Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!
Pireneusok 2007
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2008 Alpok
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2009. április 15, szerda – 5. nap: Santa Cruz de La Palma - Mirca templom – Roque de los Muchachos (2426 m) – Mirca – Las Nieves – Santa Cruz de la Palma = 90,38 km + 2839 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 612,75 km + 12577 m szintemelkedés
La Palma egy vulkanikus sziget és a hét Kanári sziget tagja. A szigetet gyakran emlegetik úgy, hogy La Isla Bonita, azaz a Madonna által is megénekelt Csodálatos Sziget.
Azért kapta ezt a nevet, mert partjai meredeken, hirtelen emelkednek ki az óceán kék tükréből. Ez a térség Spanyolországhoz tartozik, bár közelebb van Afrika partjaihoz.
La Palma szigete a leg észak-nyugatibb elhelyezkedésű a Kanári szigetek között. A terület 706 km2, ami az ötödik legnagyobb szigetté teszi a szigetcsoportban. Népessége 85000 fő, ebből 18000-en élnek a fővárosban, Santa Cruz de La Palma-ban, és 20000-en Los Llanos de Adriane-ben. Santa Cruz de La Palma városában egyébként sok 17-18. századi elegáns épület van, emellett rengeteg minőségi szivar és dohány kapható itt.
La Palma, mint a többi Kanári sziget is, vulkáni eredetű. A méretével arányosan ezt tartják a
világ legmeredekebb szigetének. Van itt egy út, amely a tengertől indul és elvisz egészen a csúcsig, 2423 méterre, melyet sziklák öveznek. Ezeket Roque de los Muchachos -nak hívják, amely azt jelenti: 'a fiúk sziklája'. A szomszédságában sok csillagvizsgáló található, egyike a világ első csillagvizsgálóinak.
La Palma földrajzát a vulkanikus hatások alakították ki. A legmagasabb pontok elérik akár a 2400 métert is, a sziget alapja pedig 4000 méterrel van a tengerszint alatt. La Palma északi részén található a Caldera de Taburiente, ami egy nemzeti park, mely 9 km széles és 1500 m hosszú. Hegyláncok veszik körül, melyek magassága 1600 métertől 2400 méterig terjed.
Egyedül a Barranco de las Angustias ("a félelem völgye") kanyon vezet le az alsóbb területre. Ezt egyedül túrázással lehet elérni.
A Caldera de Taburiente-től délre van a Cumbre Nueva. A sziget déli részén a Cumbre Vieja uralkodik, ami egy vulkáni hátság, melyet számos lávából született vulkáni kúp alakított ki. A Cumbre Vieja egy aktív, bár alvó vulkán, amely utoljára 1917-ben tört ki a Teneguia hasadéknál, ami a Cumbre Vieja déli végében van. A szigeten a kék, a zöld és a fekete színek uralkodnak. A kék a sziget körüli óceánt jelképezi, a zöld a buja növényzetet, a fekete pedig a vulkáni sziklákat, melyek befolyásolják a sziget látképét, illetve a vulkáni sötét homokot.
La Palma jelenleg a legaktívabb vulkáni sziget a szigetcsoport tagjai közül, és kb. 3-4 millió éve keletkezett. Úgy fél évmillióval ezelőtt a vulkán, a Taburiente összeomlott egy földcsuszamlást követően, így alakult ki a ma is létező Caldera de Taburiente. A spanyol hódítások óta 7 alkalommal tört ki, többek között 1949-ben, amikor a Cumbre Vieja hasadéknál történt meg a kitörés.
La Palma szigetén, csakúgy mint a többi szigeten a térségben, vannak olyan állatok és növények, melyek őshonosak. Habár nagy része a szigetnek erdősített, a felföldön sok az úgynevezett felhő-erdő.
Ezek az erdők olyan magasan vannak, hogy tulajdonképpen a felhőt beérnek a fák közé. A kanári szigeteki erdei fenyő az összes nyugati szigeten megtalálható, míg a sárga és fehér rekettyés csak La Palma és Tenerife szigetén őshonos. A szigeten őshonos a La Palma-i óriás gyík, amiről azt hitték, hogy kihalt, míg nem találtak példányokat 2007-ben. Emellett él még a szigeten többféle gyík, a lombi poszáta, egy nyugat-kanári szigeteki verébfaj és a kanári szigeteki fürj.
Az európai gyarmatosítás idejében a Kanári szigeteket a guanche-ok, a kanáriak lakták, habár a La Palma-i őslakókat Auaritas-nak szokták hívni. Eredetük eddig nem teljesen tisztázott, de úgy tartják az afrikai berber népek lehettek az őseik. Úgy tartják a Kanári szigetek nem volt ismeretlen a görögök és a föníciaiak számára, de a legkorábbi feljegyzés egy római írótól, Pliniusztól származik. Az olasz hajós, Lancelotto Malocello 1312-ben érte el a szigetcsoportot, 20 évig tartózkodott itt, mígnem a helyiek kiűzték.
1404-ben a spanyolok elkezdték meghódítani a szigeteket. Habár az eső partraszállás La Palmában 1405-ben történt, 1493-ig tartott, hogy véres harcok árán betörjék az őslakókat.
La Palma meghódítója Alonso Fernández de Lugo volt, aki legyőzte Tanausu-t, a sziget utolsó királyát. A további két évszázadban La Palma gyarmatai meggazdagodtak és a sziget fontos kikötő- és megállóhellyé vált az Új Világba indulók számára.
La Palma nem tartozik a tömegek által látogatott állomások közé úgy, mint a többi Kanári – sziget: inkább a turisták szigete.
Kései fekvés után kialudtam volna magam, amikor munkahely tanácsadói kerestek telefonon. Miután megmondtam, hogy 3800km távolságra vagyok, hamar véget ért a beszélgetés. J Szerencsére tudtam még 9-ig aludni. Szép napsütéses időre ébredtem. Nem hajtott a tatár, így nyugodtan bevásároltam a szállásadó által mondott, kb. 150m-re található SPAR boltban (az otthon hagyott borotvám most végre pótoltam!), majd békésen megreggeliztem. Jól esett a gyümölcsjoghurt, puding is :-) (A közös hűtőnek is köszönhetően több napra vettem sonkát, sajtot, paradicsompaprikát.) A felébredés jegyében sétáltam egy kicsit a sétálóutcában,
magamba szívtam Santa Cruz de la Palma nyugodt, békés (nem nyüzsgő) hangulatát, illetve nyeregbe ülve picit (3-4 km-t) kerekeztem a környéken, Santa Cruzon belül.
Kulacsmosás után 11 helyett végül 3/4 12-kor nekivágtam a „házi hegynek”, a sziget és a Kanári szigetek legmagasabb aszfaltos pontjának, a Roque de los Muchachosnak, ami számolás nélkül – pihenéssel - is legalább 5 és fél órás mászást jelentett volna. Gyenge északi szélben, napsütésben, 21-23 fokos hőmérséklet mellett indultam útnak.
Kb. 1 km-t pedálozhattam síkon a parton, azután kezdődött az emelkedő, majd újabb 1 km múlva tábla jelezte, hogy balra „Observatorio Astrofisico Roque de los Muchachos”, azaz az obszervatórium(ok) és a „Fiúk sziklája”. Ez az út is töredezetten indult, ám egyfelől hamar jobb is lett a minősége, ráadásul sokkal inkább a csodás, magával ragadó növényzet fogott meg: a pálmák, kaktuszok (szokásos ovális levelű, illetve hosszú, kard szerű levelű) /elnézést a szakszerűtlenségért!/, egyik kanyarban narancsfa, másik alkalommal ház előtti papaya fa (utóbb, otthon derítettem csak ki) és virágok.
Lenyűgözött ! Nem beszélve a megfelelő kanyarokban, illetve utánuk alattam látható óceánról. Nem ehhez szoktam. DNY felé nézve a sziget fő hegyvonulata felhőben volt,
ám épp amerre haladtam kevesebb felhő volt, illetve sok helyütt kék volt az ég. Egy újabb, utolsó leágazásnál bájos kis templom állt Mirca házai között. Úgy hívták: Ermita de la Candelaria. Az egyszerű, de megkapó kápolnát a 17-18. században építették.
Körülötte nagy egészséges pálmák nőttek, egy-egy „rózsadombi jellegű házacska” is akadt és persze a panoráma Santa Cruzra és a mögöttes településekre.
Az emelkedőn eleinte gyakran nyílt kilátás Santa Cruzra, illetve a hegységre. Kb. 600méteres magasság fölött az út már több fa között (talán erdőnek is nevezhetem) haladt és picit távolodott Santa Cruztól. A növényzet is változott. Mondják is La Palmára, hogy itt – a Roque-ra menet - bizony az ember egymás után három égövi növényzetet ismerhet, tapasztalhat meg. A mediterrán jellegűt követte most a trópusi , majd hegyvidéki flóra.
(A következő link http://kanari-szigetek.travelon.hu/la-palma/ ezt írja: „Ha a vad természet tisztelője és a gyönyörű természeti képek csodálója, akkor La Palma biztos, hogy elámítja majd Önt is.”) Megtörtént !
Utamat páfrányok, illetve más üde zöld növények és néha virágok kísérték; a levegőt harapni lehetett; gyenge szellő lengedezett. Láttam eddig ismeretlen növényeket is, 900méteren falatozásomkor (kenyér, májkrém, paradicsompaprika, banán) pedig egy sovány, éheztetett agár szerű kutyának tűnő állat kocogott el mellettem. Ez azért érdekes, mert a későbbi napokon is többször jelzett tábla egy kutyafajtát,
azaz, hogy talán az erdőben találkozni vele. Azóta sem tudom, hogy egy helyi erdei állattal, vagy egy lentebbi magánházhoz tartozó kutyával találkoztam-e.
Feljebb tekeregve néhány kilométerenként le lehetett látni a „fővárosra”, Santa Crúzra, amelyet mind fentebbről lenézve, egyre kékebb óceán határolt.
1000m felett csodás fák között hajthattam, ahol időnként a Nap is kellemesen sütött. Autóval alig találkoztam, nyugodtan élvezhettem a természetet, ami rabul is ejtett. 1400 méter táján a lentebbről látott felhők szélét értem el, előttem a fák (kanári píneafenyők) közt, illetve körülöttem kis felhőfoszlányok szálldostak.
Nem csoda, hogy az erdő és a felhőfoszlányok, illetve az óceáni és miniatűrnek látszó parti házak panorámáját filmezve rá is mondtam, mennyire szeretem a természetet, növényeket, állatokat – mondtam nekik is :-) - Örömtúrázás volt.
Kb. 1600 méteren vettem észre először véletlenül Tenerife csúcsát, Spanyolország legmagasabb hegyét, a Teidét. Felhők felett, tiszta levegőben nagyon jól látszott, pedig kb. 80 km távolságban lehetett. A csodás természetben, tájon természetesen fotózással és időnként visszagurulós önfilmezéssel is ment az idő; bezzeg eleinte kb. 1000m-es magasságig viszonylag kevés megállással, jól haladtam.
Kb. 1800-1900 métertől fogyni kezdett az erdő, egyszer csak a fák és az óceán felett látható felhők felett ismét előbukkant a tenerifei Teide – jöhetett az önfotózás, videózás. El kell árulnom önfotózásaim történetét: az ember óvatosan beállítja a fényképezőt, a nyakba-akasztóval megfelelően alátámasztva, hogy jó legyen az aszfalt / égbolt arány. Ezután a bringát jól be kell állítani, hogy majd épp jó helyre tekerjek rá. A 10 másodperces önkioldó beállítása után mehet a „kattintás”, miután roham-, sprint tempóban irány a bringa (4-5 mp), majd felpattanás után tekerés, hogy úgy tűnjön, közben készült a kép.
Ha mázlim volt, akkor jókor lettem lekapva, ha nem – pl. épp csak fordultam a képre, vagy túlhajtottam, vagy nem indultam még el -, akkor a művelet ismétlendő. Bizony előfordult, hogy egy-egy nagyon szuper helyről akár 6 alkalommal is rohantam és ültem a bringára, mire elkészült a „sztárfotó!”
2100 méterre érve (ekkorra már azért ment az idő fotózásokkal, videózással – 8 óra felé járt) lassan a Caldera óriáskráter mellé értem. Nem sokkal tekertem a gerince, szintje alatt, miközben hátra a Teidére és északra az óceánpart felé is nézelődtem. Persze végig fantasztikus érzésekkel és a csodás kilátás által lenyűgözve. Magamban mondtam is magamnak: „-Gábor, igaz ez!! Bizony, itt tekersz, La Palmán a felhők felett, az óceánra és Tenerifére látva! Nem álom ez! Megvalósult álom!”
Egy alkalommal videóra is jól megfogalmaztam: „-Ez a paradicsom meghódítása! Ez valóban a paradicsom, én pedig meghódítom – magamnak!”
Már első napom túrája megértette, miért adták a marketingesek azt a nevet a szigetnek, hogy „la isla bonita” – azaz szép / csodálatos sziget. Azért, mert valóban az! (mondhattam első napomon!)
A 2200 m magasság környékén – már lankásabban – haladó panorámaútról, egy kanyarnál már Barloventó környékére és a szomszédos tóra láttam le, miközben mellette felhőfoszlányok szálltak.
Szavakat nem lehet(ett) találni a gyönyörűségre. Nem szeretem ezt írni, de ezt tényleg nem lehet szavakkal és fotókkal érzékeltetni, amikor az ember megéli ezt... és ezzel még nem volt vége….
Persze itt is készültek önfotók, videók, aztán már szintben – és alig valamivel a Caldera hegykaréja alatt – haladva, úgy döntöttem, az egyik feljáróhelyen én is felsétálok és betekintek az óriáskráterbe! Nem lehet szavakkal átadni azt az érzést, amit éreztem, amikor az óriáskrátert beterítő felhőket, szélről, az afölé 2300-2400m-re emelkedő csúcsokat megláttam. Mintha valami természeti, vagy természetfeletti csodát éltem volna meg, ami ritkán vagy egyszer adódik az életben. A videón is eltorzult a hangom, alig tudtam uralkodni magamon. Lenyűgözött a természet ily csodája, hogy mit tud adni, mutatni. Miközben ez ott természetes, minden napos dolog. És ha az ember megnézi a csodás kép részleteit, a mozgó kis felhőcskéket….
Kifelé persze – amerre eddig is leláttam – teljes volt a panorámna, a földfelszínt is látni lehetett. Percek után sikerült, kénytelen voltam „magamhoz térni”, és filmezést követően sok önfotót csináltam a lenyűgöző felhők feletti háttér előtt. Nem is foglalkoztam az idő múlásával, talán 25 percet is időztem ott. Pedig picit még tekerni kellett az aszfalt tetőpontjáig (2297 m), majd pár perc gurulás után értem a 2143m magasan található, Roque de los Muchachoshoz és az obszervatóriumokhoz tartó pár km-es út leágazásához. Nem sok időm volt.
Pár fotó után gyorsan felhívtam testvéreméket, hogy figyeljék a megadott webkamerát, ahol láthatnak. A NOT obszervatórium webkamerája ugyanis 15 mp-nként frissíti a képet, ráadásul fél óránként le is menti azt, ami később bármikor visszakereshető. Meg is céloztam a 20:30-as archiválást, hogy azon megörökítsenek.
Hogy felérjek, igyekeznem kellett, sok tökölésre nem volt idő; 300m szintkülönbségre fél órát számoltam. Az ember egy köpésre érzi a csúcsot, meg a felső csillagvizsgálót és az bizony majdnem fél óra (esetleg 25 perc) tekerés fölfelé.
Utamat lapos napfények sütötték, fél – 1 km-s távolságokban pedig egymást érték a csillagvizsgálók. A csúcstól 50 méterre időm sem volt a 200 méteres kitérőt megtenni a Roque-ra, egyből a NOT obszervatóriumához kanyarodtam le, hogy ott még gyorsan elővehessem a magyar, nemzeti színű sálamat, azzal kerülhessek a képre !
Közben onnan is felhívtam testvéreméket, akik örömmel vették, hogy élőben is látnak; kb. 3800km távolságból ! Jópofa volt. 20:30 után – mivel látszott, hogy perceken belül lebukik a Nap a vízszintes felhősáv mögé, azonnal, nagyon gyorsan felöltöztem, vettem magamra meleg ruháimat és indultam is; nem sokat tököltem ilyen meg olyan fotókkal, a csillagvizsgáló környékén mindössze három kép készült. Úgy cselekedtem, mint amikor filmekben a katasztrófa bekövetkezte (pl. x épület, terület vízzel, vagy vegyszerrel való elárasztása előtt) felhangzanak a hangos szirénák: „Mindenki hagyja el a területet, utolsó felszólítás !” – így éreztem. Igyekeznem kellett: fent 2400 méteren, sötétedés határán, távol az emberektől. Gyorsan legurultam, majd jöhetett szürkületben a 155m szintkülönbségű emelkedő, amin azért felsprintelni nem lehet.
Szinte 21 órára értem a tetőre, ahol lámpáimat is elővettem, lábamra pedig esőnadrágot, fölülre esőkabátot, fejemre sapkát vettem; fél – ? órás hűs, sötét lejtőzés várt rám. (Meg kell jegyeznem, hogy a neten nézett webkamera képekről – mivel az utolsók fél 10-kor készültek – úgy emlékeztem, hogy 9-ig semmi gond nincs a tekeréssel…) A hőmérsékletet illetően, hazaérkezés után néztem a pulzusmérő hőmérsékleti adatait és eszerint 3 fok volt a leghidegebb – ezt csak este mérhette !
Autóval elvétve találkoztam, a „területet” már mindenki elhagyta. Ameddig lehetett lámpa nélkül – így gyorsabban – siettem, gurultam, ám 2000 – 1800 méter táján rákényszerültem. Mivel így sem az aszfaltot, hanem az út széli vonal festését, így az út vonalvezetését figyeltem,
egy-kétszer reccsenés szerű hangot hallottam a kerekeim alól, ám az emelkedőről már tudtam: az útra esett egy-egy tobozon hajthattam át.
A lejtő 2300m-en található kezdetétől 40 perc gurulás után értem ki a Santa Cruz feletti mezőkre, ahol itt-ott az út mentén már egy-egy ház is akadt. A Mirca templomhoz érve (22:10) térkép nézés nélkül fordultam jobbra, ami rövid lejtő után sajnos kisebb emelkedőkkel járt: bezzeg a másik út végig lejtve perceken Santa Cruzba vezetett volna, így viszont utam – mint utóbb megnéztem – Las Nievesből ereszkedett csak le a városba.
22:30 tájban érkeztem haza a La Cubana panzióba, ahol még ily későn is összefutottam a szállásadóval. Csillogó szemekkel számoltam be a hatalmas élményről.
Adatok:
Roque de los Muchachos, 2426 m (20:27) TM: 4:43:0 DST: 44,6 SAV: 9,4 km/ó
Hazaút, tető, lejtő kezdete, 2300 m TM: 5:17:36 DST: 54,4 SAV: 17,0 km/ó
Santa Cruz, La Cubana panzió, 22:30 TM: 6:19:36 DST: 90,38 AVS: 14,3 TR/D: 90,38 ODO: 118258
Szintemelkedés:
- tekergés Santa Cruzban 20 m
- Roque első nagy emelkedő tetejéig 2322 m
- NOT obszervatóriumig = 2412 – 2143 = 269 m
- lejtő kezdetéig 160+19 m
- Las Nieves környéke 49 m
Összesen = 2839 m
Költségek:
SPAR vásárlás: borotva (9 EUR körül), felvágott, sajt, paradicsompaprika, gyümölcslé, puding, gyümölcsjoghurt = kb 20 EUR
Györgyi Gábor
|
4. nap: Vilaflor + 
6. nap: La Palma
