|
Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!
Pireneusok 2007
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2008 Alpok
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2009. április 23, csütörtök – 13. nap: Parador hotel (kb. 2150 m) – El Ratemar – kitérő Lavas Negras – Vilaflor – kemping - Los Christianos – kemping Guiza felé = 88,41 km + 570 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 1451,28 km + 31256 m szintemelkedés
Többszöri felébredéssel tarkított éjszaka után talán 9 óra előtt ébredtem. Persze egyből a függönyt húztam el, hadd lássam, milyen a kilátás. Bár nem a Teidére, de hegyekre láttam rá; odakint tűzött a Nap. Mivel a földszinti elegáns étkezőben volt a reggeli, legjobb öltözetnek a papucs és szabadidőruha és póló tűnt.
Őszintén megvallva a kocsival érkező és korrekt, vasalt utcai vagy túraöltözetbe bújt pár ember mellett picit kellemetlenül éreztem magam; illetve valamiért úgy éreztem, mintha furcsán néznének rám.
Igyekeztem nem törődni vele és élvezni a finom reggelit. Direkt egy, Teidére panorámás asztalhoz ültem és a svédasztalról bőven válogattam. Ha már ennyit fizettem egy éjszakáért, alaposan bereggeliztem: felvágottakat, sajtot, gyümölcslevet, gyümölcsjoghurtot, mediterrán gyümölcsöket, stb.
Összepakolás után 10:20-kor hagytam el az elegáns szállást. Odakint kellemes idő volt: egyfelől picit árnyékos helyeken akár kellemesen hűs, máshol viszont már jócskán tűzött a Nap. Nem csoda, hogy szinte mindenki napszemüveget viselt. A szálló melletti parkolóba épp egy távolsági Titsa busz érkezett, míg a szemközti Los Roques sziklacsodás parkolójában már minimum 6-7 turistabusz állt; nem volt hiány turistákban. Nem meglepetés persze, hiszen a Los Roques a Teidével a háttérben szép látvány!
Egy internetes forrás szerint a Los Roques egy ősi vulkáni kráter falainak látványos, lepusztult maradványa a Teide Nemzeti Park területén. A geológusok ma sem tudják pontosan, hogyan keletkezett ez a kaldera: talán egy robbanásszerű vulkánkitörés omlasztotta be, de földcsuszamlás és erózió is kialakíthatta. A Los Roques de Garcia egy perem maradványa, amely a kaldera alapját két részre osztja. A furcsa, savasodott kőoszlopok beszédes neveket kaptak: "Isten ujja", "Katedrális".
A kilátóhelyről nyugat felé nagyon jól rá lehetett látni a mezőre - , melyre pár száz éve jól láthatóan folyt rá a láva - és az azt övező hegysorra, valamint a kocsiútra is, amin az autók apró pontok voltak csak. A táj nagyon sivatagias volt: mindenfelé csak kő és szárazságot tűrő néhány növény. Fotózás és videózás közben tűnt fel, hogy két alkalommal is 1-2 férfi állt meg bringámnál és vizsgálgatta, illetve nézte a rajta található matricákat (pedig egy csomót fel sem raktam).
Továbbhajtva hosszú egyenes aszfaltúton hajtottam a homokos, szavannás mezőn; időnként valóban a szavannát idéző növények akadtak a homoksivatagban; a táj az arizónai sivatagot idézte, NAGYON (ld fotó lent, balról). Egy helyen – ahol földút indult a hegy felé – tábla jelezte, hogy tilos behajtani, illetve méhrajok miatt életveszélyes arra menni. Egy internetes forrás egyébként egyértelműen megerősítette, hogy a Teide Nemzeti Parkban az aszfaltútról tilos letérni; meg is büntethetik az embert. (Ezért sem próbálkoztam 2370 méternél feljebb hajtani földúton)
Ahogy ez a szakasz is az amerikai sivatagi és sziklás tájon is vezető 66-os utat idézte, az El Sombrerito-nál levő elágazástól a Lavas Negras felé fordulva szintén ezt élhettem meg, talán még erősebben. Nagy hatást gyakorolt rám az 1798-as kitörés fekete lávamezőjén való bringázás: jobbról és balról is 1-2 m magas lávakövek kísértek 2-3 km-n át. Egy-egy helyen jól látszott a kő gyűrődése, pontosabban a folyékony kő dermedt meg.
Az aszfaltút minősége sajnos nagyon rossz volt: kátyús. A fennsíkon hajtva két alkalommal is kb. 8 nyitott terepjáró zúgott el az úton hangosan (utasai is hangosak voltak); ezt is a turizmus termelhette ki – sajnos. Úgy sejtettem utazási iroda szervezhet terepjárós túrákat a nemzeti parkban. Mivel picit emelkedett az út, odafelé a fekete kövek közt amit láthattam, az az volt, hogy az út a végtelenbe vezet; visszafelé viszont szemközt klassz sziklás hegyek adtak hátteret a 66-os utat idéző sivatagos, élettelen tájon hosszan egyenesen haladó útnak.
Nagyon élveztem! A lávamezőn egy alkalommal épp 3 kis lávakövet tettem volna el, amikor egy parkőröket szállító autó állt meg és figyelmeztetett: tilos a nemzeti parkból bármit is elvinni, mert az a nemzeti park tulajdona. Pedig lett volna belőle elég…. Na mindegy, 10 perc múlva – miután alaposan körülnéztem - megismételtem az akciót, akkor sikerrel jártam.
A 2100 m-es tetőponton picivel még túlhajtottam, hogy tiszta képet kaphassak: mi látható ÉNY felé. Los Gigantes felé és az abba az irányba található vulkánokra nyílt kilátás, távolabb jóval alattam felhők is úsztak az óceán fölött, azon túl pedig látszott La Palma, illetve balra nem csak La Gomera, hanem a távolabbi – még kevésbé lakott El Hierro sziget is.
Ilyen magával ragadó tájon nem véletlen, hogy annyit időztem, filmeztem, fotóztam, nézelődtem: itt is le kellett magam filmezni, ahogy e tájon tekerek! Életre szólóm élmény ! Szerencsére nem sürgetett semmi.
Fél 2 óra is elmúlt, mire a fenti elágazástól a lejtő kezdetét jelentő El Ratemar 2170m-es tetőpontjára vezető 3 km-es emelkedőre nem fordultam. Nagyon örültem, hogy így alakítottam e két napot és, hogy fent aludtam. Így alaposan magamba szívhattam a Teide fennsík hangulatát, levegőjét, szépségét.
El Ratemartól jócskán ismert úton lejtőztem Vilaflor, majd San Miguel és Chafiras és a kemping felé. Nagyon élveztem, magával ragadott a panorámás lejtő; sokat filmeztem is menetközben. Az ember csak gurul miközben az elszórt fákon túl néhány parti település, azon túl az óceán, fölötte pedig elszórtan felhők látszanak. Élveztem a fenyős, meleg, napsütötte, balkánias tájat. Vilaflorban a boltot zárva találtam, így csak egy rövid filmezés erejéig álltam meg egy eddig nem látott templomnál.
Homályos emlékem szerint a jó minőségű „középső” lejtőt választottam San Miguel felé, ahol a bevált boltban alaposan bevásároltam. Chafiras felé meglepőmód rossz úton gurultam; sajnáltam is szegény bringámat. 1 5 tájban jelentkeztem be – túrám során másodszor – a Guaza és El Guincho közti kempingbe, amely fenti fix részén túl meglehetősen üres volt; talán 10 sátor állhatott.
Uzsonna után már könnyű bringával indultam Los Christianosba, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy egy internetcaféból hazaüzenjek. Az 1 1/2 órás internetezésért 4,5 EUR-t fizettem. Ahogy elküldtem derűs levelem, hamar jött is a meglepő válasz: le lettem szúrva, hogy miután elveszett a mobilom, miért nem jelentkeztem hamarabb. (Mivel korábbi években már előfordult, hogy 2-3 napig nem jelentkeztem, nem is gondoltam rá, hogy aggodalmat szülhet.) Mint megtudtam, szüleim már meg is fogalmazták a konzulnak a levelet, melyben engem próbáltak volna megtalálni. Azt a Vodafone-tól már megtudták, hogy 3 napja nem használtam a mobilomat, pedig volt még rajta egyenleg.
Néhány parti, naplemente közeli fotó után egy szintén bevált éjjel-nappali boltban vásároltam felvágottat, kenyeret, pudingot és vizet,
aztán hazatekertem a 10km-es úton. Jó érzés, amikor ily messze távol adott hely „házi, otthoni” tereppé válik. 1 10-re értem vissza a kempingbe.
Kellemes napot zártam: csodás délelőttel. Jól esett nem sietni, nyugodtan nézelődni – tulajdonképpen egész nap. Ahogy lefekvéshez készülődtem, akkor éreztem igazán, hogy hogy elszoktam a sátortól. Tulajdonképpen kb. 7-8 napja nem aludtam a földön, hálózsákban.
Következő napom az utolsó teljes napom volt a hazarepülés előtt, ezért a másnapom már úgy gondoltam, hogy legyen időm este mindennel elkészülni, a pontos hazavonatozás részleteinek utánanézni, mert a Schwechat és az onnan kb. 20 km-re található vasútállomás közti út térképét nem nyomtattam ki.
Adatok:
Lavas Negras útja után fenti elágazás (13:40) TM: 1:09:00 DST: 17,3 AVS: 15,0
El Ratemar, gurulás kezd, 2170 m TM: 1:29:19 DST: 20,63 AVS: 13,8
Kemping (16:30) TM: 2:43:00 DST: 61,5 AVS: 22,2
TR/D: 88,41 ODO: 119097
Szintemelkedés:
- kempingig 275 m
- Los Christianos oda-vissza 295 m
Györgyi Gábor
|
12. nap: Teidére feljutás
14. nap: Lavas Negras
