Györgyi Gábor : Valtellina Extreme Brevet Györgyi Gábor : Valtellina Extreme Brevet Györgyi Gábor : Valtellina Extreme Brevet Györgyi Gábor :  Ötztaler radmarathon - I cycled in 2010 Györgyi Gábor : Oberalppass (2044 m)  Györgyi Gábor : Passo Fauniera (2480 m) Györgyi Gábor : Col du Granon (2413 m)
2014.06.17. Lago di Mezzola (199 m) – Chiavenna – Campodolcino – terelés – Passo di Spluga, Splügenpass (2113 m) – Splügen – Passo san Bernardino (2065 m) – Splügen Valtellina Extreme Brevet bringás kihívás + az elmúlt évben felfedezett új aszfaltos 2000 m-es hegyi utakra feljutással ismét megvan az összes :)
GYÖRGYI GÁBOR
Kerékpártúra az Olasz-, Svájci- és Francia Alpokba, avagy
Valtellina Extreme Brevet bringás kihívás + az elmúlt évben felfedezett új aszfaltos 2000 m-es hegyi utakra feljutással ismét megvan az összes :)
2014.VI.12 - VI.28. (17 nap + repülős napok) 1828 km + 39441 m szintemelkedés
Linkjeim
Túráim:


 

VENDÉGKÖNYV


Google


WWW
gyorgyigabor.hu


Ötztaler radmarathon
fotóalbum!

Kanári szigetek
fotóalbum!





2000-es emelkedőim
a térképen!






MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt




NAGYOBB TÚRÁK
2013 Tirol (4 nap)


2012 Andalúzia


2012 Olaszo. - Svájc

2011 Svájc - Olaszo.

2011 Francia Alpok

2011 Déltirol - Tirol

2010 Piereneusok


2010 Alpok
(8 nap)


2009 Alpok


2009 Tenerife,
La Palma


2008 Alpok


Pireneusok 2007


2006 Alpok


2005 Alpok


2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin

2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig

2002 Görögország

2001 Svájc - Alpok

2000 - Alpok - Adria

1999 Szlovén - horvát - osztrák

1999 Tátra, Krakkó

1998 Tátra

1998 Magas tauern

1998 Tátra túra

1996 Dolomitok

1995 Tátra túra

1993 Tátra túra

5. nap: Bormio - Tirano     2014 Olasz - svájci és francia Alpok túra kezdőoldal     SOON !
For english travelogue
CLICK here !
  7. nap:
Juf (2126 m)
Alp Stierva (2145 m)

2014. június 17, kedd: Lago di Mezzola (199 m) – Chiavenna – Campodolcino – terelés – Passo di Spluga (2113 m) – Splügen – Passo san Bernardino (2065 m) – Splügen = 98 km + 2597 m szint
Összesen a túra 6 napja alatt : 620,7 km + 12989 m szint


Route 2,797,366 - powered by www.bikemap.net
Felhős időre ébredtem, de azért a pár évvel ezelőttihez hasonlóan a tópartról filmeztem egyet. Most hiába vártam evezősöket és sajnos kacsákat, hattyút sem láttam, ám legalább oldalt a hegyek, a felhők és szűrt napsugár együttese jól mutatott, igazán tetszett: körbe is filmeztem a békés tóparton. Sátorbontás és fizetés után 11 óra is elmúlt már, mikor nekivágtam a Svájcba, Dél felől bő 1800 m szintemelkedésű Splügenpasson (2113 m) vezető utamnak. Először 2006-ban jártam a hágón, akkor Péterrel málhával másztuk Svájc felől ragyogó napos időben, majd 2011-ben már déli irányból is átkeltem a hágón (igaz este vissza is tekertem), ám akkor málha nélkül. E nap nehezebb dolgom volt: a tóparttól több, mint 1900 m szintemelkedés várt rám 26 kg cuccal terhelten.
A kempinget elhagyva eleinte bringaúton, később a kerékpárút megszűntével forgalmas közúton hajtottam Chiavenna felé. Órámra nézve rá kellett jönnöm, hogy a sziesztaidő miatt jobb nem kockáztatnom és megvárni a kisvárost a kenyér vásárlással, így már útközben egy kis faluban boltba tértem be; részben hiába. Szerencsére Chiavennában belefutottam abba a nagy áruházba, amit már ismertem és ahol – ha jól emlékszem – nem is volt szieszta: bőven válogathattam a kenyér- és péksütifélék közül. A kisváros nagy autóforgalma picit aggasztott, de szerencsére reményeim beigazolódtak: a kocsik többsége St. Moritz felé hajtott tovább; a Splügenpass völgyét kevesen választották. A bő 30-en szűk 1800 m szintemelkedésű kaptató a kisvárost házai közt máris meredek emelkedésbe kezdett, igaz aztán rövidebb lankásabb rész miatt a diagram szerint az első kilométer is csupán 6%-os meredek – átlagosan. Sziklás, üde zöld völgyben, magas sziklafal oldalában kapaszkodtam felfelé. Az első kilométereket lépcsőzetes emelkedés jellemezte: meredekebb és könnyebb szakaszok váltakoztak. Chiavenna után 500 méter szintemelkedéssel, Gallivaggioban – kb. 800 méteren - energia-utánpótláshoz, ebédhez ideális helyet találtam: egy templom oldalában üres pad hívogatott. Mire jóllaktam, egy apa-fia bringatúrázó-páros érkezett. Váltottunk pár mondatot, majd továbbálltam.
Passo di Spluga / Splügenpass Passo di Spluga / Splügenpass
7-8%-os meredek kilométerek következtek; egy hajtűkanyaros szakaszon közterület-fenntartók az út széli füvet vágták. Nem sokkal 1000 m fölött következett az ismert és jól eső sík, pihentető szakasz, amit nem sokkal feljebb a legendás és híres hajtűkanyar-sorozat követett. Az én szememben a Splügenpass / Passo di Spluga hágóút két helyről emlékezetes; e kettő miatt érdemes felkeresni. Dél felől egy olyan hajtűkanyar-sorozat, ahol az egyenesek azonnal a másik egyenes mellé tekerednek, de teljesen, illetve némely kanyar alagútban is fordul meg. Olyan vadul meredek hegyoldalon halad az út, hogy csak így fért el az út. Az északi oldalon ugyan csak simán tekereg az aszfaltcsík, ám egy helyen kb. 10 hajtűkanyar és egyenes látható egymás fölött, úgy, hogy az egyenesek csupán kb. 200 m hosszúak. Jópofa ott ereszkedni: enyhe gyorsulás, majd fék, fordulás, újra gyorsulás, fél, fordulás… és így megy ez fél percenként.
Passo di Spluga / Splügenpass Passo di Spluga / Splügenpass
Campodolcino (1062 m) végén tábla jelezte, hogy útépítés miatt terelés következik. Ekkor még nem fogtam gyanút (azt hittem rövid lesz), ám miután 2 km múlva is alig emelkedett az út, egyre jobban gyanakodtam. Majd bosszankodtam: „-A másik út már rég 8-9%-kal emelkedne. Nagyon meglesz a böjtje ezeknek a lankás kilométereknek!” Mint kiderült, sajnos több km-es szakaszon végeztek útjavítást, így a terelés teljesen kihagyta a déli oldal klassz hajtűkanyar-sorozatos részét. Épp a lényeget! Pipa voltam! Idővel ezen az úton is megkezdődött a meredekség: előbb csak 8-9%, ám idővel akadtak 12-13% meredek részek is: „-Na ettől féltem!” Igazam lett sajnos; ide vezettek a lankás kilométerek. Morgásom csak akkor mérséklődött, amikor egyik szusszanásom során visszanézve, a szemközti vad, sziklás hegyoldalon megláttam a hajtűkanyar-sorozatot és klasszul le is tudtam filmezni. A kaptató 1280 m magasság tájékán érte el lokális tetőpontját: ekkor tűnt fel a Lago di Isola nevű tavacska, amely tópartjára legurulva a túlpartról már a hágóút felé folytatódott a 8-10%-os meredek kapaszkodás. Máskor fentről és messzebbről láthattam le az Isola tó környékére; ezúttal közelről is szemügyre vehettem. Talán 1420 m-ig tartott a meredek bekötőszakasz; ott térhettem vissza a hágóútra.
Passo di Spluga / Splügenpass , Györgyi Gábor Passo di Spluga / Splügenpass
A következő néhány km nem sok szépséget adott; legközelebb 1600 m tájékán lehetett igazán gyönyörködni, ahogy mind ritkultak a fák, illetve az út környékéről maradoztak el. Egy hajtűkanyar-kombináció – háttérben az olasz-svájci határ környéki hegyekkel – ideális helyszínül szolgált egy „önvideózáshoz”, ráadásul ekkor tűnt fel, hogy késő-délutánra igazán szép idő lett. Egy útszéli ház oldalában ülőhelyet találva, elfogyasztott elő-vacsora után a tó szintje felé közeledve még a gyönyörködés, valamint az emlékek felidése kötött le, ám az 1900 m táján elterülő tó mentén peálozva nem tudtam figyelmen kívül hagyni a szemközti hegygerincen feltűnt sötét, esőt hozó felhőt. A tó feléhez érve gyorsan elő is vettem az esőruházatomat, csomagjaim letakartam és nemsokára már esett is. Emlékeim alapján Svájc az az ország, ahol sokszor megáztam, ám ezúttal nem vetíthettem az esőt Svájcra, hiszen Olaszország búcsúzott tőlem egy fél órás esővel. A 2113m magas hágó felé már nagyobb hófoltokkal borított hegyoldalak közt tekertem; a hágóút végső 3 km-e nem nagy szám. 2000 m-re érve már el is vonult az eső, sőt épp Svájc felől már szakadozott a felhőzet. A hágón egy férfi kutyája játszadozott a hóban, míg körbefilmeztem (18:45) – 9 Celsius fokot mértem.
Passo di Spluga / Splügenpass Passo di Spluga / Splügenpass, Györgyi Gábor
Passo di Spluga / Splügenpass Passo di Spluga / Splügenpass, Györgyi Gábor
A lejtőn hamar a szerpentin-rengeteghez értem, melynél egy autós is visszaigazolta, hogy nem csak én gondolom, hogy látványos és jópofa a hajtűkanyar-sorozat. A rövid egyenesekben jobbra-balra haladva néha meg-megállt, majd tetőablakán kezét kitéve időnként fotózott, videózott (?). Persze én is jól kiválasztottam azt a helyet, ahonnan a legjobban meg tudtam örökíteni... – a percek meg csak peregtek. Tudtam, hogy egyre később tudok majd csak a San Bernardino hágóra (2065 m) indulni.
Talán 19:10-15 tájban érkeztem meg Splügen (1457 m) település – 2006-os túrámról ismert – kempingjébe. Idő szűke miatt már sátorállítás közben is eszegettem, illetve kb. 3 8-as útnak indulásom után tekerés közben is vettem még magamhoz energiát. A szomszéd sátor idősebb bringatúrázója is furcsán nézhetett rám, hogy még este 8 tájban indulok túrázni, Passo di Spluga / Splügenpass , Györgyi Gábor Passo di Spluga / Splügenpass ám a szűkös szabadság miatt nem volt más választásom, ha minél több olyan helyre akartam feltekerni, ahol még a régi kamerámmal videóztam. Tudom én is, hogy némely kaptatót már csak szürkületben, vagy nem a legjobb fények közt örökíthettem meg, de nem tudtam vele mit kezdeni.
A Passo san Bernardino-ra (2065 m) vezető esti túrám oda-vissza 36-40 km-re számoltam, 600 m szintemelkedéssel megspékelve. Jól felpörögve igyekeztem az alig emelkedő úton Nyugat felé. A szomszéd falunál gyors fotóval megörökítettem azt a hegyoldalt, ahol 2012-ben éjjel – néha ködben - tekertem fel Steinigbodára (2049 m). Ez éppen azon kaptatók közé tartozik, ahová már nem biztos, hogy visszatérek napfénynél. Nufenent elhagyva lassan feltűnt a völgy vége; nem is emlékeztem már, pontosan hol ereszkedtem, tekeregtem le a San Bernardino hágóról még 2005-ben; csak közelebb érve derült ki az útvonalvezetés. Az autópálya mindenesetre hosszú alagút által tűnt el a hegy „gyomrában”. Mellette viszont indult már a 8 km-es, igazán barátságos nehézségű, átlagosan kb. 5,5%-os meredekségű emelkedő; mely továbbra is lehetővé tette, hogy ne csökkenjen a lendületem. Jól pörgettem, jól haladtam az időközben 10 fokosra hűlt levegőben.? Néha megálltam fotózni, esetleg videózni, aztán igyekeztem tovább. Az út kb. 1850 méterre érve hagyta el a „kinti” völgyet” és fordult a hágó irányába – miközben oldalt az egyébként szép alakú hegy környékén mind jobban szürkültek a felhők. Ahogy jobban előre tudtam látni a hágó környékére, felmérhettem, hogy jelentős az esélyem egy újabb esőre, ázásra. A Passo san Bernardino (2065 m) hágón (21:45 - 6 Celsius fok!) – ahová így már Észak felől is feljutottam - már nagyon gyenge fényviszonyok közepette fotóztam és épp végeztem a felöltözéssel, amikor el is eredt az eső. Nem volt öröm a vizes lejtőzés, fékezéseknek, tekergés!
Passo del San Bernardino Passo del San Bernardino
A kemping felé már teljes sötétségben hajtottam, az alig lejtő útnak és így a tekerésnek köszönhetően nem igazán fáztam, ráadásul nagy meglepetésemre féltáv után ki is hajtottam az eső alól. 22:30-kor – 8 fokban - száraz úton értem vissza a kempingbe; a település szélén még egy nyulat is láttam. Jóleső forró zuhany és a ház kellemes hőmérsékletén elfogyasztott vacsora után, éjjel 1 óra tájban tértem nyugovóra.
Következő nap a túra első olyan emelkedője szerepelt programomban, ami új kaptatónak számított; egy svéd bringás 1 éve lelt rá; videó még nem készült róla.
Passo del San Bernardino Passo del San Bernardino





2000 m fölé vezető útjaim 2011 végéig frissítve, videólinkekkel részben aktualizálva...


Györgyi Gábor