Györgyi Gábor: Pár napos edzegetés, túrázgatás az Alacsony-Tátrában 2004. jún. 16-20 Salgótarján - Hnústa - Telgárt - Kralova Hola - Telgart - Stary Smokovec - Velické pleso - Poprádi tó - CSorba tó - Telgárt - Lőcse - Grajnár - Telgárt - Salgótarján
GYÖRGYI GÁBOR
2004. JÚN. 16-20 PÁR NAPOS EDZEGETÉS, TÚRÁZGATÁS AZ ALACSONY ÉS MAGAS-TÁTRÁBAN
Linkjeim
Túráim:



Szerzői jogok!

Hágóim bemutatása
(1994-2004)

2004 - Francia-Alpok
Tour de France hágók

2003 - Horváto.,
Montenegro

2002 - Görögo.

2001 - Svájc

2000 - Dolomitok
Garda-tó
Velence>

1999 - Tátra

1998 - Tátra

1997 - Tátra

1995 - Tátra

1993 - Tátra

Cikkeim

További
túraleírások

2004. JÚN. 17. - 2. nap


Telgart - Králova Hola - Telgart - Dedinky tó felé - Telgárt

1.nap                               3. nap

Bőséges, regeneráló alvás után szép, napsütéses időre ébredtünk. Gyönyörű volt szétnézni a hegyeken, fenyveseken. Az ajtón kilépve az idő elég hűsnek tűnt. Jól esett, hogy nem kellett sietnünk; nyugodtan öltöztünk, mentünk reggeli előtt vásárolni. Az esti hideg és az ágyból való nemrégi kikelés után alaposan felöltöztünk: pulcsi fölé polárt, majd dzsekit vettem. A boltban nézelődve, kedvünkre vásároltunk: tejet, pár csokit, gabonapelyhet, teafüvet, kiflit, kenyeret, egyik vacsorához tésztát, macisajtot. Bár vettem két konzevret is, végül nem ettem meg a hátralevő 4 nap során. A reggelit mézzel, majd citromos teával kezdtem. Hangulatos volt a TV-n szóló zene mellett falatozni; le is kellett filmeznem. "Komoly, igazi" bringásokhoz méltóan gabonapehellyel kezdtük az étkezést, én még utána ettem talán három kiflit.
Mivel a szomszédos Králova Holára indultunk, szerelőcuccot és kaját nem sokat kellett magunkkal vinni (2-3 csokit csak), annál inkább meleg cuccot. Attilának kölcsön is adtam ujjatlan Windstopperes mellényem, én most is egy réteggel melegebben öltöztem nála; elkelt a hosszúujjú. A napsütéses, de kissé szeles időben alul rövidet húztam fel. Táskámban két hosszú bringanadrágot, sálat, sapkát, kesztyűt, a polárt és egy esőkabátot raktam. A kormánytáskában a videókamerának és a kis helyet foglaló Moirának jutott hely.
A falunknál 50m-rel alacsonyabban, 5km-re fekvő Cervena Skala felé enyhén lejtő úton melegítettünk be; nem siettünk; a minimális autóforgalom mellett gyakran ketten is egymás mellett hajthattunk. A szép, napsütéses, fenyőkben gazdag, virágos szlovák táj ezúttal is feltüzelt; nagyon lelkes voltam; alig vártam már, hogy nekivágjunk a Králova Holá 12km-es, kihívást jelentő emelkedőjének. 2 km után meg is kellett állnunk, amikor jobb felől, virágos mező mögött teljes valójában, magasságában tárult fel előttünk a Králova Holá. Hátra szép fenyős, mezős, virágos völgy, jobbra pedig a kopasz tetejű, szerintem kissé misztikus Králova Holá. Akárcsak a Mount Ventoux! Éppúgy kopasz, csaknem éppoly magas és szintén TVtorony van a tetején.
Cervena Skala után egy kisebb buckán azt hittük, már kezdődik is a mászás, ám a vasúti felüljáróig még gurultunk egy jót. Alig találkoztunk autókkal. A főúról jobbra, Sumiacra letérve egyből ízelítőt kaptunk belőle, mi vár ránk a következő két órában: a meredekség kb. 10%-os lehetett. Szép napos mezőn tekertünk éppen szembe a heggyel, és a faluval. FB-vel, vidáman, a kihívást várva saját tempónkban haladtunk, Attila picit lemaradt. Nagyon jó kedvünk volt.
A faluban az elágazásnál kénytelen voltam elővenni térképem, és mire "betájoltam" magunkat, Attila is megérkezett. A másfél sávnyi széles út toronyegyenest vezetett a fenyőerdőbe, szembe gyalogos túrázók jöttek. Sajnos a visszafordító hajtűkanyart követően az út kövesre, durva murvásra váltott. Véget ért a jó tempójú emelkedőzés; 10 km/ó-ra lassultam vissza, értelmét vesztette - és veszélyes is lett volna - a köves úton való sietés. Pár száz méter múlva a kilátás megállásra késztetett: a falu felé és a völgyre láttunk le; klassz volt megörökíteni Attila sportos tempózását, pedálozását. Mikor megkérdeztem, hogy: "-Jó lesz, ha ilyen, vagy 2 km-es gyakorisággal megállogatunk ?" Attila válaszolt mosolyogva: "-Persze, de ezt nem kell a videóra rámondani! :-)"
A folytatásban a famentes szakaszon néhol a köves út mellett a fűben hajtottunk. Miután néha rosszabb útszakaszon, kipörgősebb részen a videokamera védelme érdekében kissé viszábblassítottam, FB elém került; picit lemaradtam. Zavart, nehezen viseltem, hogy a kövek és/vagy a videokamera miatt nem mehetek saját tempómban, őt viszont semmi sem akadályozta. Nem tudtam elfogadtatni magammal, hogy az említett okok miatt inkább saját tempómmal, a kamerának megfelelően hajtsak, inkább FB-t követtem és mérgelődtem magamban a rossz út miatt. Sietnünk ráadásul nem volt miért, hiszen Attila lassan-lassan lemaradozott. Örömmel töltött el, amikor jobb minőségű szakaszon pár száz méter alatt lendületesen visszazárkóztam Barnabás mögé. Kb. 3-4 km köves szakasz után mind morcosabb lettem; kedvetlenül követtem FB-t, ugyanakkor mégsem álltam be saját tempómra. Alig vártam az aszfaltos utat. Mivel hosszan fenyők között hajtottunk, kilátás miatt nem volt okunk megállni, ám kb. 2-3 km-rel az előző után - újabb filmezéssel egybekötve - bevártuk Attilát. A fiú meg sem állt; megtalálta a megfelelő ritmust; ment tovább - mondván, úgyis utolérjük. Kb. 3 köves kilométer után FB egy sorompót vett észre. "-Hátha…. mondanék egy istenhozzádot, ha végre a leírás által ígért aszfaltos szakaszra érnénk!" - mondtam, ám sajnos egy leágazáshoz tartozott a sorompó. Újabb kilométer után rövid nyílt szakaszon megint szép kilátás nyílt lefelé, Sumiac és délre, a murányi fennsík feléfelé, ám mivel épp nem találtam ideális filmezőhelyet, nem álltunk meg. Kb. 5-6 köves kilométer után FB már lemondott arról, hogy a csúcs felé lesz még részünk aszfaltban, bennem még élt a remény. A leírás egyértelműen azt írta, hogy: "Az út alsó fele (eroded) erodált, kimosott.., és kis kövekkel van leszórva (littered), de később a "körülmények" (conditions) javulnak. (Másik leírásban olvastam, hogy aszfaltút vezet a TVtoronyhoz.) Mondtam is Barnának, meg persze magam is ezzel bíztattam: "Az interneten fotót láttam a csúcs közeli aszfaltos útról."
Útközben Barnának néha bemondtam, hogy kilométernél járunk, illetve hogy milyen magasra saccolom magunkat. A magas szép szál fenyőket elhagyva már kisebbek, részben törpefenyők között haladt az út, amikor szembefordultunk és már sokkal közelebbről tűnt fel a TVtornyos csúcs. Újabb fotózás és film következett, de éppen ehhez vártuk Attilát. Néhány perc után már aggódni kezdtünk mi történhetett, így lassan elégyalogoltam. Kiderült, hogy időközben megejtett egy kisebb pihenőt, ezért maradt úgy el. Újabb klassz film készült, ahogy Attila gyűrte az emelkedőt. Alig értük utol, amikor egy jobbkanyar után végre aszfaltútra értünk: nagyot kiáltottam örömömben: "Yessss ! Végreeeee!" Filmezés közben Attila is megjött, FB pedig távolról nézte az útjelzőtáblát, milyen magasan lehetünk: 1450-1490m. "-Az hülyeség" - mondtam, - "mindjárt megnézem a térképen." Nemrég előző pihenőhelyünkről a csúcs felé nézve - úgy tűnt, nem olyan sokkal van az fölöttünk - mondtam, hogy kb. 1600m-en lehetünk. A térkép a tábla adatát erősítette meg: a leágazástól, azaz a völgytől 8,7 km kapaszkodás után értünk fel az 1451m magas Predné nyeregbe (közelítőleg: 1451-780 = 671m szint 8,7 km-en = 7,77%-os meredekség).
Ebben a magasságban már érezhetően hűvösebb volt. Mivel ideiglenesen elbújt a Nap, nem is időztünk sokat. A Králova Holá DK-i oldalán tekertünk tovább; a fák lassan-lassan mind alacsonyabbak lettek, majd 1-2 km-n belül el is maradoztak.
Nagyon élveztem, hogy ismét aszfalton kerekezhettünk: nem is bírtam magammal; rövid ideig kiállva élveztem a jó utat, majd egy erős ritmust felvéve - asszem 10-11 km/ó-val - nyomultam fölfelé. Eddig a köves szakaszon feszülten követtem FB-t, hiúságom, büszkeségem nem engedte, hogy hagyjam elmenni, most a jó úton végre "kihasználhattam" lábizmaimat, nem fogott vissza a köves út. Aszfaltra érve végre megmutathattam, hogy valójában, jó úton hogyan is bírom a kaptatót; többet tudok annál, mint amit a köves úton mutattam. Hosszú ideig hátra sem néztem, inkább csak füleltem, hogy mögöttem hallom-e Barnabás lélegzetét. Végül, mikor a kb. 1 km-es hosszú egyenes megtörése előtt hátrapillantottam, kb. 150-200m hátránnyal követhetett. A formám tehát teljesen rendben volt.
Nem sokkal egy - hűs vízűnek sejtett - forrás után megálltam bevárni és lefilmezni a fiúkat; fák nem lévén innen már a lenti tájat is megörökíthettem. Rövid tekerés után immár füves részen fordultunk át egy kis - egyébként 1650m magasan levő - nyergen a hegy keleti oldalára; mondtam is a fiúknak: innentől következik a 16%-os meredekségű szakasz. A www.salite.ch honlapról térképtáskámban lapult a kinyomtatott meredekségdiagram, ám mint utóbb kiderült, nem volt pontos: nem találkoztunk 16%-os emelkedővel, de legalábbis a vége biztosan nem volt annyival meredekebb a korábbiaknál, sőt. Nem sokkal a nyereg után már kelet, a Szlovák-paradicsom felé nyílt kilátás és bíztunk benne, hogy lassan a Magas-Tátra havas hegyei is előbukkannak. Kb. 1700-1750m-es magasságban balról, nem sokkal az út mellett egy hófolt bukkant fel; örültem, hogy Attila megállt (filmezés miatt én zárkóztam fel hátulról), mert én is gondoltam itt filmezni. Nem messze a hótól szép, fehér virágok dacoltak az időjárással; erős szél fújt. A Tvtorony épp úgy őrködött a tájon és uralta a hegyet, mint a híres francia Mount Ventoux, a Tour egyik legendás emelkedője. Erős volt a párhuzam; az is hasonlóan kopasz és az út is hasonlóan jól láthatóan tekereg fel a csúcs felé, miközben a verseny alatt több százezer ember buzdítja a versenyzőket. Filmezésem alatt, FB kb. 300méterrel feljebb, a fűbe fekve pihengetett - állítólag a talaj kellemes hőmérsékletű volt, nem hideg.
Klassz volt videóra venni, ahogy a hosszú, enyhe ívű úton a fiúk lassan (8-9 km/ó) haladtak fölfelé; nem csoda, hogy el is húztak 2-300 méterre. Hiába pedáloztak rendesen, lassan mozogtak a hegyen. Nagy iramban vettem üldözőbe őket: kivételesen szinte alig néztem a tájat, csak a köztünk levő távolságot mértem szememmel újra és újra. Annyira élveztem a köztünk levő, szemmel látható sebességkülönbséget, hogy az újabb balkanyarban végül szinte meglepett a feltáruló csodás Magas Tátra panoráma. A fiúk nem is reagáltak rá, meg sem hatotta őket úgy; én bezzeg egyből felordítottam. J Meglepett, hogy meg sem álltak, így még nagyobb erő-összpontosítással folytattam az üldözést. Miután előbb Attila, majd FB mellett is jól látható sebességkülönbséggel húztam el, kis továbbhaladás után filmezni álltam félre; onnan már ismét jól látszott a TVtorony és az oda felvezető két szerpentinkanyar. Már nem volt messze. Bőven megörökítettem a havas csúcsokat, és körbe a hegyeket, sőt sort kerítettünk az én lefilmezésemre is.
Mire továbbindultunk - előbb a fiúk, hogy újabb snittet készíthessek - a fiúk kissé már fázni kezdtek. Klassz volt, ahogy épp a TVtoronynal szemben pedáloztak, távolodtak. Ezúttal hiába indultam nyomukba, az ellenszél és a küztünk kialakult távolság miatt FB-t már nem érhettem utol. Az ellenszeles K-Ny irányú pedálozás után ahogy a hajtűkanyarban keletnek fordultam, a hátszélnek köszönhetően egyből feljebb válthattam. Bár Attilát sikerült utolérnem és megelőznöm, a tetőhöz közeledve és a parkoló aljához érve teljesen váratlanul ért, amikor hirtelen visszelőzött, sőt sprintelt. Korán kezdte, mert az épület elé már én értem előtte (14:30), visszaelőztem. A TV toronyhoz tartozó épület oldalában két monti állt; miután útközben lefelé tartó montisokkal is találkoztunk, úgy tűnt népszerű emekedő lehet a Králova Holá; még hétköznap is!
A bejáratnál vettük észtre, hogy a fiúk jobb oldali ajtó mögött, egy kis helyiségben ülnek. Nagyon jól kitalálták ezt a Tvtorony üzemeltetői, hiszen a bringások - télen talán sielők - részére egy kis, kb. 3*3 méteres, radiátorral fűtött, paddal ellátott helyiség állt rendelkezésre. A kinti hűvös után jól esett odabent rövidre vetkőzni, a radiátornak dőlni, melegben pihenni, falatozni. Miután a szlovák srácok is elhúztak, gratuláltam a fiúknak: "-Ez férfimunka volt!"
A kinti erős szélben és hűvösben filmezni is akartam, majd le is kellett gurulnunk, így alaposan felöltöztünk. Alulra Moirát vettem, fölé jött a két hosszú mez, majd a dzseki; alul elég volt a vastagabb hosszú bringásnadrág. Míg én jól érezve magam, nyugodtan filmeztem a csúcs déli és északi oldaláról hol a Murányi hegyeket, hol a Magas-Tátrát, hol pedig az Alacsony-Tátra gerincet, a fiúk egy idő után noszogatni kezdtek, mondván fáznak. Én teljesen jól éreztem magam; nem fáztam. Klassz volt, hogy a Magas Tátra kivételével minden mennyivel alattunk terült el; mintha a (lokális) világ tetején lettünk volna.
A gurulásra a lentebbi földutas, illetve murvás szakasz miatt a videokamerát és a fényképezőt a hátizsákba rakva próbáltam óvni a rázkódástól. A lejtőn FB indult elsőként, én akartam még egy újabbat filmezni: a tájat és a hozzá megfelelő irányban kanyarodó utat figyelve, keresve gurultam a hegy északi oldalán. A második hajtűkanyar után - Attilát elengedve - álltam meg és sietségtől nem zavartatva magam vettem elő nyugodtan hátizsákomból a videokamerát, fényképezőt. Úgy gondolkodtam: sosem lehet tudni, mikor járok erre legközelebb; meg kell örökíteni. Nehogy bármi hiányérzetem is maradjon majd otthon a képeket, filmet nézegetve.
Az erős ellenszélben, a 8-10%-os meredekség ellenére néhol így is hajtani kellett a lejtőn. Maximális sebességem mindössze 59 km/ó volt. Barnabás az aszfaltút végén várt be; Attila továbbment; nem véletlen adtam oda neki a szobánk kulcsát; mert mi is úgy számoltuk - lejtőn, jól downhillező montis lévén - sokkal gyorsabb lesz. Mi Barnabással óvatosan ereszkedtünk tovább a már nem aszfaltos szakaszon. A köves úton való emelkedőmászás tapasztalatával a csúcson még úgy sejtettem, lehet, hogy csak 15 km/ó körüli sebességgel ereszkedek, ám nem volt olyan vészes. Kisebb köves részeken 20-25, sőt pár aalkalommal akár 30 km/ó-ig gyorsultam fel, általában azonban 18-20 km/ó-val ereszkedtem. Egy-egy nagyobb kövek rontotta részen lassítottam vissza 10 km/ó-ra és szintén egy-egy alkalommal éreztem csak, hogy az esetleges kicsúszásra készülve ki kell vennem lábam a klipszből. Kb. 500 métert gurulhattunk csak a köves úton, amikor az éppen kerékcseréjét végző Attilát utolértük. Mint kiderült, az aszfaltról a köves szakaszra érve alig lassított, majd részben emiatt nem sokkal később egy kő fel is ütötte a kerekét, defektet kapott. Egy ideig ráadásul felnin gurult. Csodálkozott: jól lemaradtunk, hiszen ő már majdnem végzett is a kerékcserével. A továbbiakban picit visszábbvett a tempóból, de így is hamar eltávolodott tőlünk. MI FB-vel csaknem hasonló tempóval ereszkedtünk tovább. A kamera jó helyen volt a hátamon a hátizsákban, így rázkódás ugyan nem érte, de esés esetén így is megsérülhetett volna.
A vártnál kevésbé volt rossz az ereszkedés; egy-egy szakaszon éreztem csak kisebb aggodalmat, hogy vajon kicsúszok-e. Kb. újabb 2 km múltán ismét utolértük Attilát; újabb defektet szedett össze. Másik belsője nem lévén, kénytelen volt foltozni. Előbb az előző kerék megjavításával próbálkozott, ám miután kiderült, hogy a felnin való gurulás miatt azon bőven van lyuk, mégis az utóbbit foltozta meg. Barna a fűben pihent, én néha besegítettem Attilának, illetve őt, vagy a fákat, virágokat filmeztem. Nagyon élveztem a madarak énekét, a természet csendjét, nyugalmát.
Sajnos a foltozásokkal az idő is szaladt (úgy tűnt ½ 5 - 5 óra tájban érünk csak haza), beszéltünk i róla, hogy milyen tekerésre maradt még idő. Én mindenképp szerettem volna még bringázni; mondtam is nekik: velük, vagy nélkülük, de elmegyek még a Dedinky tóhoz; szűk két óra tekerés oda-vissza.
Miután Attilának nem maradt pótbelsője, azt ajánlottam neki, álljon be mögém, én úgysem rohanok és így csaknem garantált lehet, hogy ép kerékkel leér. Így is lett. 20-25 km/ó-val - néha 10 km/ó-ra lassítva - gurultunk a köves úton; időnként hátra is szóltam: "-vigyázzzzzz!" vagy "-Óvatosan !"
Az utolsó fél kilométeren Attila elém került, mögüle szólam rá többször: "-Most már ne szúrd el; bírd ki!" - nem akartam újabb negyed órás szerelést, persze ő sem. Sumiac központjától már hárman folytattuk utunkat, az aszfaltos lejtőn pedig végre fékezés nélkül gyorsulhattunk. Attilának hirtelen meg kellett állnia: a vázra rögzített pumpája kinyílt és már kezdett kicsúszni. Ha nem veszi észre, és beleaakad a hajtókarba, óriási bukhatott volna.
A völgybe és a főútra visszatérve én álltam az élre. Nem tudom honnan jött az erő, érzés, de hamar erős tempót vettem fel és vezettem sorunkat, három fős csapatunkat; enyhébb irammenést csináltam: nagyon élveztem a sietséget, ahogy a lankás emelkedőn - 27-30 km/ó-val - hamar tekeregtünk végig az úton. Bár először még azt hittük csak 17 órára érünk haza, nemhogy 55-re, de végül 16:52-re futottunk be a panzió elé. Az utolsó 200 méteren - ahogy Bruyneel tette az egyik Tour de France-on, miután előtte Indurain diktálta kettejük tempóját kb. 20km-en át - Attila kibújt mögülem és elsőként sprintelt a ház elé.
Talán egy picit a másnapra tervezett Tátra-túra miatt is mindkét fiú a maradás, pihenés mellett döntött - FB inkább fejben fáradt el a köves lejtőn, Attilát pedig nem érdekelte a Dedinky-tó - így egymagam indultam laza tekerésre. Egy fél étkezés után - igaz 17:20 helyett - 17:36-kor indultam útnak. Mivel másnapra hosszú Tátra-túrát terveztünk, abban maradtunk, hogy inkább másnap főzünk levest és tésztát, e nap pedig ismét éttermezünk. Abban maradtunk, hogy a fiúk felsétálnak az étteremhez és megtudakolják, hogy lesz-e sztrapacska, majd sms-ben kommunikálunk a vacsora idejét illetően. Ahogy számoltam, 19:30-40-re terveztem visszaérkezésem, azaz fürdés után reálisnak tűnt, hogy 8-ra az étterembe érhetek.
Két hosszúujjúban indultam útnak; eleinte picit talán még hűsnek is tűnt az idő, ám a falu végi emelkedőn már nem fáztam. A nyugatról fújó hátszélben jól haladtam, ám ez azt is jelentette, hazafelé akadályozni fog, bár talán gyengül is addigra. Az első, 994m-es - Besnik - hágóra tartva nagyon szép fények világították meg a hegyeket; néhol fenyők, néhol mező, nagyon barátságos volt; a közelben tehenek legelésztek.
A lankás lejtő végén 1999 után 5 év elteltével láttam viszont a Kutyadomb emelkedőjét. A szűk völgyben kényelmesen tekertem tovább; jól esett versengés nélkül, saját tempómban hajtani, levezetni. Stratená előtt az út jobb oldalán egy farm mellé western stílusú házpárost építettek; szemben már a Dobsinai jégbarlang előtti érdekes, meredek alakú hegy tűnt fel. Az út a továbbiakban is enyhe lejtéssel vagy emelkedéssel vezetett. Nosztalgiával tértem le a Tátra-túráink során Maráz Zoliékkal két-háromszor felkeresett, bő kilométer hosszú - szurdokvölgybe. A filmezések miatt az idő egyre csak pergett, azt számolgattam, hol kellene visszafordulnom, hogy 19:40-re hazaérjek. Stratená után az út áthaladt a vasút alatt, majd a térkép szerint néhol 8%-os meredekségű - emelkedő kezdődött. Így lassabban fogynak a kilométerek - gondoltam. Kb. másfél kilométer múlva kiértem a szűk völgyből, és balról feltűnt a Dedinky-tó. Mivel a kiszámolt visszafordulásig (18:40) már csak percek voltak hátra, jobb helyet nem is találhattam volna. Tudtam, hogy a tópartra eljutni nincs időm, de nem is bántam, mert inkább álltam meg filmezni menetközben, mint anélküli tekeréssel jutok el a tóig. Küldtem egy sms-t FB-nek: "-Most fordulok vissza, 19:40-re érek haza." 20 perc múlva, (1/4 8 előtt) múlva jött a válasz: "-Étterembe indultunk, kulcs nálunk!" - úgy tűnt, a fiúk már ½ 8 előtt - a kértnél hamarabb - oda fognak érni. Egy picit sem vártak miattam L
A visszaút a vártnál kellemesebb volt, alig-alig lassított ellenszél, megállást már nem terveztem. A kutyadombi leágazás után következett a Telgárt előtti Besnik hágó, jól esett itt már a Samsonman-es fejkendőben tekerni. Tábla jelezte: Hotel Telgárt 6 km. A leágazástól szépen látszott a Králova Holá is; máskor Zoliékkal arra járva készült fotó is, de nem tudtuk mi ez a hegy. Bár a Besnik hágót ellenkező irányban másfél órája jártam meg, kíváncsian vártam, menyire lesz nehéz, mert a térkép egy helyre 13%-osnak jelölte. Tévesen! A szinte sík rész után talán egy-másfél kilométeren volt közepesen meredek (szerintem max. 8%), majd az utolsó kilométer már alig emelkedett. A lejtőn hamar a falunk eleji Panzion u Hankyhoz értem (19:34); még be sem mentem, FB már elő is jött - kezében a kulccsal. Ezúttal sem fáztam át, gyorsan készülődtem; nem heteltem a zuhany alatt. Kissé féltem, nehogy a forró zuhany után a kinti hűs időben megfázzak, de jól öltöztem: póló, pulcsi és polár.
A fiúk még csak a levesen voltak túl; semmiről sem maradtam le. Bár utólag rájöttem, hogy meglettem volna nélküle, egy teát is kértem az üdítő mellé. A strapacska FB és Attila szerint sem olyan volt, mint amilyennek lennie kellett volna, ám nekem így is ízlett. Desszertként finom palacsintát ettünk. A kiszolgálólány ezúttal is csinos volt; többet nem láttuk. (Összesen 220 Sk-t fizettem)
Hazafelé a vacsi kapcsán a fiúk - nekem minden ízlett - megállapították, hogy úgy látszik a főételeket nem tudják igazán jól csinálni, mire egyikük:"-De úgysem a kaja, hanem a lány miatt járunk oda. :-)" Mire másikuk: "-Akkor egyszerűbb lenne, ha mi főznénk és meghívnánk a lányt! J" "Hazaérve" apróbb kellemetlen meglepetés ért: a panzióba lakótársakat kaptunk néhány, kicsit már becsiccsentett szlovák túrázók személyében; egyiküket el is neveztük Sandokánnak. Beköszöntünk nekik, váltottunk pár mondatot: alig akarták elhinni, hogy a Králová Holán jártunk biciklivel.
Néha kissé hangosak voltak, ám szerencsére végül 11 után elcsendesedtek. Az estét a napközben készült film megtekintésével, illetve én még egy kis jegyzeteléssel zártam. (Kérdésemre anyuék az alábbit válaszolták az időjárásról: "Felhőátvonulás kis esőkkel, hőmérséklet 23-25 fok így sok eső sztem nem lehet. Ez persze É-Mo-ra előrejelzés. Jó időt, jó utat!") 23:15-kor tértem nyugovóra.

Adatok: (emelkedő aljától) Köves szakasz vége, (1451m, meredeks: 7,7%) TM: 52:48 DST: 8,7 SAV: 9,7
Králová Holá : 1946m (meredeks: 8,7%) TM: 1:29:02 DST: 14,41 SAV: 9,7
Telgárt TM: 2:15:32 DST: 34,81 AVS: 15,4
Esti tekerés: TM: 1:39:00 DST: 40,8 AVS: 24,72
TR/D: 85,8 MXS: 59

Szintemelkedés: 1792 m

 

Látogatók száma: 1

Györgyi Gábor