Györgyi Gábor: Tenerife, La Palma 2009 = Kanári szigetek, 3. nap: Güimar, Teide, Arafo
GYÖRGYI GÁBOR
KERÉKPÁRTÚRA TENERIFÉN ÉS LA PÁLMÁN
3. nap: Dél-Tenerifén a hegyoldalban Güimarig és fel 1550m-re
Linkek


VENDÉGKÖNYV


Google


WWW
gyorgyigabor.hu



Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!






Pireneusok 2007



MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt




NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok

2008 Alpok

2006 Alpok

2005 Alpok

2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

2002 Görögország

2001 Svájc - Alpok

2000 - Alpok - Adria

1999 Szlovén - horvát - osztrák

1999 Tátra, Krakkó

1998 Tátra

1998 Magas tauern

1998 Tátra túra

1996 Dolomitok

1995 Tátra túra

1993 Tátra túra

Teno hegység
Masca, Buenavista del Norte
                       Kanári
tapasztalataim
        4. nap: szerelés
+ esős tekerés Vilaflorba

2009. április 13, hétfő – 3. nap: Camping Nauta – Chafiras – reptér mellett – San Isidro - Granadilla – Arico – Fasnia – Güimar – Arafo – 1550m-ig hegyi út Teide hegységben – Güimar – autópálya – Chafiras - Camping Nauta = 166,06 km + 2898 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 442,09 km + 8285 m szintemelkedés

Két változó felhős reggel, délelőtt után ezúttal szép napos időre ébredtem. Nem bántam, hogy nincs körülöttem nyüzsgés és egyedül maradtam sátrammal a kemping azon részén. 1/4 11 tájban indultam útnak; a keleti part mentén Güimarba készültem, hogy onnan majd a Teidén át – 2000m fölé felkapaszkodva – hajtsak haza. Guargachóban, a bevált SPAR jellegű üzletben vásároltam be; mint eddig is, nem zártam le a bringát; még a kormánytáskát is kint hagytam benne a videóval, útlevéllel. Ugyanazon az úton hajtottam K – ÉK-nek, mint a reptérről a kempingig, de most málha nélkül könnyebben „fellibbentem” a dombocskákra. Bár a térkép szerint a repteret követően is vezetett tovább út az autópálya mentén, én nem ezt tapasztaltam, hiszen az földútba váltott. 1,5 km-t azon zötyögtem, meg kapaszkodtam fel, így értem erős ellenszélben San Isidróba. Térképem onnan tovább még vékonyabb kis utacskát jelölt, de a történtek után nem is reméltem, hogy az aszfalt út lehetne, így nem tehettem mást: fel kellett tekernem a hegy oldalában 500-600m magasan tekergő útra. San Isidróban is eltekeregtem egy kicsit, majd jöhetett az emelkedő; a napsütötte utcában a házak védtek a széltől, de amint keresztutca adódott, elkapott a szél is. A házak végénél jobbra fordultam, hogy a T636-os úton rövidítsek. Emelkedőn és erős szélben pedáloztam; egy idő után úgy is döntöttem, hogy a tűző napsütés ellenére is elkel a hosszú fölső. Az eddigi autópálya, meg kopár mező, villanyvezeték, jellegtelen táj helyett már legalább művelt földek közt és a magas hegyeket magam előtt látva hajtottam. Déltájt értem fel a T28-as főútra, amikor előtte megálltam - és ekkor már a szél miatt morgolódtam -, az feltűnt, hogy „bezzeg a hegyen 1500m magasan alig mozdulnak a felhőcskék”. Csak lent tombolt a szél!
Az út sok tekergéssel haladt előre, napsütötte, időnként sziklás, vadnyugatias terepen, ahol időnként akadtak az út mentén kaktuszok is. Egy kicsit a hegy felé megy az út, majd kanyar után az óceán felé, aztán minden újra a hegy felé, stb…. Kígyó módjára haladt az út előre, miközben picit le-fel is hullámzott időnként. Néha sziklás szurdokszerűségeket került meg az út. Egy helyen talán videózás miatt álltam picit, miután egy bringás kérdezte meg, nincs-e gondom. Filmezés után hiába üldöztem, csak a különbséget tudtam tartani, utolérni nem. Mire 558m magasan Aricóba értem, eléggé elfáradtam. Bár még csak kb. 45 km állt mögöttem, egy kis üzletben megejtett vásárlás (péksüti, gyümölcsjoghurt, Gatorade) után részben fáradtam ültem egy padra falatozni. Jól esett ülni és élvezni az ízeket. A tűző nap eszembe juttatta a még Magyarországon nézett időjárás-előrejelzéseket a 8-10-es (nagyon erős) UV sugárzással.
Bár a térkép szerint azt hittem, Arico hegyoldali nagyobb település / kisváros; még az sem volt. Max. 1,5 km alatt át is hajtottam rajta. Az óceánra panorámás út tovább tekergett a hegyoldalban; belefáradtam már a széllel való küzdelembe; visszafogottabban hajtottam már. Még szerencse, hogy a ki-be kanyargó út egyik ága időnként szélmentes, vagy hátszeles volt. A térképre is ránézve jól látszik a folyamatos tekergés. Ráadásul a térképre nézve jócskán volt még mit tekerni Güimarig. Mivel már arra sem sok esély volt, hogy 3 órára Güimarba érjek és így a Teidén át tekerjek haza, átterveztem az utamat: elég lesz feltekerni a hegygerincen vezető útig, majd visszatérve az óceán közeli autópályán tekerek „haza” a kempingbe. Annyi erőt / energiát vett igénybe a hegyoldali ellenszeles tekergés – és lassú haladás – hogy úgy éreztem, ha feltekerek az 1700m-es gerincig, legurulás után minden erőmet felemésztené a hegyoldali tekergős hazaút, ráadásul 11 órára sem érnék haza. Bezzeg az autópályán….! Ott – várhatóan - alig hullámzó úton, hátszélben 40-es átlaggal repülhetnék a nem 60, hanem csupán kb. 40 km-es távon a reptérig; ahol kis utamon zárnám a túrát.
Kétségtelen, hogy tilos autópályán tekerni, de az elmúlt napi pár km-es sztráda igénybevételemmel nem volt gond; meglepőmód egyik felhajtáskor sem jelezte tábla, hogy traktorral, kerékpárral tilos. Meg is fordult a fejemben – meg mástól is olvastam, hogy kénytelenek voltak Spanyolországban autópályán tekerni -, hogy vajon a spanyoloknál nem annyira gáz a sztrádán tekerni ?
Güimar előtt kb. 8 km-rel kezdett csak lejteni az út, majd értem a „Mirador de Don Martin” kilátópontra, ugyanis a mirador kilátóhelyet jelent. A kiépített helyről egészen a sziget végi – csúcsait felhőkbe rejtő Anaga hegységig el lehetett látni, előtte a főváros környéke is látszott, teljes egészében pedig Güimar környéke is, egy újabb vulkánnal. A Teide hegygerincről – nyugat felől - felhők érkeztek Tenerife keleti partja felől, de a gerincen átjutva el is párologtak. Szép volt! A kilátásban gyönyörködve – és a videót, fényképezőt a szél miatt két kézzel fogva - végre azt érezhettem: megérkeztem az emelkedőhöz. Ami a kb. 1500m szintkülönbségű emelkedőmet illeti, lentről nézve persze jópofa, meg nagyon szép, ahogy a felhők a hegyen átbukva el is fogynak, ugyanakkor később megérezhettem, a helyszínen milyen is az.
Hosszú órák kellettek, mire végre Güimar felé gurulhattam és az emelkedőre készülhettem: úgy tűnt, 16 óra körül kezdhetem meg az emelkedőt a 287m-en fekvő Güimarból, ami szerint fél 7 előtt esélyem sem volt a gerinchez felérni, sőt…
A miradortól a kocsiút a hegyek oldalában, szép, növények borította, mégis panorámás úton ereszkedett a városba, ahol ennivalót kellett vennem (benzinkútnál is tudtam péksütit, felvágottat venni). Hiába néztem figyelmesen a hegyoldalt, nem találtam meg rajta a gerincre vezető utat. A vásároltakat egy csendes, hangulatos parkban fogyasztottam el, miközben egy „dilis” hangosan magában beszélve zavarta a környéket. Arafo felé pedálozva tábla jelezte a güimari piramisok kiállítását, ám sajnos nem fért a programomba; engem jobban vonzott az emelkedő és a kaptatótól remélt természeti szépségek.
Ahogy minden, Teidére vezető emelkedőnél, itt is tábla jelezte, hogy a Teide felvonó hány kilométerre található; ez erről is sok volt: 48 km. Az emelkedő alján kellemes időben hajtottam, felfelé kevésbé nyílt kilátás, így többnyire a Güimar környékére és az óceánra láttam le. 1000m felett egy 50-100m magas vulkanikus képződmény mellett is elvezetett az út, ám ekkor már inkább az erős szél kötött le, mellyel nagy küzdelmet vívtam. Az út ugyanis annak a „völgynek” a közelébe vezetett, ahol fent is megjelentek a gerincen átjövő felhők és azok csapódtak le ezen az oldalon. Ezzel véltem összefüggést, hisz korábban nem ért el tomboló szél. Itt viszont egyik irányban (észak felé haladó irányokban) nagyon nagy küzdelemmel tudtam csak haladni. Mivel negyed óránként járt arra autó, többször átmentem a szembülső sávban és a hegyoldal közelébe „lapulva” hajtottam, így többször is szélvédettebb útrészen haladhattam. A nagy erőkifejtés, fáradás és az idő múlása is rákényszerített végül, hogy a gerinc előtt visszaforduljak. Így is egyértelmű volt, hogy csak sötétben érek haza. Azt határoztam el, hogy fél 8 tájban, illetve 1500m-rel a kemping fölött, azaz 1550m-en fordulok csak vissza. Onnan persze már csak kb. 200-230 méter szintkülönbség lett volna hátra, ám ha belegondolunk, hogy ? 8-kor még kb. 70 km-re voltam a kempingtől….
1500m felett már a gerincről lecsapódó felhők, felhőfoszlányok is velem egy szintben szálldostak, így ekkor láthattam le utoljára az óceánra, az óceánpartra. 19:25-kor 1550m-en megálltam, lefotóztam, -videóztam a gyorsan szálldosó felhőket, majd esőnadrág, esőkabát és sapka felvétele után nekivágtam a lejtőnek, melyen aztán időnként direkt nagyon erős kézzel markoltam a kormányt, le ne sodorjon a szél a hegyoldalról.
20:10-kor, fél órával naplemente előtt hajtottam rá az autópályára, hogy azon erős – bár már gyengült – hátszél támogatásával, komolyabb emelkedők nélkül, hamar hazatekerjek. Ruhaként persze fölül az új sárga szélmellényt viseltem, majd hamarosan a hátsó piros lámpát is feltettem nyakamra, így elég jól látható voltam, ahogy a leállósáv külső szélén hajtottam. Eleinte síkon 35-40 km/ó-val robogtam; élveztem a gyorsaságot. Sajnáltam, hogy menetközben nem videózhatok kicsit és persze fotózni sem volt pofám megállni. Két alkalommal láttam rendőrautót, egyik helyi volt (Policia local), ám egyikük sem állított meg. Kb. ? óra után (szürkületkor) kis csalódással vettem észre, hogy még jócskán van hátra, de azért hajtottam rendületlenül. Az utolsó leágazásoknál – mivel a lehajtó és a felhajtó közötti kis szakaszokra megszűnt a leállósáv, sőt közben pár kitett térdig / derékig érő oszlop miatt a szélső sávra kellett volna hajtanom – többször megcsináltam, hogy a lehajtón lehajtottam, majd a felhajtón már jöttem is vissza. Amikor a táblák már a végső lehajtást mutatták, egy benzinkútba lehajtottam valami harapnivalót venni vacsorára: a sonka és az alma jól esett a sátorban.
Az egész úton, míg kb. 85 percen át az autópályán hajtottam, talán 6-8-szor dudáltak rám. Végül megkönnyebbülve hajtottam le Chafirasnál a jól ismert mellékútra, amin még kb. 5-6 km-re volt a kemping. A lehajtás után – ráadásul késő is volt – váratlanul betértem a McDonald’sba: jól esett forró teát kortyolgatni, sült krumplit eszegetni, a kiizzadt sót pótolni. Este 10 óra is elmúlt. Ahogy a bringára ültem volna vissza, hamar észrevettem, hogy a kerék bizony lapos. Pár km-re a kempingtől nem volt kedvem foltozni, így felpumpáltam a kereket és reméltem kitart egy ideig. 1 km után már egyre laposabb volt megint, így rossz érzéssel, több súlyt a kormányra helyezve és a nyeregből felemelkedve hajtottam; ráadásul az út is rossz volt fél km-n át, így óvatosabbnak kellett lennem.
Még kétszer pumpáltam, mire megérkeztem a kempingig. Nem örültem a defektnek, régen volt már útközi defekthez „szerencsém”; nem is emlékszem már: sok – legalább 5 - éve lehetett. 166 km-es és 2900 m szintemelkedésű túrát tettem; ám ami jól mutatja a túra nehézségét, az az elégetett 5174 kcal. (később a La Palmai körtúrám csupán 4316 kcal volt.) Ismét éjfél után feküdtem le. Mivel nem is volt kérdéses, hogy jól formába lendültem, akkor magamnak ezt meg sem jegyeztem, noha e túra gyakorlatilag azt jelentette, elértem csúcsformámat.

Adatok:
Güimar (15:50 – 16:30) TM: 4:16:00 DST: 73 AVS: 17,1
Fordulás a hegyen (19:30) TM: 6:27:01 DST: 94,17 SAV: 9,7 AVS: 14,6
Autópálya felhajtás TM: 7:06:45 DST: 117 AVS: 16,45
Autópálya lehajtás, Chafiras TM: 8:33:25 DST: 157,3 AVS: 18,38
Kemping TM: 8:52:06 DST: 166,06 AVS: 18,7 MXS: 62 ODO: 118088

Szintemelkedés: 2898 m

Költség:

- Guargacho: 4 péksüti, 2 alma, 1 liter víz, 1 Gatorade 7,2 EUR
- Arico: 1 Gatorade 2 EUR
- Arico: péksüti, 3 joghurt 3 EUR
- hazaúton benzinkútnál: sonka, 3 csoki, 1 péksüti, Gatorade 9 EUR
- MsDonald’s: McChicken, krumpli tea 6,4 EUR
Összesen: 27,6 EUR


Györgyi Gábor

Györgyi Gábor