Mindössze három nap telt el 1997. évi, jól sikerült Tátra túrámról való hazaérkezés óta, és én már a indultam is Karintiába. Szüleimmel egy hetes üdülésünk kezdődött Villachban augusztus 17-től, ám - ha már nem volt messze Budakalásztól -, úgy döntöttem, inkább kerékpárral teszem meg a távolságot. Most először indultam egyedül csomagos túrára, igaz, szállásaim még mind panzióban lettek volna...
Az első 5 nap, majd az azt követő hét alatt kerekeztem dimbes-dombos magyar és szlovén tájon, a Dráva folyópartján, majd hágóutakon is, egészen 2000 m magasságig. A Villacher Alpenstrassén először hajtottam egyfolytában 1200m szintemelkedést fölfelé. Egyik szép túrám során Olaszországba is átruccantam, ott is szép tájakat fedeztem fel. A szűk két hetes kerekezést a 180 km-es Karawanken kerékpármarathonnal zártam,
ahol a kisebbséget alkotó hosszú-távosok közül hátulról lettem harmadik. Bár én úgy fogtam fel: a többiek még ezt a távot sem vállalták.
Fontos tanulsága lett a túrának, hogy elkopott kerékkel nem szabad útnak indulni, hisz ez vezetett a 4. csomagos napomon megkapott defektsorozathoz, majd anyuék autós értemjöveteléhez is.
4. csomagos napom végén büszkén állapítottam meg, hogy az elmúlt 4 nap alatt 695 km-t, elmúlt 21 nap alatt 2107 km-t (azaz minden nap, átlagban bő 100 km-t kerekeztem).
