Linkek
VENDÉGKÖNYV
 Kanári szigetek
fotóalbum!
2000-es emelkedőim
a térképen (114 + 4)!
Pireneusok 2007
MAGYAR ÉS KÜLFÖLDI BRINGÁS LINKEK azok tartalmával együtt
NAGYOBB TÚRÁK
2009 Alpok
2008 Alpok
2006 Alpok
2005 Alpok
2004 Kerékpárral a
Tour de France alpesi hágóin
2003 Kerékpárral
az Adria mentén Montenegróig
2002 Görögország
2001 Svájc - Alpok
2000 - Alpok - Adria
1999 Szlovén - horvát - osztrák
1999 Tátra, Krakkó
1998 Tátra
1998 Magas tauern
1998 Tátra túra
1996 Dolomitok
1995 Tátra túra
1993 Tátra túra
|
2009. április 24, péntek – 14. nap: Kemping – Arona – Vilaflor – El Ratemar (2200 m) – Lavas Negras – Güia de Isora – Los Christianos – kemping = 112,55 km + 2397 m szintemelkedés
Nap végéig megtett táv és szint: 1563,83 km + 33653 m szintemelkedés
1/2 9-kor utolsó túranapomra ébredtem. A következő nap már a repülésről, hazaútról szólt. A repülőútra is mosnom kellett ruhát, így 10 óra tájban, csodásan szikrázó napsütésben indultam neki ismét a Teide fennsíknak. Csodás volt a lankás úton a napsütötte, vulkánikus hegyekkel szembe hajtani: meg is kellett örökíteni: milyen érzés ilyen lenyűgöző tájon útnak indulni.
Élveztem, hogy itt – még az Alpokat is túlszárnyalóan – indulhattam egyből szinte a kempingből különböző, több mint 2000m szintemelkedésű emelkedőkre. Ilyen az Alpokban csak elvétve adódik. Meg is néztem, saját több, mint 100 különböző 2000m feletti kaptatóból álló listámat: maximum hatot számolhatok ide:
Bonette, Col d’Iseran, Passo dello Stelvio (de egészen Tiranótól, ami már csak jóindulattal számolható az igazi kaptatóhoz), Colle Nivolet, Timmelsjoch (2509 m ) Meránótól (ismét jóindulattal számolható hozzá) és a Col du St Bernard, mely szintemelkedése 1998 m.
Csupán e két hét alatt viszont négy-ötször tekertem 2000m szintkülönbséget, ebből egy ami jóindulattal vehető figyelembe. Jó helyszínre jöttem: valóban nekem való volt!
Míg Guaza felé hajtottam, egy sietős versenyző előzött meg, de amint kis késéssel felvettem a tempót és nyomába eredtem, végül Guazába (114 m) érve vissza is fordult. Gondoltam is, hogy : „-Ez azért „vicces”: Tenerifén edz, de ahogy az emelkedő tövébe ér, vissza is fordul.” Na jó, kétségtelenül leegyszerűsítettem a dolgot.
2-3 km-t még az autóút mellett hajtottam Los Christianos mellett, már jó ismerős úton, majd a település szélén: irány Arona és a Teide fennsík. Érdekes, hogy épp túrám 1. napján választottam ezt az emelkedőt, így ezáltal keretbe foglaltam. Akkor – még a rosszabb időjárású periódusban – felhős, árnyékos úton hajtottam a hosszan 6-7% meredekségű úton és Vilaflor előtt és után is egy ideig ködben, felhőben hajtottam: hideg is volt. Ezúttal nagyon más volt: szikrázó napsütés, kék ég, gyönyörű tavasz ! Ideális búcsúnap.
Los Christianos óceánpartjáról 34km-es folyamatos emelkedő vezet 2200m-re (ez 6,5%-os átlagmeredekség 34 km-re!!), ahonnan ezúttal nem terveztem a lejtő-emelkedő kombinációval 2356m-ig felmenni, hanem a Lavas Negras lávamezőn át terveztem legurulni Güia de Isorába, majd lankás és a 2. napról ismerős úton haza, a kempingbe.
La Camellából a hosszabb útszakasz helyett a toronyiránt vezetőt választottam Aronába, ezzel viszont bele is futottam 16-18%-os emelkedőbe; 600m után jobbak is láttam inkább balra fordulva ott ráhajtani a hosszabb és lankásabb aronai kaptatóba. Aronában rövid pihenőm alatt péksütit és kenyeret vettem egy pékségben és teljesen véletlenül kiderítettem, mitől ad csúnya hangokat a bringa: a csomagtartót tartó egyik csavar már 2/3-áig kicsavarodott !
A település után nagyon élveztem a napsütötte, kaktuszok kísérte panorámás szerpentinutat, ahonnan vulkáni kúpok közt klassz kilátás nyílt a két üdülőközpontra:
Playa de las Americasra és Los Christianosra. Egyikből épp egy hatalmas komp vágott neki a vizeknek: le is filmeztem nyomban.
Érdekes volt észlelni, felismerni, hogy a napsütötte idő ellenére e magasságból – talán a sűrűbb vagy párásabb (??) levegő miatt mégsem látszott olyan tisztán La Gomera vagy La Palma, mint pl. 2000m-es magasságból.
Vilaflor előtt 1200m-en bizony szőlőültetvénnyel találkoztam: egy dolog a magasság, másik dolog az erős napsütés és a szőlőknek jót tevő vulkanikus talaj. Múltkor itt bizony már ködölt, most meg csodás kék ég alatt élveztem a kerékpározás ízét. 3km-en át sajnos picit rossz volt az út, aztán megint jó. Vilaflorba érve tartottam tőle, hogy szieszta miatt találok-e nyitva üzletet, és bár az első épp bezárt, a következőben tudtam jégkrémet és vizet venni.
Vilaflorban klassz, érdekes, magas, kegyes hegyes kúp szerű virágot filmeztem: jó lenne tudni a nevét. A lentebbi szakaszokkal szemben itt már szél is lengedezett.
A települést követően most – harmadik alkalommal ezen az emelkedőn – szép időben hajtottam a nemzeti park részét jelentő fenyőerdőben, miközben fülemben zene is segített tempómban. Kajálásra végül 1600m-en, útszéli kőkorláton kerítettem sort. A pár nappal korábbi csomagos haladás után persze jobb érzés volt gyorsabban haladni: akkor Vilaflortól 1 óra 40 perc alatt értem fel a 2227m magas Ratemar tető- és kilátópontig, most 15 perccel gyorsabban: sebességem így 7,6 km/ó helyett 9,4 km/ó volt e szakaszon.
A kb. 1700-1800m feletti szakasz lenyűgözött: ritkásabb fenyők közt, sziklák oldalában kellemes tavaszi időben teker az ember, miközben balra tekintve lentebb felhőket, illetve La Palmát látni. Éppen mikor, 15:56-kor felértem az El Ratemar tetőpontra (2227 m), egy versenyző ért utol. Gyorsan meg is fordult és gurult is vissza társa elé: percekkel később együtt értek fel.
E kilátópontról szép kilátás nyílik La Palma szigetére is, illetve itt látni meg közelről a Teide csúcsát és a lávamezőt.
Gurulás közben klasszat filmeztem, majd a rossz minőségű aszfaltút következett a Lavas Negras lávamezőn át, ahol több helyen lávagyűrődéseket is filmeztem. Tetszett, hogy a köveket látva könnyű volt elképzelni, ahogy még forrón gyűrődött a „kő”. A pár nappal korábbihoz hasonlóan most is megálltam picit, de az elmúlt nap nemzeti parkőreit elkerülve most gond nélkül tettem el újabb 3 követ.
Fejemben levő hallott és homályos emlékek miatt is rémlett, hogy Arizónához hasonlít-e toronyegyenes út a kőtengerben, szemben a hegyekkel, aztán otthon a neten rákerestem Arizónára és a sivatagra: teljesen ugyanilyen! Nem véletlen érezhettem úgy is magam: minek ahhoz Amerikába menni ?
Mivel délután közepe volt és nem hajtott a tatár, jól esett elidőznöm, gyönyörködnöm, így végül csak 17 órakor hagytam el a Teide fennsíkot, hogy eddig ismeretlen lejtőn térjek vissza a mélyebb területekre. Reményeimmel ellentétben a tetőponton túl sem javult a zötyögést okozó 5-10 cm-es lyukak szabdalta aszfaltút minősége, így egy idő után a nyereg fölé emelkedve gurultam, de kerekeim féltve nem is gyorsultam 45-50 km/ fölé.
Tipikus tavaszi idő volt: ha álltam, napon igazán jó meleg volt, de a napsütés ellenére, nagy tempónál időnként fáztam is.
Jó döntés volt ezt az utat is felkeresni, hiszen legalább 6-7 km-en át elszórt növények, fák, ritkás erdők által díszített lávamezőn haladt keresztül: igazi vulkanikus tájon. A lejtőről jól látszott La Palma, valamint Tenerifén lent Los Gigantes óceán parti gigantikus sziklatömbjei is.
Ahogy kinéztem, kb. 1000m magasságban rövidítést választva balra letértem, hogy toronyegyenest Güia de Isorába lejtőzzek. No hát: a lejtő annyira meredek (18-20%-os kilométereken át)és picit tekergős volt, hogy fékjeim miatt sem mertem igazán megengedni a bringát: inkább óvatoskodtam.
A településtől 5-6km-án még hullámzott az út, ám utána végre megkezdődött a hosszú lejtő Los Christianos felé. Jól ismertem ezt az utat, hiszen a 2. napon oda-vissza is jártam rajta; tudtam, hogy egy szakaszon célszerű megkockáztatni a rövid, de szabálytalan közlekedést, kerülő és buckára mászás helyett: ezúttal is 2-3km-t az autóúton suhantam, majd a fabanéi lehajtótól 2 km alatt Playa de las Americasba értem.
Utolsó estém lévén, több ajándéküzletbe is benéztem:
vettem ajándékdesszertet, magamnak emléktárgyat és a sokadik üzletben végre akadt bringára ragasztható, Tenerife szigetét ábrázoló matrica is.
Végül még az internetezés, bécsi vasúti menetrend megnézése és esetleges hazaüzenés maradt hátra. Sajnos a múltkori internetkávézó zárva volt, így 20 percbe telt másikat találnom. A menetrendből arra jutottam: leszállás után igyekeznem kell elérni a 18:58-as vonatot egy 20km-re fekvő kis településen, mert úgy átszállással még este 22 óra tájban Budapestre érhetek.
21:30-kor – 20 fokban (!) indultam a kemping felé, haza: nosztalgikusan tekertem arra: búcsúztam Los Christianostól az ismerős úttól, kanyaroktól, buckától.
Visszagondolva, jó érzéssel töltött el, hogy a környéken itt-ott , pl Los Christiános 24 órás, illetve San Miguel központi élelmiszerboltjába már ismerősként tértem vissza.
| Adatok: | Idő / TM | Táv / DST | Részátl: | Szintemelk. | Átl pulzus | Max pulzus |
| Arona (600 m) | 1:07:01 | 14,5 | 12,9 km/ó | 2123 m | Együtt 148 | Együtt 123 |
| Vilaflor (1360 m) | 2:29:40 | 28,64 | 10,3 km/ó |
| El Ratemar (2200 m) | 3:54:02 | 41,81 | 9,4 km/ó | 142 | 130 |
| Lavas Negras, lejtő kezd (17:00) | 4:23:24 | 50,97 | 18,7 km/ó | 52 m | 132 | 109 |
| Güia de Isora (18:10) | 5:03:24 | 75 | 36 km/ó | 0 m | 120 | 81 |
| Costa Adeje, óceánpart (19:00) | 5:35:30 | 92,63 | 33 km/ó | 87 m | 136 | 102 |
| Camping Nauta (21:50) | 6:46:28 | 112,55 | 16,8 km/ó | 135 m | 143 | 104 |
| Összesen | MXS: 59 | AVS: 16,6 | ODO: 119210 | 2397 m | Kcal = | 3014 |
Györgyi Gábor
|
13. nap: Teide fennsík
15. nap: Repülés, hazaút
