11. nap: Col d'iseran (2770 m)

2009 Alpok kezdőoldal

13. nap: Marmotte nevezés

2009. július 2, csütörtök – 12. nap: Lanslevillard – Modane – VONAT – Grenoble, onnan bringával Bourg d’Oisans
Nap adatok = 87,6 km + 896 m szintemelkedés
12. nap végéig megtett táv és szint: 1366 km + 28961 m szintemelkedés
Sajnos nem sikerült igazán kialudni magam, lustálkodás után ébredtem 8:20-kor. Ekkor a sátrat már eléggé sütötte és egyre jobban melegítette a Nap. Ahogy kinéztem, három irányba is csodás kilátás nyílt havas hegyekre. Ez ám a kemping! A település békés kis falu, megfelelő boltokkal, így itt is, majd Lanslebourgban is felötlött bennem: ide még vissza kell úgy jönni, hogy pl. két napot itt tölt el az ember, és innen túrázik a szomszédos hágókra, illetve 2000m fölé vivő völgyekbe.
Már reggeli lészülődésem közben éreztem, hogy a csulkómmal valami nem stimmel: bizonyos mozdulatnál fájt valamennyire. Mivel a Marmotte bringamarathonig már csak két köztes nap volt hátra, nem akartam e nap túlterhelni az igazán kemény Galibier hágón (amin ráadásul a Marmotte során is feltekernék ugyanezen irányból), ezért arra gondoltam: ha tekerés közben, a kormányt fogva is érzem időnként ezt, illetve nem tudom gondtalanul használni, akkor hamar vonatra szállok és csak Grenoble-ből tekerek fel Bourg d’Oisansba, a La Marmotte rajtvárosába.
Reggeli és vásárlás után – már melegben – végre megmoshattam a hajam, mert kint már meleg levegőben száradhatott. A kempingért 7,5 EUR-t fizettem: nem véletlenül mondják, hogy Nyugat Európában a francia kempingek a legolcsóbbak közé tartoznak. Szerintem ennél a legtöbb magyar kemping is drágább.
Képeslapvétel után végül 11:20-kor indultam útnak, noha kilométereken belül, Lanslebourgban meg is álltam egy körbefilmezésre: bájos kisváros ez! Mennem kellett és ilyen csodás tájon egy picit irigykedtem az egyszál bringás kerekesekre, akik éppen a Mont Cenis vagy épp a Col d’Iseran hágóra tartottak. Imádok Franciaországban ilyen neves és csodás hágókon tekerni, ahol ráadásul motorosból is kevesebb van, mint pl. a Dolomitokban, vagy Ausztriában. Útközben kisebb emelkedők is akadtak, de többnyire persze lejtett az út, miközben ellenszél lassított. 13:15-re értem Modanéba, ahonnan vonat is megy át Olaszországba. Kezem nem javult, kár lett volna a 2000m szintemelkedésű Galibier hágón, kiállva tekerésekkel is túlterhelni, így kényszerűen a vonatozás mellett döntöttem.
A vonatra várva sétálgattam, nézelődtem és végre ettem egy jégkrémet. Szemben a két nappal korábbi reggellel, most éppen a magas hegyek közül kifelé suhant a szerelvény, mígnem Montmellianban átszállás miatt lecuccoltam. Idáig is, illetve meglepőmód innen Grenoble-ig is régi, magas padlós TER vonaton utaztam, ahová nem igazán könnyű feltenni a bringát. A kisvárosban 50 percem volt, így picit szétnéztem és egy parkban ebédeltem. A Grenoble-ba tartó vonaton is érezhető volt, hogy itt bátran szállítanak az emberek bringát a vonaton, akár csak 3-4 megálló erejéig is.
17:12-re érkeztem meg Grenoble-ba, amikor még erős nyugati szél fújt. Minthogy azonban kicsit elszórakoztam a városban és így csak 19 óra tájban jutottam ki bringautakat használva a hosszú városból, Bourg d’Oisans felé fordulva már csak gyenge szellő támogatott. A kezdeti kilométerek még lankásak voltak, jól haladtam (időnként forgalmas út melletti bringaúton), ám meglepőmód aztán hosszan, folyamatosan emelkedett. Itt 2006-ban, Péterrel gurultunk lefelé, de nem emlékeztem, hogy végig, megszakítás nélkül lejtett volna. 2 nappal voltam a La Marmotte kb. 8000 résztvevőjű bringamarathon előtt, de estefelé bizony érezhetően sok autó már oda tartott: hollandok, belgák és persze franciák. Más országból is akadtak, de azok egy része talán a túloldalról is érkezett. Bizony a La Marmotte az Alpok második legnehezebb, klasszikus bringamarathonja, csak az Ötztaler nehezebb nála, ráadásul neves Tour de France hágókon halad végig, nem csoda a népszerűsége. A nem klasszikusokat (azaz az extrémeket) is figyelembe véve az Alpenrebet hosszú távja (276 km + 7031 m szint) természetesen nehezebb.
Ahol lehetett, nem a főúton, hanem kis mellékúton haladtam, a völgy kifejezetten unalmas, a szépségek picit beljebb kezdődnek ? Az emelkedés végül a Glandon hágóút leágazása előtt kb. 4 km-rel ért véget, onnan – pedig szinte alig lengedezett hátszél – megtáltosodva 24-26 km/ó-val hajtottam könnyedén Le Bourg d’Oisans felé. Érdekes volt, hogy szinte meg is lepett a kisváros eleje: nem emlékeztem már rá.
A kemping, ahová foglaltam is 3 éjszakára helyet, nem volt messze a központtól, de a rendezvény miatt persze jócskán tele volt (21:35). Ahogy anno 2004-ben a Tour előtt pár nappal is megnyitották egy másik kemping melletti focipályát is a sátrasoknak, itt is egy mellékterületet nyitottak meg, én is oda kerültem; külön mobilmosdót és –WC-t telepítettek oda. Vacsora és zuhanyozás után már 1 12-kor aludni szerettem volna, ám több bringás a közeli sátrakban még hangosan beszélgetett, olyannyira, hogy végül éjfélkor ki is szóltam: „-Quiet please! – Csendet kérek!”
A Marmotte korai rajtja miatt a következő éjszakám már nem ígérkezett hosszúnak, így ez volt az utolsó lehetőségem, hogy igazán kialudjam magam, ami – tudtam – igencsak fontos a Marmotte előtt. Ezért bosszantott nagyon a neveletlenek hangoskodása. Már 22 óra után illett volna csendben lenni, tekintettel lenni másokra. Nagy az Isten állatkertje !

Adatok:
Napi táv: 87,6 km AVS: 19,1 (Grenoble városi tekeréssel) Szintemelkedés 896 m

Költség (amit felírtam):
- ajándékboltban képeslap, hűtőmágnes (unokahúgaimnak és unokaöcsémnak): 8 EUR
- SPAR Vásárlás: ??
- kemping: 7,5 EUR
- pékség: baguette, péksüti: 4,2 EUR
- Modane: Magnum jégkrém: 2,2 EUR
- bringás vonatjegy Grenoble-ig (134 km) 19 EUR
- Montmellian: tonhalas szendvics, 3 péksüti 8,1 EUR


Györgyi Gábor