15. nap: Utazás Genfig

2009 Alpok kezdőoldal

17. nap: Nebelhorn, Allg berghof Berwang

2009. július 6, hétfő – 16. nap: Genf – VONAT – Bregenz, onnan bringa – Schwarzach - Hittisau – Riderbergpass (1420 m) – Obersdorf = 80,52 km + 1255 m szint
16. nap végéig megtett táv és szint: 1754,6 km + 36723 m szintemelkedés
Órámat 6:35-40 tájban csörgettem, hiszen genfi vonatom 8:14-kor indult St Gallenbe, majd tovább Bregenzbe: teljesen keresztül Svájcon. Picit felhős volt az ég, de kellemes idő volt. Még! Nem tudtam kihagyni, hogy le ne sétáljak a tópartra picit gyönyörködni, filmezni egyet. Emlékem szerint reggeli nélkül, vagy csak pár falat után gyorsan sátrat bontottam és mivel nem várhattam a 8 órás nyitásra, fizetés nélkül voltam kénytelen távozni.
A város felé a tóparti bringaúton hajtottam, ahol – főleg Genf közelében – többször is üvegszilánkok miatt bosszankodtam: itt is vannak barmok! Már ismerős úton tértem vissza a pályaudvarra, ám mivel a bankautomatánál 4-5 embernyi sor állt, nem volt időm pénzt váltani, hogy reggelit vehessek. Eléggé éhgyomorra kellett vonatra szállnom – ez a nap is jól kezdődött. Csokit meg müzliszeletet ettem, azzal próbáltam minél tovább kihúzni. Az első szerelvény, amivel vagy 4 órát utaztam St Gallenig, komoly nagy, távolsági vonat volt. Eleinte elvoltam egy kis jegyzetelgetéssel, majd épp nyugodtan bóbiskolni szerettem volna, amikor kb. 12-14 évesekből álló osztály szállt fel és persze hangosan érezték jól magukat osztálykirándulásuk keretében. Később odakint esni is kezdett – pocsékul alakult a nap. A hűvös és rossz idő miatt bosszankodtam is: „-Miért csinálom ezt, hogy a Francia Alpokban tapasztalt szuper időből (28-30 fok napsütés, rövid zápor) megyek az esős, hideg Dél-Németországba?” A több órányi felhős-esős táj során eleget gondolkodtam és arra jutottam: most, mivel bejelentkeztem a BIG találkozóra, nem tehettem mást, de legközelebb nem jelentem fixre érkezésemet. Az első, hogy ott kerekezzek és olyan időben, ahol, ahogy jól érzem magam, feldob az egész.
Sankt Gallenből a következő vonat St Margrethenbe ment, aminek okát a térképre nézve tudtam meg: a település határállomás (itt is Rajna folyik a tóba, mely túloldala már Ausztria), a következő vonat, Bregenzbe már osztrák területen halad. St Margrethenben picit szitált is már az eső, Bregenzben viszont már nem. A vasútállomáson már EUR-ért vettem ennivalót, ebédeltem meg, majd a vasút feletti liftes felüljárón átkelve kinéztem a Bódeni tó partjára. Még sosem jártam itt (persze odébb vannak csak nagy hegyek). Egy-egy irányban láttam esőzónákat, de a városban egyelőre nem esett. Míg picit szétnéztem és videókazettát kerestem, az eső eleredt. Szerencsére negyed órán belül el is állt, onnan végre már szárazban tekerhettem.
Bregenztől néhány kilométert kellett csak délnek hajtanom, hogy keletnek fordulva ismét emelkedőn tekerhessek. Az út persze kisebb hegyek közti völgyben haladt Németország felé. Patakvölgyi utam Alberschwendénél csatlakozott össze a másik úttal, onnan az erdőt elhagyva üde zöld mezőkön, erdők közt, igazán barátságos és szép tájon haladt napsütéses, kék ég alatt. Élveztem a tájat; noha nem 2000-es hegyekről volt szó, mégis megfogtak. Lehet persze, hogy csak azért, mert mindössze 2 nappal voltam a La Marmotte után: ideiglenesen „jól laktam.”
Az út 700méterre felérve már hullámosabban emelkedett csak hosszan elnyújtva. Kb. 700-800 méteren Lingenauban megfelelő boltot találtam, ahol bőséges vásárlás után uzsonnáztam: nem maradhatott el a puding vagy gyümölcsjoghurt! Hittisau volt az utolsó osztrák település, a határ felé közeledve egyre nyugisabb lett a táj: csendes, legelők közti, klassz délutáni fényekkel. A határt követően a német Balderschwangban sípályák is akadtak, hirdették is a síturizmust. Persze Németországnak nincs sok magas hegye. A települést elhagyva az út lankásan emelkedett, mígnem elértem a hágóút, a 10-16%-os emelkedő tövéhez. Mivel figyelmetlenségből épp a BIG találkozó közös szállásának címét nem írtam ki (bezzeg a hágódiagramok!), így Maurót kellett felhívnom, hogy adjon információt. (Kreicsi Gábor ekkor még nem volt elérhető.) Kiderült, túlméretezték a túrát, este 22 óra után érnek csak haza. Meredekségdiagramom jól megnézve rájöttem, rossz oldalt nyomtattam, így nem tudhattam, mire kell számítanom.
A Riderbergpass (1420 m) kaptatója hullámozva, időnként 14%-os meredeken, időnként röviden 6-8%-osan haladt felfelé, eleinte kilátás sem nyílt. Később is megmaradt a váltakozó meredekség, illetve egy panorámás útépítéses szakasz. A végső, 10-12%-os meredek résznél szép panoráma nyílt dél felé az osztrák határt jelentő hegyekre, így önmagamról is készítettem fotót és a meredeken videót is. A tetőn éppen csak fotóztam egyet, majd jöhetett a meredek ereszkedés.
A lejtőn tapasztaltam meg, hogy ez az oldal bizony még meredekebb, mint a túloldal: nagyon erősen kellett fékeznem, hogy tartsam a málhás bringát, nehogy túlzottan felgyorsuljak. Valóban 14-16%-os lehetett – ahogy a tábla jelezte, ám erről nem volt benne lankásabb pihenőszakasz. Napos összekötőúton értem az Oberstdorfba vezető útra, ahol már Kreicsi Gábor válaszsms-ében olvashattam, hová kell mennem. Fel, ÉNY-ra Obersdorfból egy kis fennsíki részre, Kornau településre. Épp az emelkedőn hajtottam már, amikor autóból – mellette Claudiu – Daniel Gobert, a BIG elnöke köszönt rám. Ez ám a meglepetés! Így már könnyebb volt odatalálnom.
A kocsiúton tábla is jelezte a Jugendherbergét, amely előtt már vártak Gáborék. Én is meséltem ezt-azt, élményeket, ők is a találkozó elmúlt 4 napjáról. Részben a többször esős időjárás, illetve amiatt sem bántam, hogy nem csatlakoztam hamarabb, hiszen kiderült, hogy a találkozón végül inkább kisebb csoportokban kerültek sorra a túrák (időnként köztes autózásokkal fűszerezve), ahol a résztvevők többször meg sem várták egymást. Végülis közös alvás, esti beszélgetős, külön túrázás lett, autós menetekkel fűszerezve. Ezért is mondtam Gábornak: a BIG csúcsok gyűjtögetése már nem arról szól, hogy ki mennyire jó az emelkedőkön, nagyobbrészt a logisztikán múlik, azaz ki hány BIG-hez tud eljutni a szabadsága alatt. Elvben ez is túrabringázás, de már nem az ősi, természetes formája, talán túrabringázás helyett jobban illik rá: autós bringázás, ahol a cél (BIG gyűjtés) szentesíti az eszközt. Egyelőre megmaradok a túrabringázás hagyományos formájánál.

Az este folyamán a magyarok körében osztottuk meg élményeinket, vacsoráztam készletemből, majd végül a tervezetthez képest késéssel fél 11 körül került sor az elnök, Daniel köszönő- és búcsúbeszédére a kb. 25 fős résztvevők tábora előtt. Jól esett egyesek barátságos viselkedése, jó fej volt Helmuth Dekkers – ahogy Gábor mondta is: igazán megkedvelte a magyarokat. Maurót is örömmel láttam viszont.
23 óra utáni alvás után asszem reggel 1/4 7-re volt megbeszélve az ébresztés; Gáborék mielőbb neki akartak vágni a Nebelhornnak, az Alpok egyik legbrutálisabb emelkedőjének, mely egyes helyeken 40% meredek.

Adatok:	Idő / TM	Táv / DST	Részátl:	Szintemelk.	Átl pulzus	Max pulzus
Riderbergpass emelkedő kezdetéig, 1100 m	2:50:38	45,08	16km/ó	.	136	113
Riderbergpass (1420 m)	3:26:02	49,36	7,5 km/ó	.	147	129
Szállás	4:13:57	67,34 km	22,5 km/ó	.	149	108
Összesen:	TR/D: 80,52 km	MXS: 60 km/ó	AVS: 16,1 km/ó	1255 m	Kcal = 2000

Vonatjegyek:
- Genf – Bregenz (felnőtt jegy) : 104 CHF
- Genf – Bregenz bringára jegy : 25 EUR

Györgyi Gábor