Györgyi Gábor: Tenerife, La Palma 2009 = Kanári szigetek, 0. nap
GYÖRGYI GÁBOR
KERÉKPÁRTÚRA TENERIFÉN ÉS LA PÁLMÁN - Bevezetés + 0. nap
Linkek


VENDÉGKÖNYV


Google


WWW
gyorgyigabor.hu



Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!






Pireneusok 2007



MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt




NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok

2008 Alpok

2006 Alpok

2005 Alpok

2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

2002 Görögország

2001 Svájc - Alpok

2000 - Alpok - Adria

1999 Szlovén - horvát - osztrák

1999 Tátra, Krakkó

1998 Tátra

1998 Magas tauern

1998 Tátra túra

1996 Dolomitok

1995 Tátra túra

1993 Tátra túra

Tenerife / La Palma kezdőlap                           Kanári
tapasztalataim
        1. nap: Repülés +
az óceántól VIlaflorig (1850 m)


2009 április 11 és 25 között egy hirtelen jött ötlettel, váratlan túrába vágtam „fejszémet”: két hétig bringával járom be Tenerifét és La Palmát, a világ legmeredekebb szigetét.
Októbertől karácsonyig és februárban, március elején is rengeteget túlóráztam; lelkesedésem vitt tovább, de azért hosszú távon belefáradtam. Ilyet 1-1 nap otthonmaradással nem lehet kipihenni, feltöltődni. Télen több magas hegyes, hosszú emelkedős célpontot (Közép-Olaszország, Dél-Spanyolország) is nézegettem egy mondjuk egy hetes tavaszi túrára, ám mivel a Pico Veleta tavasszal még havas, és a tenerifei repülőjegy sem sokkal több, mint a Dél-spanyol, úgy döntöttem belevágok. Az ember fejben bekorlátozza magát, hogy Európában akar szétnézni, az a mi világunk, és a Kanári szigetek luxus szigetként van az ember fejében. Pedig…. megfelelő utánajárással gazdaságosan is lehet két szép hetet eltölteni. Korábban én sem sokat tudtam a Kanári szigetekről. A térképen természetesen a hegyesebbeket, magasabbakat nézegettem igazán: A 7 szigetet magába foglaló Kanári szigetek közül Gran Canaria és Tenerife a két legkeresettebb sziget, előbbin a legmagasabb autóval járható pont csupán 1949m, míg a nagyobb Tenerifén 2386m-ig is fel lehet tekerni tengerszintről, sőt a kb 30km széles és kb 60 km hosszú La Palmán 32 km alatt 2426m-ig lehet bringával feljutni: a csúcson található a világ harmadik legkomolyabb obszervatóriuma.

Egyébként statisztikámban az eddigi kb. 90 különböző helyű (!) 2000m fölé tekerés (összesen 108) e túrával 6-tal bővülne, a 108-as szám pedig biztosan 115 fölé menne.

A Kanári szigeteket a télen 18fok körüli, de nyáron is csak 26-28 fokos hőmérséklete miatt az örök tavasz szigetének is mondják. Ideális célpontnak tűnt.
Ahogy mind többet olvastam róla, találtam szép képeket Tenerifén a Teide feltekerések mellett vonzott a babérerdő, és a kisebb vadregényes hegységek, no meg a Loro Park, a csodálatos állatkert delfinekkel, fókákkal, pingvinekkel, cápákkal, papagájokal, stb.
La Palmára is át akartam jutni a hegy útja miatt, ám ahogy mind jobban megismertem a vulkán alkotta szigetet, rabul ejtett: e sziget a természetről szól: a kezdeti ötletként gondolt 3 nap helyett végül 4 napra foglaltam szobát egy kibogarászott olcsó helyen, ám végül még ennél is egyet többet láttam ideálisnak: annyi a szépség! Vulkánok, ősi esőerdő, kráterek, csodás panorámák.

A repülőjegyet március legelején foglaltam le, akkortól vált élessé és valóssá a helyzet: más nyári túrákra bezzeg hónapjaim vannak ráhangolódni. Csomagjaim miatt közvetlen járat – a fapados Airberlin - mellett döntöttem, mely Bécsből egyből Tenerifére visz 5 óra alatt. Komoly összeget jelentett a Tenerife és La Palma közötti oda-vissza hajóút. Három hajótársaság üzemeltet vízi közlekedést a két sziget között, van amely több, mint fél napos, van 3 órás út (hetente egy járat), míg a FredOlsen sebes hajója bő 2 óra alatt átér és ráadásul minden nap jár. Ezt persze az ára is mutatja: oda-vissza 130 EUR!
Szállásaim felét kempingbe terveztem (összesen két kemping van Tenerifén és kb. 10 vadkempingező hely, gyakran / mindig folyó víz nélkül), 5 éjt 21 EUR-s szállásban La Palmán és két másik éjszakát, a Tenerifei átkelésem során, a sziget északi részén, La Orotavában.

Ami az időjárást illeti, 3-4 héten át figyeltem alakulását és végig egyenletesen 19-22 fok között alakultak a csúcshőmérsékletek, Dél-Tenerifén eső nem volt. A 7 sziget közül La Palma a legesősebb, ám a Roque de las Muchachos csúcsán mindig sütött a Nap. Úgy tűnt, jó eséllyel át kell majd tekernem a felhőn, ám afölött már nem lesz miért aggódnom. Persze a többi nap jó esőre is készülni.

Felkészülés:
A felkészülést meghatározza, hogy mire is készülök. Mivel tisztában voltam vele, hogy eleinte úgysem tudnék nyári nehézségű napokat menni, a kezdeti napokra lépésről lépésre terveztem egyre nehezebb napokat, ám megérkezésem délutánjára így is a Teide fennsíkra való feljutást ütemeztem be, mely oda-vissza 98 km és 2200m szintemelkedés! Felkészülésem tehát ahhoz igazítottam, hogy erre képes lehessek. Úgy gondoltam, ehhez jó lenne eljutni legalább egy 100km körüli és 1500m szintemelkedésű túra szintjére. Ez a minimum!
2002 márciusban – a cikkíró pályázat győzteseként Görögországban tekerhettem együtt a magyar montiválogatott tagjaival, az volt az egyetlen tavaszi komoly bringás, meleg égövi élményem. Akkor edzettségem csúcsát egy 100km körüli túra jelentette, mégis a görög tavaszban a 2. naptól már 140-160km-s túrákat tettem nap mint nap. Most is hasonlóban gondolkodtam.
A hosszú hideg idő miatt első emelkedőmet csupán március 21-én hajtottam: akkor Pap-réten jártam és tekertem 2-3 órát Pusi Zoliékkal (53 km a nap végéig). Egy héttel később bár a 75km-es hegyi túra alaposan kifárasztott, a kis pihenés és energiabevitel helyre tett, így további rátekeréssel 100km fölött zártam a napot.
Április elején – az utolsó edzésre alkalmas hétvégén - beköszöntött a 22 fokos meleg, ideális feltételeket teremtve szintgyűjtő túrákhoz. Szombaton 96 km alatt 1630 m szintet (délelőtt kb. 650 kcalt, délután 2312 kcal-t égettem el.) tekertem : délelőtt az ürömi környékén hajtottam meredekeken is, majd délután a Pilisben Pap-rét és Sikáros környékén fedeztem fel idén is az erdei utakat. Ahogy egy héttel korábban is, komoly tapasztalat volt, hogy szinte nem is a lábam veszi leginkább igénybe a tekerés, hanem a deréknak, hátizomnak kell igazán újra hozzászoknia a hegyi tekeréshez, valamint így tavasszal még jobban igénylem a megállásokat; anélkül jobban elfáradok, lemerülök. Újra hozzá kell szokni a szünetekkel több órányi nyeregben üléshez.

2009. április 5. Vasárnapi edzés:
A szombati 1630m szintemelkedésű túra után torkom kiszáradt az éjjel, óvatosan is indultam, ám végül ismét komoly túrát mentem a Pilisben: ezúttal megszakítás nélkül, de persze kis pihenőkkel. Hazáig éppen meglett a 100km, átlagsebességem 21,3-as lett, a szintemelkedés – direkt annyit hajtottam – valamivel több lett, mint előző nap: 1920 m
Útközben hol jó erőben éreztem magam, hol erőlködtem, el is fáradtam, bár nem értem erőm végére. Talán jobban esett volna útközben több pihenés. Megmásztam a pilisszántói emelkedőt, hosszú emelkedőként tekertem fel a Király kúti nyereg feletti tetőre, illetve Ördög küllőjétől vissza és még egyszer Pilisszentkeresztről feltekertem 25 percet. Hazafelé Pomáz előtt üldözőbe vettem egy lazábban tekerős srácot: a P-Nívó Betnexpressz mezében tekert, ez alapján komoly kerekes lehetett. Egy kis emelkedőn megelőztem, onnan szélárnyékomba állva követett; egyre jobban robogtunk. Pomáz végén ő állt az élre és jelezte az úthibákat, csatornafedőket: az utolsó km-ken így már 40-43 km/ó-val robogtunk, míg le nem fordultam haza. Bár elfáradtam a túrát, ez a befejezés feldobott; jó érzést adott!

TR/D: 100,35 DST 100,32 TM: 4:42:46 AVS: 21,3 MXS: 56,5 ODO: 117645

A két egymást követő túra, szélben izzadás és talán kevés pihenés, regenerálódás miatt sikerült megfáznom, így első prioritássá vált: meggyógyulni minden áron! Kedden még nagyon taknyos voltam, ez csütörtökre elmúlt, ám jött helyette a köhögés. Lassan kiderül, hogy homepátiát is bevetve sikerül-e időben legyőznöm. B verzió szerint majd a Nap és az indulás előtti stressz, munka melletti esti kapkodás elmúlása kiűzi belőlem.

2009. április 10, péntek – 0. nap

Amikor a tennivalók végén a tervezettnél legalább egy órával később 1/4 3-kor eljöttem munkahelyemről jól fejembe véstem a tapasztalatot: ilyet még egyszer nem lehet csinálni, hogy komoly túrára indulván aznap még dolgozzak! Az egy héttel ezelőtti köhögés e napra egész jól visszaszorult; sokkal jobb volt már a közérzetem; néha picit kiszáradt a torkom, és néha köhögtem már csak. A tavaszi szüneti menetrenddel nem kalkuláltam, így 17 percet várhattam a HÉV-re és csak 14:48-ra értem haza, miközben másfél óra múlva indulnom is kellett. Az elmúlt napokban nagyrészt bepakoltam már a csomagjaimat, de le még nem zártam. Járnia kellett a kezemnek! Miután összepakoltam, csak ekkor próbáltam ki gyorsan, hogy jól működik-e majd a pedálleszedés, kormánylazítás. Nagy mázlim volt, hogy kipróbáltam, ugyanis a pedálleszedő kulcs nem volt bekészítve !! Kerekeimet – a csomagok miatt keményre pumpáltam; a pumpát is csak most tettem el.
Ahogy bepakoltam; gondolkodtam és végül megelégedtem 1 hosszú bringanadrággal, de két hosszú bringafölsőt tettem be. Mindössze 15 perccel a szükséges indulás előtt került a bringára a két oldalsó táska és 8 perccel indulás előtt fölülre a sátor, polifoam, stb. Az utolsó pillanatban eltettem a 2 Mp3 lejátszó-akkut, így lett rá lehetőségem, hogy néha zenével adjak magamnak plusz lendületet.
Gyors búcsúzás után időben értem a HÉV-hez és persze a vonathoz is. Útközben gondolkodtam: vajon mit hagytam otthon a nagy sietségben ? Útlevél, repülőjegy, pénz, fotó, videó megvannak. Végül arra jutottam: a borotva maradt otthon – annyi baj legyen; az pótolható!
Már alul-fölül rövidben tekertem a Délibe: meggyógyultam! Bár ennek lelki háttere is lehetett. Az elmúlt években többször is előfordult már, hogy a túrák előtt megfázom és az első napokra, vagy előtte gyorsan meg is gyógyulok; úgy sejtem a pszichének is lehet szerepe a megfázásban és meggyógyulásban. A vonat a klassz Bombardier fajta volt, ahol kényelmesen utazhattam Győrig; bár a légkondi talán túl erős volt; fel is kellett öltöznöm.
A vonaton picit gondolataimba is merültem; már el is felejtettem a céges ügyeket, helyette épp egy csókolózó pár gondolkoztatott el, hogy az ember a munka miatti sok teendő miatt hogy belekerül abba az „utcába”, hogy bizonyos dolgokra nincs is ideje gondolni. Most viszont nem volt semmi kényszerítő, odafigyelnivaló: gondolataim – rövid ideig - bármerre kalandozhattak.
Picit nyomasztott az, hogy mennyi mindenre kell figyelni így az út elején. Gondolkodtam is, hogy vajon könnyebb lenne egy túratárssal ? Az otthoni összepakolás (semmit se hagyjak otthon) alig, inkább talán utána adna nagyobb biztonságot, hogy ketten mindent gyorsabban, kevesebb stresszel megoldjuk, ugyanakkor gyakorlatilag mióta túrabringázom csupán a legelején (1993 és 1997) volt kudarcos túra, amikor szüleim segítségére szorultam. 1998 óta mindent eseményt megoldottam, jól kezeltem (2006-2007-ben túratársammal, Péterrel). Erre büszke is vagyok és ad is önbizalmat!

Úgy voltam vele, hogy izgalmat még az éjszakából felébredés jelent, illetve a reggeli szerelés és a repülés, végül pedig, hogy épségben megérkezik-e a bringa. Amint sérülés nélkül megkapom a bringát hamar felszabadulok: és enyém a világ! A már Ausztriában haladó vonaton megvacsoráztam és figyeltem a térképem, hogy hol szálljak le. Végül meg is lepett, mert olyan helyen is megálltunk, ahol amúgy az internetes menetrend szerint nem kellett volna, ám az épp jól jött nekem. Pár km-t még házak között hajtottam és a Bécs térképemen jól tájékozódtam. Egy idő után kikevergőztam az ismerős főútra, amit bringaút kísér; azon tekertem tovább míg ki nem jutottam a fővárosból. Onnan – már hűvösebb időben, egyre melegebbe öltözve – pedáloztam Schwechatig, ami szintén ismerős lett. Itt is tekertem már. Egyszer a Gruppettosokkal Bécsbe, másik alkalommal pedig Járvás Tamással, mikor a 400 km-es brevet után viharos erejű hátszélben hazatekertünk Hegyeshalomig.
Schwechatot elhagyva már vártam a repülőteret. Eddig még sosem jártam a bécsi repülőtéren, ezért is kellett még otthon a netről megnéznem a beosztását. Sikerrel megtaláltam a Terminal 1-t. Megérkeztem: kb. 10 óra lehetett! Megnéztem a menetrendet (láttam, hogy gépem majd a Terminal 1A-ról, szemből indul, ám mint a speciális csomagok feladási pultjánál is megérdeklődtem, azt a Terminal 1-ben kell feladni, a check in után. Mindent tudtam tehát, így kerestem egy nyugodt helyet majd próbáltam aludni.
Mivel a Terminal 1A-ban hajnali 4 órakor is indult gép, amely csekkolása 2-kor kezdődött, célszerűbb volt a Terminal 1-ben helyet, padot keresni, ott tovább maradt nyugalom! Próbáltam megfelelően támasztani a fejem, vagy megfelelő pozíciót találni, egyébként ülve elaludtam.

Adatok:
Schwechati reptér TM: 1:20:34 DST = TR/D: 19,44 AVS: 14,4 ODO: 117665

Költség:
- Vonatjegy: Győrig (bringával) = 2040 + 510 = 2550 Ft
- Vonatjegy: Győr – Bécs (bringával) = 4340 + 1240 = 5580 Ft


Györgyi Gábor

Györgyi Gábor