 2005. június 13 óta : 1
Látogatottsági stat.: