9. nap: Col Colombiere , Croix-Fry, Aravis

2009 Alpok kezdőoldal

11. nap: Col de l'Iseran (2770 m)

2009. június 30, kedd – 10. nap: Albertville – VONAT – Moutiers – Brides les Bains – Moutiers – Val Thorens (2340 m) – Moutiers – Brides les Bains = 102,23 km + 2339 m szintemelkedés
10. nap végéig megtett táv és szint: 1122,74 km + 25715 m szint
Az albertville-i kempingben 8:45-ig sikerült aludnom; fáradtság nélkül ébrednem. Reggeli nélkül pakoltam össze a szép napsütéses időben. A klassz, igazán megfelelő kemping-színvonal ellenére mindössze 8,1 EUR-t kellett fizetnem. Nem volt nehéz megtalálni a vasútállomást (inkább az, mint pályaudvar), mely egyébként – noha rendeztek már itt téli olimpiát – nem volt nagy. Sajnos a Moutiersbe tartó vonatra (10:58) szűk órát kellett várnom, így volt időm bőven reggelit, péksütit venni és megreggelizni. A vonatjegy 5,3 EUR-ba került.
A kb. fél órás vonatozás során egyre jobban magasodtak a hegyek, megérkeztem a havasok közé. Moutiers kedves kisváros volt, hamar a centrumba hajtottam, ahol meg is fogott a piaci hangulat: helyi gazdálkodók árulták gyümölcseiket, tenger gyümölcseit, rengeteg sajtot, ám akadt méz, hús és sok hagyma is. 200 méterrel odébb egy másik téren már másfajta áruknak, ruháknak, cipőknek, bőráruknak volt vására. Kajavétel után kényelmesen nekivágtam a közeli Brides les Bains felé vezető, kb. 100 m szintemelkedésű 5-6 km-es útnak, hiszen oda foglaltam helyet a kempingbe (igaz már az előző éjre is).
Nem esett jól a kaptató. Bár reggel nem éreztem, hogy fáradt leszek, nyomottan, tompán tudtam csak hajtani; nem voltam kirobbanó formában. Az út egyébként Courchevel (itt vívott 1997-ben nagy csatát Jan Ullrich és Richard Virenque) felé vezetett, arról kellett letérni Brides les Bainsba, ami – mint tapasztaltam – komoly fürdőhely, üdülőhely volt. Meglepett: noha talán max. 1000 lakosú település lehetett, mégis komoly szállodák és üzletek, ékszerüzlet is akadt. Felkapottnak tűnt.
A központból kis utcácska – szálloda mögött - vezetett a hegyoldalban, mégis síkon található kempingbe, ahol csak picit árnyékos, nagyrészt napos sátorhelyet találtam. Nem messze csobogó és megfelelő vizesblokk volt. Sátorállítás után mezt is mosnom kellett, a fizetést is elintéztem, így csak 14:10-kor tudtam útnak indulni Val Thorens (2340 m) felé. Nem sok esély volt rá, hogy belefér még Courchevel is, ám ekkor talán még azt hittem. A priorizálás nagy valószínűséggel azt is jelenthette, hogy a másik emelkedő nem lesz meg, így nem volt egyszerű a választás a két kaptató közül. Courchevel emelkedőjére, a kilátásra, bringás csatára jól emlékeztem, viszont a térkép szerint még az sem biztos, hogy eléri a 2000m-t. Volt, ahol 1999m-rel szerepelt, ráadásul mintha a kifutópályára sem volna szabad ráhajtani. Val Thorensről nem sokat tudtam (a szintdiagramon túl), bár pár éve itt is járt a Tour de France. Végül mivel Courchevel 2000-es léte nem volt biztos, Val Thorens viszont elég magas (2340 m), az utóbbival kezdtem.
Moutiersbe hamar legurultam, ám ott hosszasan keresgélhettem, melyik út vezethet Val Thorens felé. Miután azt hittem megvan, autóúton hajtottam ÉNY felé, ám pár km múlva kiderült: tévedtem. Mindössze tán 1 km-t kellett volna odébb hajtani, de azt sem ezen az úton. Bosszúsan tekertem vissza: ugrott bő fél óra. Végül kérdezősködés segített megtalálni a megfelelő leágazást.
Az emelkedő jellegtelenül, 5 km-en át 7%-os meredekséggel kezdett, ezt további 2,5 km-re 8%-os meredekség váltotta. Az elszaladt idő miatt is – noha nem esett jól – konokul (és nyomottan) hajtottam megállás nélkül. Picit már a hátam, derekam is megérezte, mégsem álltam meg szusszanni: „-Majd a lankás rész után!” Nem élveztem a tekerést, nem voltam friss; jobban esett volna pihenni, ám lelkemnek fájt volna utólag, hogy „Ott voltam, ám mégsem tekertem fel!”
Az első falvak egyikébe behajtva sikerült végül vizet találnom. Egy 3 km-es lankás lejtő csak időhúzásra volt jó, azután újabb 800m emelkedés következett, már a völgy bal, keleti oldalán. Említésre való szép kilátás nélkül, már zene által segítve pedáloztam felfelé, amikor 1400m felett egy kápolnánál megejtett fotózás-filmezés közben szitálni kezdett az eső és már az ég dörgését is hallottam. Hát ez bizony elég derült égből jött! Előrefelé már látszottak a komoly síközpont, Les Menuires házai, egy-egy magas szállodája, épülete. Szinte kisvárosnak tűnt. Néhány lankás kilométert még kihúztam, de még időben sikerült fedél alá húzódnom. Noha az eső gyengülésére várva falatozással és jegyzeteléssel ütöttem el az időt, lemondhattam a Courchevel-i emelkedőről.
Fél óra múltán már szárazban kapaszkodtam a kisvárosba, ahol az appartmanokat, üzleteket, éttermet, stb hirdető reklámtáblák ellenére alig volt élet; minden zárva volt. Mivel nagyon vártam már, hogy vehessek valami ennivalót és megtölthessem kulcsaimat, kiakadtam a lehetőségeken. „-Itt van egy ekkora üdülőkomplexum, tele appartmanokkal, vendéglátóegységekkel és nyáron este 18 óra után (de talán napközben) sincs egyetlen üzlet, ahol ennivalót vehetnék!” Szégyelljék magukat! Nagyon takarékoskodnom kellett a még egyik kulacsomban lötyögő negyed liter vízzel; vissza keleltt fognom ihatnékomat.
Mérgem csak a néhány km múlva mind jobban előbukkanó szép havas táj tudta kioltani. A diagram szerint kis gurulás következett, majd szinte egyenes, alig kanyarodó hosszú egyenessel hagytam el Les Menuirest. A táj egyre szebb lett: szép, hófoltos hegyek, itt-ott patakok, legelők és mind több sífelvonó, végül pedig – ahogy szembefordultam vele – fent egy magas, gleccseres hegy, a 3562 m-es Aigle de Péclet előtt Val Thorens szállodái látszottak. Az út egyenletes 7-8%-osan kapaszkodott felfelé és hosszan alig kanyarodott. Csupán a végső kilométereken következett pár hajtűkanyar, ahol klasszakat filmeztem. Szomjúságom végül szőlőcukor szopogatással megfelelően oltottam.
Ahogy a végső alagútból kiérve megpillantottam a teljes síparadicsomot, meglepett annak nagysága: lentről nem látszott ekkorának. Továbbhajtva még jobban meglepett, hogy még ott 2200-2340 méteren is volt minden: kápolnától kezdve, iskolán át, bowling központig, játszótérig és egyéb szórakozási lehetőségekig. Miután felfelé egy úton, utcán addig tekertem, ameddig lehetett, lentebb egy téri megfelelő, nyitva levő WC-ben tudtam vizet venni 20:45-kor pedig indulás lefelé. A 7 – 7,5%-os lejtő hosszú egyenesein semmi dolgom nem volt, csak összehúzni magam és figyelni a sebességmérőt, mely hosszan 60 km/ó feletti sebességet mutatott.
A két kis emelkedő közül az első szinte jól is esett a hűs lejtő után, ám a második, 3 km-es lankás már nem hiányzott. Sötétedés táján értem le Moutiersbe, ahol ennek ellenére vacsorát kerestem. Bár zárás előtt nem sokkal értem oda, egy helyi (nem nemzetközi) gyorsétteremben sikerült még két óriási „Superburgert” és tortát vennem 9,1 EUR-ért. Jól esett a meleg finomság. A kempingbe vezető 5 km-es utat már sötétben tettem meg.

Adatok:	Idő / TM	Táv / DST	Részátl:	Szintemelk.	Átl pulzus	Max pulzus
Mérés kezdete: Moutiers, Val Thorens emelkedő kezdete
kempingig	127 m				.
Val Thorens, 2340 m	4:03:45	40,0	9,9	1973 m	129	116
Moutiers	5:10:04	76,6 km	33,1	112 m	88	130
Brides les Bains	5:42:40	84,0 km	13,6	127 m	122	103
Összesen:		TR/D: 102,23 km	MXS: 64	2339 m	Kcal =	2342