17. nap: Nebelhorn Allg Berghof, Berwang

2009 Alpok kezdőoldal

19. nap: Ötztal: feljutás Söldenbe

2009. július 8, szerda – 18. nap: Berwang – Ehrwald – Ehrwalder Alm (1502 m) – Fernpass (1216 m) – Imst – Landeck – Möser alm (1812 m) – Landeck = 144,5 km + 2115 m szint
18. nap végéig megtett táv és szint: 2033,6 km + 41233 m szintemelkedés
Reggel – hogy honnan jött, nem tudom – de nagyon odaillő, aktuális, reményt keltő zenét hallottam magamtól a fülemben: D-reams dala: „Things can only get better!” (azaz: a dolgok csak jobbak lehetnek!) Kis időt még túranapló írással töltöttem, odakint már száradt az aszfalt; az elmúlt napinál talán jobb időnek nézett ki. Kis eső után már itt-ott kék lyukak is előbukkantak a felhők közt. 9 óra után megreggeliztem, majd összecuccolás után 10:15-kor útnak indultam.
Picit még feltekertem Berwang központjába, aholis az ismét csepegő eső miatt fel kellett vennem az esőruhám. Gyors gurulás után hamar Lermoos és az esős idő és szürke fellegek közül itt-ott kikandikáló Zugspitze (2962 m) felé fordultam. Az ördög verte a feleségét, a gyenge eső közepette időnként a Nap is sütött picit. Ugyanakkor a végleg elvonulni képtelen eső kifejezetten bosszantott már (ingerültségemet a videó is jól visszaadta): „-Miért nem képes már elhúzni a francba ? Ennyi erővel áprilisban is jöhettem volna: akkor is esik és 18 fok van.”
Ehrwaldba érve végre szépen kisütött a Nap, elment az utolsó (nagyobb) esőzóna is, végre vékonyra vetkőzhettem. A településből már közepesen emelkedő utacska vezetett a BIG listás Ehrwalder Alm felé: az utca a felvonóállomáshoz és parkolójához vezetett; a további nagyon meredek szakasz miatt cuccaimnak rejtekhelyet kerestem. Az épület nyugati oldalának aljában talált üres fahengerek mögé tett cuccomat messzebbről senki sem láthatta. A kaptató többnyire fenyőerdőben vezetett, folyamatos 12-14%-os (maximális = 17%) meredeksége visszaigazolta a csomag elrejtését illető döntésemet. Időnként ismét szitáló esőben hajtottam, de a meredekség mellett ezúttal kevéssé zavart. Kb. 1450 méteren egy 17%-os rövid szakaszt követően az aszfaltút véget ért, ám a már murvás út lankásan haladt el a drótkötélpálya alatt a közeli turistaház felé. Mezőn, elszórt fák között pedéloztam, végre felhőpamacsok között látni is lehetett már a több helyen nem is olyan magasan is hófolttal díszített sziklás hegyeket. Ehrwalder Alm turistaház épületénél annyival tekertem tovább, hogy POLAR magasságmérőm szerint is 1502 m-en legyek. Valójában persze így 1530m-ig tekertem föl. A mezőn kirándulókkal és két békésen fekvő hosszú szőrú állattal, talán bivallyal találkoztam. Egyik szarvát egy kiránduló békésen meg is simogatta. Noha határozottan naposabb, szebb idő lett, lefelémenet megállás után is csak fotóval mertem a meredek emelkedőn önkioldós fotót készíteni, mert megint esni kezdett.
Gyors felcuccolás után a falu szélén még bevásároltam (MPOINT üzlet), majd nemsokára már a Fernpass (1261 m) hágó rövid emelkedőjén tekerte. Hátrafelé nézve a Zugspitze körül még mindig ott ólálkodtak a felhők, de szerencsére másfelé már a szép idő dominált. A hágót megelőzően egy parkoló, egy étterem és ajándékbolt várta a csodás panorámára kiváncsi szemeket. Itt 2001-ben jártam, tudtam mire számíthatok, ám most az időjárás még szebb volt: lent napfényben csillogó kékes-zöldes-türkizes tó, majd a háttérben az égbe, ezúttal valóban felhő közé törő, frissen behavazott Zugspitze. Gyönyörű volt a táj, jellegében teljesen más volt, mint a Francia-Alpok. Részben a fotó miatt is, rövidre is vetkőztem. Na ja: a hiúság ?
Az 5-7%-os forgalmas lejtő Nassereithig tartott, onnan 8 km-es, szinte sík közjátékot követően gurultam tovább Imstbe, az 1884m magas Hahntennjoch meredek emelkedőjének tövébe. Minthogy a hűvös és esős idő miatt kérdésessé vált az Ötztaler bringamarathon útvonalára tervezett próbatúrám, kapóra jött a turistahivatal ablakán hirdetett ingyenes internetezési lehetőség. Odabent kb. 1 órán át böngésztem az időjárás előrejelzéseket, illetve a BIG emelkedőlista közeli lehetséges célpontjait és terveztem túralehetőségeket – az Ötztaler helyett.
A kisváros végén a kocsiút a településhez mérten hihetetlen nagy bevásárló- illetve raktáráruház tömegen vezetett át, ami a Budaörs mellettieket idézte. Nem volt kedvem rámenni a bringaútra, ám erre nemsokára rá is fizettem. Békésen tekertem át a hídon, majd még örültem is, amikor a falusi vasúti őr megvárta áthaladásommal a sorompó leengedését (Imsterberg felé haladtam), ám rögtön kiderült: rossz úton járok (nem átvitt értelemben ? ) Majd felrobbantam mérgemben, hogy 3-4 km-t feleslegesen hajtottam és vesztettem el 10 percet. Ezután már a bringaúton indultam tovább, és figyeltem, amint északról a meredek hegy fölül egy záporfelhő és esőfüggönye közeledik fölém. A csepegő esővel megerősödő szél is társult, ám pörgős, lendületes zenét hallgatva felgyorsítottam és sikerrel „menekültem meg”. 2008 után Landeckbe ismerősként tértem vissza: 18:10-kor a már bevált kempingnél álltam meg, ahonnan sátorállítás után még nekivágtam egy emelkedőnek. Szó sem lehetett róla, hogy ne férjen még bele a Fiss-i kaptató.
A kempingben több hely is tábla által foglalt volt, így a néni mutatta meg a helyem. Vacsora után 19:05-kor (kb 2 órával naplemente előtt) indultam útnak, mely 16 km alig emelkedő, Inn völgyi tekerés után ért a Fissre és afölé vezető kaptató tövéhez. A Berwanghoz hasonlóan azt hiszem erről is tudtam, sejtettem, hogy a falun túl is vezet még aszfaltút, noha a BIG csak a faluhoz jelölte ki a csúcsot, így ismételten arra készültem, hogy a tetejéig hajtva utána megoszsam az infót, hogy „-Gyerekek, no-no, annál többet kell tekerni, hogy egy újabb BIG-etek legyen!” Nehogy már egy 6-7 km-es 8-9%-os kaptató elég legyen!
Az üres bringával az alig emelkedő úton – fülemben pörgős zenével – 27-28 km/ó-val robogtam: élveztem a suhanást. Prutznál sok reklámtábla hirdette a Kaunertal völgyet és a 2750m-re vezető emelkedőt, amit én is szeretnék már mielőbb felkeresni (2010-ben már jó eséllyel!): egyike a még hiányzó 6 db 2000m feletti BIG listás emelkedőmnek.
Az emelkedőt sajnos nagyobb részt felhős ég alatt kezdtem meg: bár itt-ott szakadozott, de napfény is csak elvétve sütötte a szemközti hegygerincet. Maga a Fissig tartó 6 km-es szakasz kilátást is csak ritkán adott, ám az sem volt kiemelkedő. A meredeksége végig egyenletes volt, így érdekesség híján – mivel igyekeznem is kellett a sötétedés miatt – úgy döntöttem, kipróbálom, hogy igyekvős tempóval kb. mennyi szintkülönbséget tudok hajtani 1 óra alatt; legalábbis időarányosan. A POLAR-omon néztem a szintkülönbséget, aszerint 100m szintemelkedést 8,5 perc alatt „gyűrtem le” – ha csak ezt felszoroznám 705 méter adódna – csak. Az az érdekes, hogy 2005-ös túrámon igaz, hogy 10-11%-os emelkedőn málhával tudtommal szinte 1 óra alatt hajtottam 700m szintet. Málhával !
Fissbe (1438 m) érve egyből a faluközpontba hajtottam, hátha találok térképet, vagy ki lesz táblázva merre vezet az út a Fisser joch felé: ugyanis a neten van olyan pont, hogy Fisser joch (2430 m), de az infók alapján nem találtam, hogy aszfaltos lenne (a netes fotók alapján – utólag – látom, hogy jó minőségű földút vezet fel). Egy turistairodát találva sikerült bentről kis térképet elhozni, de nem derült ki róla, hogy a hegyre rajzolt utak aszfaltosak-e.
Előbb a falu keleti oldalában próbálkoztam, de ott földút lett a vége, ám végül sikerült megtalálnom a nyugati oldalon a felvonóállomást és az onnan továbbhaladó meredek aszfaltutat. Mint utóbb kiderült: innen kezdődött az emelkedő lényegi része: 2,8 km alatt 340 m szintemelkedés, ami 12%-os meredekség, de időnként 15-20%-os is volt. Már szürkületben tekertem fölfelé, lent a faluban már égtek a lámpák, miközben egy hajtűkanyarban leállított videóval magam és az út mentén bégető birkákat is megörökítettem. Végül egy végső 17-20%-os rövid szakasz után már- már majdnem sötétben (21:43) értem fel a felvonó felső állomásához, a Möseralmhoz, ahol az aszfaltút is végetért. Előtte tábla jelezte magasságát: 1812m.
Esőszitálás közbeni gyors fotózás után már igyekeztem is lefelé. 23 órára értem vissza a kempingbe. Bizony így Möseralmig tekerve nem az a „laza, gyorsan letudtam” emelkedő lett, mint egy BIG-es tag írta, aki Fissig tekert fel.



Györgyi Gábor