|
Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!
Pireneusok 2007
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2008 Alpok
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2009. április 17, péntek – 7. nap: Santa Cruz de La Palma - Barlovento – Puntagodra – El Time - Llanos de Adriane – Todoque – Las Manchaz – Los Canarios / Fuencaliente - Santa Cruz = 163,97 km + 3380 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 864,6 km + 18592 m szintemelkedés
Valamelyest ki is kellett aludnom magam, mert hosszú nehéz nap várt rám, de az elmúlt két nehéz túra után már ekkor úgy gondoltam, másnap laza, szinte pihenőnap következhet, ajándék-, emléktárgy vásárlásokkal és olyan – semmi sietős – túrával, amihez kedvem lesz; azaz tulajdonképpen szabadprogram!
Talán már ismerősként fogadhattak a boltban, ahol ezúttal (felvágottat, sajtot nem kellett vennem) csak szűk 6 EUR-t fizettem.
Előző napihoz képest érezhetően hamarabb (még napsugarak sütötték a partot, házakat; csodás is volt!), ugyanakkor a tervezettnél megint később, ? 10-kor indultam útnak. Jóformán elvben viszonylag emberi (de már úgyis sötét) hazaéréshez is szűk 12 órám volt csak: egy kb. 160km-es, semmiképp sem végigrohanós, ráadásul eléggé dimbes-dombos, kb. 3000m szintemelkedésű túrára. Íróasztal mellett még déli irányú indulással, azaz az óramutató járásával egyező iránnyal kalkuláltam, azonban elmúlt napokban rájöttem: célszerűbb ellenkező irányban haladni, mert reggel kihúzhatom az ellenszeles 30-40km-t, ha időben indulok, ám azt a nyugati parton hosszú hátszeles órák követhetik.
A parton szokás szerint megint fotóval indítottam a napot és meglepőmód – az öt nap alatt egyetlenként – még 10 órakor sem borította felhő a hegység tetejét / derekát. A többi napon hamarabb befelhősödött a hegyen. Minden reggel elvarázsolt a sziget, na meg az elmúlt kép nap élményei… nem csoda, hogy már ekkor így „nyilatkoztam”: már előre sajnálom, hogy 3 nap múlva itt kell hagynom e csodás szigetet!
Az első pár km a meredek part menti nyúlványokon hullámozva indult; többször fotóztam is vissza a fővárosra.
Az első buckán 144m-ig kellett felkapaszkodni, amiről egyből 81 méterre gurultam le, azt követte egy hosszabb, nagyrészt part menti panorámás emelkedő 6-7%-os meredekséggel egészen 408 méterig, onnan vált lankásabbá. A térkép bár részletes volt, annyira nem bogarásztam végig, nem is emlékeztem, hogy hol, mennyire hullámzik, így kíváncsisággal hajtottam fölfelé és mindig kíváncsian vártam, meddig kell legurulni. Számoltam is, hogy tudjam, mennyit másztam feleslegesen.
A második emelkedőről visszanézve gyönyörű türkiz óceánszakasz is látszott, mögötte Santa Cruzzal és a közben már befelhősödött hegységgel.
Talán a második, de lehet, hogy a harmadik lejtőn az út – nem meglepő módon – követte a hegy kanyargását, így csodás rálátást kaphattam egy trópusi erdős, megkapó völgyre, „hegygyűrődésre”, amit néhány kisebb alagút, majd kifelé haladó, óceánra panorámás, hegyoldali emelkedő követett. Gyönyörű vidék, fel is dobott; előtört lelkesedésem!
430 méterről ahogy gurultam, 300 méterig még elfogadtam, 250 méternél már aggódtam, végül az út 188 méterig lejtett: ott már bosszankodtam rajta: „-Ennek meg mi értelme volt ?”. Egy útszéli parkolónál szép és panorámás környezetben szoborpáros állt: egyikük egy bárányt, a másik egy terhes nőt ábrázolt, talán mitológiai története lehet.
A következő emelkedőt követően a gurulás már 122 méterig tartott, az északi parton ez volt a mélypont. Kb. 11 óra tájt – talán 15 km után – lehetett érezni az ellenszelet, addig megúsztam. Mivel picit be is felhősödött, egy időre hosszú ujjút is vettem magamra. Kb. 20 km után az útról nagyobb banánültetvény látszott, majd mikor közvetlen közelről láthattam a fákon nagy csomó banánt, le is filmeztem, hogy bizony kék talán fóliával, hálóval be is takarják a még növekvő gyümölcsöt.
Miután már volt alkalmam egy trópusi erdei vadregényes völgyre rálátni, a következő már a sziget egyik híres látnivalója – a kirándulással felkereshető – Los Tilos volt, mely igazi és turisták által szívesen látogatott őserdő, illetve babérerdő
Leágazása után viadukton érkeztem Los Saucesbe (12:00) (lábamban már kb 600 méter szintemelkedés és 23 km – épp, mint Dobogókőre fel -), ahol kis pihenőm alatt a SPAR-ban vettem csokit és ásványvizet. Továbbhajtva egy csomagos túrázó házaspár személyében La Palmán töltött harmadik napomon a negyedik bringással találkoztam, míg Tenerifén fél nap alatt láttam ennyit. Egy napsütéses alkalommal tűnt fel a kontraszt az emberek öltözködésében, amit néha egy-egy webkamerán én is láttam még Magyarországon: volt aki trikóban sétált, más pedig a szél miatt vékony kabátot viselt.
Barlovento már csak 10 km-re volt, ennek első kilométerein útépítés lassított (lámpás ill. emberes irányítás), egy alkalommal a panorámás parti úton önvideót is csináltam. Azt követően pedig már a Barloventót megelőző szerpentinen kapaszkodtam 127 méterről 550 méterre, ám az út a települést követően tovább emelkedett. A hullámos terep meg ellenszél miatt a múlt évi Oscar díjas film címe jutott eszembe, persze picit módosítva: „Nem gyengének való vidék!” Bizony küzdelmes volt: a szél is és az emelkedők is dolgoztatták ám az izmokat. Visszafelé – ezúttal felhők alatt – is láttam Tenerifét és La Gomera szigetét.
Barloventóba az út hátulról tekergett be, a településtáblánál csak a hegyderéknál levő felhők miatt nem láthattam a Roque-t – ez két nap múlva derült ki. A faluközpontban a SPAR-ban vásároltam csokit és vizet, majd szemben, részben napos padon eszegettem magammal vitt kenyérből, szalámiból, paprikából (13:10 – 40). A hullámos terep megtette a hatását: 35 km után ennem kellett / esett jól és fél 2 is elmúlt. Még 130 km várt rám, köztük emelkedőkkel is, ugyanakkor utólag is visszagondolva: szerencsés volt az irányválasztás: nem csak a szél, hanem a terep miatt is: az elején letudtam a sok hullámzást, a végére már csak egy egyenletes emelkedőre kellett feljutnom, ahonnan végig gurulhattam.
A településről kiérve a főúton nyugodtan hajtottam tovább, ám ahogy nem akart enyhülni az emelkedés – már 650, majd 700 méteren jártam - , megálltam alaposabban megnézni a térképet: „-Ezt bizony elnéztem!” Noha feltűnő tábla nem jelezte, „frankón” sikerült a hegyoldalba felkapaszkodó utat választanom nyugat felé az alacsonyabban és parthoz közelebb – kb. 300-600m körül vezető út helyett. A visszafordulást ritkán szoktam választani, így továbbhajtottam: „-Sebaj, majd a másik Roque Muchachos túrán, az alsón közelítem meg a nyugati emelkedőt !” – gondoltam.
Bár így egészen felhők közelébe hajtottam fel, trópusi fákat látva ez az út is tetszett; ilyen természeti környezethez az európai kontinensen még nem lehetett szerencsém! Meg is jegyeztem ismét: „La Isla Bonita” – azaz szép sziget. Az aszfaltcsík meredek hegyoldalban vezetett, ahonnan az óceánt többször, míg az alattam haladó utat és visszafelé a trópusi erdő borította vadregényes hegyoldalt is lehetett látni néhányszor. Azzal vigasztaltam még magam, hogy talán egyhuzamban letudom a mászást és nem lesz sok hullámzás! A trópusi erdős részen zúzmók lógtak a fák ágairól, sok volt a páfrány, moha és egyéb zöld növény. Meg is örökítettem alaposan, hiszen ilyet még nem láttam.
Az emelkedő tulajdonképpen Barlovento előtti mélyponttól – a le nem kanyarodás miatt – első szusszra egészen 1046m-ig kapaszkodott, majd kis hullámzással tovább 1113 méterre, ami azért volt picit bosszantó, mert a másik úttal való összecsatlakozásra 960 méter magasság körül került sor; azaz túlmásztam!
Az út végülis a sugárzó, nagyon élő természet és a minimális forgalom (egy autó fél óránként) miatt volt élvezetes. Becsatlakozás közeledtét egy-két út közeli házikó, tanya jelezte. A főbb útra visszatérve naívan azt hittem, gyorsan - több lejtőn, mint emelkedőn - a Roque leágazásához érek, ám épp fordítva történt. Még mindig csak ideiglenes lejtőknek örülhettem, emelkedőből több volt; kilátás kevesebb, ugyanis időnként felhőben hajtottam; mint eddig minden nap volt benne részem. Ezúttal elég volt ehhez 1100 méteren járnom ! Korábban azt hittem: „-Óh innen már gyorsan a leágazáshoz érek, közben még mindig 10-12 km/ó-val kapaszkodtam a kaptatókon. Egy ideje az a mondat / szlogen / dalszövegrész járt a fejemben, hogy: „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja hogyan csinálja !”
Az „Observatorio Astrofisico” leágazásánál (1135 m) a felhős, hűs idő miatt épp csak fotóztam és már haladtam is tovább. (2 nap múlva innen kanyarodtam fel a Roque de los Muchachoshoz.) 16:35 volt és még nem értem ki az észak-nyugati sarokba, Puntagodrába ! Persze – mint mindig – okosan fújtam el az aggodalom fellegeit: sötétedésig 21 óráig még 4 és fél óra volt, és ezután jön a remélhetőleg hátszeles és lejtős szakasz! Ugyanakkor a hátsó Roque feltekeréshez le kellett szűrni a tanulságokat: egy órával hamarabb kell indulni, akkor persze kevesebbet is fogok megállni és így a cél: 14 órára a Roque leágazásához érni!
A felhős időnek talán az utolsó kaptató tetején, az 1204m magasan található Kiosco Briestánál (67,42 km; 16:56) lett vége, onnan már többet lejtett és tekergett az út; végre napon, üde zöld fenyők közt haladtam és időnként a hegycsúcsokat, előttük felhőpamacsokat, többnyire viszont a csodás kék óceánt láttam ismét. Tovább erősödött a lelkesedésem: lenyűgözött a táj és a jó idő! A képek, amiket láthattam naptárra valók voltak! Egy alkalommal provance-i jellegű virágos házikó (fotó) varázsolt el egy kis tisztáson természetesen művelt földterülettel az épület előtt. Élmény volt a kerekezés! Ahogy naplómba is írtam: „CSODÁS táj, erdő, kék ég, Nap, ÉLJEN !!”
Tekergős, sokat fékezős úton ereszkedtem egészen 750 méterig, ám Puntagodrában megint emelkedni kezdett picit. Nem volt hosszú, de mégis bosszantott, hiszen arra számítottam, hogy ezen a szakaszon majd hátszélben az enyhe lejtőn végig 32 km/ó körül haladok majd.
Mivel még az északi oldali emelkedősorozat elején álltam meg hosszabban enni,
egy út menti – kaktuszos - parkolónál és sárkányfánál fotó) uzsonnáztam meg (csokit és talán szárított gyümölcsöt):
jól esett leszállni, felsétálni a lépcsőn a szép növényekhez és a több évszázados – és helyi jellegzetességnek számító – sárkányfához. A sziget hegyoldala a kaktuszok, növények, virágok, elszórt házak, házcsoportok miatt mediterráni hangulatot árasztott.
A továbbiakban az út már többnyire enyhén lejtett így végre a reméltnek megfelelően tempózhattam, miközben időnként szép szurdokvölgyek mellett hajtottam el (1-2-szer meg is álltam), illetve felettem észrevétlenül felhős lett az ég: csak oldalról láttam, hogy az óceánt hol süti a Nap. A videón meg is jegyeztem: a felhők miatt ha erősebben lejt az út, bizony picit fázom is a rövidujjúban.
Egy hasznos honlap (a Palma top 10 link) által összegyűjtött 10 legfőbb La Palma szigeti látnivaló egyikéhez,
az El Time kilátóponthoz – 99,5 km után – 18:55-kor érkeztem meg. Elvben kb. ez jelentette a körtúra kb. 60-65 %-át. Másfelől ezután már csupán egy hely volt amelyre megállásra számoltam: a lávamező!
A kb. 525 m magasan található kilátópontról félkörben, dél felé teljesen be lehetett látni a szigetet: az óceánpartot, az azt követő elszórt falvakat – videós ráközelítéssel – a lávamezőt, néhány vulkánt, Los Llanos de Aridanét, a 22 ezer lakosú kisvárost, attól a hegy felé El Pasot (ahonnan elmúlt nap a Cumbrecitához hajtottam fel) és végül a – szokás szerint – felhők által eltakart hegysort alatta egy szurdokkal.
A lejtő meredek – vulkanikus - hegyoldalra épített úton egészen 91 méterig ereszkedett , ahol egy szép épületet, (kolostort ?) nagyon-nagyon ritkán
látott kék levelű fát láthattam. Érdekes, hogy ebben a mély, meredek sziklafalak közti völgy mélyén pálmaültetvényeknek találtak megfelelő helyet. Kelet, a Caldera óriáskráter felé nézve ott bezzeg a hegyek közé kis felhőlyukon besütött a Nap, sőt rövid időre még a Caldera magas csúcsainak egy részét is látni lehetett: átlátszottak a lyukon.
E napomon, itt a mély völgy aljában újabb két bringással találkoztam; e nap eddig csupán néggyel.
100 méter emelkedés után már lankás kaptató vezetett át Los Llanos de Adriane kisvároson, ahonnan jobbra kanyarodva síkon, illetve enyhe lejtéssel kezdődő – külvárosias jellegű úton perceken át lendületesen robogtam; mintha időfutam lenne. Egy kis üzletben még bevásároltam 4-5 csokit és vizet, majd már emelkedőn pedáloztam a lávamező és Las Manchas felé.
Éppen mire a lávához értem épp addigra ereszkedett a Nap a felhőréteg alá és – mivel egy órával jártam naplemente előtt – laposan csodás fényekkel sütötte meg a lávaköveket és az utat kísérő pálmasort.
Ez is maga volt a csoda! Nagyon megfogott a kősivatag, az, hogy ez bizony mozgó, élő kőzet volt pár száz éve… még csak alig-alig kezdtek rajta kisebb növények megtelepedni.
A képen a narancsos fények által megsütött lávamező, azon túl a falvak, a felhőbe bújt hegyek, a még épp napsütötte El Time kilátópont, illetve az óceánon az aranyhíd. Szerencsém volt egy autóval megállt házaspárral, akik – miután megkértem egy fotóra – készített szívesen 3-4-et is.
A lávamező végétől az út picit még délnek haladt tovább, majd éles kanyart követően ahogy a hegyoldalban Las Manchas felé kapaszkodtam, a lávamező felső
részén is áthajtottam: 2-3 méter magas lávakő-falak között is vezetett az út ! Minthogy 611 méter magasan csatlakoztam a délnek, Las Canarios / Fuencaliente-ba vezető kocsiútra, ezt követően az út egészen a sziget déli csücskéig kellemesen, lankásan emelkedett, ha nem síkon vezetett. Jól lehetett haladni, ráadásul a szürkület, sötétedés további lendületet, motivációs adott. Az utolsó házaknál, lámpafénynél még megettem utolsó péksütimet és egy banánt, majd igyekeztem Los Canariosba és haza. Napsütésben is szép lehetett volna ez a panorámaút!
Élvezetes pedálozásom 780 méterig vitt fel, ahol néhány kilométert már időnként felhőben, ködben kellett hajtanom: jópofa volt; forgalom meg szinte semmi. Kb. 15 percenként jött 1-1 autó.
21:47-re érkeztem meg a végre lámpafényt adó Los Canariosba, ahol pár percre jól esett leszállni a nyeregből. A kocsiút e településen fordult északnak, Santa Cruz felé, ugyanakkor az út 8 km.n át még csak nagyjából szintben ereszkedett-emelkedett, mondhatni: hullámzott. Utána azonban – Monte de Luna után - végre már megkezdődhetett a hol lankásabb, a végén – a településeken át - gyorsabb, meredekebb lejtő.
Egy alkalommal, amikor fentről és már közelebbről ráláttam a kivilágított Santa Cruzra, megörökítettem. Két napja a Roque de los Muchachosról ereszkedve láthattam fentről a kisvárost.
Jellemző La Palmára, hogy a lejtő után csupán 2 km vezetett síkon a szállásomig (ahová 23:10-re értem haza; a hőmérő 17 fokot mutatott); és ha továbbtekerek északnak, egy km múlva már kezdődik is az emelkedő. A kései hazaérkezést más viszonyrendszerbe téve, megállapítottam, hogy ha 9-kor indultam volna, akkor a téves út helyett a másikat választva talán fél 10-re hazaérhettem volna.
E csodás nap komoly túrán kerültem meg a szigetet: 164 km-en 3380 m szintemelkedést hajtottam. Részben az elmúlt három nem könnyű nap, illetve a kései hazaérkezés miatt is úgy döntöttem: jót fog tenni másnap egy pihenőnap: délelőtt ajándékvásárlással, sétálással, délután pedig könnyed, lassú, kényelmes kerekezéssel az e napi túra végi sötétben nem látott részre: a sziget déli végén található vulkánokhoz.
| Adatok: | Idő / TM | Táv / DST | Részátl: | Szintemelk. | Átl pulzus | Max pulzus |
| Barlovento (13:10-40) | 2:21:46 | 34,76 | 14,6 | 1104 m | 121 | 143 |
| Casa Forestal (azt hittem, ez tető lesz), leág Tablado (15:50) | 3:52:00 | 54,0 | 12,8 | 765 m | 128 | 148 |
| Leágazás Roque Muchachos (16:35) | 4:24:00 | 63,2 | 17,3 | 282 m | 128 | 147 |
| Tető, gurulás kezd. (16:56) | 4:39:50 | 67,42 | 16,0 | 101 m | 125 | 147 |
| El Time (18:55) | 5:46:53 | 99,5 | 28,7 | 216 m | 104 | 145 |
| Las Manchas (20:45) | 6:52:40 | 115,4 | 14,5 | 801 m | 132 | 152 |
| Los Canarios (21:47) | 7:35:21 | 130,78 | 21,6 | 128 | 149 |
| Santa Cruz, ház (23:00) 17 Celsius | 8:39:10 | 159,6 | 27,1 | 113 m
össz: 3380 m | 107 | 144 |
| Össz | TR/D: 163,97 | ODO: 118510 | AVS: 18,5
MXS: 64 | Kcal = 4316 kcal | 121 | 152 |
Györgyi Gábor
|
6. nap: Cumbrecita (1308 m)
8. nap: Vulkántúra Los Canariosnál