2014. június 11, szerda: repülés Milanóba, majd bringával a Ponte Ticino-i kempingbe: reptértől 15,6 km + 7 m
Összesen a túrán: 15,6 km + 7 m szint
Milanóba tartó repülőm csak este 20:10-kor indult, ám sajnos reggel be kellett még mennem a céghez. Hazaérkezés után persze még azzal szórakoztam, hogy megfelelő túraterv-kezdőlapot oszthassak meg az ismerősökkel az interneten, de a végén nem húzhattam az időt; mennem kellett, hogy időben odaérjek és emiatt kissé sebtében hagytam el otthonom. Ilyenkor repülés előtt, illetve - utazással kezdődő - útnak induláskor enyhe stresszelnél apróbb dolgokon is felhúzom magam, vagy leszek tőle morcos: a HÉV-en pl. nem vettem jó néven, hogy a másikra oda nem figyelés miatt állva kellett tartanom, fékkel egyensúlyban tartanom a 26 kg málhával megpakolt bringát, ahelyett, hogy a becsukott ajtónak, ill. kocsi falának támaszthattam volna.
A Nyugatitól vonattal utaztam Ferihegyig, ahol meglepett, hogy milyen csönd van a reptér épülete körül. Előtte még kérdezősködtem is, hogy merre van a bejárat, ám a hölgy nem mondta, hogy ez a reptér már nem üzemel, én meg nem voltam képben. No, aztán megtudhattam: az üzemelő Ferihegy 2-ig még 6 km-t tekerhetek.... – ez az ami hiányzott ! A nyugalmas készülődés helyett megint jöhet majd a kapkodás.... ?
Részben főúton, ill. bringaúton igyekeztem előre, utóbbi egyik zökkenőjénél le is akasztódott egyik oldalsó táskám a bringáról.... – épp az történt, mint ilyenkor szokott: összejönnek a dolgok ! Az utolsó 2 km-t már bringásoknak tiltott úton tettem meg, ugyanis közvetlenül a reptér felé már csak autóút vezet: bringával érkezőkre nincsenek felkészülve! Az épületben gyorsan megtaláltam a Wizzair irodát, ahol megtudhattam, hogy most nyitják csak a check-in-t és van még bő másfél órám.... Megnyugodtam!
A bringa felkészítésével meglepően gyorsan, fél óra alatt végeztem, még úgyis, hogy leszereltem a kormánytáska tartóját.... – következett a fóliázás, aztán a csekkolás, úgy, hogy alig volt sor. Szerencsére ekkorra már – úgy tűnt - elsimultak a problémás dolgok, nyugodtan csekkoltam, majd filmezni is volt időm a kapuk felé haladva. Útközben tűnt aztán fel, hogy eltűnt kezemből a beszállókártya, elhagytam.
No, azonnal adrenalin fel és rohanás vissza a csomagellenőrzőhöz, ahol a tálcára kellett tenni mindent. Kérdeztem, hogy nem találtak-e egy beszállókártyát és.....elképesztő mázlim volt: Igen, megvolt a beszállókártyám ? Beszálláskor, mint elsőbbségi beszállók előre engedtek minket, majd következett a várakozás.....aztán kb 15-20 perc múlva végre a beszállás. Jól kinéztem, hogy úgy üljek, hogy ki is lássak, de a szárny is a fotóra kerülhessen.... ám hamar kiderült, hogy a legtökéletesebben elcsesztem: épp ahogy a belváros fölött repültünk és képbe tűnt a vár, Lánchíd, Parlament, ahogy bedőltünk, épp a szárny eltakart mindent: nem kicsit voltam pipa! Tanulság: egy sorral előrébb kellett volna ülnöm!
Kellemes időben érkeztem Milanóba és a csomagok szokás szerint hamar megérkeztek, majd – azt hiszem - én is gyorsan végeztem a bringa felkészítésével, bár el kell árulnom, hogy a kerék felpumpálása nem egyszerű történet. A nagy málha miatt nem árt legalább 5 bar nyomásra fújni (repülésre ugyanis le kell ereszteni a kerekeket), azonban kis kézi pumpámmal 3,5 bar-nál nem sokkal sikerült feljebb..... – még így is elfáradt ám a kezem. (hazaúton már jobb voltam)
Nem egyszer kerekeztem már errefelé a reptértől, így ismerős úton bringáztam Novara irányába.... és a folyó mentén érkeztem meg - azt hiszem nem sokkal éjfél előtt - a kempingbe. Tán tíz percig is tanakodtam, hová állítsam sátram, hogy a Nap ne ébresszen reggel és eleget aludhassak.
Lefekvés előtt, vacsora közben nem tudtam nem azon gondolkodni, hogy megint milyen szerencsétlenül indult a túra .... – aztán arra jutottam: össze kéne gyűjtenem a rossz történéseket és a jókat, mert lehet, hogy tévesen ítélkezem. Dilis körülmények közt értem a reptérre, eltűnt a beszállókártya, megint lassan kapcsol ki a videókamera és az egyik sátormerevítő-rúd vége hiányzik, ugyanakkor viszont jól jött, hogy nem volt nagy sor a check-in-nél; végülis meglett a beszállókártya és a csomagok, bringa is rendben megérkeztek....
Talán hajnali fél 2 körül tértem nyugovóra....
Már csak két nap a Valtellina Extreme Brevet ( 345 km + 8998 m ) bringás kihívásig....
Kanári szigetek
2014. Alpok túra, kezdőlap
1. nap: